A Debreceni Ítélőtábla Bf.668/2019/7. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 10. §, 92. §, 164. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 504. §, 591. §, 599. §, 600. §, 606. §] Bírók: Balla Lajos, Nagy Éva, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra

Debreceni Ítélőtábla

Bf.I.668/2019/7. szám

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2020. január 20. napján megtartott fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2019. november 6. napján kihirdetett 17.B.329/2019/14. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint:

A vádlott szabadságvesztés büntetését és közügyektől eltiltás mellékbüntetését 2-2 (kettő-kettő) évre enyhíti.

A kiszabott szabadságvesztés büntetésbe az őrizetben töltött időn túl a 2019. november 6. napjáig letartóztatásban töltött időt is beszámítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú bíróság határozatának kihirdetésétől a mai napig fogvatartásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe.

A másodfokú eljárásban 20.400,- (húszezer-négyszáz) Ft a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel.

I n d o k o l á s

[1] Az első fokon eljárt bíróság a vádlott bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés bűntettében állapította meg, megjelölve a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 164. § (1) és (8) bekezdés I. fordulatát. Ezért őt 4 év szabadságvesztés büntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg. A törvényszék rögzítette, hogy a vádlott a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott által az őrizetben töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámította. Döntött a bűnjelek sorsáról és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére.

[2] Az ítélet ellen a jogorvoslati nyilatkozatra fenntartott 3 munkanapon belül a védő a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. A védő fellebbezésének írásbeli indokolásában a büntetés enyhítését célzó fellebbezést fenntartotta. Úgy ítélte meg, hogy a vádirattal egyezően megállapított tényállás megalapozott, a bűncselekmény jogi minősítése helyes, azonban a kiszabott szabadságvesztés mértéke eltúlzott a már feltárt és részben értékelt enyhítő és súlyosító körülményekre tekintettel. Utalt arra, hogy a bíróság ítéletében rögzítette azokat az enyhítő körülményeket, amelyek a büntetés kiszabása során figyelembe vett, így enyhítő körülményként került értékelésre a vádlott büntetlen előélete, bűnösségére is kiterjedő beismerő és megbánó magatartása, egészségi állapota, továbbá a sértett megbocsájtása. Nem került értékelésre azonban a sértett közreható magatartása, ami a védelem álláspontja szerint nyomatékos enyhítő körülményként értékelendő. A védelem a sértett enyhe fokú szellemi hanyatlása, üldöztetéses, téves eszmékkel jellemezhető elmebetegsége okán, amely a cselekmény idején is fennállt, úgy ítélte meg, hogy ez nyomatékos enyhítő körülményként értékelendő. A sértett a vádlottat éveken keresztül üldözte paranoid téveszméivel, illetve folyamatos alaptalan gyanúsítgatásaival, miszerint a vádlott leginkább a közeli szomszédjaival folytatott szexuális kapcsolatot. A sértettnek pszichiátriai kezelése is elrendelésre került 2018-ban. A védelem álláspontja szerint a sértetti közrehatás, amely a sértett betegsége folytán szándékosságot nem feltételez, az enyhítő körülményen túl egy olyan különös méltánylást érdemlő körülmény, melyet mindenképpen szükséges kifejezésre juttatni a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés mértékének megállapítása során. A vádlott teljeskörű beismerő vallomást tett már a nyomozás során, megbánását többször kifejezésre juttatta, amely már a cselekmény elkövetésekor is feltételezhető, hiszen ennek következtében került sor az eredmény önkéntes és a mentők utasításának megfelelő elhárítására. A sértett a vádlottnak megbocsátott, kapcsolatuk rendeződött. A vádlott 60. életévét megelőzően a törvénnyel összeütközésbe nem került, továbbá egészségi állapota is megromlott. Kiemelte a védő, hogy a védence tevékeny megbánó magatartását támasztja alá az is, hogy a sértettről gondoskodni kíván és mint megbízott letétkezelő ügyvéd részére polgári megbízás keretében megbízást adott arra letéti szerződés keretein belül, hogy az ügyvédi letétbe kerülő nyugdíjából havi rendszerességgel 30.000,- Ft összeg sértett részére kerüljön megfizetésre. Erre ez idáig négy alkalommal került sor, melynek befizetési csekk másolatait a védő csatolta. Összességében a kiszabott szabadságvesztés tartamát a bűncselekmény büntetési tételének alsó határához közelítő mértékben indítványozta meghatározni.

[3] A fellebbezésre nyitva álló határidőn belül a vádlottól jogorvoslat nem érkezett.

[4] Az ügyészség az elsőfokú bíróság ítéletét tudomásul vette.

A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a bejelentett védelmi fellebbezés alaptalan. Átiratában utalt arra, hogy a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 591. § (2) bekezdés alapján - a korlátozott felülvizsgálat során - a másodfokú bíróság nem vizsgálja az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja. A bíróság törvényszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, cselekménye jogi minősítése is törvényes. A Btk. 10. § (4) bekezdés b) pontja szerint nem büntethető kísérlet miatt, aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja. A törvény szerint az eredmény bekövetkezését az elkövetőnek kell elhárítani, azonban ez nem zárja ki azt, hogy más személy közreműködését is igénybe vegye. Az eredményelhárítási tevékenységnek önkéntesnek kell lennie. Helyesen ismerte fel a törvényszék, hogy a vádlott azzal, hogy rögtön mentőt hívott, ráeszmélt arra, hogy orvosi segítség nélkül a sértett meghalhat, önkéntes eredményelhárítása folytán maradt el a sértett halálának bekövetkezése. A megbánáson alapuló önkéntes cselekvését támasztja alá az a körülmény, hogy a mentők utasításának megfelelően igyekezett a sértettet ellátni a menők kiérkezéséig. Erre tekintettel a vádlott az emberölés bűntettének kísérletéért nem vonható felelősségre, cselekménye a Btk. 10. § (5) bekezdése figyelembe vételével életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősül.

[5] A büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülmények az elsőfokú bíróság által hiánytalanul feltárásra és helyes értékelésre kerültek akkor, amikor a cselekményt őszintén megbánó vádlottal szemben a középmértékhez közelítő, de azt el nem érő szabadságvesztés büntetést szabott ki az elsőfokú bíróság, azonban azon körülmény, hogy cselekményét kitartó szándékkal követte el, nem indokolja büntetésének az enyhítését.

[6] Az ítélőtábla a nyilvános ülésen a Be. 599. § (1) bekezdés b) pontja alapján az ügyben a vádlottat a büntetéskiszabási körülmények tisztásása érdekében meghallgatta. A vádlott egészségi állapotával kapcsolatban előadta, hogy szívelégtelenségben szenved, magas vérnyomása van, 2-es típusú cukorbetegsége és egyéb keringési megbetegedései, amit a tököli kórházban kezeltek, rendszeres orvosi ellenőrzés alatt áll és gyógyszert szed.