A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20568/2019/6. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 2014. évi LXXVII. törvény (DH3. törvény) 1. §, 3. §, 10. §, 12. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.568/2019/6/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Madari Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Madari Tibor ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Pulay Ügyvédi Társulás (ügyintéző: dr. Pulay Gábor ügyvéd) által képviselt I. rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű és a személyesen eljárt II. rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2019. április 10. napján meghozott 31.G.42.108/2018/14. számú ítélete ellen a felperes részéről 16. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, a folyósítási jutalék fizetésére vonatkozó szerződési feltétel semmisségének megállapítása iránti keresetet elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezi.

Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és megállapítja, hogy a felperes és az I. rendű alperes által 2007. október 9. napján és 2008. július 22. napján megkötött kölcsönszerződések VI.2. pontjának utolsó francia bekezdésében foglalt, azonnali hatályú felmondási okra vonatkozó feltétele semmis.

A felperes által az I. rendű alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 254.000 (kétszázötvennégyezer) forintra leszállítja.

A feljegyzett 300.000 (háromszázezer) forint kereseti illeték térítését akként rendezi, hogy abból a felperes 200.000 (kétszázezer), az I. rendű alperes pedig 100.000 (százezer) forintot köteles az államnak külön felhívásra megfizetni.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. rendű alperesnek 127.000 (százhuszonhétezer) forint másodfokú perköltséget.

A feljegyzett 400.000 (négyszázezer) forint fellebbezési illeték térítését akként rendezi, hogy abból a felperes 266.700 (kétszázhatvanhatezer-hétszáz) forintot, az I. rendű alperes pedig 133.300 (százharmincháromezer-háromszáz) forintot köteles az államnak külön felhívásra megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes módosított keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperessel mint hitelezővel 2007. október 9. napján ... számon, valamint a 2008. július 22. napján ... számon kötött kölcsönszerződések egyes feltételei tisztességtelenek. Másodlagosan kérte annak megállapítását, hogy a perbeli szerződések, továbbá az azok biztosítására az alperesek között létrejött jelzálogszerződések a Hpt. 213. § (1) bekezdés b), c) és e) pontja alapján teljes egészében semmisek. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként kérte a szerződések hatályossá nyilvánítását akként, hogy a fennálló tartozásának összege a ... számú szerződés esetében 2.243.914 forint, míg a ... számú szerződés esetében 470.025 forint.

Az I. rendű alperes kérte a felperes keresetének elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását. A II. rendű alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmét elutasította és kötelezte az I. rendű alperes perköltségének viselésére. Megállapította, hogy a perbeli szerződések a DH törvények hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződésnek minősülnek. A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a felek között valójában hitelszerződések jöttek volna létre, ugyanis a perbeli szerződések nem rendelkeztek hitelkeret rendelkezésre tartásáról. Az elsőfokú bíróság ezt követően először a felperes teljes semmisség megállapítására irányuló kereseti kérelmét vizsgálta. Kifejtette, hogy a Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja a THM feltüntetésének hiányához fűzi az érvénytelenség jogkövetkezményét, a THM nem megfelelő összegű, illetve mértékű feltüntetése nem vezet a szerződés semmisségéhez. Megállapította, hogy a kölcsönszerződések III.1 pontja feltünteti THM értékét, ezért az érvénytelenség megállapításának nem volt helye. Megállapította továbbá, hogy a szerződések III.3. pontja a Hirdetményre utalással rögzíti a kamatláb értékét, vagyis a felek megállapodása kellőképpen határozott és egyértelmű, a jogszabályban foglaltaknak megfelel, ezért a szerződések a Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja alapján sem semmisek. A szerződések semmissége a Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontja alapján sem áll fenn, mert a szerződések a devizában meghatározott törlesztőrészletek összegét tartalmazzák.

A jelzálogszerződések érvénytelensége iránti keresettel összefüggésben megállapította, hogy annak tárgyában a felperes nem rendelkezett perbeli legitimációval, mivel a jelzálogszerződéseknek nem volt alanya, miután azokat az I. és II. rendű alperesek kötötték meg. A szerződés semmisségére harmadik személy akkor hivatkozhat, ha a megállapításhoz jogi érdeke fűződik, ilyen jogi érdeket azonban a felperes nem tudott igazolni. Kifejtette továbbá, hogy a zálogszerződések járulékos jellegéből nem következik, hogy a kölcsönszerződések esetleges érvénytelensége a zálogszerződések érvénytelenségét is okozná.

A felperesnek a tisztességtelen szerződési feltételek semmissége iránti kereseti kérelmével összefüggésben kifejtette, hogy annak elbírálása során a 93/13/EGK irányelv rendelkezéseit és a kapcsolódó EUB ítéleteket is figyelembe kellett venni. Megállapította, hogy a perbeli szerződések devizaszerződések, amelyeknél az árfolyamkockázat azért merül fel, mert a felperesnek a kölcsön visszafizetéséhez a forintban megszerzett jövedelmét devizára kell váltania. AZ EUB C-51/17. számú ítélete alapján az árfolyamkockázat az ilyen szerződések jellegadó sajátossága, vagyis az a főszolgáltatás körébe tartozik. Alapvető jelentőséggel bír tehát, hogy e főszolgáltatást meghatározó szerződéses rendelkezések világosak és érthetőek-e. Különbséget kell tenni ugyanakkor az árfolyamkockázatot telepítő és az azzal kapcsolatos tájékoztatást tartalmazó szerződési feltételek között. A szerződés VII.2. pontja csak tájékoztatás megértésével kapcsolatos nyilatkozatot tartalmaz, de nem határoz meg semmilyen jogot vagy kötelezettséget, ezért annak tisztességtelensége nem vizsgálható. Az I. rendű alperes által nyújtott tájékoztatás tartalmát a kockázatfeltáró nyilatkozat alapján kell megítélni, amely az EUB ítéleteiben foglalt követelményeknek a szerződés VII.1-2. pontjával együtt lényegileg megfelel, azaz egyértelművé teszi, hogy az árfolyamváltozással kapcsolatos minden kockázat a felperest terheli, annak nincs felső határa, illetve az a törlesztőrészletekre milyen hatást gyakorol. A kockázatfeltárás nyelvtanilag és tartalmilag is világos és érthető volt, ezért a kockázatot telepítő feltétel tisztességtelenségét az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, és semmisségét sem állapította meg. Az elsőfokú bíróság ezt követően a szerződések további feltételeinek tisztességtelenségét vizsgálta és megállapította, hogy a közjegyzői ténytanúsítványról, a folyósítási jutalékról és felmondási okokról szóló szerződési feltételek nem minősülnek tisztességtelennek.