BH 2006.1.18 I. Nincs helye előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének, ha a fél nem a közösségi jog értelmezését, hanem annak megállapítását kéri, hogy az irányadó magyar jog nem felel meg a közösségi jog által védett alapelveknek [EK-Szerződés 234. cikkely; Pp. 155/A. §].

II. A másodfokú eljárásban hozott - az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet elutasító - végzés ellen fellebbezésnek van helye, ezért annak jogerőre emelkedéséig az ítélet elleni fellebbezés nem bírálható el [Pp. 249/A. §].

Az elsőfokú bíróság 2004. május 19-én kelt ítéletében a felperes keresetét elutasította. A fellebbezési tárgyaláson felperes szóban kérte az Európai Bíróság megkeresését előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztésével. A jegyzőkönyvben rögzítettek szerint kérte, az Európai Bíróság adja meg az európai jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezmény kiegészítő jegyzőkönyve első cikkelyének értelmezését. Az egyezmény szerint minden természetes, vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. A tekintetben kérte az Európai Bíróság állásfoglalását, hogy az 1994 novemberében az I. r. alperessel kötött előszerződés által való tulajdonhoz jutása, illetve a Ptk. szerinti előszerződés kötelező volta, s ennek következtében a felek közötti kötelezően létrehozandó szerződés révén létrejövő tulajdonjoga esetén a felperesnek joga van-e ahhoz, hogy tulajdonjoga védelemben részesüljön. Döntse el azt is az Európai Bíróság, ha a jelzálogjog bejegyzés törlése, illetve annak elmaradása nem róható fel sem az eladónak, az I. r. alperesnek, sem a II. r. alperesnek, megállapítható-e a Magyar Állam kártérítési felelőssége, mivel a Magyar Állam a földhivatali eljárást, mint államigazgatási eljárást oly módon szabályozta, hogy az lehetővé tette megfelelő iratok csatolása esetén is, hogy ésszerűtlenül hosszú idő teljék el a jelzálogjog keletkezésének, illetve törlésének bejegyzése között. Amennyiben az Európai Bíróság szerint az ésszerű időn belül történő törlés csakis kizárólag a Magyar Állam jogszabályi kötelezettségének elmulasztásából származik, ez ellentétbe kerülhet-e, illetve meggátolhatja-e az egyezmény kiegészítő jegyzőkönyve első cikkelye rendelkezésének hatályosulását.

A másodfokú tárgyaláson készült jegyzőkönyv szerint ezt a felperesi indítványt követően a bíróság a jegyzőkönyvben rögzített végzését meghozta. A bíróság a felperes eljárás felfüggesztése és az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezése iránti kérelmét elutasította a Pp. 155/A. §-ára hivatkozással. Rögzítette, a végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

Ezt követően még ezen a napon kihirdette ítéletét, melyben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolásában nem került említésre a felperes fent ismertetett kérelme, illetve annak elutasításának indoka.

A másodfokú bíróság 2005. február 14-én végzést hozott és abban 5. sorszámú végzését akként "változtatta meg", hogy rögzítette a végzés ellen fellebbezésnek van helye. A végzés indokolásában hivatkozott a Pp. 249/A. §-ában foglaltakra.

2005. február 15-i kelttel a fenti végzés kézhezvétele előtt a felperes fellebbezést nyújtott be. Ebben előadta, álláspontja szerint az EK Szerződés 234. cikkelye értelmében a másodfokú bíróságnak kötelessége lett volna előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni és egyben a tárgyalást felfüggeszteni. Felperesi álláspont szerint a felterjesztés elmulasztása, az elutasító végzés elleni fellebbezési jog megtagadása, a végzés elleni fellebbezés elbírálása előtt az érdemi döntés meghozatala olyan eljárási hiba, mely a teljes eljárás megismétlésének kötelezettségét kell, hogy maga után vonja.

Az alperesek a fellebbezésben foglaltakra nem tettek észrevételt.

A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság előbb a végzés érdemét, majd a jogorvoslati lehetőséggel kapcsolatos részét vizsgálta.

A másodfokú bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését elutasító végzésének indokolása nem vitásan mindössze azt tartalmazza, hogy a felperesi képviselő által jegyzőkönyvbe diktált kérdés nem igényli az Európai Bíróság döntését. Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság akként osztja, hogy az adott tényállás mellett a felperes által felvetett kérdések tárgyában nincs is lehetőség előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni.

A felperes kérelmében az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény kiegészítő jegyzőkönyve első cikkének értelmezését kérte az Európai Bíróságtól. Az első cikk szerint: "minden természetes, vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. Senkit sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből és a törvényben meghatározott feltételek, valamint a nemzetközi jog általános elvei szerint történik. Az előző bekezdésben foglaltak nem korlátozzák az államok jogát olyan törvények alkalmazásában, melyeket szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy a javaknak a köz érdekében történő használatát szabályozhassák, illetve az adók és más közterhek, vagy bíróságok megfizetését biztosítsák". Az egyezményt, a jegyzőkönyvet az Európa Tanács tagjait képviselő országok írták alá. Az egyezmény 32. cikkelye értelmében: "a bíróság joghatósága az Egyezmény és az ahhoz csatlakozó jegyzőkönyvek értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos minden olyan ügyre kiterjed, amelyet a 33., 34., vagy a 47. Cikknek megfelelően eléterjesztettek". A bíróság hivatalos elnevezése a 19. Cikk szerint Emberi Jogok Európai Bírósága. A felperes által hivatkozott jegyzőkönyvben szereplő cikk értelmezése tehát az Emberi Jogok Európai Bírósága (Strasbourg) feladatkörébe, hatáskörébe tartozik, vagy tartozhat. A jogvitának az Emberi Jogok Európai Bírósághoz történő előterjesztésére a Pp. 155/A. §, illetve a 249/A. §-a nem vonatkozik.