A Fővárosi Ítélőtábla Bf.53/2020/8. számú határozata pénzmosás bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 35. §, 38. §, 74. §, 80. §, 82. §, 399. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 590. §, 592. §, 593. §, 599. §, 605. §, 606. §, 613. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Lőrinczy Attila, Németh Nándor

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.779/2018/39., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.53/2020/8.*

***********

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2020. szeptember 22. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A pénzmosás bűntette miatt az I.r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2019. december 10. napján kihirdetett 8.B.779/2018/39. számú ítéletét megváltoztatja.

Az I. r. vádlott szabadságvesztés büntetését 6 (hat) hónapra, végrehajtási fokozatát fogházra enyhíti azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az I. r. vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás összegét 95.000,- (kilencvenötezer) forintra mérsékli.

II. r. és III. r. vádlottakat a bűnsegédként elkövetett pénzmosás bűntette alól tekinti felmentettnek.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindhárom vádlott tekintetében helybenhagyja.

A másodfokú eljárás során I. r. vádlott tekintetében felmerült 41.910,- (negyvenegyezer-kilencszáztíz) forint és II. r. vádlott tekintetében felmerült 33.000,- (harmincháromezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

[1] A Fővárosi Törvényszék a 2019. év december hó 10. napján kihirdetett 8.B.779/2018/39. számú ítéletében I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki pénzmosás bűntettében [Btk. 399. § (2) bekezdés a) pont], amiért őt - mint többszörös visszaesőt - 1 év szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztést börtön fokozatban kell végrehajtani, és I. r. vádlott a szabadságvesztés büntetésből legkorábban a büntetés ¾ részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az elsőfokú bíróság I. r. vádlottal szemben 100.000 (egyszázezer) forint vagyonelkobzást is alkalmazott.

[2] A fentiekkel ellentétben ugyanakkor II. rendű és III. r. vádlottat az ellenük pénzmosás büntette [Btk. 399. § (2) bekezdés a) pont] miatt emelet vád alól - bizonyítottság hiányában - felmentette.

[3] Rendelkezett továbbá az elsőfokú bíróság az eljárás során lefoglalt tárgyak további sorsáról, illetve a bűnösnek kimondott I. r. vádlottat kötelezte a bűnügyi költség reá eső részének megfizetésére.

[4] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlottak terhére, I. r. vádlott esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárása, továbbá a Budai Központi Kerületi Bíróság 6.Bpk.XI.688/2014/2. számú 1 év 5 hónap 20 nap összbüntetésbe foglalt szabadságvesztés büntetéséből engedélyezett feltételes szabadságra bocsátásának megszüntetése és az I. r. vádlottal szemben 95.000 forint összegben vagyonelkobzás elrendelése céljából, továbbá II. r. és III. r. vádlottak bűnösségének megállapításáért és büntetés kiszabásáért jelentett be fellebbezést.

[5] I. r. vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést.

[6] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a másodfokú bírósághoz a 2020. év március hó 2. napján érkezett BF.84/2020/2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést - a feltételes szabadság megszüntetésére irányuló részének kivételével - fenntartotta, ugyanakkor a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Átiratában kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárását a perrendi szabályok megtartásával folytatta le, a bizonyítékokat megvizsgálta és döntően helyes tényállást állapított meg, amely alól a felmentő rendelkezésekkel érintett vádlottak tudattartalmát érintő megállapítások a kivételek, amelyek helytelen ténybeli következtetés eredményei és még a helytállóságuk esetén sem a történeti tényállásba, hanem a jogi indokolásban tartoznának. Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú ítélet fent megjelölt részleges megalapozatlansága helyes ténybeli következtetéssel a másodfokú eljárásban kiküszöbölhető, így a tényállás a Be. 593. § (3) bekezdése értelmében felülbírálatra alkalmassá tehető. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a történeti tényállás 16. pontjának 2. mondatából mellőzze azt a megállapítást, hogy: "így arról sem volt tudomásuk (II. és III. r. vádlottaknak), hogy I. r. vádlott és ismeretlenül maradt társa pontosan miben állapodott meg". Ugyancsak indítványozta, hogy az ítélet 23. pontjának 1. és 2. mondatát is mellőzze az ítélőtábla.

[7] A fellebbviteli főügyészség az átiratában rámutatott, hogy a törvényszék helyesen vont következtetést az I. r. vádlott bűnösségére, azonban az egyes bizonyítékok tartamát nem egymással maradéktalanul összevetve vizsgálta, amikor a II. r. és III. r. vádlottra vonatkozó felmentő rendelkezéseket meghozta. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a II. és III. r. vádlottak bűnösségének elégtelen bizonyítottságára vonatkozó érdemi álláspontját kialakította. Az elsőfokú bíróság tényként rögzítette, hogy a felmentett vádlottak mind az I. r. vádlottal, mind pedig az ismeretlenül maradt, megjelölt személlyel telefonos kapcsolatban álltak, így azzal is tisztában voltak, hogy az I. r. vádlott ismeretlenül maradt társa megbízása alapján banki műveleteket végez. E tényeket az előzmények körében megállapított tényekkel nem vetette össze körültekintően a törvényszék és ennek eredményeként jutott arra a téves végkövetkeztetésre, hogy a II. és III. r. vádlottak a tőlük elvárható körültekintés elmulasztása miatt nem tudtak arról, hogy az I. r. vádlott által felvett pénzösszeg bűncselekmény elkövetéséből származik. Hibásnak tartotta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását is a fellebbviteli főügyészség átirata, hogy bár a II. és III. r. vádlottak ismerkedtek meg ismeretlenül maradt társukkal, majd ők ajánlották az I. r. vádlottat maguk helyett az illegális banki tranzakciók elvégzésére, és mégsem szereztek tudomást az I. r. vádlott és ismeretlenül maradt társ megbeszéléseinek részleteiről. Az átirata arra is rámutat, hogy a megbízóval történt összeismerkedtetést követően sem vonult vissza a II. és a III. r. vádlott, amely tényt a telefonok hívásforgalmi adatai igazolják, hiszen ezt követően is kapcsolata volt a II. és III. r. vádlottaknak az I. r. vádlottal, valamint az ismeretlenül maradt társukkal is. A II. és III. r. vádlottak nemcsak arról bírtak tudomással, hogy az I. r. vádlott banki műveleteket fog bonyolítani, hanem arról is, mikor kell megjelennie az adott bankfiókban. Mindezek körülményekből, amit maguk sem vitattak megállapítható, hogy tudatuk átfogta azt, hogy az I. r. vádlottat pénzmosásra használják fel. Összefoglalóan tehát a fellebbviteli főügyészség a II. és III. r. vádlottak bűnösségét illetően annak a jogi álláspontjának adott hangot, hogy a terheltek védekezése elfogadásának nincs alapja, az cáfolható részben a saját előadásaikkal, másrészt az okirati bizonyítékokkal és nem utolsósorban az életszerűséggel. A II. és III. r. vádlottak esetében a rendelkezésre álló ténybeli adatokból az a helyes következtetés vonható le, hogy az I. r. vádlott és ismeretlenül maradt társa összeismertetésekor a II. és III. r. vádlottak számoltak azzal, hogy az I. r. vádlott olyan bankszámlákat fog nyitni, amelyekre érkező összeg bűncselekményből származik és ilyen eredetű összeget másnak megszerez.