EH 2005.1320 I. Nincs helye előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének, ha a fél nem a közösségi jog értelmezését, hanem annak megállapítását kéri, hogy az irányadó magyar jog nem felel meg a közösségi jog által védett alapelveknek [EK-Szerződés 234. cikkely; Pp. 155/A. §].
II. A másodfokú eljárásban hozott - az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet elutasító - végzés ellen fellebbezésnek van helye, ezért annak jogerőre emelkedéséig az ítélet elleni fellebbezés nem bírálható el [Pp. 249/A. §].
Az elsőfokú bíróság 2004. május 19-én kelt ítéletében a felperes keresetét elutasította. A fellebbezési tárgyaláson felperes szóban kérte az Európai Bíróság megkeresését előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztésével. A jegyzőkönyvben rögzítettek szerint kérte, az Európai Bíróság adja meg az európai jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezmény kiegészítő jegyzőkönyve első cikkelyének értelmezését. Az egyezmény szerint minden természetes, vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. A tekintetben kérte az Európai Bíróság állásfoglalását, hogy az 1994 novemberében az I. r. alperessel kötött előszerződés által való tulajdonhoz jutása, illetve a Ptk. szerinti előszerződés kötelező volta, s ennek következtében a felek közötti kötelezően létrehozandó szerződés révén létrejövő tulajdonjoga esetén a felperesnek joga van-e ahhoz, hogy tulajdonjoga védelemben részesüljön. Döntse el azt is az Európai Bíróság, ha a jelzálogjog bejegyzés törlése, illetve annak elmaradása nem róható fel sem az eladónak, az I. r. alperesnek, sem a II. r. alperesnek, megállapítható-e a Magyar Állam kártérítési felelőssége, mivel a Magyar Állam a földhivatali eljárást, mint államigazgatási eljárást oly módon szabályozta, hogy az lehetővé tette megfelelő iratok csatolása esetén is, hogy ésszerűtlenül hosszú idő teljék el a jelzálogjog keletkezésének, illetve törlésének bejegyzése között. Amennyiben az Európai Bíróság szerint az ésszerű időn belül történő törlés csakis kizárólag a Magyar Állam jogszabályi kötelezettségének elmulasztásából származik, ez ellentétbe kerülhet-e, illetve meggátolhatja-e az egyezmény kiegészítő jegyzőkönyve első cikkelye rendelkezésének hatályosulását.
A másodfokú tárgyaláson készült jegyzőkönyv szerint ezt a felperesi indítványt követően a bíróság a jegyzőkönyvben rögzített végzését meghozta. A bíróság a felperes eljárás felfüggesztése és az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezése iránti kérelmét elutasította a Pp. 155/A. §-ára hivatkozással. Rögzítette, a végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
Ezt követően még ezen a napon kihirdette ítéletét, melyben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolásában nem került említésre a felperes fent ismertetett kérelme, illetve annak elutasításának indoka.
A másodfokú bíróság 2005. február 14-én végzést hozott és abban 5. sorszámú végzését akként "változtatta meg", hogy rögzítette a végzés ellen fellebbezésnek van helye. A végzés indokolásában hivatkozott a Pp. 249/A. §-ában foglaltakra.
2005. február 15-i kelttel a fenti végzés kézhezvétele előtt a felperes fellebbezést nyújtott be. Ebben előadta, álláspontja szerint az EK-Szerződés 234. cikkelye értelmében a másodfokú bíróságnak kötelessége lett volna előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni és egyben a tárgyalást felfüggeszteni. Felperesi álláspont szerint a felterjesztés elmulasztása, az elutasító végzés elleni fellebbezési jog megtagadása, a végzés elleni fellebbezés elbírálása előtt az érdemi döntés meghozatala olyan eljárási hiba, mely a teljes eljárás megismétlésének kötelezettségét kell, hogy maga után vonja.
Az alperesek a fellebbezésben foglaltakra nem tettek észrevételt.
A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság előbb a végzés érdemét, majd a jogorvoslati lehetőséggel kapcsolatos részét vizsgálta.
A másodfokú bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését elutasító végzésének indokolása nem vitásan mindössze azt tartalmazza, hogy a felperesi képviselő által jegyzőkönyvbe diktált kérdés nem igényli az Európai Bíróság döntését. Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság akként osztja, hogy az adott tényállás mellett a felperes által felvetett kérdések tárgyában nincs is lehetőség előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni.
A felperes kérelmében az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény kiegészítő jegyzőkönyve első cikkének értelmezését kérte az Európai Bíróságtól. Az első cikk szerint: "minden természetes, vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. Senkit sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből és a törvényben meghatározott feltételek, valamint a nemzetközi jog általános elvei szerint történik. Az előző bekezdésben foglaltak nem korlátozzák az államok jogát olyan törvények alkalmazásában, melyeket szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy a javaknak a köz érdekében történő használatát szabályozhassák, illetve az adók és más közterhek, vagy bírságok megfizetését biztosítsák". Az egyezményt, a jegyzőkönyvet az Európa Tanács tagjait képviselő országok írták alá. Az egyezmény 32. cikkelye értelmében: "a bíróság joghatósága az Egyezmény és az ahhoz csatlakozó jegyzőkönyvek értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos minden olyan ügyre kiterjed, amelyet a 33., 34., vagy a 47. cikknek megfelelően eléterjesztettek". A bíróság hivatalos elnevezése a 19. cikk szerint Emberi Jogok Európai Bírósága. A felperes által hivatkozott jegyzőkönyvben szereplő cikk értelmezése tehát az Emberi Jogok Európai Bírósága (Strasbourg) feladatkörébe, hatáskörébe tartozik, vagy tartozhat. A jogvitának az Emberi Jogok Európai Bírósághoz történő előterjesztésére a Pp. 155/A. §, illetve a 249/A. §-a nem vonatkozik.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságától eltérő hatásköre és feladatköre van az Európai Bíróságnak (Luxemburg). Más eljárási rendben jár el, más tárgyú ügyekben, mások fordulhatnak hozzá. Az Európai Bíróság hatáskörébe tartozik többek között az előzetes döntés meghozatala bármely EU-tagállam bíróságának megkeresésére. Az EK-Szerződés 234. cikkelye értelmében a bíróság előzetes döntést hozhat:
a) a jelen szerződés értelmezéséről,
b) a közösség intézményei és az EKB által hozott aktusok érvényességéről és értelmezéséről,
c) a Tanács által hozott szervek alapszabályának értelmezéséről,
d) a Tanács által hozott szervek alapszabályának értelmezéséről, ha ezek az alapszabályok így rendelkeznek.
Ha ilyen kérdés merül fel egy tagállam bírósága előtt folyó ügyben, és ha ez a bíróság úgy véli, hogy ítélete meghozatalához ezen kérdésben való döntésre van szükség, akkor ezt a kérdést a Bíróság elé terjesztheti döntéshozatal céljából …" A felperes által értelmezni kért jegyzőkönyv a fent felsorolt körbe nem tartozik.
A teljesség kedvéért a Legfelsőbb Bíróság rámutat, az Európai Bíróság kivételesen meghatározott esetekben előzetes döntéshozatali eljárás keretében értelmezett már olyan egyezményt is, melynek a tagállamok, illetve harmadik államok részesei pl. GATT Egyezmény (Blutman László: EU-jog a tárgyalóteremben, az előzetes döntéshozatal 107-108. oldal). Az adott ügyben azonban az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése az alábbiak miatt sem lehetséges. A felperes az általa megfogalmazottak szerint ténylegesen nem a közösségi jog értelmezését kérte, hanem annak megállapítását, hogy az irányadó magyar jog nem felel meg a közösségi jog által védett alapelvnek. A nemzeti jog értelmezése azonban nem az Európai Bíróság, hanem a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartozik. Előzetes döntéshozatali eljárás csak olyan kérdésben kezdeményezhető, amelynek az adott ügy eldöntésének szempontjából jelentősége van (lásd pl. Tedeschi ítélet EurBir, Rs 5/77., Slg 1977, 1555). A felperes által felvetett kérdések ilyennek nem tekinthetők, hiszen az eljárt bíróságok álláspontja szerint felperes tulajdonjogot nem szerzett, a Magyar Állam pedig nem peres fél, így esetleges kártérítési felelőssége az adott jogvita eldöntését nem befolyásolja. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezhetőségét kizárja továbbá a később kifejtett perjogi helyzet, vagyis az, hogy az ügy érdemében jogerős ítélet született az előzetes döntéshozatali eljárásban felvetendő kérdés, kérdések az ítélet meghozatalához már lehetnek szükségesek.
Így a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint érdemben helyesen döntött a másodfokú bíróság, amikor az előzetes döntéshozatali eljárást nem kezdeményezte a Pp. 155/A., illetve 249/A. §-ai alapján.
A Pp. 249/A. § értelmében: "a másodfokú eljárásban előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem elutasítása ellen is külön fellebbezésnek van helye". Ebből következően téves a másodfokú bíróság 2005. február 11-én megtartott tárgyaláson hozott végzésének azon része, mely szerint a végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. A végzés e részét a bíróság 2005. február 14-én kelt végzésében megváltoztatta és a Pp. 249/A. §-a alkalmazásával immáron helyesen rögzítette, hogy a végzés ellen fellebbezésnek van helye. A 2005. február 14-én kelt végzés azonban nem tudta azt a jogszabálysértést megszüntetni, mely azáltal következett be, hogy a másodfokú bíróság az előzetes döntéshozatali kérelem tárgyában hozott végzés jogerőre emelkedése előtt hozta meg jogerős ítéletét. E jogszabálysértésnek azonban az adott tényállás mellett ténylegesen nincs az ügy érdemi elbírálására kiható jogkövetkezménye, figyelemmel egyrészt a fentebb kifejtettekre, másrészt arra, hogy a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem - a Legfelsőbb Bírósághoz - a mai nappal bezárólag nem érkezett. A végzés ellen benyújtott fellebbezés pedig a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelemnek nem tekinthető, mivel az nem felel meg a Pp. 270. §-ában meghatározott tartalmi követelményeknek. Jelen eljárás nem alkalmas, nem lehet alkalmas a felperes által fellebbezésében felhozott, a jogerős ítélettel kapcsolatos eljárásjogi jogszabálysértések orvoslására.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a folytán megfelelően irányadó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.