A Szegedi Ítélőtábla Bf.750/2014/4. számú határozata hivatali visszaélés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 33. §, 50. §, 305. §] Bírók: Halász Edina, Mezőlaki Erik, Nagy Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Törvényszék B.1404/2013/14., *Szegedi Ítélőtábla Bf.750/2014/4.* (ÍH 2016.3)

***********

A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Szegeden, 2015. május 7. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T ET :

A hivatali visszaélés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Szegedi Törvényszék 2014. szeptember 11. napján kihirdetett 1.B.1404/2013/14. számú ítéletét

m e g v á l t o z t a t j a :

A vádlott cselekményét

3 rendbeli - kettő esetben folytatólagosan elkövetett - hivatali visszaélés bűntettének [Btk. 305. § c) pont] minősíti.

A lefokozásra vonatkozó rendelkezést mellőzi.

A vádlottat 200 (kettőszáz) napi tétel pénzbüntetésre ítéli.

A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.500.-(egyezer-ötszáz) forintban állapítja meg.

A kiszabott összesen 300.000.-(háromszázezer) forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S:

Az elsőfokú bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki 3 rb. hivatali visszaélés bűntettében [1978. évi IV. törvény 225. §], amelyet tettesként követett el és ezért halmazati büntetésül lefokozásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentett be a vádlott és a védő az 1. tényállásban írt cselekmény vonatkozásában elévülés okán megszüntetés céljából, a 2. és 3. tényállás kapcsán pedig bűncselekmény hiánya okából felmentés érdekében.

A vádlott az elsőfokú bíróságnál előterjesztett fellebbezésének írásbeli indokolásában a 2. tényállásban írt bűncselekmény vádja alól való felmentésére irányuló fellebbezését visszavonta, illetve lefokozás helyett pénzbüntetés alkalmazását indítványozta.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.574/2014/1-II. számú átiratában az 1. tényállásban megjelölt bűncselekmény elévülésének kizártságára, részben eltérő minősítésre és a bűnösségi körülményekre tett észrevételei mellett az elsőfokú ítélet megváltoztatását és 3 rb. hivatali visszaélés bűntette közül 2 rb. bűncselekménynek folytatólagosan elkövetettként minősítését, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

Az ítélőtábla a vádlott lefokozás helyett pénzbüntetés alkalmazására irányuló fellebbezését és a fellebbviteli főügyészségnek 2 rendbeli bűncselekmény folytatólagosan elkövetettkénti minősítésére irányuló indítványát ítélte alaposnak.

Az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján felülbírálva az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt.

Az elsőfokú bíróság a tényállás-felderítési kötelezettségének eleget tett és ennek keretében a vád tárgyát képező releváns tényekre az elbíráláshoz szükséges körben és mélységben a bizonyítást felvette.

Az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása során a bizonyítékokat egyenként és összességében vizsgálat alá vette, és azok mérlegelésének eredményéről is számot adott. Részletesen indokolta, hogy a vádlott egyébként ténybeli beismerő vallomása mellett azon védekezésével szemben, hogy mivel mint nyomozónak jogosultsága volt betekinteni az ügyiratokba egy bizonyos szintig, akkor is, ha a büntetőeljárás más rendőri szervnél folyt, így olyan előnyt nem szerzett, amelyre egyébként nem lett volna jogosult, miért 1. és 2. sz. tanúk vallomása, a nyomozati iratok között elfekvő Netzsaru és Robotzsaru NEO rendszerbe történő belépéssel kapcsolatos iratok és az elsőfokú bíróság által beszerzett iratok alapján állapította meg a tényállást.

A másodfokú bíróság az iratok egybehangzó adataira figyelemmel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján mindössze azzal helyesbítette, hogy az elsőfokú ítélet 2. oldal utolsó bekezdéséből, a 3. oldal 3., 4., 6. és 7. bekezdéséből és 4. oldal 1. és 2. bekezdéseiből a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény VIII. fejezetére való hivatkozást és a hivatali helyzettel visszaélésre, a jogtalan előny szerzésére levont jogkövetkeztetéseket a jogi indokolásba utalta, tekintettel arra, hogy mindezek nem ténymegállapítások, s ezért nem a tényállás részét képezik, míg a hivatali kötelezettség megszegésére levont (ugyancsak jog-) következtetést mellőzte annak téves voltára tekintettel. Ezen túlmenően a tényállás 2./ pontjának utolsó mondatát akként helyesbítette, hogy a vádlott nem azt akarta megnézni, hogy gyanúsított-e az ügyben, hanem hogy feljelentették-e.

Egyebekben az elsőfokú ítélet tényállása hiánytalan és a fenti helyesbítésekkel a másodfokú eljárásban is irányadó volt.

A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségre mindhárom tényállás tekintetében.

Nem osztotta a vádlott és a védő 1. tényállásban írt cselekmény elévülésére vonatkozó hivatkozását. E vonatkozásban a fellebbviteli főügyészség átiratában írtakkal egyetértve azt állapította meg, hogy az elévülést első alkalommal félbeszakító eljárási cselekmény az NVSZ 2012. augusztus 24. napján megtett feljelentésének a gyanúsítottal szemben már folyamatban lévő nyomozáshoz történő egyesítése volt 2012. augusztus 27. napján.