A Fővárosi Törvényszék P.20708/2008/41. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 82. §, 164. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 324. §, 326. §, 339. §, 355. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 13. §, 134. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §] Bíró: Bakos Enikő Kinga

Fővárosi Törvényszék

...P..../2008/41.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Bíróság

a dr. Polecsák Mária (ügyvéd címe.) ügyvéd által képviselt

I.r. felperes neve (felperes címe.) I. rendű,

II.r. felperes neve (felperes címe.) II. rendű felperesnek és

III.r. felperes neve (felperes címe.) III. r .felperesnek

a dr. Salamon Ferenc (ügyvéd címe.) ügyvéd által képviselt

alperes neve (alperes címe.) alperes ellen

kártérítés iránt indított perében meghozta az alábbi

ÍTÉLETET

A bíróság a keresetet elutasítja.

A bíróság kötelezi az I. rendű felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 292.100.- (kétszázkilencvenkettőezer-egyszáz) forint perköltséget.

Kötelezi a bíróság a II. és III. rendű felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg egyenként 127.000.- (százhuszonhétezer) forint perköltséget az alperesnek.

A le nem rótt 516.000.- (ötszáztizenhatezer) forint illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet ennél a bíróságnál lehet előterjeszteni 4 példányban, a Fővárosi Ítélőtáblához címezve.

Az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet ellen valamint a csatlakozó fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező.

A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik; az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul, a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti tárgyalás megtartását..

INDOKOLÁS

Az I. rendű felperes családjában ún. DMP (dystrophia musculorum progressiva) betegség fordul elő, mely fiú gyermekeknél manifesztálódó, X kromoszómához kötötten öröklődő betegség. Tünetei 2 - 4 éves kor között jelennek meg, a vázizmok fokozatosan elsorvadnak, 6 - 8 éves korra súlyos ízületi merevségek keletkeznek, 9 - 11 éves korban teljes járóképtelenség alakul ki, és igen korai, 15 - 25 éves kor közötti halálozás várható. Az érintettek 10%-a szellemileg visszamaradott. Az I. rendű felperes a családi érintettség miatt 1995. június 27-én felkereste az alperes genetikai tanácsadását, ahol családfa analízis alapján azt állapították meg, hogy az I. rendű felperes 50%-os valószínűséggel a betegséget genetikai állományában hordozza, terhességvállalást nem javasoltak, szeptemberre visszahívták a család molekuláris genetikai vizsgálatának elvégzése céljából. 1995. szeptember 26-án ismételten megjelent az alperesnél, ekkor vérvételre került sor az I. rendű felperestől, az I. rendű felperes testvéreitől és nagybátyjuktól, DNS vizsgálat céljára. A mintákat Szegedre, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemre küldték, figyelemmel arra, hogy ebben az időben Magyarországon csak itt volt lehetőség a szükséges vizsgálatok elvégzésére. 1995. november 14-én azért kereste fel az I. rendű felperes a genetikai tanácsadót, mert eddig az időpontig értesítést nem kapott a DNS vizsgálat eredményéről, és gyermeket szeretett volna. Ekkor arról tájékoztatták, hogy a vizsgálat folyamatban van, az eredményről levélben értesítik. 1996. március 7-én - első terhességének hatodik hetében - az I. rendű felperes ismét az alpereshez fordult, elvégezték a magzat nemének meghatározására irányuló vizsgálatot, melynek során lány magzat igazolódott. Ehhez képest 1996. október 15-én egészséges fiúgyermek született (III. rendű felperes).

Ezt követően 1998. október 9-én a II. rendű felperes személyesen megjelent az alperesnél, és a genetikai vizsgálat eredménye után érdeklődött. 1-es személy ezzel kapcsolatban arról tájékoztatta, hogy a vizsgálat még folyamatban van, és ezen alkalomkor telefonon felhívta a szegedi egyetemet, ahonnan azt az információt közölték, hogy az anya (I. rendű felperes) 95%-os biztonsággal nem hordozója a betegségnek. Közvetlenül ezt követően az alperes genetikai tanácsadásán kiállított kezelési könyvbe a következő bejegyzés került: "a molekuláris genetikai vizsgálat eredménye alapján az anya 95%-os biztonsággal nem DMP gén hordozó. 1-es személy adj.". 2003. január 18-án megszületett az I. és II. rendű felperesek második gyermeke, akiről 2007. márciusában kiderült, hogy DMP betegségben szenved.

A szegedi egyetemen időközben folytak a vizsgálatok, azonban 1996-ban anyagi okokból még nem tudták elvégezni az X kromoszómák öröklődés menetének egy-egy családon belüli elemzését. Erre egy év múlva került sor, melynek alapján annyi volt megállapítható, hogy az I. rendű felperes nem ugyanazt az X kromoszómát örökölte, mint amelyiket DMP-s fiútestvérük. Mivel a két anyai X kromoszóma között gén-rekombináció is történhetett, a fenti eredményről nem írtak leletet, arra készülve, hogy a későbbiek során több markerrel is el tudják végezni a vizsgálatot. Végül 2005. január 11-én készült el az írásbeli vizsgálati eredmény, amely alapján azonban a további vizsgálatok elvégzése ellenére is csak azt a megállapítást lehetett tenni, amelyet már korábban telefonon is közöltek, mely szerint 95%-os valószínűséggel nem DMP-hordozó az I. rendű felperes.

A felperesek 2008. február 13-án keresetlevelet nyújtottak be a bíróságnál. Kereseti kérelmükben vagyoni és nem vagyoni kárigényeket támasztottak az alperessel szemben. Az I. rendű felperes négymillió forint nem vagyoni kár és 600.000 forint vagyoni kár, a II. és III. rendű felperesek egyenként kétmillió forint nem vagyoni kár megtérítésére kérték az alperes kötelezését. Arra hivatkoztak, hogy az alperes nem tett eleget tájékoztatási kötelezettségének, amennyiben nem tájékoztatta a szülőket arról, hogy a 95%-os valószínűség nem jelenti azt, hogy teljes mértékben kizárt, hogy beteg gyermek szülessen, és arról sem kaptak megfelelő tájékoztatást, hogy minden egyes terhességnél el kell végezni a magzati nem-meghatározást és a genetikai vizsgálatot. A II. rendű felperes állította, hogy soha nem találkozott 1-es személy, és az az orvos, akivel 1998. október 9-én beszélt, és aki az írásbeli tájékoztatást adta a 95%-os valószínűséggel kapcsolatban, a maradék 5%-ra vonatkozóan azt mondta, hogy az a Down-szindrómára illetve a dongalábra, és más betegségekre értendő. A felperesek azt is felróhatónak tartották, hogy az alperes nem járt utána annak, hogy a genetikai vizsgálat miért tart ilyen hosszú ideig. Kereseti kérelmüket a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339.§ (1) bekezdésére, a 355.§ (1) bekezdésére valamint az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 13.§-ára alapították.