A Fővárosi Ítélőtábla Pf.22044/2011/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 348. §] Bírók: Kincses Attila, Sághy Mária, Varga Edit

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.22.044/2011/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a Szűcs Péter Ügyvédi Iroda tagjaként eljáró dr. Szűcs Péter ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (u.o.) II. rendű és III.rendű felperes neve (u.o.) III. rendű felpereseknek - a dr. Salamon Ferenc ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2011. szeptember 16. napján kelt 6.P.23.373/2008/39. számú közbenső ítélete ellen az alperes részéről 40. sorszám alatt előterjesztett és 44. sorszám alatt megindokolt, valamint az I-III. rendű felperesek részéről 42. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

közbenső ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben, és akként változtatja meg, hogy az alperes kártérítő felelősségét a III. rendű felperes születés körüli oxigénhiányos állapotával összefüggő egészségkárosodása folytán az I-III. rendű felpereseket ért károkért állapítja meg.

Kötelezi az alperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg az I-III. rendű felpereseknek mint együttes jogosultaknak 10.000 (Tízezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt 72.000 (Hetvenkettőezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen a közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az I-II. rendű felperesek élettársak, a III. rendű felperes a gyermekük. A II. rendű felperest terhessége 40. hetében, 1998. október 25-én vették fel az alperes ... kórházának szülészetére. Előkészítését, szülőszobai felvételét, CTG észlelést és megfigyelést rendeltek el. A később elvégzett burokrepesztés után bőséges meconiumos magzatvíz ürült. Fájásgyengeség miatt fájáserősítést alkalmaztak, folyamatos CTG észlelés azonban nem történt. A III. rendű felperes 8/10 Apgar értékkel született, másnap este észlelt idegrendszeri tünetek miatt azonban még aznap a ... Kórház gyermekgyógyászatára helyezték, majd az elvégzett vizsgálatok alapján a ... került. A december 21-én itt elvégzett MR vizsgálat a két agyfélteke közötti kéregtest részleges fejlődési hiányát, a kamrák körüli terület, feltehetőleg vérzéssel szövődött lágyulására jellemző elváltozását - periventricularis leuocomalatia-t -, illetve bal oldali túlsúllyal közepes fokkal tágult kamrarendszert mutatott. A bal oldalon korábbi vérzés nyomát írták le.

Az I-III. rendű felperesek az alperest vagyoni és nem vagyoni káraik megfizetésére kérték kötelezni. Álláspontjuk szerint az alperes a II. rendű felperes szülésvezetése során nem a legnagyobb gondossággal járt el, nem volt megfelelő a CTG észlelés. A meconiumos magzatvíz és a CTG észlelés során tapasztalt osszcilláció beszűkülés miatt császármetszést kellett volna végezni vagy vérmintát venni a magzat fejbőréből, az alperes azonban egyik eljárást sem végezte el. Felrótták, hogy az alperes a fájáserősítés mellett nem végzett folyamatos CTG ellenőrzést. Ezek a magatartások vezettek oda, hogy az alperes elzárta annak lehetőségét, hogy a III. rendű felperes - fejlődési elmaradottsága mellett - a súlyosabb, álláspontjuk szerint oxigénhiányra visszavezethető egészségkárosodást elkerülje vagy az enyhébb fokban alakuljon ki nála. Sérelmezték a II. rendű felperes felvételekori amnioszkopia elmulasztását is. Érveltek azzal, hogy mindezen tünetek mellett a terminustúllépés és a nem kielégítő fájástevékenység a császármetszés elvégzését indokolta volna. Az alperes felelősségét a III. rendű felperes egészségkárosodásáért és ebből fakadóan az I-III. rendű felpereseket ért károkért közbenső ítélettel kérték megállapítani.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, hangsúlyozta, a III. rendű felperes esetében sajnálatos fejlődési rendellenességről, a kéregtest részleges fejlődési hiányáról van szó, amely nem függ össze az alperes tevékenységével, némely esetben az együtt fordul elő a magzati életszakaszban lezajlott koponyaűri vérzéssel. Nemzetközi szakirodalmi forrásokat csatolt arra, hogy ez a fejlődési rendellenesség súlyos szellemi és mozgásszervi károsodásokat okoz. Rámutatott, a szülés alatti hypoxia lehetőségét a kórlap adatai kizárják, a szülésvezetés és a gyermek állapota között okozati összefüggés nincs. Utalt arra, a gyermek tüneteit a laborvizsgálatok által kimutatott fertőzés is súlyosbíthatta.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítő felelősségét a felpereseket a II. rendű felperes 1998. október 25-i szülésével kapcsolatban ért károkért.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének indokolásában kifejtette: a rendelkezésre álló gyermekneurológusi szakvéleményből kitűnően a III. rendű felperesnél tapasztalt tünetek eredete szempontjából különbséget tenni nem lehet, a klinikai tüneteket egyaránt okozhatja a fejlődési rendellenesség és az oxigénhiányos agyi károsodás is. A strukturális elváltozások között azonban az ultrahangon látható agyödéma és az MR által kimutatott vérzéssel szövődött periventrikuláris leuokomalatia az oxigénhiány következménye. Nem mond ennek ellent a gyermek magas Apgar státusza sem, ugyanis ha az oxigénhiány átmeneti volt, a gyermek magas Apgar értékkel születhet, ugyanakkor az átmeneti agyi oxigénhiány is okozhat károsodást. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes a szülésvezetés során nem a legnagyobb gondossággal járt el és ezzel okozati összefüggésben következett be a III. rendű felperes idegrendszeri károsodása.

Az alperesnek a gyermekneurológus szakértői véleménnyel kapcsolatos kompetencia hiányra hivatkozását nem fogadta el, figyelemmel arra, hogy az alapszakvéleményt szülész-nőgyógyász szakértő készítette, az sem hiányos, sem homályos, sem megalapozatlan nem volt. Az alperes szakvélemény kiegészítésére irányuló indítványában feltett kérdések pedig egyértelműen neurológus kompetenciájába tartoztak. Az elsőfokú bíróság a szakvélemény további kiegészítését, illetve az ETT kirendelését is szükségtelennek tartotta, figyelemmel arra, hogy az alperes pusztán ellentétes állításokat tett a szakvéleményben megfogalmazott szakmai állásponttal szemben, ezek azonban a csatolt szakirodalommal együtt sem voltak alkalmasak az alperes szakvéleményekkel szembeni álláspontjának alátámasztására.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítélete ellen mind a felperesek, mind az alperes fellebbeztek.

Az I-III. rendű felperesek a közbenső ítélet rendelkező részének részbeni megváltoztatásával az alperes teljes kártérítő felelősségének megállapítását kérték a II. rendű felperes szülészeti ellátásával összefüggően a III. rendű felperesnél bekövetkezett egészségkárosodásért, illetve az ennek következtében az I-III. rendű felpereseket ért károkért.

Kifejtették: az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének rendelkező része nem felel meg a kereseti kérelmüknek. A rendelkező rész több olyan elemet nem tartalmaz, amit a közbenső ítélet indokolása szerint is fel kellett volna tüntetni a rendelkező részben. Hangsúlyozták: az alperes kártérítő felelőssége nem a II. rendű felperes ellátása miatt, hanem az annak következtében kialakult kárért: a III. rendű felperes egészségkárosodásáért és az abból fakadóan a felpereseket ért károk miatt áll fenn. Sérelmezték, hogy a közbenső ítélet rendelkező részéből nem tűnik ki, hogy az alperes kártérítő felelőssége teljes, holott - álláspontjuk szerint - ez is elengedhetetlen eleme a megállapításra irányuló érdemi döntésnek. Utaltak arra: az alperes jogellenes és felróható magatartása valóban a II. rendű felperes szülésével kapcsolatban merült fel, azonban a kárt a III. rendű felperes egészségkárosodott állapotban történt megszületése és az ebből fakadóan a felpereseket ért károk jelentik.