A Debreceni Ítélőtábla Pf.20341/2008/16. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 23. §, 51. §, 87. §, 114. §, 149. §, 229. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 324. §, 327. §, 339. §, 349. §] Bírók: Csiki Péter, Szabóné dr. Bélteky Erzsébet, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf. II.20.341/2008/16. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla az előbb személyesen eljáró, majd a másodfokú eljárás során előbb a ...majd a ..., ezt követően a ..., végül ... pártfogó ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) felperesnek, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Jogi Főosztálya (ügyintéző: ...) által képviselt I.rendű alperes neve (címe) I. rendű, a Dr. III.rendű alperes neve ügyvéd ( által képviselt Dr. II.rendű alperes neve címe lakos II. rendű és a személyesen eljáró Dr. III.rendű alperes neve címe lakos III. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4. P. 20 383/2007/26. számú ítélete ellen a felperes által 43. sorszám alatt előterjesztett és Pf. II. 20 341/2008/3. szám alatt pontosított fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alpereseknek személyenként 24 000 (Huszonnégyezer) forint fellebbezési eljárási költséget, és térítsen meg az államnak külön felhívásra 600 000 (Hatszázezer) forint fellebbezési illetéket.

A felperes pártfogó ügyvédjei díjának viselésére a felperes köteles.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A felperes 1997. május 30-án indított pert volt házastársa ellen, házastársi vagyonközösség megszüntetése iránt a ...Városi Bíróság előtt P. 23 591/1997. szám alatt.

A jogi képviselője (e per II. rendű alperese) útján előterjesztett keresetlevelében a ... alatti ingatlanon fennálló egyenlő arányú közös tulajdonuk árverés útján történő megszüntetését, a befolyó vételár 2/3 - 1/3 arányban történő felosztását, az ingóvagyon természetbeni megosztását, az alperes 43 550 Ft értékkülönbözet megfizetésére kötelezését kérte.

Az eljárás során a közte és jogi képviselője közötti ügyvédi megbízási szerződés 1999. június 23-án megszűnt. Képviseletét a perben 2001. április 25-től e per III. rendű alperese látta el.

A ... Városi Bíróság széleskörű, hosszadalmas bizonyítási eljárás lefolytatása után 2002. július 9-én meghozott ítéletében - a többszöri keresetmódosítás, viszontkereset, ellenkérelem-változtatást követően - megállapította, hogy a per tárgyát képező ingatlanon a felperes tulajdoni illetősége 63/100, az alperesé 37/100. Kimondta, hogy a peres felek közös tulajdonában lévő zártkerti ingatlant a bíróság rendelkezése nem érinti. A felperes tulajdonába 79 000 Ft, az alperes tulajdonába 90 700 Ft értékű ingóságot adott; a felperest kötelezte 31 650 Ft értékkülönbözet és 76 932 Ft lakásfenntartási költség megfizetésére; a felperes kizárólagos használatába adta az udvari, míg az alperes kizárólagos használatába az utcafronti lakrészt, kötelezve a feleket ezek kiürített állapotban való birtokba bocsátására. A két garázs, a kazánház, a tároló és az udvar közös használatára jogosította fel őket. Ezt meghaladóan a keresetet, viszontkeresetet, ellenkérelmet, beszámítási kifogást elutasította.

A mindkét fél fellebbezése folytán eljáró I.rendű alperes neve 2003. január 9-én meghozott 3. Pf. 22 009/2002/11. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezései közül a zártkerttel kapcsolatos rendelkezést hatályon kívül helyezte, a tulajdoni arány megváltoztatására irányuló keresetet elutasította, az ingatlan használatát akként szabályozta, hogy a felperes használatába adta az utcafronti, míg az alperes használatába az udvari lakrészt, s kimondta, hogy az ingatlan egyéb részei a peres felek közös használatában maradnak. Mellőzte a felperes értékkiegyenlítés fizetésére kötelezését, helyette az alperest kötelezte 38 850 Ft megfizetésére, míg a felperes által fizetendő lakásfenntartási költség összegét 70 776 Ft-ra leszállította.

A jogerős ítélettel szemben a felperes e per III. rendű alperese útján felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyet a Legfelsőbb Bíróság 2003. november 4-én meghozott Pfv. II. 21 147/2003/5. számú végzésével hivatalból elutasított.

A felperes 2006. december 6-án előterjesztett, majd 2007. április 11-én módosított keresetében az I. rendű alperest 6 000 000, a II. rendű alperest 2 000 000, a III. rendű alperest 2 000 000 Ft kártérítés címén történő megfizetésére kérte kötelezni.

Álláspontja szerint a vagyonközösség megszüntetése iránti perrel kapcsolatban az alperesek által elkövetett tévedések, mulasztások, méltánytalan, igazságtalan döntések miatt őt ért kárt kötelesek a károkozók megtéríteni.

Az I. rendű alperes jogellenes tevékenységét abban látta megvalósultnak, hogy az elsőfokú eljárás során számos alkalommal történt név, szám, sorszám elírás, melyek egy része a per érdemi elbírálására is kihatott. Kifogásolta, hogy a volt házastársa perelhúzó magatartásához a bíróság segítséget nyújtott, azt nem szankcionálta megfelelően. A városi bíróság a bizonyítási eljárást nem megfelelően folytatta le, a jogszabályok téves alkalmazásával hozott döntései eredményeként nőtt a per időtartama, a bizonyítékok egy részét helytelenül értékelte, másokat figyelembe se vett. A másodfokú eljárásban szabálytalan összetételű tanács járt el, ám ezzel kapcsolatos, a tanács összetételének megváltoztatására irányuló kérelmét nem méltányolták. A jogerős ítélet téves megállapításokat tartalmaz, az méltánytalan, végre sem hajtható, mert a részére kijelölt lakrész lakhatatlan, indokolt lenne e döntés felülvizsgálata.

A II. és III. rendű alperes nem megfelelően végezte munkáját, képviseletét nem szakszerűen látta el, ezzel is hozzájárultak az őt ért kár bekövetkezéséhez.

Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte, érdemben is vitatta a felperes által felsorolt, a bíróságok által kifejtett tevékenységek jogellenességét, s hivatkozott arra, hogy a jogerős döntés a bíróság mérlegelésén alapult, így az kártérítés alapjául nem szolgálhat.

A II. rendű alperes elsősorban a vele szembeni követelés elévülésére hivatkozva kérte a kereset elutasítását.

A III. rendű alperes tagadta, hogy mulasztása vagy tevékenysége miatt a felperest kár érte volna, hangsúlyozta, hogy az ügyvédi tevékenység nem eredménykötelem.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 600 000 Ft kereseti illetéket és az I. és a II. rendű alpereseknek 15 napon belül 250 000 Ft perköltséget.

A határozata indokolásában kifejtette, hogy a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésének jogalapja a Ptk. 349. §-a (1) és (3) bekezdése, illetve 339. §-ának (1) bekezdése.

Rámutatott, hogy a felperes által megjelölt szabálytalanságok egy részét a Pp. 114. §-a alapján a felperesnek a vagyonközösség megszüntetése iránti per során lehetett volna kifogásolni.