A Fővárosi Ítélőtábla Bf.91/2019/27. számú határozata kábítószer-kereskedelem bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 583. §, 590. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 79. §, 80. §, 176. §, 184. §, 184/D. §, 459. §] Bírók: Mató Ágnes, Rédei Géza, Vincze Piroska

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.1091/2017/84., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.91/2019/27.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

1.Bf.91/2019/27.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2019. év szeptember hó 19. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A kábítószer-kereskedelem bűntette és más bűncselekmény miatt I. r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 24.B.1091/2017/84. számú ítéletét I. r. és II. r. vádlottal szemben megváltoztatja.

I. r. és II. r. vádlott terhére megállapított új pszichoaktív anyaggal visszaélés vétségét kísérletként minősíti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék a 2019. év január hó 21. napján kihirdetett 24.B.1091/2017/84. számú ítéletével I. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett kábítószer kereskedelem bűntettében (Btk. 176. § (1) (3) bekezdés) és társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés vétségében (Btk. 184. § (1) (4) bekezdés a) pont) állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésként 6 évi szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte, azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztés büntetést fegyházban kell letölteni. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátásról és az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról is.

II. r. vádlottat társtettesként elkövetett kábítószer kereskedelem bűntette (Btk. 176. § (1) (3) bekezdés) és társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés vétsége (Btk. 184. § (1) (4) bekezdés a) pont) miatt, halmazati büntetésként 6 évi szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte, azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztés büntetést fegyházban kell letölteni. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátásról és az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról is.

III. r. vádlott bűnösségét bűnpártolás bűntettében állapította meg, ezért őt 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte melynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.

Az elsőfokú bíróság rendelkezett továbbá a lefoglalt tárgyakról, elkobzásról és a bűnügyi költség viseléséről.

A Fővárosi Törvényszék ítéletével szemben I. r. vádlott és védője a büntetés enyhítése végett, II. r. vádlott és védője felmentésért, másodlagosan a büntetés enyhítése végett, míg III. r. vádlott és védője előzetes mentesítés végett jelentett be fellebbezést. Az ügyész mindhárom vádlott tekintetében tudomásul vette az ítéletet.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.236/2019/2. számú átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Az ügyészi álláspont szerint a bejelentett védelmi fellebbezések nem megalapozottak.

Az ügyészi álláspont szerint a Be. 590. § (10) bekezdése alapján a Be. 590. § (1) és (2) bekezdése szerinti teljes körű felülbírálat szükséges mindhárom vádlottat érintően.

Az ügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta, az általa megállapított tényállás mindenben megalapozott. Annak megállapításához az elsőfokú bíróság a szükséges és lehetséges bizonyítást lefolytatta. Az ítélet indokolásában a felmerült bizonyítékokat egyenként és egymással összevetve is kimerítően ismertette. I. r. vádlott részbeni beismerő vallomása mellett, II. r. vádlott tagadásával szemben az azt cáfoló tanúk vallomásait is összevetette és mérlegelte, ezen értékelő tevékenységéről, megállapításairól, következtetéseiről ugyancsak helytállóan számot adott.

A cselekmények jogi minősítése valamennyi vádlott esetében törvényes, ezzel összefüggésben előadott bírói indokolás helytálló.

Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásakor irányadó körülményeket mind a három vádlott esetében számba vette. A vádlottakkal szemben kiszabott, a belső arányosságot is figyelembe vevő büntetéseket alkalmasak tartotta a Btk. 79. §-ában rögzített büntetési célok, valamint a Btk. 80. §-ában meghatározott büntetés kiszabási elvek érvényesítésére, ezért azok enyhítésére nem látott alapot.

Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság részletes és helytálló indokát adta annak is, hogy III. r. vádlott esetében az előzetes mentesítés feltételeit miért nem látta megállapíthatónak. Mindezek alapján az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

Az I. r. vádlott védője írásban benyújtotta fellebbezése indokolását, melyben továbbra is a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés eltúlzottan súlyos, annak lényeges enyhítése indokolt.

III. r. vádlott védője fellebbezését írásban megindokolta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem indokolta meg, hogy III. r. vádlott miért nem érdemes az előzetes mentesítésre. III. r. vádlott I. r. vádlott élettársa volt korábban és ez a körülmény járult hozzá a bűncselekmény elkövetéséhez. A III. r. vádlott büntetlen előélete, azon körülmények, hogy esetében kizárólag enyhítő körülmények voltak figyelembe veendők a büntetés kiszabása körében, valamint a büntető eljárás alatt tanúsított magatartása alapján is érdemes arra, hogy vele szemben a bíróság előzetes mentesítést alkalmazzon.

II. r. vádlott védője írásban kérte az ügyben nyilvános ülés kitűzését, melyre a másodfokú bíróság II. r. vádlottat hirdetményi úton idézte figyelemmel arra, hogy ismeretlen helyen tartózkodott, ennek megfelelően vele szemben elfogatóparancsot bocsátott ki.

A másodfokú nyilvános ülésen II. r. vádlott megjelent és úgy nyilatkozott, hogy védőjétől tudomással bírt a nyilvános ülés időpontjáról, így a nyilvános ülés megtartható volt.

A másodfokú nyilvános ülésen I. r. vádlott védője írásban benyújtott fellebbezésének indokolását fenntartotta.

II. r. vádlott védője elsődlegesen II. r. vádlott felmentését, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta. Előadta, hogy II. r. vádlott a bűncselekmény elkövetését nem ismerte el, az elsőfokú eljárásban nem álltak rendelkezésre arra vonatkozó bizonyítékok, mely szerint II. r vádlott tudott volna arról, hogy I. r. vádlott nagy tételben szerez be kábítószert és azt a lakásban árusítja. Önmagában a közös lakáshasználat nem jelenti azt, hogy tudott az I. r. vádlott által folytatott bűnös tevékenységről.

A büntetés enyhítése körében előadta, hogy II. r. vádlott 4 kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik és nemsokára 5. gyermeke is megszületik.

III. r. vádlott védője írásban benyújtott fellebbezését fenntartotta.