A Győri Ítélőtábla Pf.20200/2018/6. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 73/A. §, 81. §, 84. §, 87. §, 217. §, 253. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 33. §] Bírók: Menyhárdné dr. Sarmon Hedvig, Szabó Péter, Világi Erzsébet

Győri Ítélőtábla

Pf.III.20.200/2018/6.szám

A Győri Ítélőtábla a dr. pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. kamarai jogtanácsos által képviselt alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Székesfehérvári Törvényszék 2018. február 21-én kelt 27.P.20.353/2016/34. számú ítélete ellen a felperes által 40. számon, valamint az alperes részéről 36. számon benyújtott fellebbezések folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

Í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit a per főtárgya tekintetében helybenhagyja azzal a kiegészítéssel, hogy a felmerült 1.221.100,- (egymillió-kettőszázhuszonegyezer-egyszáz) forint kereseti illetéket az állam viseli.

Megállapítja, hogy

a felmerült 1.628.100,- (egymillió-hatszázhuszonnyolcezer-egyszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli;

a felperes pártfogó ügyvédjének a másodfokú eljárásban felmerült díjának 2,5 (kettő egész öttized) százalékát az alperes köteles megfizetni, míg 97,5 (kilencvenhét egész öttized) százalékát az állam viseli.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 198.900,- (egyszázkilencvennyolcezer-kilencszáz) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes és I V házasságából 1997. január 6-án M, majd 1999. július 2-án B utónevű gyermekeik születtek. Házassági életközösségük 2003 szeptemberében megszakadt, I V a gyermekekkel az utolsó közös lakásból elköltözött, azonban 2007 tavaszáig továbbra is Település 1on élt. A felperes a gyermekekkel ebben az időszakban rendszeres kapcsolatot tartott, felügyeletükről szükség szerint gondoskodott.

I V 2007 augusztusában M al és Bval Település 2ra költözött, 2008. és 2010. között évente többször Település 1ra utazott, ahol a felperes a gyermekekkel személyes kapcsolatot tudott tartani.

A Település 1i Városi Bíróság a 2010. november 2-án meghozott 26.P.21.524/2009/43. számú ítéletével I V és a jelen per felperesének házasságát felbontotta, a gyermekeket pedig az anyánál helyezte el. Az alperest (jelen per felperesét) megillető kapcsolattartás tekintetében a bíróság az alábbiak szerint rendelkezett:

"A bíróság az alperesi apa, valamint a fent nevezett gyermekek közötti kapcsolattartást folyamatos jelleggel úgy szabályozza, hogy arra a hónap minden második hétvégéjén pénteken 17 órától vasárnap este 18 óráig kerüljön sor úgy, hogy az alperesi apa a felperesi anya mindenkori lakóhelyén a gyermekeket a kapcsolattartás kezdetén átveheti, de köteles oda a kapcsolattartás végén visszaszállítani.

Feljogosítja továbbá az alperest és a fent nevezett gyermekeket arra, hogy minden szerdán 18 óra 30 perctől 19 óra 30 percig telefonon tartsák egymással a kapcsolatot.

Amennyiben a rendszeres kapcsolattartás személyes találkozása valamely okból meghiúsulna, annak pótlására a hónap harmadik hétvégéjén ugyanabban az időpontban kerülhet sor.

A bíróság az alperesi apa, valamint a fent nevezett gyermekek kapcsolattartását időszakos jelleggel úgy szabályozza, hogy arra a húsvéti, valamint karácsonyi ünnepek második napján 9-18 óráig kerülhessen sor, illetőleg az iskolai őszi, valamint tavaszi szünet első felében a kezdő nap 9 órától a záró nap 18 óráig, illetőleg a nyári szünetben június 15. napján 8 órától július 15. napján 18 óráig kerüljön sor azzal, hogy az időszakos kapcsolattartás kezdő időpontjában az alperesi apa a gyermekeket jogosult a felperes állandó lakóhelyén átvenni, majd a kapcsolattartás végén köteles oda visszaszállítani."

Az ítélet fenti rendelkezéseit az alperes (jelen per felperese) fellebbezésében annyiban támadta, hogy a gyermekek átadására és átvételére az ő lakásán kerüljön sor; a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2011. május 3-án kelt 1.Pf.20.677/2011/5. számú ítéletével az ítélet e fellebbezett rendelkezését helybenhagyta.

2011-től kezdődően a felperes és gyermekei kapcsolata meglazult; a felperes kapcsolattartási jogát a jelentős távolság és szerény jövedelmi viszonyai folytán a bontóperi ítéletben meghatározott módon nem tudta gyakorolni. A gyermekekért nem jelentkezett, B édesapját teljesen elutasította. Bár kapcsolata az enyhe fokú Down-szindrómás, értelmi fejlődésében középsúlyosan korlátozott Mnal ugyancsak lazult, M továbbra is szívesen találkozott volna a felperessel; I V közreműködése ugyanakkor a kettőjük közötti kommunikációban szükségesnek mutatkozott.

A felperes először 2011. december 5-én kelt levelében fordult Település 3 Városi Gyámhivatalhoz. Hivatkozott arra, hogy gyermekeivel nem tud kapcsolatot tartani, I V teljes mértékben elzárkózik, a telefonos kapcsolattartást nem biztosítja. A felperes 2012. február 29-én a telefonos kapcsolattartás végrehajtását, és a védelembe vételi eljárás lehetőségének megvizsgálását kérte, majd 2012. július 6-án az elmaradt nyári kapcsolattartás vonatkozásában kereste meg a gyámhatóságot.

A 2012. február 1-jei, február 8-ai, február 15-ei és február 22-ei telefonos kapcsolattartások kapcsán az elsőfokú hatóság határozatát 2012. október 30-án hozta meg, és a végrehajtás iránti kérelmet elutasította.

2012 novemberétől kezdődően I V is több kérelmet terjesztett elő az illetékes gyámhatóságnál, melyeket arra alapított, hogy a felperes kapcsolattartási jogával nem élt.

2013 januárjától kezdődően első fokon a alperes neve Település 4 Járási Hivatal Járási Gyámhivatala járt el.

Település 1 Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Humán Főosztály Gyámügyi Osztály Gyámhivatala az alperesi gyámhatóság megkeresésére 2012. december 14-én a felperest meghallgatta; a felperes sérelmezte, hogy a telefonos kapcsolattartás nem valósult meg, a Település 3i Városi Gyámhivatal azonban szankciót I V al szemben nem alkalmazott, majd miután 2012. november 7-én a gyermekeket valóban nem hívta fel, éppen az anya kezdeményezett eljárást. A felperes úgy nyilatkozott, az eljárást kikéri magának, a továbbiakban nem hajlandó magából "bohócot" csinálni, és - mivel nincs értelme - a továbbiakban telefonon sem fogja gyermekeit keresni.

A felperes a Székesfehérvári Járásbíróságnál 10.P.20.427/2012. számon indított pert I V ellen kapcsolattartás újraszabályozása iránt; kereseti kérelmében az őt megillető kapcsolattartási jog szűkítését kérte.

A perben a járásbíróság igazságügyi pszichológus szakértői vélemény készítése céljából dr. M-Sz E igazságügyi szakértőt rendelte ki. A szakvélemény rögzíti, hogy B édesanyját és testvérét tekinti igazi családjának, a felperest teljesen elutasítja, vele semmilyen formában nem kíván kapcsolatot tartani. B elutasítását a felperes vele szemben tanúsított verbálisan és fizikailag is agresszív magatartására, kiszámíthatatlanságára és megbízhatatlanságára alapította, a kapcsolat rendezésére egyáltalán nem látott lehetőséget, ezért innentől, ami apjával kapcsolatos, igyekszik távol tartani magát. Ezzel szemben M - bár ő is édesanyját és testvérét tekinti elsődleges családjának - a felpereshez is nagyon ragaszkodik, vágyik rá, szeretne vele többet találkozni.