Tippek

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

Bővebben

Link jogszabályhelyre

§-ra, bekezdésre, pontra, alpontra mutató linket hozhat létre.

Bővebben

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

Bővebben

31968R1612[1]

A Tanács 1612/68/EGK rendelete (1968. október 15.) a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról

HL L 257., 1968.10.19., 2—12. o. (DE, FR, IT, NL)

dán különkiadás sorozat I kötet 1968(II) o. 467 - 476

angol különkiadás sorozat I kötet 1968(II) o. 475 - 484

görög különkiadás: fejezet 05 kötet 001 o. 33 - 42

spanyol különkiadás fejezet 05 kötet 001 o. 77 - 87

portugál különkiadás fejezet 05 kötet 001 o. 77 - 87

finn különkiadás fejezet 05 kötet 001 o. 33 - 43

svéd különkiadás fejezet 05 kötet 001 o. 33 - 43

cseh különkiadás: fejezet 05 kötet 001 o. 15 - 26

észt különkiadás: fejezet 05 kötet 001 o. 15 - 26

lett különkiadás: fejezet 05 kötet 001 o. 15 - 26

litván különkiadás: fejezet 05 kötet 001 o. 15 - 26

magyar különkiadás fejezet 05 kötet 001 o. 15 - 26

máltai különkiadás: fejezet 05 kötet 001 o. 15 - 26

lengyel különkiadás: fejezet 05 kötet 001 o. 15 - 26

szlovák különkiadás: fejezet 05 kötet 001 o. 15 - 26

szlovén különkiadás: fejezet 05 kötet 001 o. 15 - 26

bolgár különkiadás: fejezet 05 kötet 001 o. 11 - 22

román különkiadás: fejezet 05 kötet 001 o. 11 - 22

A Tanács 1612/68/EGK rendelete

(1968. október 15.)

a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 49. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére [1],[2]

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [2],[3]

mivel legkésőbb az átmeneti időszak végére biztosítani kell a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgását; mivel ennek a célnak az elérése együtt jár a tagállamok munkavállalói között az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés eltörlésével a foglalkoztatás, a javadalmazás és az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében csakúgy, mint az ilyen munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgáshoz való jogával abból a célból, hogy foglalkoztatottként tevékenységet folytassanak, a közrend, közbiztonság vagy közegészségügy alapján indokolt korlátozások fenntartásával;

mivel különösen a vámunió korai létrehozása miatt és a Közösség lényeges alapelveinek egyidejű megvalósítása érdekében rendelkezéseket kell hozni a szabad mozgás terén a Szerződés 48. és 49. cikkeiben említett célok elérése érdekében, továbbá a szabad mozgás megvalósításáért tett első lépésekről szóló 15. sz. rendelet [3] és a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1964. március 25-i 38/64/EGK tanácsi rendelet [4] rendelkezéseit ki kell egészíteni;[4]

mivel a szabad mozgás a munkavállalókat és családtagjaikat megillető alapvető jog; mivel a munkaerő Közösségen belüli mozgása az egyik eszköz, amellyel biztosítják a munkavállalók élet- és munkakörülményeinek javítását és társadalmi előrelépésének lehetőségét, miközben elősegítik a tagállamok gazdasági igényeinek kielégítését; mivel meg kell erősíteni a tagállamok minden munkavállalójának azt a jogát, hogy a választása szerinti tevékenységet folytathassa a Közösségen belül;

mivel az ilyen jog megkülönböztetés nélkül megilleti az állandó munkavállalókat, az idénymunkásokat, a határmenti ingázókat és azokat, akik szolgáltatás nyújtása céljából végzik tevékenységüket;

mivel annak érdekében, hogy a szabad mozgáshoz való jog objektív mérce szerint szabadon és méltósággal legyen gyakorolható, kívánatos, hogy egyenlő bánásmódot biztosítsanak a jogszabályokban és a jogalkalmazásban egyaránt, valamennyi ügy vonatkozásában, a tevékenység foglalkoztatottként való folytatásával és a lakhatással összefüggésben, továbbá kiküszöböljék a munkavállalók szabad mozgásának akadályait, különösen amelyek a munkavállalónak azt a jogát érintik, hogy a családja csatlakozhasson hozzá, és a családnak a befogadó országba történő integrálódásra lehetősége legyen;

mivel a közösségi munkavállalók közötti megkülönböztetés tilalmának elve maga után vonja, hogy a tagállamok valamennyi állampolgára a foglalkoztatás tekintetében ugyanolyan jogokat élvezzen, mint amilyeneket a nemzeti munkavállalók élveznek;

mivel szükség van a munkaközvetítés módszerének tökéletesítésére, különösen a központi foglalkoztatási szolgálatok közötti és a regionális szolgálatok közötti közvetlen együttműködés fejlesztése, csakúgy mint az információcsere fokozása és összehangolása által annak érdekében, hogy áttekinthetőbb képet nyújtsanak a munkaerőpiacról; mivel a szabad mozgással élni kívánó munkavállalókat rendszeresen tájékoztatni kell az élet- és munkakörülményekről; mivel ezenkívül rendelkezéseket kell hozni arra az esetre, amikor egy tagállam munkaerőpiacán olyan zavarok lépnek fel vagy várhatók, amelyek egy régióban vagy egy iparágban súlyosan veszélyeztethetik az életszínvonalat és a foglalkoztatási szintet; mivel ezért az első alkalmazandó módszer az információcsere, amelynek célja azon munkavállalók figyelmének felhívása a nehézségekre, akik ilyen régióban vagy iparágban kívánnak tevékenységet végezni, de amennyiben szükséges, módot kell adni az ilyen információcsere erősítésére a fent említett munkaközvetítés ideiglenes felfüggesztésével, amely döntést közösségi szinten kell meghozni;

mivel szoros kapcsolat áll fenn a munkavállalók szabad mozgása, a foglalkoztatás és a szakképzés között, különösen ott, ahol a szakképzés célja, hogy megkönnyítse a munkavállalók számára a Közösség más régióiból kapott állásajánlatokra történő jelentkezéseket; mivel az ilyen kapcsolatok szükségessé teszik, hogy a velük összefüggésben felmerülő problémákat többé ne önállóan, hanem összetartozóként kezeljék, figyelembe véve a regionális szintű foglalkoztatási problémákat is; és mivel ezért szükség van arra, hogy a tagállamok a foglalkoztatási politikáik közösségi szintű összehangolása irányába tegyenek lépéseket;

mivel a Tanács 1968. október 15-i határozata [5] a Szerződés 48. és 49. cikkét, valamint az azok végrehajtására hozott intézkedéseket a tengeren túli francia megyék vonatkozásában is alkalmazni engedi,[5]

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. RÉSZ

FOGLALKOZTATÁS ÉS A MUNKAVÁLLALÓ CSALÁDJA

I. CÍM

Foglalkoztathatóság

1. cikk

(1) A tagállamok állampolgárainak, lakóhelyükre való tekintet nélkül, joguk van arra, hogy egy másik tagállam területén munkát vállaljanak és munkát végezzenek a tagállam állampolgárainak foglalkoztatását szabályozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően.

(2) Különösen joguk van egy másik tagállam területén az adott állam állampolgáraival azonos feltételekkel munkát vállalni.

2. cikk

A tagállamok állampolgárai és a bármely tagállam területén tevékenységet folytató munkáltató kicserélhetik az állásajánlatokat és az állásra benyújtott pályázatokat, valamint munkaszerződéseket köthetnek és teljesíthetnek a hatályban lévő törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseknek megfelelően, anélkül, hogy megkülönböztetésnek lennének kitéve.

3. cikk

(1) E rendelet értelmében egy tagállam törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései, illetve közigazgatási gyakorlata nem alkalmazható:

- ha korlátozza az állásajánlatokat és az állásra benyújtott pályázatokat, vagy a külföldi állampolgárok jogát arra, hogy munkát vállaljanak és végezzenek, illetve ha olyan feltételeket szab, amelyek a saját állampolgárok tekintetében nem alkalmazhatóak; vagy

- ha annak ellenére, hogy állampolgárságtól függetlenül alkalmazandó, kizárólagos vagy fő célja, illetve hatása a többi tagállam állampolgárainak távoltartása a betölthető munkahelytől.

Ez a rendelkezés nem vonatkozik a betölthető állás jellege miatt megkívánt nyelvismerettel kapcsolatos feltételekre.

(2) Egy tagállamnak az (1) bekezdés első albekezdésében említett rendelkezései vagy gyakorlata között szerepelnek olyanok, amelyek:

a) a külföldi állampolgárok munkaerő-toborzására kötelezően alkalmazandó külön eljárást írnak elő;

b) korlátozzák a betölthető munkahelyek hirdetését a sajtóban vagy bármely más médián keresztül, vagy az álláshely meghirdetését olyan feltételektől teszik függővé, amelyek eltérnek a tevékenységüket a saját államban folytató munkáltatókra alkalmazandó feltételektől;

c) a foglalkoztathatóság feltételéül szabják, hogy a munkavállaló a munkaügyi hivatalnál be legyen jelentve, illetve akadályozzák egyéni munkavállalók toborzását, amennyiben olyan személyekről van szó, akik nem az érintett állam területén rendelkeznek lakóhellyel.

4. cikk

(1) A tagállamoknak azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit, amelyek a külföldiek alkalmazását számban vagy részarányban bármely vállalkozásban, tevékenységi ágban, régióban vagy nemzeti szinten korlátozzák, nem lehet alkalmazni a tagállamok állampolgáraira.

(2) Amikor egy tagállamban a vállalkozásoknak nyújtott bármely kedvezmény az alkalmazott hazai munkavállalók meghatározott részarányához van kötve, a tagállamok állampolgárait hazai munkavállalónak kell tekinteni figyelemmel az 1963. október 15-i tanácsi irányelv [6] rendelkezéseire.[6]

5. cikk

A tagállamok azon állampolgárainak, akik egy másik tagállamban keresnek munkát ugyanazt a segítséget kell nyújtani, mint amilyet a tagállam állást kereső saját állampolgárai a munkaügyi hivataloktól vehetnek igénybe.

6. cikk

(1) Az egyik tagállam állampolgárának alkalmazása és toborzása egy másik tagállambeli állásra nem tehető függővé olyan orvosi, szakképzési vagy egyéb követelményektől, amely a másik tagállam ugyanezt a tevékenységet folytatni kívánó állampolgárával összehasonlítva állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetést jelent.

(2) Ugyanakkor annak a munkavállalónak, aki egy másik tagállambeli munkáltatótól névre szóló ajánlattal rendelkezik, szakmai vizsgát kell tennie, ha az állásajánlat megtételekor a munkáltató ezt kifejezetten kérte.

II. CÍM

Foglalkoztatás és egyenlő bánásmód

7. cikk

(1) Valamely tagállamnak egy másik tagállam területén foglalkoztatott állampolgárát a foglalkoztatási- és munkafeltételek tekintetében nem kezelhetik állampolgársága miatt a hazai állampolgároktól eltérő módon, különösen ami a javadalmazást, a munkaviszony megszüntetését és munkanélkülivé válás esetén az újraelhelyezést vagy újrafoglalkoztatást illeti.

(2) A hazai munkavállalókkal azonos szociális és adókedvezményeket élvez.

(3) A hazai munkavállalókat megillető jog alapján és azonos feltételek szerint részesül a szakiskolai képzésben és az átképzésben.

(4) Kollektív vagy egyéni szerződés vagy bármely más kollektív megállapodás azon rendelkezése, amely másik tagállam állampolgárait illetően megkülönböztető feltételeket határoz meg vagy engedélyez a foglalkoztathatóság, a foglalkoztatás, a javadalmazás, egyéb munkafeltételek vagy a munkaviszony megszüntetése tekintetében, semmis.

8. cikk

(1)[7] Azt az állampolgárt, aki egy másik tagállamban áll alkalmazásban egyenlő bánásmód illeti a szakszervezeti tagság és az azzal kapcsolatos jogok gyakorlásának vonatkozásában, beleértve a szavazati jogot és egy szakszervezet ügyviteli vagy vezetői tisztségeire való választhatóság jogát is; a köztestületek vezetésében való részvételből és a közjogi hivatalviselésből kizárható. Továbbá joga van arra, hogy megválasszák a vállalkozás munkavállalói képviseleti szervébe. Ennek a cikknek a rendelkezései nem érintik az egyes tagállamok azon törvényeit vagy rendeleteit, amelyek szélesebb körű jogokat biztosítanak a másik tagállamból érkező munkavállalóknak.

(2)[8]

9. cikk

(1) Az a munkavállaló, aki az egyik tagállam állampolgára és egy másik tagállam területén áll alkalmazásban, ugyanazokat a jogokat és kedvezményeket élvezi, amelyeket a hazai állampolgároknak nyújtanak lakhatási ügyekben, beleértve a számára szükséges lakás tulajdonjogának a megszerzését is.

(2) Az ilyen munkavállaló az állampolgárokéval megegyező jogosultságot élvez a lakásjegyzékbe történő felvételre abban a régióban, ahol alkalmazásban áll, ha van ott ilyen jegyzék; valamint megilletik az ebből eredő kedvezmények és besorolás.

Ha a munkavállaló családja abban az országban maradt, ahonnan a munkavállaló érkezett, ebből a szempontból úgy kell tekinteni, mint amely az említett régióban lakik, amennyiben a saját állampolgárok e feltételezés alapján jogosultságokat élveznek.

III. CÍM

A munkavállaló családja

10. cikk[9]

11. cikk[10]

12. cikk

Egy másik tagállamban foglalkoztatott vagy alkalmazásban álló állampolgár gyermekei, ha a gyermekek a fogadó állam területén laknak, az állam saját állampolgáraiéval azonos feltételekkel nyernek felvételt általános oktatási intézménybe, szakmunkás- és egyéb szakképzésre.

A tagállamok támogatnak minden erőfeszítést, amely lehetővé teszi, hogy ezek a gyermekek a képzéseken a lehető legjobb feltételekkel vegyenek részt.

II. RÉSZ

MUNKAERŐKÖZVETÍTÉS ÉS ÁLLÁSPÁLYÁZATOK

I. CÍM

Együttműködés a tagállamok között és a Bizottsággal

13. cikk

(1) A tagállamok, illetve a Bizottság ösztönzik a foglalkoztatásról és a munkanélküliségről szóló tanulmányok elkészítését, vagy közösen végeznek ilyen tanulmányokat, amelyeket szükségesnek tartanak a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásának biztosításához.

A tagállamok foglalkoztatási szolgálatának központi szervei egymással és a Bizottsággal szorosan együttműködnek abból a célból, hogy együtt lépjenek fel a Közösségen belüli munkaközvetítés és az álláspályázatok ügyében, és ezzel összefüggésben a munkavállalók elhelyezésekor.

(2) Ebből a célból a tagállamok szakszolgálatokat állítanak fel, amelyek a fent említett területeken szervezési feladatokat látnak el, illetve együttműködnek egymással és a Bizottság szervezeti egységeivel.

A tagállamok értesítik a Bizottságot az ilyen szolgálatok felállításakor bekövetkező bármely változásról; a Bizottság a változás részleteit tájékoztatásul az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában teszi közzé.

14. cikk

(1)[11] A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a munkavállalók szabad mozgásával és foglalkoztatásával kapcsolatban felmerülő problémákról és különösen a foglalkoztatás helyzetéről és fejlődéséről.

(2)[12] A Bizottság figyelemmel a Technikai Bizottság véleményére, meghatározza az (1) bekezdésben említett információ szolgáltatás módját.

(3)[13] A Bizottság által a kiemelt figyelmet fordítva a Technikai Bizottság véleményére szabályozott eljárás szerint az egyes tagállamok szakszolgálatai megküldik a többi tagállam szakszolgálatának és az Európai Koordinációs Irodának az élet- és munkakörülményekre és a munkaerőpiacra vonatkozó azon információkat, amelyek segítséget nyújthatnak a többi tagállambeli munkavállalónak. Az ilyen információt rendszeresen frissítik.

A tagállamok szakszolgálatai biztosítják - különösen a foglalkoztatási szolgálatok felé történő terjesztéssel és minden alkalmas kommunikációs eszközzel -, hogy az ilyen információ széles nyilvánosságot kapjon az érintett munkavállalók tájékoztatását elősegítve.

II. CÍM

A munkaközvetítés módszere

15. cikk[14]

(1) Az egyes tagállamok szakszolgálatai rendszeresen megküldik a többi tagállam szakszolgálatainak és az Európai Koordinációs Irodának:

a) a más tagállamok állampolgárai által betölthető megüresedett munkahelyek adatait;

b) a nem tagállamoknak felkínált betölthető munkahelyek adatait;

c) adatokat azokról az álláspályázatokról, amelyeket olyan személyek nyújtottak be, akik hivatalosan jelezték, hogy egy másik tagállamban kívánnak munkát vállalni;

d) régiónként és tevékenységi áganként összesített információkat azokról a pályázókról, akik kifejezték azt a szándékukat, hogy készek más országban dolgozni.

Minden tagállam szakszolgálata a lehető leghamarabb eljuttatja ezeket az információkat az illetékes foglalkoztatási szolgálatoknak és munkaközvetítési hivataloknak.

(2) A betölthető munkahelyek és álláspályázatok (1) bekezdésben említett adatait az Európai Koordinációs Iroda által a Technikai Bizottsággal történő együttműködés során létrehozott egységes rendszerben kell megküldeni.

Szükség esetén az Európai Koordinációs Iroda a Technikai Bizottsággal együttműködve megváltoztathatja a rendszert.

16. cikk[15]

(1) A 15. cikkben említett, a tagállam foglalkoztatási szolgálatának bejelentett állásajánlatokról értesítik az adott tagállamok illetékes foglalkoztatási szolgálatát.

E szolgálatok az alkalmas pályázatok adatait közlik az első tagállam hivatalaival.

(2) A 15. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett álláspályázatokra a tagállamok illetékes hivatalai ésszerű időn belül reagálnak, ami nem haladja meg az egy hónapot.

(3) A munkaügyi hivatalok a tagállamok állampolgárainak ugyanazokat a jogokat biztosítják, mint amilyeneket a vonatkozó rendelkezések értelmében a tagállam saját állampolgárai élveznek a nem tagállamokból érkező munkavállalókkal szemben.

17. cikk

(1) A 16. cikk rendelkezéseit a szakszolgálatok hajtják végre. Amennyiben azonban felhatalmazást kapnak a központi szolgálatoktól, és amennyiben egy tagállam foglalkoztatási szolgálatának szervezete és az alkalmazott munkaközvetítés módszere ezt lehetővé teszik:

a) a tagállam regionális foglalkoztatási szolgálatai:

i.[16] a 15. cikkben említett részletek alapján megteszik a megfelelő intézkedéseket, közvetlenül összegyűjtik az álláspályázatokat és az állásajánlatokat, és betöltik a megüresedett munkahelyeket;

ii. közvetlen kapcsolatokat alakítanak ki olyan munkahely betöltésére, amely:

- egy munkavállalónak névre szólóan felkínált, betölthető munkahely;

- egyéni álláspályázat, amelyet egy meghatározott foglalkoztatási szolgálathoz vagy egy olyan munkáltatóhoz küldtek, aki tevékenységét az illetékes szolgálat területén végzi;

- ahol a munkaközvetítés idénymunkásokra vonatkozik, akiket a lehető leggyorsabban kell toborozni;

b)[17] a két vagy több tagállam határ menti régióiért felelős szolgálatok rendszeresen kicserélik a területükre vonatkozóan a szabad állásajánlatokra vonatkozó adatokat és az álláspályázatokat, és a többi hazai munkaügyi szolgálattal kötött megállapodásnak megfelelően összegyűjtik az álláspályázatokat és az állásajánlatokat és betöltik a megüresedett munkahelyeket.

Szükség esetén a határ menti régiókért területileg felelős szolgálatok együttműködési és szolgáltatási szervezeteket hoznak létre a következők biztosítására:

- a mobilitás különféle szempontjairól a felhasználók számára a lehető legszélesebb körű gyakorlati információk nyújtására, és

- a gazdasági vezetők, a munkaügyi és szociális (elsősorban állami, magán- és közérdekű) szolgálatok és minden érintett intézmény számára a mobilitással kapcsolatos összehangolt intézkedések keretbefoglalására;

c) bizonyos foglalkozásokra vagy bizonyos munkavállalói kategóriákra szakosodott hivatalos foglalkoztatási szolgálatok közvetlenül együttműködnek egymással.

(2) Az érintett tagállamok megküldik a Bizottságnak a szolgálatok által közös megegyezéssel összeállított, az (1) bekezdésben említett listát; a Bizottság a listát és annak módosításait az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában teszi közzé.

18. cikk

A végrehajtó testületek által alkalmazott, két vagy több tagállam által kötött megállapodásban előírt toborzási eljárások alkalmazása nem kötelező.

III. CÍM

Intézkedések a munkaerőpiac egyensúlyának megőrzésére

19. cikk

(1)[18] A tagállamoktól kapott információkból összeállított bizottsági jelentés alapján a tagállamok és a Bizottság évente legalább egyszer közösen elemzik az állásajánlatok és álláspályázatok kapcsán hozott rendelkezések eredményeit.

(2) A tagállamok és a Bizottság megvizsgálják az állások betöltésénél a tagállamok állampolgárainak nyújtható előnyök lehetőségeit a betölthető munkahelyek és az álláspályázatok Közösségen belüli egyensúlyának megteremtése érdekében. Ennek a célnak az eléréséhez minden szükséges intézkedést meghoznak.

(3)[19] A Bizottság kétévente jelentést terjeszt az Európai Parlament, a Tanács és a Gazdasági és Szociális Bizottság elé e rendelet II. részének végrehajtásáról, amelyben összegzi a kért információkat és az elvégzett tanulmányok és kutatások eredményeként kapott adatokat, továbbá kiemeli a Közösség munkaerőpiacán végbement fejlődés főbb jellemzőit.

20. cikk[20]

IV. CÍM

Európai Koordinációs Iroda

21. cikk

A Bizottságon belül létrehozott Állásajánlatok és Álláspályázatok Közvetítésének Európai Koordinációs Irodájának (ebben a rendeletben "Európai Koordinációs Iroda") a feladata a megüresedett munkahelyek betöltésének elősegítése közösségi szinten. Különösen felelős ezen a területen valamennyi olyan technikai feladat ellátásáért, amelyek ezen rendelet értelmében a Bizottságra tartoznak, és főképpen a nemzeti foglalkoztatási szolgálatok támogatásáért.

Az Európai Koordinációs Iroda összegzi a 14. és 15. cikkekben említett információkat és a 13. cikknek megfelelően készített tanulmányokból és kutatásokból származó adatokat abból a célból, hogy közzétegye a Közösség munkaerőpiacának előrelátható fejlődésére vonatkozó főbb tényeket; az ilyen adatokat közli a tagállamok szakszolgálataival és a Tanácsadó és Technikai Bizottságokkal.

22. cikk

(1) Az Európai Koordinációs Iroda felelős különösképpen:

a) a megüresedett munkahelyek közösségi szintű betöltéséhez szükséges gyakorlati intézkedések koordinálásáért és a munkavállalók ebből eredő mozgásának elemzéséért;

b) a célok elérése érdekében közös cselekvési módszerek bevezetéséért igazgatási és technikai szinten, a Technikai Bizottsággal együttműködve;

c) ahol erre szükség van és a szakszolgálatokkal egyetértésben, a betölthető munkahelyek és az álláspályázatok összegyűjtéséért a munkaközvetítés elősegítése céljából.

(2) Az Európai Koordinációs Iroda átadja a szakszolgálatoknak a Bizottsághoz közvetlenül megküldött betölthető munkahelyek adatait és álláspályázatokat, és tájékoztatást kap az azokkal kapcsolatban tett intézkedésekről.

23. cikk

A Bizottság a tagállamok illetékes hatóságaival egyetértésben és a Technikai Bizottság véleménye alapján, meghatározott feltételek és eljárások szerint a tagállamok tisztségviselői részére látogatásokat és a szakemberek részére továbbképzéseket szervez.

III. RÉSZ

A TAGÁLLAMOK KÖZÖTTI SZOROS EGYÜTTMŰKÖDÉS BIZTOSÍTÁSÁRA A MUNKAVÁLLALÓK SZABAD MOZGÁSA ÉS FOGLALKOZTATÁSA TERÜLETÉN LÉTREHOZOTT BIZOTTSÁGOK

I. CÍM

A Tanácsadó Bizottság

24. cikk

A Tanácsadó Bizottság felelős azért, hogy a munkavállalók szabad mozgására és foglalkoztatására vonatkozó ügyekben segítse a Bizottságot a Szerződés alkalmazásából és az annak alapján hozott intézkedésekből eredő kérdések kivizsgálásában.

25. cikk

A Tanácsadó Bizottság felel különösen:

a) a nemzeti emberi erőforrás-politika keretén belül a szabad mozgásra és foglalkoztatásra vonatkozó problémák vizsgálatáért a tagállamok foglalkoztatási politikájának közösségi szinten történő koordinálása céljából, hozzájárulva ezzel a tagállamok gazdasági fejlődéséhez és a munkaerőpiac egyensúlyához;

b) az e rendelet és az azt kiegészítő intézkedések végrehajtásának hatásairól szóló általános vizsgálatok elvégzéséért;

c) az e rendelet módosítására tett indoklással ellátott javaslatnak a Bizottság elé való terjesztéséért;

d) a Bizottság kérésére vagy saját kezdeményezésre az általános vagy elvi kérdésekre vonatkozó indoklással ellátott véleménynyilvánítás elkészítéséért, különösen a munkaerőpiac alakulására vonatkozó információcsere, a munkavállalók tagállamok közötti mozgása, a szakképzési útmutatást és a szakképzés fejlesztését célzó programok vagy intézkedések tekintetében, amelyek növelhetik a szabad mozgás és a foglalkoztatás esélyeit, valamint a munkavállalók és családtagjaik számára nyúj tott segítség valamennyi formájára vonatkozóan, beleértve a szociális támogatás és a munkavállalók lakhatását.

26. cikk

(1) A Tanácsadó Bizottság tagállamonként hat tagból áll, akik közül kettő-kettő a kormányt, a szakszervezeteket és a munkáltatói szervezeteket képviseli.

(2) Az (1) bekezdésben említett kategóriák mindegyikében minden tagállam egy póttagot jelöl ki.

(3) A tagok és póttagok hivatali ideje két év. Megbízatásuk megújítható.

Hivatali idejük lejártával a tagok és a póttagok hivatalban maradnak addig, amíg megbízatásukat meg nem újítják, vagy az új tagokat ki nem nevezik.

27. cikk

A Tanácsadó Bizottság tagjait és póttagjait a Tanács nevezi ki, amely a szakszervezetek és a munkáltatók szövetségei képviselőinek választásakor arra törekszik, hogy a különböző gazdasági ágazatok képviselete arányos legyen.

A tagok és póttagok listáját a Tanács tájékoztatásul az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában teszi közzé.

28. cikk

A Tanácsadó Bizottság elnöki tisztét a Bizottság valamelyik tagja vagy helyettese látja el. Az elnök a szavazásban nem vesz részt. A bizottság évente legalább kétszer ülésezik. Az ülést az elnök hívja össze saját kezdeményezésére vagy a tagok legalább egyharmadának a kérésére. A Tanácsadó Bizottság titkársági feladatait a Bizottság látja el.

29. cikk

Az elnök a foglalkoztatás vagy a munkaerő-mozgás területén tapasztalattal rendelkező személyeket vagy testületek képviselőit kérheti fel arra, hogy megfigyelőként vagy szakértőként vegyenek részt az üléseken. Az elnököt szakértők segíthetik.

30. cikk

(1) A Tanácsadó Bizottság csak a tagok legalább kétharmados jelenléte esetén szavazóképes.

(2) A vélemények tartalmazzák a meghozatalukra szolgáló okokat; az érvényesen leadott szavazatok abszolút többségével kerülnek elfogadásra; ha a kisebbség kívánja, akkor állásfoglalásukat a véleményhez mellékelni kell.

31. cikk

A Tanácsadó Bizottság az ügyrendjét eljárási szabályzatban rögzíti, amely a Bizottság véleménye alapján a Tanács jóváhagyását követően lép hatályba. A Tanácsadó Bizottság eljárási szabályzatára vonatkozó módosítás hatályba lépésére ugyanez az eljárás vonatkozik.

II. CÍM

A Technikai Bizottság

32. cikk

A Technikai Bizottság felelős azért, hogy segítse a Bizottságot minden olyan technikai feladat és intézkedés előkészítésében, előmozdításában és nyomon követésében, amelynek célja e rendelet és a kiegészítő intézkedések végrehajtása.

33. cikk

A Technikai Bizottság felel különösen:

a) a tagállamok érintett hatóságai közötti együttműködés előmozdításáért és fejlesztéséért minden, a munkavállalók szabad mozgására és foglalkozatására vonatkozó technikai kérdésben;

b) az érintett hatóságok közös tevékenységének szervezését célzó eljárások kidolgozásáért;

c) a Bizottság számára várhatóan feltételezhetően hasznos információk és az e rendeletben szabályozott tanulmányok és kutatások célját szolgáló információk összegyűjtésének elősegítéséért, valamint az érintett közigazgatási testületek közötti információ- és tapasztalatcsere ösztönzéséért;

d) a tagállamok munkaerőpiacának helyzetét értékelő szempontok technikai szintű harmonizálásának vizsgálatáért.

34. cikk

(1) A Technikai Bizottság a tagállamok kormányainak képviselőiből áll. A kormányok az őket a Tanácsadó Bizottságban képviselő tagok egyikét jelölik a Technikai Bizottság tagjává.

(2) A kormányok a Tanácsadó Bizottsági képviselőik - tagok vagy póttagok - közül jelölnek ki helyettest.

35. cikk

A Technikai Bizottság elnöki tisztét a Bizottság egy tagja vagy annak képviselője látja el. Az elnök szavazásban nem vesz részt. Az elnököt és a Technikai Bizottság tagjait szakértők segíthetik.

A Tanácsadó Bizottság titkársági feladatait a Bizottság látja el.

36. cikk

A Technikai Bizottság javaslatait és véleményeit a Bizottsághoz nyújtja be, és erről a Tanácsadó Bizottság tájékoztatást kap. Az ilyen javaslatokhoz és véleményekhez csatolni kell a Technikai Bizottság tagjai által kifejtett eltérő nézeteket, amennyiben a tagok ezt kívánják.

37. cikk

A Technikai Bizottság az ügyrendjét eljárási szabályzatban rögzíti, amely a Bizottság véleménye alapján a Tanács jóváhagyása után lép hatályba. A Technikai Bizottság eljárási szabályzatára vonatkozó módosítás hatályba lépésére ugyanez az eljárás vonatkozik.

IV. RÉSZ

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

I. CÍM

Átmeneti rendelkezések

38. cikk

Amíg a Bizottság nem fogadja el a 15. cikk (2) bekezdésében említett egységes rendszert, az Európai Koordinációs Iroda javaslatokat tesz azon intézkedésekre, amelyek várhatóan hasznosak lehetnek a 15. cikk (1) bekezdésében említett jelentések elkészítésekor és közzétételekor.

39. cikk

A Tanácsadó Bizottság és a Technikai Bizottság e rendelet hatálybalépésekor hatályban lévő eljárási szabályzata továbbra is hatályos marad.

40. cikk

Az 1968. október 15-i tanácsi irányelv [7] értelmében a tagállamok által hozandó intézkedések hatálybalépéséig, és ahol az 1964. március 25-i tanácsi irányelv [8] értelmében a tagállamok által megtett intézkedések alapján a tartózkodási engedély érvényességi idejéről és meghosszabbításáról való döntéshez a 38/64/EGK rendelet 22. cikkében szabályozott munkavállalási engedélyre van szükség, a munkáltató bármely írásos nyilatkozata az alkalmazásról vagy az alkalmazás időtartamát feltüntető munkáltatói igazolás helyettesítheti a munkavállalási engedélyt. A munkáltató bármely írásos nyilatkozata vagy bármely munkáltatói igazolás, amely a munkavállaló határozatlan időre történő alkalmazását igazolja, ugyanolyan érvényű, mint az állandó munkavállalási engedély.[21]

41. cikk

Ha a munkavállalási engedély eltörlése miatt egy tagállam nem tud a külföldi állampolgárok foglalkoztatásáról statisztikákat összeállítani, az ilyen tagállam statisztikai célból az új statisztikai módszerek bevezetéséig, de legkésőbb 1969. december 31-ig más tagállamok állampolgárai vonatkozásában megtarthatja a munkavállalási engedélyeket. A munkavállalási engedélyt minden további nélkül ki kell állítani, és annak az engedély adott tagállamban való tényleges megszüntetéséig érvényesnek kell lennie.

II. CÍM

Záró rendelkezések

42. cikk

(1) Ez a rendelet nem érinti az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződést, amely a szénbányászat és acélgyártás terén szaktudással rendelkező munkavállalókra vonatkozik, sem az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés rendelkezéseit a nukleáris energiaipar területén a szakképzett munkavállalókról, sem az e szerződések végrehajtására hozott intézkedéseket.

Mindazonáltal ez a rendelet érvényes az első albekezdésben említett munkavállalókra és családtagjaikra, amennyiben jogi helyzetüket a fent említett szerződések vagy rendelkezések nem szabályozzák.

(2) Ez a rendelet nem érinti a Szerződés 51. cikke értelmében tett intézkedéseket.

(3) Ez a rendelet nem érinti a tagállamoknak a következőkből eredő kötelezettségeit:

- az e rendelet hatálybalépésekor meglévő, intézményi kötelékeken alapuló speciális kapcsolatok vagy jövőbeni megállapodások bizonyos nem európai országokkal vagy területekkel; vagy

- az e rendelet hatálybalépésekor nem európai országokkal vagy területekkel fennálló megállapodások, amelyek a köztük lévő intézményi kapcsolatokon alapulnak.

Az ilyen országokból vagy területekről érkező munkavállalók, akik e rendelkezésnek megfelelően foglalkoztatottként tevékenységet folytatnak ezeknek a tagállamoknak a területén, más tagállamok területén nem élhetnek az e rendeletből származó kedvezményekkel.

43. cikk

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a foglalkoztatásról szóló, közöttük létrejött szerződések, egyezmények vagy megállapodások szövegéről, azok aláírása és hatálybalépésének időpontja között.

44. cikk

A Bizottság e rendelet alkalmazása érdekében végrehajtási rendelkezéseket fogad el. Ebből a célból a tagállamok központi hatóságaival szorosan együttműködik.

45. cikk

A Bizottság a Tanácsnak javaslatokat nyújt be, amelyek célja a Szerződés rendelkezéseivel összhangban a tagállami munkavállalók alkalmazására vonatkozó korlátozások eltörlése abban az esetben, ha az oklevelek, a bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerésének hiánya akadályozhatja a munkavállalók szabad mozgását.

46. cikk

A III. részben említett bizottságok igazgatási kiadásai az Európai Közösségek költségvetésében a Bizottságra vonatkozó részben szerepelnek.

47. cikk

Ez a rendelet a tagállamok területére és állampolgáraira vonatkozik a 2., 3., 10. és a 11. cikk sérelme nélkül.

48. cikk

E rendelet hatálybelépésekor a 38/64/EGK rendelet hatályát veszti.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Luxembourgban, 1968. október 15-én.

A Tanács részéről

az elnök

G. Sedati

MELLÉKLET[22]

Lábjegyzetek:

[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX:31968R1612 - http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:31968R1612&locale=hu

[2] [1] HL 268., 1967.11.6., 9. o.

[3] [2] HL 298., 1967.12.7., 10. o.

[4] [3] HL 57., 1961.8.26., 1073/61. o. [4] HL 62., 1964.4.17., 965/64. o.

[5] [5] HL L 257., 1968.10.19., 1. o.

[6] [6] HL 159., 1963.11.2., 2661/63. o.

[7] Módosította a Tanács 312/76/EGK rendeletének 1. cikk 1. pontja, 31976R0312. Hatályos 1976.02.17.

[8] Hatályon kívül helyezte a Tanács 312/76/EGK rendeletének 1. cikk 2. pontja, 31976R0312. Hatálytalan 1976.02.17.

[9] Hatályon kívül helyezte az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelvének 38. cikk (1) bekezdése, 32004L0038. Hatálytalan 2006.04.30.

[10] Hatályon kívül helyezte az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelvének 38. cikk (1) bekezdése, 32004L0038. Hatálytalan 2006.04.30.

[11] Módosította a Tanács 2434/92/EGK rendeletének 1. cikk 2. pontja, 31992R2434. Hatályos 1992.08.27.

[12] Megállapította a Tanács 2434/92/EGK rendeletének 1. cikk 2. pontja, 31992R2434. Hatályos 1992.08.27.

[13] Módosította a Tanács 2434/92/EGK rendeletének 1. cikk 2. pontja, 31992R2434. Hatályos 1992.08.27.

[14] Megállapította a Tanács 2434/92/EGK rendeletének 1. cikk 3. pontja, 31992R2434. Hatályos 1992.08.27.

[15] Megállapította a Tanács 2434/92/EGK rendeletének 1. cikk 4. pontja, 31992R2434. Hatályos 1992.08.27.

[16] Módosította a Tanács 2434/92/EGK rendeletének 1. cikk 5. pontja, 31992R2434. Hatályos 1992.08.27.

[17] Megállapította a Tanács 2434/92/EGK rendeletének 1. cikk 5. pontja, 31992R2434. Hatályos 1992.08.27.

[18] Megállapította a Tanács 2434/92/EGK rendeletének 1. cikk 6. pontja, 31992R2434. Hatályos 1992.08.27.

[19] Beiktatta a Tanács 2434/92/EGK rendeletének 1. cikk 6. pontja, 31992R2434. Hatályos 1992.08.27.

[20] Hatályon kívül helyezte a Tanács 2434/92/EGK rendeletének 1. cikk 7. pontja, 31992R2434. Hatálytalan 1992.08.27.

[21] [7] HL L 257., 1968.10.19., 13. o. [8] HL 62., 1964.4.17., 981/64. o.

[22] Hatályon kívül helyezte a Tanács 2434/92/EGK rendeletének 1. cikk 8. pontja, 31992R2434. Hatálytalan 1992.08.27.

Tartalomjegyzék