A Győri Törvényszék Pf.20291/2007/3. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 98. §, 117. §, 228. §] Bírók: Bíró Éva, Hammerné dr. Kiss Eleonóra, Traserné dr. Hanus Julianna

Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság

1.Pf.20.291/2007/3.szám

A Magyar Köztársaság nevében !

A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság dr. Koszorú István / ........../ ügyvéd által képviselt .................... / ....................../ I. r. és ........................... / .............................../ II.r. felpereseknek, dr. Szováti Szabolcs / .................../ ügyvéd által képviselt ................... / ....................................../ alperes ellen, szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Soproni Városi Bíróság előtt folyamatban tett perében Sopronban, 2007.február 14. napján a P.20.572/2006/7. szám alatt hozott ítélet ellen a alperes által 8. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a megyei bíróság alperest, hogy a felpereseknek fizessen meg egyetemleg 10.000 / Tízezer/ Ft másodfokú költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

A városi bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy a ......................hrsz-ú ingatlanon általa létesített kerítést 30 napon belül bontsa le, és azt helyezze át a ............ hrsz-ú és a ................hrsz-ú ingatlanok határvonalára, és így a felperesek ingatlanából birtokolt részt bocsássa a felperesek birtokába.

Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes és néhai ...................... között létrejött adásvételi szerződés érvényes, azonban a Ptk. 228.§ /1/ bekezdése értelmében nem lépett hatályba, mivel a mai napig nem fejeződött be a telekmegosztási kérelem elbírálása. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a telekmegosztás, mint felfüggesztő feltétel jelenleg is fennáll és annak bekövetkeztével áll be a szerződés hatálya. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperesek a 2003-ban megkötött adásvételi szerződéssel az ingatlan-nyilvántartás adataiban bízva, jóhiszeműen és ellenérték fejében vásárolták ingatlanukat. A városi bíróság álláspontja szerint nem tette rosszhiszeművé a felpereseket az a körülmény, hogy ránézésre nem tudták megállapítani azt, hogy a kerítésen belüli rész kisebb, mint ami a tulajdoni lapon fel van tüntetve.

Kifejtette ugyanakkor, hogy a tulajdonjogot szerzett felperesek jogait nem érinti a még hatályba nem lépett, az alperes és a néhai .......................... által megkötött szerződés, így a felperesek , mint tulajdonosok a Ptk.98.§-a alapján követelhetik a tulajdonukban álló ingatlanrész birtokbaadását. Álláspontja szerint a felperesek kereseti kérelme ugyanis nem minősül ítélt dolognak, mivel a korábbi bírósági eljárásban a felperesek a Ptk.188-192.§-ára alapították keresetüket, jelen perben viszont a Ptk. 98.§-a alapján kérik az ingatlanrész birtokbaadását.

Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak megállapítását, hogy a felperes kereseti kérelme ítélt dolognak minősül, valamint az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperesnek perköltségben történő marasztalását. Előadta, hogy a felfüggesztő feltételhez kötött adásvételi szerződés esetén a feltétel bekövetkeztével ellentmondásos helyzet alakulhat ki, amit az ítélet nem oldott fel. A felperesek jóhiszeműségével kapcsolatban kifejtette, hogy a 238m2-es eltérésnek "ránézésre" is fel kellett volna tűnnie, valamint a felperesek szakembert is felkérhettek volna az ingatlan tényleges nagyságának megállapítására. Álláspontja szerint a felperesek nem úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, így nem tekinthetők jóhiszeműnek.