A Kúria Bfv.1705/2014/4. számú precedensképes határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 40. §, 42. §, 47. §, 85. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 427. §] Bírók: Csák Zsolt, Csere Katalin, Vaskuti András

KÚRIA

Bfv.I.1705/2014/4.szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év március hó 10. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a Legfőbb Ügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Kecskeméti Törvényszék 10.B.129/2012/30. számú ítéletét, valamint a Szegedi Ítélőtábla Bf.II.58/2013/11. számú ítéletét a büntetést kiszabó részében annyiban változtatja meg, hogy a terhelt fegyházbüntetését 15 (tizenöt) évre enyhíti.

A terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

Mellőzi annak megállapítását, hogy a Kiskunfélegyházi Városi Bíróság 1.B.157/2007/15. számú ítéletével kiszabott 1 (egy) év 6 (hat) hónap börtönbüntetés végrehajthatósága kizárt.

Egyebekben a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Kecskeméti Törvényszék a 2012. november 21. napján kihirdetett 10.B.129/2012/30. számú ítéletével I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdés], testi sértés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 170. § (1) és (6) bekezdés I. fordulat], 3 rendbeli - két esetben kísérletként elkövetett - testi sértés bűntettében [1978. évi IV. törvény 170. § (1) és (2) bekezdés], 2 rendbeli kiskorú veszélyeztetése bűntettében [1978. évi IV. törvény 195. § (1) bekezdés] és kábítószerrel visszaélés vétségében [1978. évi IV. törvény 282. § (1) bekezdés és (5) bekezdés a) pont]. Ezért őt, mint erőszakos többszörös visszaesőt, halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre és a közügyektől tíz év eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Elrendelte a Kiskunfélegyházi Városi Bíróság 1.B.157/2007/15. számú, 2008. április 28. napján jogerőre emelkedett ítéletével kiszabott - négy évi próbaidőre felfüggesztett - egy év hat hónap börtönbüntetés végrehajtását azzal, hogy ezen szabadságvesztés nem hajtható végre. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről, és a bűnügyi költség viseléséről.

A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla a 2013. április 25. napján kihirdetett és ugyanakkor jogerőre emelkedett Bf.II.58/2013/11. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terhelt az életfogytig tartó szabadságvesztésből legkorábban húsz év kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A kábítószerrel visszaélés vétségének jogszabályi alapját az 1978. évi IV. törvény 282. § (1) bekezdés 3. fordulat, és (5) bekezdés a) pontjában jelölte meg. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az első fokon eljárt Kecskeméti Törvényszék indokolásában rögzítette, hogy az 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdésére figyelemmel szabta ki az életfogytig tartó szabadságvesztést, miután az I rendű terhelt terhére megállapított élet elleni, és testi épség elleni bűncselekmények - emberölés bűntettének kísérlete, testi sértés bűntettének kísérlete, testi sértés bűntette - a cselekmények elkövetésekor hatályban volt 1978. évi IV. törvény 137. § 17. pontjára figyelemmel személy elleni erőszakos bűncselekménynek minősülnek.

A másodfokú bíróság a büntetés kiszabása körében az indokolást kiegészítette azzal, hogy a fentieken túlmenően a terhelt erőszakos többszörös visszaesői minőségére figyelemmel az 1978. évi IV. törvény 97/A. § (1) bekezdés 2. mondata kötelezően előírja az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását.

A hivatkozott 85. § (4) bekezdése szerint akkor, ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább három a 137. § 17. pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény volt, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedett, és amennyiben a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladta, vagy a törvény szerint bármelyik bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető volt, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kellett kiszabni.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség a Be. 417. § (2) bekezdésében meghatározott kötelessége folytán, a Be. 416. § (1) bekezdés e) pontjában írt okból BF.1765/2014/1. számon - a terhelt javára - terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben utalt az Alkotmánybíróság 23/2014. (VII. 15.) AB számú határozatára, amely kizárta a folyamatban lévő büntetőügyekben a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 2010. július 23-tól 2013. június 30-ig hatályos 85. § (4) bekezdésének alkalmazását; továbbá a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 2013. július 1. napjától hatályos 81. § (4) bekezdését - alaptörvény-ellenességének megállapításával egyidejűleg - megsemmisítette. Egyben az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. § (6) bekezdése alapján elrendelte a fenti törvényi rendelkezések alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal befejezett büntetőeljárások felülvizsgálatát.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványban kifejtette, hogy a Be. 423. § (2) bekezdés második mondata értelmében a felülvizsgálati indítványt ilyen esetben az elbírálásakor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Mindez azonban nem zárja ki a Btk. 2. § (1) bekezdése alapján az elkövetéskor hatályos anyagi jogszabályok alkalmazását, ebben az esetben az - Alkotmánybíróság határozatából következő alkalmazási tilalomra tekintettel - az 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdése figyelmen kívül marad.

Kifejtette, hogy a másodfokon eljárt Szegedi Ítélőtábla tévedett, amikor az 1978. évi IV. törvény 97/A. § (1) bekezdésére figyelemmel is kötelezőnek tartotta az I. rendű terhelttel szemben a határozatlan tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabását.

A 83/2010. Bk véleményre hivatkozással kifejtette, hogy az I. rendű terhelt esetében kizárólag az ítélet I. tényállási pontjában rögzített, az 1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntette tekintetében állapítható meg az erőszakos többszörös visszaesői minőség. Ebből következően a bíróságnak kizárólag határozott tartamú szabadságvesztés kiszabására lett volna lehetősége.

Indítványozta ezért, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat változtassa meg, és a terheltet az 1978. évi IV. törvény 40. § (2) bekezdése, és 42. § (3) bekezdése alapján fegyházban végrehajtandó határozott tartamú szabadságvesztés büntetésre ítélje azzal, hogy a felhívott törvény 47. § (4) bekezdés c) pontja alapján feltételes szabadságra nem bocsátható. Ugyanakkor mellőzze annak megállapítását, hogy a végrehajtani rendelt felfüggesztett szabadságvesztés büntetés végrehajthatósága kizárt. Egyebekben az első, és másodfokú ítéleteket hatályában tartsa fenn.