A Székesfehérvári Törvényszék P.20353/2016/34. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában.

Törvényszék

27.P.20.353/2016/34.szám

A Törvényszék az Egyesület által képviselt felperesnek - a jogtanácsos által képviselt alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 500.000,- (Ötszázezer) Ft-ot;

az ezt meghaladó keresetet elutasítja.

Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 15 nap alatt a Ítélőtáblához címzett, de a Törvényszéknél írásban, 3 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A bíróság tájékoztatja a feleket, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírája el, ha ezt a felek közösen kérték; illetőleg, ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére vonatkozik, csak a teljesítési határidővel kapcsolatos, avagy csak az ítélet indokolása ellen irányul. Ez utóbbi esetekben a felek fellebbezési tárgyalás tartását kérhetik.

Felhívja a bíróság a felek figyelmét, hogy a fellebbező fél részére az ítélőtábla előtti eljárásban kötelező a jogi képviselet, a közreműködése nélkül eljáró fél nyilatkozata és perbeli cselekménye hatálytalan.

I n d o k o l á s

A bíróság a peres felek előadása, felperes személyes meghallgatása, a kiskorú gyermekek kapcsolattartási ügyében keletkezett gyámhatósági iratok alapján a következő tényállást állapította meg:

A felperes és I.V. házasságából 1997. január 6. napján M, 1999. július 2. napján B utónevű gyermekek születtek. A szülők között a házassági életközösség 2003 szeptemberében megszakadt, az anya a gyermekekkel az utolsó közös lakásból elköltözött. Egészen 2007 tavaszáig továbbra is hozzátartozónál lakott. Ez idő alatt az apa a gyermekekkel rendszeres kapcsolatot tartott, felügyeletükről az anya kérésére, annak elfoglaltságához igazodóan gondoskodott.

I.V. 2007 augusztusában élettársi kapcsolatot létesített és T.-ra költözött. Bár az élettársi kapcsolata utóbb megszakadt, a gyermekekkel továbbra is itt maradt, az édesanyja tulajdonát képező T. alatti házba költözött.

A Városi Bíróság a felperes és I.V. házasságát a 2010. november 2. napján kelt ítéletével bontotta fel. Ebben a két gyermeket az anyánál helyezte el, és szabályozta a gyermekek, valamint jelen per felperese közötti kapcsolattartást is. A folyamatos kapcsolattartás körében a felperes a gyermekeket minden hónap második hétvégén pénteken 17.00 órától vasárnap 18.00 óráig az anya lakóhelyéről elvihette. Ezen kívül heti egy alkalommal, szerdán 18.30 órától 19.30 óráig telefonon beszélhetett velük.

2008 és 2010 közötti időszakban I.V. évente több alkalommal a hozzátartozókhoz utazott, ilyenkor a gyermekeket magával vitte, ahol a felperes is tudott találkozni velük. 2011 év óta azonban a kapcsolat meglazult. A felperes a rendszeres kapcsolattartást a bontóperi ítéletében meghatározott módon nem tudta gyakorolni, ebben a nagy távolság, illetőleg alacsony jövedelme is akadályozta.

A folyamatos kapcsolattartás sem valósult meg, a felperes a gyermekekért nem jelentkezett, emiatt B nevű gyermekével a kapcsolata megromlott, az apai kapcsolattartást teljesen elutasította.

A felperes kapcsolata M.-nal is meglazult, azonban ő továbbra is ragaszkodott a felpereshez, szívesen találkozott volna vele. M enyhe fokú Down szindrómás, értelmi fejlődésében középsúlyos mértékben korlátozott, ezért I.V. anya közreműködése a kettőjük közötti kommunikációban szükségesnek mutatkozott.

Felperes először 2012. február 29-én fordult gyámhatósághoz a telefonos kapcsolattartás meghiúsulása miatt. Előadta, hogy ezt a jogát egy éve nem tudja gyakorolni, a telefont nem veszik fel, vagy ha felveszik, akkor nem szól bele senki. T1 tanúként vallotta, hogy felperes megpróbálta felhívni a gyerekeket, de nem vették fel a telefont. Áprilistól ez annyiban változott, hogy felveszi valaki a telefont, de nem szól bele. Ennek ellenére minden szerdán próbálkozik a felperes a telefonálással.

I.V. meghallgatásakor arra hivatkozott, hogy nincs személyes kapcsolat a gyerekek és a felperes között, nem jön értük. Előadta, hogy ő minden szerdán fél 7 és fél 8 között odaadja a gyerekeknek a telefont, akik a készülék használatát ismerik. Azt nem tudja, hogy felveszik-e, szólt nekik, hogy telefonálni fog az apjuk. Az alperes a felperes ezen kérelméről sem ekkor (sem a későbbiekben) nem döntött.

A jelen per felperese a Járásbíróság előtt az újraszabályozás iránt terjesztett elő keresetet, illetőleg ugyanebben a perben I.V. a kapcsolattartás korlátozása tekintetében viszontkeresettel élt.

A 2012. június 12-15-ig tartó nyári kapcsolattartás ügyében is kérelmet terjesztett elő a felperes, azzal, hogy 2012. június 28-án utazott T.-ra, ezt levélben előre jelezte, de senki nem volt otthon. Ezzel kapcsolatban azt mondta a gyerekek anyja, hogy a felperesnek 2012. június 15-én kellett volna érkeznie, akkor nem ment, ezért nem az ő hibája, hogy nem tudta elvinni őket.

A gyámhatóság 2012. szeptember 14-én hozott végzéssel elutasította a nyári szünetre vonatkozó kérelmet. Felhívta az anyát, hogy köteles a meghatározott időpontokban biztosítani a kapcsolattartást, egyben felhívta a felperes figyelmét, hogy vegye igénybe a kapcsolattartást, az időpontok rá nézve is kötelezőek, egyoldalúan attól nem térhet el. Ezt a határozatot a felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú hatóság helybenhagyta. Az indokolás tartalmazza, hogy a telefonos kapcsolattartás végrehajtása ügyében az eljárás még folyamatban van.

I.V. 2012. novemberben bejelentette, hogy nem ment el a gyerekekért a felperes. A gyámhatóság az eljárás megindulásáról végzést hozott, azzal, hogy az ügyintézési határidő 30 nap. 2013. januárban újra tett egy bejelentést az anya, hogy nem ment el az időszakos kapcsolattartásra a felperes. Az újabb bejelentés alapján eljárás megindulását állapította meg ekkor már a Járási Gyámhivatala (továbbiakban Gyámhivatal).

A M.-i gyámhatóság 2013. júniusában vett fel egy jegyzőkönyvet a felperessel, aki arra, hogy miért maradtak el a kapcsolattartások érdemi választ nem adott, azonban jelezte, hogy a telefonos kapcsolattartás továbbra sem valósul meg. A Gyámhivatalhoz beadvánnyal élt felperes, igazolta, hogy folyamatosan hívta a gyerekeket egészen 2012. novemberéig, akkortól nem telefonált, mivel értelmetlennek látszott. Előadta, hogy 2013. június 15-én eljött a gyerekekért, hogy elvigye őket nyári szünetre, előtte egy SMS-t küldött az anyának. I.V. azt válaszolta, hogy mivel egyetlen alkalommal sem élt eddig a kapcsolattartási jogával, oka volt feltételezni, hogy nem megy értük, ezért megszervezte a programokat, nem tudja megváltoztatni. A kapcsolattartás ténylegesen nem valósult meg, még találkozás, beszélgetés formájában sem.

A Járásbíróság a 2013. június 25-én kelt ítéletében a kapcsolattartást a korábbiaktól eltérően szabályozta. Egyrészt a M nevű gyermek tekintetében az elvitel jogát minden hónap első pénteken 17.00 órától vasárnap 18.00 óráig határozta meg, továbbra is fenntartotta a telefonon történő kapcsolattartást a felperesnek az ítéletben is rögzített számú telefonja segítségével. A B nevű gyermek és a felperes kapcsolattartását akként szabályozta, hogy azon a napon, amikor Mt a felperes elviheti magával, 16.00 órától 17.00 óráig találkozhat a kislánnyal. Kötelezte a bíróság a szülőket, hogy a B nevű gyermek kapcsolattartásának javítása érdekében a területileg illetékes családsegítő és gyermekjóléti szolgálatot keressék fel. Ítéletének alapja a perben beszerzett igazságügyi pszichológus szakértői vélemény volt. Eszerint mindkét szülő alkalmas a gyereknevelésre, korlátozó tényező esetükben nincs. B teljesen elutasítja a felperest, vele kapcsolatot nem akar tartani. Állítása szerint ez a kapcsolat az apa kiszámíthatatlansága és megbízhatatlansága, illetve a vele szemben tanúsított verbális és fizikális agresszív magatartás miatt romlott meg. Elsősorban az apa-gyerek viszonyt kellene rendezni szakmai segítség igénybevételével. M ragaszkodik, kötődik az apjához, vágyik rá, szeretne vele többet találkozni. A szakértő szerint M esetében a rendszeres telefonos kapcsolattartás heti 1-2 alkalommal, a számára kezelhető időpontban javasolt, lényeges, hogy ezt az anya támogassa és a lehetőséget biztosítson.