A Győri Ítélőtábla Pf.20303/2013/13. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 83. §, 177. §, 182. §, 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §] Bírók: Havasiné dr. Orbán Mária, Maurer Ádám, Világi Erzsébet

Győri Ítélőtábla

Pf.III.20.303/2013/13. szám

Az ítélőtábla a Szűcs Péter Ügyvédi Iroda által képviselt I.r., II.r., III.r. felpereseknek a Dr. Paukovits Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében - mely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása végett a perbe beavatkozott a dr. Sarkadi Julianna ügyvéd által képviselt - a Győri Törvényszék 2013. szeptember 12. napján kelt 31.P.20.958/2009/112. számú ítéletével szemben, a felperesek által 113. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 150.000.-(Egyszázötvenezer) forint, a beavatkozónak 50.000.-(Ötvenezer) forint másodfokú perköltséget.

A feljegyzett 2.500.000.- (Kettőmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket és az állam által előlegezett 300.654.-(Háromszázezer-hatszázötvennégy) forint szakértői költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a felperesek keresetét elutasította.

Kötelezte a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 300.000,-, a beavatkozónak 180.000,- Ft perköltséget.

Határozata indokolásában a III.r. felperes genetikai érintettsége tekintetében kiemelte, hogy első ízben a 2006. október hó 2. napján elvégzett kromoszómavizsgálat igazolta FISH módszerrel a III. r. felperes genetikai károsodását, azt hogy a 13-as kromoszóma Q karjának jelentős része transzlokálódott (transzlokációs triszómia).

A terhesség 24. hete előtt a 13-as triszómia klasszikus formája esetén a kromoszóma rendellenességgel járó durva alakeltérések ultrahangvizsgálat során általában kimutathatók. A III. r. felperesnél azonban a triszómia speciális, rendkívül ritka és részleges változata állt fenn (transzlokációs triszómia), melyet durva alaki rendellenességek nem jellemeztek, csak dismorphiás jelek álltak fenn, úgynevezett minor eltérések, melyek ultrahangvizsgálattal nem vagy csak rendkívül kis százalékban mutathatók ki.

A kéz ötödik ujjához társuló, a perbeli esetben nem teljes értékű (csökevényes) járulékos ujj felismerése ultrahang útján esetleges, a distopiás (rendellenes helyzetű) vese, a szabad szemmel észlelt minor rendellenességek (magas elsimult philtrum, antimongoloid szem és bal tenyéren inkomplett majombarázda, mélyen ülő fülkagylók, lenőtt nyelv) méhen belüli vizsgálattal nem mutathatók ki. Reális esély ezen anomáliák kimutatására a célzott diagnosztikus ultrahangvizsgálat során sem lett volna (32. sorszám alatti szakértői vélemény 3. oldal).

Az alperes által elvégzett ultrahangvizsgálatok adatai, a magzat biometriai paraméterei nem utaltak genetikai érintettségére. A terhesség fennállását igazolandó első diagnosztikus és a négy szűrő ultrahangvizsgálat helyett 17 alkalommal történt az I. r. felperes terhessége során ultrahangvizsgálat. Az ajánlott mérések - ha nem is a protokoll által meghatározott időpontban - elvégzésre kerültek, és azok a 12. hét után normális szóráson belüli értéket mutattak, nem utaltak retardatiora. A 12-21. hét között a magzaton hat esetben a sorozatban mért BPD értékek, a thorax átmérő, a két esetben mért FL érték a terhességi korhoz viszonyítva a normális szóráson belül volt. A mérések helyességét utóbb a megszületett magzat súlya is igazolta, az a normál tartományba esett. A többször végzett ultrahangvizsgálatok során összességében reális képet tudott alkotni az alperes a magzat normális növekedéséről.

A 2004. december 28. napján és 2005. január 4. napján egyaránt 6 hetesnek feltüntetett terhességi kormeghatározás téves volt a későbbi mért értékek alapján. A 2004. 12.28. napján mért CRL érték (3mm), és a 2005. január 04. napján mért CRL érték (2mm) közül az utóbbi téves érték, ennek ellenére ellenőrző vizsgálatot az alperes e téren nem folytatott le. A korai embrionális korban mért CRL érték azonban nem alkalmas genetikai rendellenességek gyanújának felvetésére, a genetikai rendellenesség gyanúja csak az első trimeszter végén, az embriógenesis lezajlása, a szervek kialakulása után vethető fel.

A 12. heti, úgynevezett I. ultrahang szűrővizsgálat alkalmával - a protokoll előírása ellenére - a CRL érték mérése (rögzítése) elmaradt, a 12-13. hét után pedig e mérés már nem végezhető el. A CRL érték mérése azonban önmagában nem, csak kombinált teszt részeként alkalmas kromoszóma rendellenességek szűrésére, e módszer azonban az I. r. felperes terhességének időpontjában még nem volt alkalmazásban.

A magzati biometriai adatok a 24. hét után sem bizonyultak kórosnak. Az alperes e paraméterek felhasználásával arányszámítást nem végzett, de a normális szóráson belüli biometriai értékek esetén nem is kellett végeznie.

Az alperes a biometriai, biokémiai és képalkotó vizsgálatok adatai birtokában nem került abba a helyzetbe, hogy további célzott genetikai diagnosztikai vizsgálatok elvégzését a szülőknek felajánlja, ennek indokoltságára kóros ultrahang lelet, vagy árulkodó biokémiai érték nem utalt.

A hypoxiás károsodásra irányuló felperesi hivatkozás körében megállapította, hogy a teljes kórtörténet ismeretében a károsodás perinatális jellege elvethető, a közvetlenül szülés előtti és alatti magzati hypoxia kizárható.

A per során beszerzett és többször kiegészített szakértői vélemények részletes elemzése útján az elsőfokú bíróság tehát úgy foglalt állást, hogy sem a genetikai eredet esetén, sem a hypoxiára alapított felperesi érvelés mentén nem állapítható meg az alperes helytállási kötelezettsége a terhesség megszakításának elmaradása és a III. r. felperes egészségkárosodása folytán a felpereseket ért hátrányokkal összefüggésben.

A törvényszék a szakvéleményekkel összefüggésben olyan aggályokat nem észlelt, amely a bizonyítás továbbfejlesztését indokolta volna. A szakvélemények a Pp. 182.§ (3) bekezdése szerinti hiányosságtól mentes véleményként az ítélkezés alapjául szolgálhattak.

A felperesek fellebbezésükben elsődlegesen az ítélet megváltoztatását, az alperes kártérítési felelősségének közbenső ítélettel való megállapítását, másodlagosan pedig az ítélet hatályon kívül helyezését kérték.

A fellebbezés szerint az elsőfokú bíróság által az ítélkezés alapjául elfogadott szakértői vélemények olyan hiányos és homályos, valamint a bizonyított tényekkel ellentétes adatokat tartalmaznak, amelyek miatt megállapításaik helyességéhez nyomatékos kétség fér, nem alkalmasak az ítélet megalapozására.

Jogszabálysértő az elsőfokú ítélet, mert a felperesek bizonyítási indítványainak mellőzése tekintetében nem tartalmaz indokolást. Nem ad választ arra, hogy miért mellőzte azokat, különösen arra figyelemmel, hogy a felperesek által vállalt genetikai vizsgálat alkalmas lett volna azon szakértői megállapítások cáfolatára, hogy a III. r. felperes mentális és motoros károsodása a genetikai megbetegedésből fakad.