A Debreceni Ítélőtábla Pf.20938/2017/4. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 164. §, 213. §, 252. §, 253. §, 256/A. §] Bírók: Bakó Pál, Molnár Tibor Tamás, Tóth Endre Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Törvényszék P.22046/2016/16., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20938/2017/4.*

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.938/2017/4. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Sz-né S. G.pártfogó ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű felperes neve (címe., tartózkodási helye: címe) felperesnek - a dr. J. A. jogtanácsos által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen személyhez fűződő jogok megsértése miatt indított perében a Miskolci Törvényszék 25.P.22.046/2016/16. számú ítélete ellen a felperes által 18., 19. és 20. sorszámok alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

r é s z í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és megállapítja, hogy az alperes megsértette a felperes emberi méltósághoz fűződő jogát azzal, hogy 2015. június 22. és 29. napjai között nem biztosított számára megfelelő mozgásteret és illemhelyet, továbbá olyan zárkában helyezte el őt, ahol rovarok voltak.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja.

Az alperes másodfokú perköltsége 300 000 (háromszázezer) Ft, a le nem rótt fellebbezési illeték 2 500 000 (kettőmillió-ötszázezer) Ft.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A felperes 2014. április 7. és 29. napjain bőrgyógyászati panaszok miatt kereste fel az alperes büntetés-végrehajtási intézetben lévő orvosi rendelését, ahol gyógyszeres ellátásban részesült, más egészségügyi problémát azonban nem említett.

2014. április 30. napján a felperes a 111-es fegyelmi zárkába került. Ennek az volt az oka, hogy már az intézetbe történt befogadásakor sérelmezte, hogy a zárkákban poloskák vannak, az alperes pedig - a saját nyilatkozata szerint - így próbálta megelőzni a további poloskacsípéseket. A fegyelmi zárka egyszemélyes volt, az ajtó felett egy kamera, az ajtó mellett pedig egy elkülönítés nélküli WC került elhelyezésre.

A fegyelmi zárkában való elhelyezés és a kamera elleni tiltakozásul a felperes éhségsztrájkba kezdett, amely miatt - immáron fegyelmi büntetésként - 2014. május 2. és 3. napjain a 111-es számú fegyelmi zárkában maradt. 2014. május 2-án ápoló és orvos is megvizsgálta, amelynek eredményeként a korábban elrendelt, de a felperes által szükségtelennek ítélt és ezért abbahagyott értágító gyógyszeres terápiáját kötelező jelleggel visszaállították. 2014. május 3-án a felperes a szándékos étkezés megtagadást megszüntette, majd 2014. május 5-én átkerült a 106-os zárkába, ahol 2014. május 18. napjáig egyedül tartózkodott.

Újabb egészségügyi problémát 2014. május 14-én jelzett, ekkor hasi panaszok miatt gyógyszeres terápiában részesült. 2014. május 15-én újfent hasfájásra panaszkodott a szolgálatban lévő ápolónak, aki - az orvos által szükség esetére felírt gyógyszerek beadása után - további vizsgálatra a .......... Sürgősségi Ambulanciájára utalta be őt. Panaszai kórházi felvételt nem igényeltek, azok hátterében nagyfokú meteorizmust (felfúvódást) valószínűsítettek, diétát és bő folyadékfogyasztást javasoltak, továbbá szénhidrátszegény étrendet írtak elő. Miután alhasi panaszai nem szűntek meg, 2014. május 17-én ismételten megkapta a szükség esetére előírt gyógyszereit (No-Spa tabletta, Paramax tabletta).

2014. május 18-án az éjszakás ápolónak jobb alsó végtagi zsibbadásról, elszíneződésről, valamint fulladásról panaszkodott, ezért az ápoló értesítette az Országos Mentőszolgálatot. Az elvégzett érrendszeri vizsgálat során trombózis és embólia gyanúja merült fel, így a felperes a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházának belgyógyászatára került, ahol az embóliát kizárták, de az alsó végtagi trombózis gyanúja miatt véralvadásgátló kezelést indítottak és szigorú fekvést írtak elő. A 2014. május 19. és 2014. szeptember 1. napjai között lezajlott kórházi kezelés során kivizsgálták a hasi panaszait, hallásvizsgálatot, valamint pikkelysömör miatt bőrgyógyászati kezelést is végeztek, továbbá 2014. június 3-án megállapították, hogy a hátán, a törzsén és a végtagjain több, 1-2 cm-es, parakeratotikusan hámló, infiltrált plakk, a lábszárain pedig gyógyuló maradványtünetek találhatóak, amiket a felperes poloskacsípésekkel magyarázott. A kezelések eredményeként a felperes - a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházának nyilatkozata szerint - jó általános állapotban került vissza a büntetés-végrehajtási intézetbe.

2015. június 22-től 2015. június 29-éig a felperes egy másik alperessel szemben indított peres eljárás tárgyalásán történő megjelenésének biztosítása céljából megőrzésre az alpereshez került, ahol a 310-es zárkában kapott elhelyezést. Ebben az időszakban e négyszemélyes zárkában a felperessel együtt hárman tartózkodtak, az egy főre eső mozgástér 2,73 m2 volt, a WC pedig külső szellőzéssel nem rendelkezett. A zárkában rovarok is voltak.

A felperes 2015. július 6-án kártérítési eljárást kezdeményezett az alperesnél, amely 2015. szeptember 11. napján a kártérítési igényt elutasította. Az erről szóló határozatot a felperes 2015. október 7. napján vette át.

A felperes a 2015. szeptember 29. napján benyújtott, utóbb módosított keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:51. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján annak megállapítását kérte, hogy:

- az alperes megsértette az emberi méltóságát azzal, hogy 2014. április 30. napján a poloskacsípések miatt előterjesztett panaszának megtorlása céljából fegyelmi zárkába helyezte őt, ahol olyan kamera volt felszerelve, amely rálátott a WC-re is; továbbá

- az alperes megsértette az élethez, a testi épséghez és az egészséghez fűződő jogait azzal, hogy 2015. június 22. és 29. napjai között nem betegszobában, hanem egy elegendő mozgástér nélküli, önálló szellőzésű WC-vel nem rendelkező zárkában helyezte el őt, ahol csótányok is voltak, valamint nem biztosította számára a szükséges gyógyszereket.

Kérte továbbá, hogy a bíróság a Ptk. 2:52. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezze az alperest 35 000 000 Ft sérelemdíj megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy az alperes a megállapítási kereset tárgyát képező jogsértések mellett azzal is nem vagyoni sérelmet okozott neki, hogy a 111-es és a 106-os cellában nem biztosított megfelelő fűtést, és az ablak is rosszul záródott, ezért a hideg miatt tüdőgyulladást kapott, továbbá az alperes az egyre súlyosbodó egészségügyi panaszai ellenére kellő időben nem részesítette őt megfelelő ellátásban, ezért alakultak ki a jelenlegi vese-, máj- és egyéb betegségei.

Az alperes elsődleges ellenkérelme a per időelőttiség miatt történő megszüntetésére, a másodlagos ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperes részére 1 000 000 Ft perköltséget. Megállapította, hogy 1 500 000 Ft le nem rótt illetéket, valamint a pártfogó ügyvéd díját az állam viseli.