31977L0453[1]

A Tanács irányelve (1977. június 27.) a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, az általános ápolók tevékenységére vonatkozó rendelkezések összehangolásáról

A TANÁCS IRÁNYELVE

(1977. június 27.)

a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, az általános ápolók tevékenységére vonatkozó rendelkezések összehangolásáról

(77/453/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 49., 57., 66. és 235. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 1 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 2 ),

mivel az általános ápolóknak a 77/452/EGK tanácsi irányelvben ( 3 ) megállapított oklevelei, bizonyítványai és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványai kölcsönös elismerésének elérése céljából a tagállamokban a képzések összehasonlítható jellege lehetővé teszi azt, hogy ezen a területen az összehangolás arra a követelményre korlátozódjon, hogy a minimumszabályokat betartsák, amely azután meghagyja a tagállamok szervezési szabadságát az oktatás terén;

mivel az ezen irányelvben célul kitűzött összehangolás nem zár ki semmilyen későbbi összehangolást;

mivel az ezen irányelvben célul kitűzött összehangolás az általános ápolók szakképzését öleli fel; mivel a képzést illetően a legtöbb tagállam jelenleg nem tesz különbséget a tevékenységüket alkalmazottként vagy önálló vállalkozóként folytató ápolók között; mivel ebből az okból és annak érdekében, hogy, amenynyire lehetséges, ösztönözze a szakképzett személyek szabad mozgását a Közösségen belül, szükségesnek tűnik kiterjeszteni ezen irányelv alkalmazását a tevékenységüket munkavállalóként végző ápolónőkre,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

(1) A tagállamok a 77/452/EGK irányelv mellékletében meghatározottak szerinti általános ápolói oklevél, bizonyítvány vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány kiadását egy vizsga letételéhez kötik, amely biztosítja, hogy a képzési időszak alatt az érintett személy megszerezte a következőket:

a) megfelelő ismeret az általános ápolói tevékenységek alapját képező tudományokban, beleértve az egészséges és beteg személyek szervezetének, fiziológiai funkcióinak és viselkedésének, valamint az ember egészségi állapotának, a természeti és társadalmi környezete közötti kapcsolatnak a megfelelő ismerete;

b) a szakma természetének és etikájának, valamint az egészségügy és az ápolói tevékenység általános elveinek a megfelelő ismerete;

c) megfelelő klinikai gyakorlat; az olyan gyakorlat, amely a szakképzést segíti, és szakképzett ápolói személyzet felügyelete alatt és olyan helyen kell megszerezni, ahol a szakképzett ápolói létszám és a berendezések alkalmasak a betegápolásra;

d) készség az egészségügyi személyzet gyakorlati képzésében való részvételre és tapasztalat az ilyen személyzettel végzett munka terén;

e) munkatapasztalat az egészségügyi ágazat más szakterületein dolgozókkal.

(2) Az (1) bekezdésben említett szakképzés legalább a következőket foglalja magában:

a) 10 éves időtartamú általános közoktatás, amelyet egy tagállam illetékes hatósága vagy testülete által kiállított oklevél, bizonyítvány vagy a képesítés megszerzését igazoló egyéb tanúsítvány vagy ápolóképző szakiskolába történő, azonos színvonalú, sikeres felvételi vizsgát igazoló bizonyítvány tanúsít;

b) egy speciális teljes idejű szakmai képzés, amelynek ki kell terjednie az irányelv mellékletében kifejtett program tantárgyaira, és egy 3 éves vagy 4 600 órás elméleti képzést és klinikai gyakorlatot kell magába foglalnia.

(3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ápolóképzéssel megbízott intézmény a képzés idejére felelős az elméleti oktatás és a klinikai gyakorlat összehangolásáért.

a) Az elméleti oktatás meghatározása:

az ápolóképzésnek az a része, amelynek során a hallgatók elsajátítják azt a tudást, hozzáértést és azokat a szakmai jártasságokat, amelyek az ápolás összes tevékenységének megtervezéséhez, kivitelezéséhez és értékeléséhez szükségesek. Ez az oktatás az ápolóképző iskolákban vagy a képző intézmény által kiválasztott oktatási környezetben történik. Az oktatást ápolóképző szakoktatók és más hozzáértő személyek végzik.

b) A klinikai gyakorlat meghatározása:

az ápolóképzésnek az a része, amelynek során a hallgatók egy munkacsoport tagjaként egészséges vagy beteg emberekkel és/vagy a közösséggel közvetlen kapcsolatban állnak és megtanulják, a megszerzett tudásra és szakmai készségekre alapozva, az összes szükséges ápolási feladat tervezését, elvégzését és értékelését. Az ápolóhallgatók nemcsak azt tanulják meg, hogy miként kell egy munkacsoportban dolgozni, hanem a csoport vezetését is, és azt, hogy miként szervezzék meg a teljes körű ápolást, beleértve az egészségügyi felvilágosítást is egyének és kisebb csoportok részére az egészségügyi intézményekben vagy a közösségben.

Ez a gyakorlat kórházakban és más egészségügyi intézményekben, valamint a közösségben az ápolóoktatók felügyelete mellett zajlik, valamint más képzett ápolók közreműködésével és segítségével. Az oktatási folyamat e fázisába más szakképzett személyzet is bevonható.

Az ápolóhallgatók részt vesznek az érintett részlegek munkájában, amennyiben ezek a tevékenységek hozzájárulnak a képzésükhöz, és lehetővé teszi számukra az ápolással járó felelősség elsajátítását.

(4) A melléklet A. részében említett elméleti oktatást a melléklet B. részében említett klinikai gyakorlattal egyensúlyban és azzal összehangoltan kell úgy megvalósítani, hogy az (1) bekezdésben említett tudást és tapasztalatot megfelelő módon sajátíthassák el a hallgatók. Az elméleti oktatás legalább az egyharmadát, míg a klinikai gyakorlat legalább a felét teszi ki a (2) bekezdés b) pontjában említett kötelező képzési időtartamnak.

(5) A tagállamok részleges mentességet adhatnak azoknak, akik a (2) bekezdés b) pontjában említett képzés egy részét egy másik, azonos színvonalú képzés keretében már megszerezték.

2. cikk

Az 1. cikk sérelme nélkül a tagállamok engedélyezhetnek az illetékes nemzeti hatóságok által jóváhagyott feltételek szerinti nem nappali tagozatos képzést is.

A nem nappali tagozatos képzés teljes időtartama nem lehet kevesebb, mint a nappali képzésé. A képzés színvonalát nem csökkentheti annak nem nappali tagozatos jellege.

3. cikk

Ez az irányelv azoknak a tagállamoknak az állampolgáraira is vonatkozik, akik a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15-i 1612/68/EGK tanácsi rendeletnek megfelelően ( 4 ) munkavállalóként folytatják vagy fogják folytatni a 77/452/EGK irányelv 1. cikkében felsorolt tevékenységek egyikét.

4. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az ezen irányelvről szóló értesítéstől számított két éven belül megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

5. cikk

Ha egy tagállam bizonyos területeken jelentős nehézségekbe ütközik ezen irányelv végrehajtásakor, a Bizottság az állammal együttműködve megvizsgálja ezeket a nehézségeket, és szakvéleményt kér a legutóbb a 77/455/EGK határozattal ( 5 ) módosított 75/365/EGK határozat ( 6 ) értelmében létrehozott közegészségügyi vezető tisztségviselők bizottságától.

Szükség esetén a Bizottság megfelelő javaslatokat nyújt be a Tanácshoz.

6. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

MELLÉKLET

ÁLTALÁNOS ÁPOLÓKÉPZÉSI PROGRAM

Az általános ápolók képzési programja, amely egy oklevél, egy bizonyítvány vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány elnyerésével zárul, a következő két szakaszból áll, és legalább az itt felsorolt tárgyakat tartalmazza. E tárgyak közül egynek vagy többnek az oktatása lehetséges más tanfolyamok keretében vagy azokkal kapcsolatban.

A. Elméleti és gyakorlati oktatás:

a) betegápolás:

a foglalkozás természete és etikája,

az egészségügy és a betegápolás általános alapelvei,

betegápolási alapelvek a következőkre vonatkozóan:

- általános orvostan és szakorvosi területek,

- általános sebészet és szaksebészeti területek,

- gyermekgondozás és gyermekgyógyászat,

- terhes- és csecsemőgondozás,

- lelki egészségvédelem és pszichiátria,

- idősgondozás és geriátria;

b) alaptudományok:

anatómia és fiziológia,

patológia,

bakteriológia, virológia és parazitológia,

biofizika, biokémia és radiológia,

dietetika,

higiénia:

- preventív gyógyászat,

- egészséges életmódra nevelés,

gyógyszertan;

c) társadalomtudományok:

szociológia,

pszichológia,

az ügyvitel alapelvei,

a tanítás alapelvei,

szociális és egészségügyi jogalkotás,

a betegápolás jogi szempontjai,

B. Klinikai oktatás:

Betegápolás a következőkkel kapcsolatban:

- általános orvostan és szakorvosi területek,

- általános sebészet és szaksebészeti területek,

- gyermekgondozás és gyermekgyógyászat,

- terhes- és csecsemőgondozás,

- lelki egészségvédelem és pszichiátria,

- idősgondozás és geriátria,

- házi betegápolás.

( 1 ) HL C 65., 1970.6.5., 12. o.

( 2 ) HL C 108., 1970.8.26., 23. o.

( 3 ) HL L 176., 1977.7.15., 1. o.

( 4 ) HL L 257., 1968.10.19., 2. o.

( 5 ) HL L 176., 1977.7.15., 13. o.

( 6 ) HL L 167., 1975.6.30., 19. o.