A Pécsi Ítélőtábla Pf.20617/2011/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 67. §, 78. §, 87. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §, 349. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 48. §, 196. §] Bírók: Döme Attila, Kutasi Tünde, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.617/2011/5. szám

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Fekete Tamásné dr. Tóth Szilvia párfogó ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Klamár István jogtanácsos által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Tolna Megyei Bíróság 2011. szeptember 15. napján kelt 15.P.20.567/2010/29. számú ítélete ellen a felperes 32. sorszámú fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 15.000 (tizenötezer) forint másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy a felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját teljes egészében a felperesnek kell viselnie.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a Sz Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya 2010. január 12-én az akkor még ismeretlen helyen tartózkodó felperes ellen elfogatóparancsot bocsátott ki csalás vétségének megalapozott gyanúja miatt. Ezzel egyidejűleg a felperes részére védőként kirendelte dr. P.M. sz ügyvédet. A kibocsátott elfogatóparancs alapján a felperest 2010. májusában sikerült elfogni. A felperes gyanúsítottként történt kihallgatása 2010. május 27. napján kezdődött. Az erre és a következő napra kitűzött gyanúsítotti kihallgatásról a kihallgatást végző nyomozó távbeszélőn értesítette a felperes részére kirendelt védőt. A védő egyéb elfoglaltságára hivatkozással a távolmaradását távbeszélőn kimentette. A felperes gyanúsítottként történt kihallgatása kezdetén a felperes tájékoztatást kapott arról, hogy a részére védő kirendelésére sor került, tájékoztatást kapott a védő személyéről, és arról, hogy a védő a kihallgatáson nem tudott megjelenni, valamint tájékoztatást kapott arról is, hogy a vallomástételt megtagadhatja. Ez alkalommal a felperes a vallomástételt megtagadta. Másnap újabb bűncselekmények alapos gyanújának közlését követően ismét tájékoztatást kapott a felperes a védő kirendelésének tényéről, a védő személyéről és arról, hogy a védő egyéb elfoglaltsága miatt a kihallgatáson megjelenni nem tudott. Ez alkalommal a felperes a tájékoztatás tudomásulvételét követően vallomást tett és a gyanúsításban megjelölt bűncselekmények elkövetését beismerte. A gyanúsított folytatólagos kihallgatására 2010. szeptember 22. napján és 28-án került sor. 2010. szeptember 22-én a felperes kérte a részére hivatalból kirendelt dr. P.M. kirendelésének visszavonását és másik védő kirendelését. A kérelmét a nyomozóhatóság teljesítette, a felperes részére Sz-né dr. P.J. védőt rendelte ki. 2010. szeptember 28-án az új kirendelt védője jelenlétében a felperes egy gyanúsításban közölt cselekmény kivételével ismét beismerte a gyanúsításban megjelölt bűncselekmények elkövetését. A felperes megváltoztatott gyanúsítotti vallomásában tagadott bűncselekmény elkövetése miatt a felperessel szemben vádemelésre nem került sor.

A felperes keresetében a Ptk.349.§-ára hivatkozással közigazgatási jogkörben okozott kár jogcímén, vagylagosan pedig a Ptk.76.§-ára hivatkozással személyhez fűződő jog megsértése miatt az alperest 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. Keresetének indokolásaként előadta, hogy az alperes a védőt kirendelő határozatokat nem küldte meg a gyanúsítotti kihallgatást megelőzően a felperest fogva tartó büntetés-végrehajtási intézetnek és azt a gyanúsítotti kihallgatása alkalmával a felperesnek sem adta át, emiatt pedig sérült a felperesnek a védelemhez, valamint az egyenlő bánásmódhoz és a tisztességes eljáráshoz való joga. Amennyiben ugyanis a védő személyéről tudomást szerzett volna és a védőjével megbeszélést folytathat, a büntetőeljárás vele szemben kedvezőbb eredménnyel zárult volna. A felperes előadása szerint a kára abban is megnyilvánult, hogy a kihallgatását követően három napig rettegett, hogy mi lesz vele, hiszen őt 17 bűncselekménnyel vádolták meg és ebből - állítása szerint - csak 12 vagy 13 cselekményt követett el. A kártérítési követelésen kívül kérte a felperes a személyhez fűződő jogsértés bírói megállapítását is. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Azzal védekezett, hogy a felperes a Be.196.§ (1) bekezdésében biztosított panasztételi jogával nem élt, ezért nem teljesült a Ptk.349.§ alkalmazhatóságának az a feltétele, hogy a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható. Állította, hogy a gyanúsítotti kihallgatást megelőzően a védő kirendeléséről szóló határozat a felperes részére átadásra került. Vitatta, hogy a felperest bármiféle kár érte volna, utalva arra, hogy a felperes a gyanúsítás során közölt bűncselekmények elkövetését beismerte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a perköltségek viselésére a felperest kötelezte. Nem állapította meg tényként, hogy a felperes gyanúsítotti kihallgatását megelőzően a felperes részére személyesen átadásra került volna a védőt kirendelő határozat, ennek a körülménynek azonban nem tulajdonított a keresetet megalapozó jelentőséget. A Ptk.349.§ (1) bekezdésére alapított keresetet azért találta megalapozatlannak, mert a felperes megelőzőleg nem élt a Be.196.§ (1) bekezdésébe foglalt panasztételi jogával, így a Ptk.349.§ (1) bekezdésének az a feltétele, hogy a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, nem teljesült. A Ptk.76.§-ára alapított keresetet pedig a Ptk.75.§ (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel találta megalapozatlannak. A Ptk.75.§ (3) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet. Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy a felperes a gyanúsítotti vallomásának megtételét megelőzően tájékoztatást kapott a nyomozóhatóságtól a védő kirendeléséről, a védő személyéről és arról a tényről, hogy a védő a kihallgatáson megjelenni nem tud, ennek ellenére és e körülmények ismeretében a felperes nem élt a vallomástétel megtagadási jogával. A bűncselekmények elkövetését is beismerte, vagyis hozzájárult ahhoz, hogy a védője távollétében nyilatkozzon, e körülményt nem sérelmezte, panaszjogával sem élt. Ezért a Ptk.75.§ (3) bekezdésében foglalt feltételek fennállását megállapíthatónak találva kizártnak minősítette az elsőfokú bíróság a Ptk.76.§-ára alapított igény érvényesíthetőségét.