A Szegedi Ítélőtábla Bf.58/2013/11. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 282. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 371. §, 372. §] Bírók: Katona Tibor, Mezőlaki Erik, Nagy Erzsébet

ÍéőááúíóáSzegedi Ítélőtábla

Bf.II.58/2013/11.

A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Szegeden, 2013. március 28. és április 25. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Kecskeméti Törvényszék 2012. november 21. napján kihirdetett 10.B.129/2012/30. számú ítéletét

m e g v á l t o z t a t j a

akként, hogy megállapítja, a vádlott legkorábban 20 (húsz) év kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja azzal, hogy az ítélet a 2012. június 27. napján tartott tárgyaláson is alapul.

A kábítószerrel visszaélés vétségének jogszabályi alapja helyesen Btk. 282. § (1) bekezdés 3. fordulat, (5) bekezdés a) pont.

A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A törvényszék a vádlott bűnösségét emberölés bűntettének kísérletében [Btk. 166. § (1) bekezdés], testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 170. § (1) bekezdés, (6) bekezdés 1. fordulat], 3 rendbeli - két esetben kísérletként elkövetett - testi sértés bűntettében [Btk. 170. § (1) bekezdés, (2) bekezdés], 2 rendbeli kiskorú veszélyeztetése bűntettében [Btk. 195. § (1) bekezdés] és kábítószerrel visszaélés vétségében [Btk. 282. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pont] mondta ki.

Ezért mint erőszakos többszörös visszaesőt halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A feltételes szabadságra bocsáthatóság kedvezményéből kizárta. A szabadságvesztésbe beszámította az előzetes fogvatartásban töltött időt. Elrendelte a korábbi, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtását is, egyben megállapította, hogy az nem hajtható végre. Rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a bűnügyi költség viselésére is.

A törvényszék ítélete ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést részbeni felmentésért és a büntetés enyhítése érdekében.

Később ezt akként módosították, hogy elsősorban a vádlott felmentését, másodsorban az emberölés bűntette kísérleteként elbírált cselekménynek életveszélyt okozó testi sértésként történő minősítését, összességében pedig a büntetés enyhítését, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idejének megállapítását célozták. Egyben bizonyítási indítványt is előterjesztettek, és a sértettek sérüléseire - különösen 1. sz. sértett legsúlyosabb sérüléseire - vonatkozóan általuk felkért orvosszakértő, valamint az ügyben szakvéleményt adó szakértő párhuzamos meghallgatását indítványozta.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség átiratában több irányú indítványt tett; így az elsőfokú bíróság ítélete tényállásának kiegészítésére tett indítványt a vádlott büntetett előéletére és a vele szemben folyamatban lévő büntetőügyekre vonatkozó adatokkal, a II. pont szerinti tényállás kiegészítését is indítványozta csakúgy, mint a kábítószerrel visszaélés vétségeként értékelt cselekményt megalapozó tényállásét.

Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolása tekintetében az I. és II. tényállási pontban írt vádlotti magatartás egyenes szándékkal kifejtettségének megállapítását is indítványozta, összességében nem kifogásolta a minősítéseket.

Álláspontja szerint ugyanakkor az elsőfokú bíróság tévedett, mikor az erőszakos többszörös visszaeső vádlottat kizárta a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből, ezt az álláspontját részletesen indokolta. Végindítványa az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását célozta, a feltételes szabadságból való kizárásra vonatkozó rendelkezés mellőzését, párhuzamosan a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározásával. Egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt egy további érdemi tárgyalási napra történő utalással.

Kizárólag a feltételes szabadságra bocsátásból történő kizárást sérelmező és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározását célzó

Bf.II.58/2013.

védelmi fellebbezés, valamint az ezzel azonos fellebbviteli főügyészségi álláspont az alapos, egyebekben a védelmi fellebbezések alaptalanok; az ítélőtábla lényegében mindenben osztotta a fellebbviteli főügyészség egyéb indítványait.

* * *

Az ítélőtábla a törvényszék elsőfokú ítéletét teljes terjedelmében felülbírálta az azt megelőző eljárással együtt, tekintet nélkül arra, hogy a védelmi fellebbezés mire irányult, illetve a fellebbviteli főügyészség mit indítványozott.

A felülbírálat során elsőképpen megállapította az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének esetleges hatályon kívül helyezésére okot adó eljárási szabálysértés nem volt tapasztalható. Az elsőfokú bíróság a tényállás felderítési kötelezettségének eleget tett, és az ügyész, valamint a védelem által felvetett bizonyítási indítványokat meggyőződése szerint teljesítette. Az ebből nyert bizonyítékokat iratszerűen, helyesen és logikusan tette a tényállás alapjává.

A védelmi bizonyítási indítványt elutasító végzését megindokolta, azt a másodfokú bíróság is osztotta.

Az ügyben szükségtelen a további bizonyítás; a becsatolt és alapértelmezésben legfeljebb okirati bizonyítékként értékelhető orvosszakértő által adott magánvéleményben foglaltak nem alapozták meg további bizonyítás felvételét, s az a tényállás megalapozottsága mellett [Be. 353. § (1) bekezdése] nem is volt indokolt. Ezért a másodfokú bíróság elutasította a bizonyítási indítványt.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ugyanakkor a Be. 351. § (1) bekezdésére és (2) bekezdés b) pontjára figyelemmel a másodfokú bíróság - elfogadva a fellebbviteli főügyészség ezt célzó indítványát - a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján a következők szerint kiegészítette, mert az ebben a tekintetben részlegesen megalapozatlan volt:

A vádlott az elsőfokú bíróság ítéletének 3. oldal 2./ pontjában megjelölt, a Kiskunfélegyházi Városi Bíróság 2.B.167/2002/8. számú, 2003. október 22. napján jogerőre emelkedett ítéletével kiszabott 8 hónap börtönt 2004. június 22. napján töltötte le. Ennek a bűnismétlő minőség megállapításának tényállási alapja szempontjából van jelentősége.

Az elsőfokú bíróság ítéletének 3. oldala utolsó bekezdésében felsorolt, a vádlottal szemben folyamatban lévő büntetőeljárásokban a vádlottat a Kiskunfélegyházi Városi Ügyészség B.474/2011. számú ügyében 2011. május 23. napján, a Kiskunfélegyházi Rendőrkapitányság 886/2002. bü. számú ügyében 2004. április 6. napján, míg a 284/2005. bü. számon indult bűnügyben 2005. november 15. napján hallgatták ki gyanúsítottként. Ezen időpontok megállapítását az indokolja, hogy a vádlott a folyamatban lévő büntetőeljárások dacára követett el további bűncselekményeket.