A Fővárosi Ítélőtábla Bf.216/2016/25. számú határozata hűtlen kezelés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 4. §, 78. §, 112. §, 287. §, 296. §, 348. §, 351. §, 352. §, 361. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 6. §, 79. §, 92. §, 376. §] Bírók: Borbás Virág Bernadett, Magócsi István, Máziné dr. Szepesi Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.216/2016/25. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2016. december 7. napján tartott nyilvános ülésen meghozta és 2016. december 14. napján kihirdette a következő

Í T É L E T E T:

A hűtlen kezelés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 36.B.141/2011/286. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott cselekményét a Btk.376.§.(1) bekezdés (6) bekezdés a/ pontja szerint minősíti.

Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összege helyesen 2.337.752 (kettőmillió-háromszázharminchétezer-hétszázötvenkettő) Ft.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott személyi igazolványának száma: E., jelenlegi lakóhelye: 16. szám, az ítélet bevezető részében tárgyalási napként feltünteti 2016. február 10. napját is.

A kiszabott szabadságvesztésbe a 2016. március 19. napjától 2016. szeptember 22. napjáig házi őrizetben eltöltött időt beszámítja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S:

A Fővárosi Törvényszék a 2016. március 18. napján kihirdetett 36.B.141/2011/286. számú ítéletével a vádlottat folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettének kísérlete (Btk.376.(1)(4) bekezdés a/ pontja) miatt 3 év 6 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani és kimondta, hogy abból a vádlott a büntetése fele részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Rendelkezett az egyéb, járulékos kérdésekről is, így a vádlott által előzetes letartóztatásban, illetve házi őrizetben töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről is.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása, a vádlott és védője - az általuk fenntartott 3 nap alatt - elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Főügyészség Büntetőbírósági Ügyek Osztálya a fellebbezés írásbeli indokolásában azt fejtette ki, hogy helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a büntetési tétel középmértékétől (7 év 6 hónap) rövidebb időtartamban határozta meg a kiszabott szabadságvesztés tartamát, de az enyhítő szakasz alkalmazására nem volt alap. Az elsőfokú bíróság túlzott jelentőséget tulajdonított annak, hogy a cselekmény kísérleti szakban rekedt, mivel a vádlott a saját cselekményét kifejtette, az eredmény azért maradt el, mert az ingatlan-nyilvántartásban a földhasználati jogot nem vezették át a vevők javára, tehát egy befejezett kísérletről van szó. Azt sem lehet mondani, hogy a Zrt-t nem érte vagyoni hátrány, hiszen a földhasználati jog azért került vissza a Zrt. tulajdonába, mert a későbbi vevő, a Kft1. 950.000.000 Ft-ot kifizetett a tanú1 és tanú2 által képviselt cégeknek, igaz, már akkor, amikor a Zrt. nem volt állami tulajdonban.

Kiemelendőnek tartotta, hogy az állami tulajdonú cég sokkal magasabb értéken cserélhetett volna gazdát abban az esetben, ha a földhasználati jogot a vádlott nem értékesítette volna korábban.

További súlyosító körülményként látta értékelhetőnek a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságát, hogy az állami vagyon kezelésével kapcsolatos bűncselekmények közérdeklődésre is számot tartóak.

Indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a szabadságvesztés tartamának a törvényi tényállásban meghatározott tételkeret közötti megemelését.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.59/2015/16-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan megtartásával járt el. Felderített és megvizsgált minden olyan tényt és körülményt, ami az ügy tárgyilagos megítélése szempontjából szükséges és lehetséges volt. A rendelkezésre álló bizonyítékokat hiánytalanul, a logika szabályainak megfelelő módon, egyenként és egymással is összevetve értékelte, mérlegelte és megalapozott tényállást állapított meg, amely mentes a Be.351.§.(2) bekezdésében írt hiányosságoktól.

Meggyőző érvekkel fejtette ki, hogy a vádlott tagadásával szemben mely vallomásokat és miért fogadott el hitelt érdemlőnek, illetve azt mely egyéb bizonyítékok támasztották alá, így különösen tanú3, a tanú4, a tanú5 és a tanú6 tanúvallomásai, és az egyéb okirati bizonyítékok.

A minősítést a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek megfelelőnek tartotta.

Véleménye szerint az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabását befolyásoló alanyi és tárgyi körülményeket helyesen tárta fel, azonban azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte. Túlzott jelentőséget tulajdonított az enyhítő körülményeknek, ugyanakkor további súlyosítóként tartotta értékelendőnek, hogy a vádlott cselekménye alkalmas volt a közhangulat befolyásolására, valamint a hasonló jellegű cselekmények elszaporodottságát.

Ezért - álláspontja szerint - a kiszabott büntetés nem alkalmas a Btk.79.§-ában írt büntetési célok elérésére. A kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekményre figyelemmel a kiszabott büntetés eltúlzottan enyhe, annak súlyosítását látta indokoltnak.

Indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék 36.B.141/2011/286. számú ítéletét a Be.361.§. szerinti nyilvános ülésen bírálja el, melyen az ügyészség részt kíván venni, az ítéletet a Be.372.§. alapján változtassa meg, a vádlottal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetést súlyosítsa, egyebekben az ítéletet a Be.371.§. (1) bekezdése alapján hagyja helyben.

A másodfokú nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője az írásbeli átirattal egyezően szólalt fel.

A védő perbeszédében a fellebbezését részben módosított tartalommal tartotta fenn.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság súlyos eljárási szabálysértéseket követett el, az általa megállapított tényállás hiányos, mert fontos szerződéseket nem vett figyelembe.

Emellett azt is kijelentette, hogy az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, a védelem által indítványozott szerződéseket beszerezte, szakértőket vont be. Az igazságügyi szakértőt felhívta a Szakértői Intézet által nem vizsgált kérdések megválaszolására is.

Mindezek ellenére az elsőfokú bíróság a beruházási és bérleti szerződést, de az engedményezési szerződést sem vette figyelembe.

Súlyos eljárási szabálysértésnek minősítette, hogy az elsőfokú bíróság a tanú7 vallomását kirekesztette a bizonyítékok köréből annak ellenére, hogy a 2014. március 6-i tárgyaláson a bíróság kihallgatta őt tanúként, miután a két betéti társaság 2 új tulajdonosa részére a titoktartás alóli felmentést megadta.

A fenti körülmények miatt az elsőfokú ítéletet megalapozatlannak tartotta, mivel abból hiányzik a szerződések komplex megítélése, hogy a két figyelmen kívül hagyott szerződésnek milyen kihatása volt a vagyoni hátrányra. Véleménye szerint ugyanis azok figyelembe vételével azt kell megállapítani, hogy nem keletkezett vagyoni hátrány.