A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21924/2011/4. számú határozata kiürítés (INGATLAN kiürítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 207. §, 210. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Lente Sándor, Tibold Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.924/2011/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a Lékó és Társa Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Dr. Hidasi és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt I. rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű és a II. rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen ingatlan kiürítése és használati díj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiuma által 2011. június 30. napján meghozott 21.G.40.656/2010/24. számú ítélete ellen az I. és II. rendű alperes részéről 25. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy amennyiben a II. rendű alperessel szemben megítélt követelés a II. rendű alperestől nem behajtható, abból 4.504.185 (négymillió-ötszáznégyezer-egyszáznyolcvanöt) forint teljesítésére az I. rendű alperest kötelezi.

A felperesnek járó, az I. és a II. rendű alperesek által egyetemlegesen fizetendő esőfokú perköltség összegét 740.300 (hétszáznegyvenezer-háromszáz) forintra leszállítja azzal, hogy a felperes az általa tévesen lerótt 387.400 (háromszáznyolcvanhétezer-négyszáz) forint kereseti illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal illetékes szervétől visszaigényelheti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I. és a II. rendű alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 15 nap alatt 127.000 (egyszázhuszonhétezer) forint másodfokú perköltséget. Az I. és a II. rendű alperesek az általuk tévesen lerótt 387.400 (háromszáznyolcvanhétezer-négyszáz) forint fellebbezési illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal illetékes szervétől visszaigényelhetik.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a végleges keresetében arra kérte kötelezni a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül ingóságaitól kiürítve, rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban bocsássa a rendelkezésére a perbeli ingatlan VII. emeletén található 710, 711, 712, 713, 714, 715 ajtószámú, valamint a 710/A ajtószámú helyiségeket azzal, hogy elhelyezésére nem tarthat igényt és fizessen meg 2010. január 1. napjától előre esedékesen, minden hónap 15. napjáig havi 500.465 forint használati díjat, valamint 750.000 forint perköltséget. Kérte továbbá, hogy amennyiben a pénzkövetelése a II. rendű alperes vagyonából nem nyer kielégítést, azaz behajthatatlan, úgy az I. rendű alperes legyen köteles a teljesítésére.

A keresetet az 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) 36. § (1) bekezdésére, 2. §-ára, 23. § (2) bekezdésére, 17. § (1) bekezdésére, 20. § (1), (2) bekezdésére, 37. §-ára, 1. § (3) bekezdésére, a Ptk. 200. § (1) bekezdésére, a 710/A ajtószámú helyiség tekintetében pedig a Ptk. 193. § (1) bekezdésére alapította. Előadta, hogy az I. rendű alperes mögöttes felelőssége a 2006. évi IV. törvény (Gt.) 85. § (4) bekezdésén alapul.

Állította, hogy az I. rendű alperessel kötött bérleti szerződésben 2009. december 31. napjáig biztosított opciós bérleti jogot. A szerződési okirat 21. pontjában elírás folytán került rögzítésre a 2090. december 31-i dátum. A bérleti szerződés a bérlet időtartamának elteltével, 2009. december 31. napján megszűnt, az I-II. rendű alperesek azonban nem bocsátották rendelkezésére az ingatlant, jogcím nélküli használóvá váltak és használati díj fizetésére kötelesek. Az I. rendű alperes a szétválási szerződésben a bérleti joggal kapcsolatos követeléseket a társaságból kiváló II. rendű alperesre telepítette. Az átalakuló társaság vagyonának nagyobb része az I. rendű alperesnél maradt, ezért indokolt, hogy mindkét társaság alperesként szerepeljen a perben, így biztosítható ugyanis, hogy amennyiben a II. rendű alperes nem tud teljesíteni, a követelésüket az I. rendű alperessel szemben érvényesítsék.

Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte és a felperes kötelezését a perköltség megfizetésére. A keresettel szemben egyrészt azzal védekezett, hogy nem igazolt a felperes perbeli legitimációja és kereshetőségi joga, másrészt arra hivatkozott, hogy a peres felek a bérlet időtartamában és az opciós időben is az írásban kinyilvánított ügyleti akaratnak megfelelően állapodtak meg. A felperes nem azt tagadja, hogy a szerződéses okirat a kinyilvánított ügyleti akarata, hanem csupán azt állítja, hogy a bérlet tartamát, illetve az opciós időt illetően nem azt akarta kinyilvánítani, amit a szerződéses okirat tartalmaz. Ezt az esetet az I. rendű alperesi álláspont szerint a Ptk. 210. § (1) bekezdése alapján kell megítélni. Az általában elvárható gondosság mellett a felperes a tévedését már a szerződéskötés pillanatában is felismerhette, de azután is bármikor, ezért a megtámadással elkésett, megtámadási határidő eltelt. A bérleti szerződést a felperes 1998. június 19-én magán a szerződésen olvashatóan megerősítette és a 2001. október 31-i szerződésmódosítás is a szerződés megerősítésének minősül, ezért a megtámadási joga megszűnt. A 710/A ajtószámú helyiség is eredendően az I. rendű alperes bérleménye, aki a bérleti díjat erre a helyiségre is fizette.

A II. rendű alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével kötelezte a II. rendű alperest, hogy 15 nap alatt az ítélet elválaszthatatlan mellékletét képező 9/F/5. szám alatti iraton 710, 711, 712, 713, 714, 715 és 710/A számon megjelölt, a .... szám alatti ingatlan VII. emeletén található helyiségeket rendeltetésszerű használatra alkalmas, üres állapotban adja át a felperes részére azzal, hogy elhelyezésre nem tarthat igényt. Kötelezte továbbá, hogy 2010. január 1. napjától a helyiségek birtokba adásáig a jövőben esedékessé váló díjak tekintetében előre esedékesen, minden hónap 15 napjáig fizessen meg havi 500.465 forintot. Kötelezte az I-II. rendű alpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg a felperesnek 1.439.990 forint perköltséget. Egyebekben akként rendelkezett, hogy amennyiben a II. rendű alperes a fenti fizetési kötelezettségét nem teljesíti, a teljesítésre - egyetemlegesen - az I. rendű alperes köteles.

Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes, mint bérbeadó és az I. rendű alperes, mint bérlő között 1998. június 18. napján írásban bérleti szerződés jött létre a perbeli ingatlanban található irodahelyiségek bérletére. A szerződés 2001. október 31. napján írásban módosításra került annak rögzítésével, hogy az ingatlant a tulajdonossal 2001. január 20-án kötött hasznosítási szerződés alapján a bérbeadó hasznosítja, a bérlővel a saját nevében köti meg a bérleti szerződést és a tulajdonos helyett és nevében teljes jogkörrel gyakorolja a bérbeadót megillető jogokat. A bérlet tárgyát a szerződéshez 1. számú mellékletként tartozó rajzon ferde vonallal megjelölt területek és helyiségek képezték. A felek a bérleti szerződést határozott időre - 1998. július 1. napjától 2003. december 31. napjáig - kötötték. A szerződés 21. pontjában rögzítettek szerint 2004. január 1-től 2090. december 31-ig a bérlőt opciós bérleti díj illeti meg a bérelt irodaterületre. Az opciós jogot legalább kettő évre jogosult gyakorolni a bérleti szerződés megszűnése előtt két hónappal, első alkalommal 2003. október 30-ig. Az I. rendű alperes által első alkalommal 2003. október 9-én gyakorolt opciós bérleti jog alapján a szerződés 2004. január 1. napjától 2006. december 31. napjáig állt fenn. A bérlet időtartamának eltelte előtt, az I. rendű alperes az opciós lehetőséggel második alkalommal élve 2009. december 31-ig hosszabbította meg a szerződés időtartamát. Az opciós lehetőségre hivatkozva 2009. október 8-án a szerződés időtartamát 2011. december 31-ig kívánta meghosszabbítani, amivel azonban a felperes nem értett egyet. Az I. rendű alperes a bérleti szerződés 2009. január 31-i megszűnésekor a bérleményt nem ürítette ki, nem adta át a felperesnek. A helyiségek 2010 januárjától az I. rendű alperes, majd a II. rendű alperes birtokában vannak. A II. rendű alperes az I. rendű alperesi társaságból kiválás útján jött létre. A 2010. június 8-i szétválási szerződés 4-I. pontja szerint a perbeli ingatlan bérleti joga, a peresített eljárásokkal kapcsolatos követelésekkel együtt a II. rendű alpereshez került.