A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21630/2010/3. számú határozata vállalkozói díjkövetelés tárgyában. Bírók: Kovács László, Pestovics Ilona, Ráczné dr. Gohér Angyalka

Fővárosi Ítélőtábla

3.Pf.21.630/2010/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Szűcs és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve. (felperes címe) felperesnek a Szepesi és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2010. július 1. napján kelt 12.G.41.311/2009/13. sorszámú ítélete ellen, a felperes által 16. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyja.

A peres felek fellebbezési eljárásban felmerült költségeit külön-külön 150.000-150.000.-(azaz egyszázötvenezer-egyszázötvenezer) Ft + ÁFA ügyvédi díjban állapítja meg.

A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság részítéletének tényállásában megállapította, hogy a peres felek 2006. november 25. napján két vállalkozási szerződést, un. megvalósítási és egy un. üzemeltetési szerződést kötöttek. E szerződések tárgya a megrendelő alperes által specifikált internetes portálok megvalósítása és üzemeltetése volt.

Az üzemeltető szerződést a felek határozott, 2007. február 1-től 2009. január 31-ig terjedő időtartamra kötötték.

A szerződés 3.3 pontja szerint a szerződés hatályának lejártát követően automatikusan határozatlan idejűre módosul, ha a szerződő felek bármelyike a szerződés hatályának lejárta előtt legkésőbb 90 nappal írásban nem értesíti a másik felet, hogy nem kívánja a szerződést meghosszabbítani. A szerződés értelmében a felmondási idő a szerződésnek határozatlan idejű szerződéssé alakulása esetére 90 nap.

A szerződés 4.4 pontja rendelkezik arról, hogy a felek a szerződéssel kapcsolatos nyilatkozataikat írásban kötelesek megtenni. Írásban tett nyilatkozatnak a postai küldeményként az értesítési címre eljuttatott levél minősül, valamint a személyesen, vagy futár útján átadott küldemény is akkor, ha azt a címzett igazoltan átvette. A vállalkozási szerződés 5. pontja tartalmazza a díjazást, amely meghatározott üzemeltetési időszakokra, illetőleg meghatározott tevékenységekre lebontva került meghatározásra.

Az alperes 2008. október 20-án kelt - október 22-én postára adott - levelében közölte a felperessel, hogy a szerződést meghosszabbítani nem kívánja. A levél kézbesítését a postai kézbesítő 2008. október 28. napján megkísérelte kézbesíteni, azonban a cég a székhelyén nem volt nyitva, így csupán értesítőt hagyott a kézbesítés megkísérléséről. A letéti idő alatt a felperes kérte a küldemény ismételt kézbesítését, amely - a szerződésben előírt, a szerződés lejártát megelőző 90 napos határidőn (2008. november 1.) túl 2008. november 6-án került kézbesítésre.

Az alperes 2008. október 31-én futárszolgálat segítségével is megkísérelte a felperes részére kézbesíteni a fentebb írt tartalmú nyilatkozatát, azonban a kézbesítő 2008. október 31. napján 14.51 perckor a felperes székhelyén átvételre jogosult személyt nem talált, ezért ugyanekkor a küldeményt a postaládába kézbesítette, majd pedig az alperes még ugyanezen a napon e-mail útján is jelezte a felperes felé, hogy a szerződést meghosszabbítani nem kívánja.

A felperes a fenti szerződéssel kapcsolatban előterjesztett kereseti kérelmében az üzemeltetési szerződés alapján 5.985.000.-Ft + ÁFA = 7.481.250.-Ft, valamint ennek kamatai a megvalósítási szerződés alapján 4.000.000 Ft + Áfa megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felperes álláspontja és az üzemeltetési szerződéssel kapcsolatos kereseti kérelme azon alapszik, hogy az alperes a szerződésben megjelölt, a szerződés lejártát 90 nappal megelőzően, a szerződésben megjelölt módon vele nem közölte azt, hogy a szerződést nem kívánja meghosszabbítani, így a szerződés határozatlan időtartamúvá alakult, ez esetben a felmondási idő 90 nap. Erre az időre a vállalkozási díj őt megilleti, és erre tekintettel kérte a fentebb már ismertetett összeg megfizetésére kötelezni az alperest.

Az alperes vitatta a felperes követelését, álláspontja az, hogy a szerződést a megfelelő időben felmondta. A szerződés meghosszabbítási szándékának hiányáról megfelelő módon értesítette a felperest. Álláspontja az volt, hogy a szerződés 3.3 pontjában a felek csupán írásbeli értesítést írnak elő, erre nem vonatkozik a felperes által hivatkozott a szerződés 4.4 pontban írt a szerződéssel kapcsolatos nyilatkozatok megtételére, és a másikkal való közlésre vonatkozó előírás.

De még ha felperes álláspontja a szerződési szándék meghosszabbításának a hiányával kapcsolatban helytálló is lenne, és alkalmazandó a szerződés fentebb hivatkozott pontjában rögzített szerződéses rendelkezés, az alperes akkor is kellő határidőben, a szerződésben előírt módon, sőt azon túlmenő módon is, a szerződéses kapcsolatban egyebekben alkalmazott e-mailben is értesítette a felperest, még a 90 napos határidőt megelőzően. Az, hogy az alperes székhelyén nem volt senki, s emiatt nem lehetett kézbesíteni részére a küldeményt nyilvánvalóan az alperes terhére nem eshet.

Ezen túlmenően hivatkozott arra is, hogy a felek között vállalkozási szerződésről lévőn szó a vállalkozási díjra a felperes csak akkor tarthatna igényt, amennyiben a felmondási idő alatt tényleges tevékenységet végzett. Ezt pedig az alperes tagadta, és állította, hogy a felperesnek kell ebben a körben bizonyítania, hogy bárminemű tevékenységet végzett a felmondási idő alatt az alperes részére. Ilyen tevékenységet pedig a felperes nem bizonyított.

Az elsőfokú bíróság a felperesnek az üzemeltetési szerződéssel kapcsolatos kereseti kérelmét - az eddig lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján - helyesen a Pp. 213.§ (2) bekezdése alapján (az elsőfokú bíróság részítélete nyilvánvaló elírás folytán a Pp. 313.§ (2) bekezdésére történő hivatkozást tartalmaz) részítélettel elbírálhatónak találta, és a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság a peres felek között létrejött szerződés alapján - az alperesi állásponttal szemben - megállapította, hogy a peres felek a szerződéssel kapcsolatos nyilatkozatukra, s ez vonatkozik a szerződés megszüntetésére irányuló nyilatkozatukra is meghatározott alakiságot, illetőleg a kézbesítés meghatározott módját kötötték ki. A Ptk. 200.§ (1) bekezdése alapján erre lehetőségük is volt. Ennek alapján pedig az általános szabályoktól eltérően a peres felek a személyesen vagy a futár révén történő kézbesítés érvényességének feltételéül a címzetthez történő megérkezésen túl azt is megszabták, hogy a küldeményt a címzett át is vegye. Ezen szerződéses pont alapján megállapítható volt az is, hogy a peres felek az e-mailben történő küldemény továbbítását nem tekintették joghatályos közlésnek. A Ptk. 214.§ (1) bekezdése alapján az írásban közölt nyilatkozat hatályosságához az alperesi állásponttal ellentétben nem elégséges az, hogy a fél a postai küldeményt feladja, annak tényleges megérkezése is szükséges feltétel. Ezzel egyezően rendelkeztek a felek is a szerződésükben. Így az, hogy az alperes 2008. október 22-én a felperes részére feladta azon küldeményét, amelyben a szerződés meghosszabbítási szándékának hiányáról tájékoztatta a felperest, még nem tekinthető a szerződés 3.3 pontjában meghatározott közlésnek. Ugyanígy az e-mailben történő közlés sem tekinthető joghatályos nyilatkozatnak.