A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20456/2017/4. számú határozata közgyűlési határozat hatályon kívül helyezése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljáró dr. felperes neve (felperes címe.) felperesnek, a alperes jogi képviselőjének neve, címe) által képviselt alperes neve (alperes címe alperes ellen közgyűlési határozat hatályon kívül helyezése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2017. február 15. napján kelt 68.P.22.565/2016/18-I. számú ítélete ellen a felperes részéről 19. és 20. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 15.000 (tizenötezer) forint + áfa mértékű másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes az 1998. évi XI. törvény (Ügyvédi tv.) 104. § (4) bekezdés alapján terjesztett elő keresetet az alperes 2016. május 6. napján meghozott BÜK-KGY/2016/03-13. számú határozatainak hatályon kívül helyezése iránt, mert az alapszabály IV.8. pontját sértik.

Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Elsődlegesen a felperes keresetindítási jogának hiányára hivatkozott, másodlagosan érdemben vitatta a kereset megalapozottságát. Álláspontja szerint az alkalmazott elektronikus szavazás megfelelt a nyílt szavazás alapszabályban rögzített követelményeinek, figyelemmel arra, hogy a nyílt szavazás mikéntjét kamarai norma nem definiálja. Egyebekben álláspontja szerint a szavazási mód nem hatott ki magára a szavazásra, illetőleg a szavazás eredményére.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében a keresetet elutasította és kötelezte az alperest, fizessen meg a felperesnek 30.000 + áfa perköltséget.

Az ítélet indokolása értelmében a 2016. május 6. napján megtartott rendes évi közgyűlésen a felperes is jelen volt, a határozati javaslatokról szavazott. A 6. és 10. számú határozati javaslatra igennel szavazott, így ezen határozatok meghozatalához a szavazatával hozzájárult. Tévedésre, megtévesztésre, jogellenes fenyegetésre nem hivatkozott, ezért a Ptk. 3:36. § (2) bekezdése alapján ezen határozatok vonatkozásában az elsőfokú bíróság keresetindítási jog hiányában elutasította a keresetet. A keresettel támadott további közgyűlési határozatok vonatkozásában kiemelte, hogy a Ptk. 3:36. § (1) bekezdésében meghatározott határidőben nyújtotta be a felperes a keresetlevelet. A Ptk. 3:36. § (1) bekezdéssel egyezően az Ügyvédi tv. 104. § (4) bekezdése 30 napos keresetindítási határidőt határoz meg. Az e határidőn túl előterjesztett, a határozatok semmissége alapjául megjelölt indokokat érdemben nem vizsgálta, a bizonyítást mellőzte. Az Ügyvédi tv. 104. § (2) bekezdés, 105. § (2) és (3) bekezdés, valamint az alperes alapszabályának IV.2., IV.6., IV.8. és a IV.9. pontja felhívásával hangsúlyozta, hogy az alperes mint köztestület önigazgatással rendelkező, az önkormányzatiság elve alapján, nagyfokú autonómiával működő szervezet; a törvényi előírások mellett a saját maga által megalkotott alapszabálya és szabályzatai szerinti működési rend keretei között folytatja tevékenységét. A közgyűlésen az alapszabály IV.8. pontja volt az irányadó, azaz nyílt szavazással kellett a határozatokat meghozni. Az Ügyvédi tv. 106. § (2) bekezdés a) pontjával összhangban az alapszabály V.2. a) pontja az elnökség feladatává tette a közgyűlés működésének előkészítését, mely felhatalmazás alapján döntött az elnökség 2016. május 2-án akként, hogy a közgyűlési szavazásokat elektronikus szavazatszámláló berendezés alkalmazásával bonyolítják le. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jelen perben az elnökségi döntés felülvizsgálatára nem kerülhetett sor, így az elektronikus szavazatszámlálás alkalmazásának a ténye bírósági felülvizsgálat alapját nem képezhette. Kizárólag a keresettel támadott határozatok jogszerűségét vizsgálta az elsőfokú bíróság. A közgyűlésen a szavazás lebonyolítására az alapszabály kizárólag nyílt, illetve titkos szavazást rögzít, ezért az alapszabály adta relációban minden szavazást, ami nem titkos, nyílt szavazásnak minősített. A nyílt szavazás alapvető ismérveként rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a szavazó személyazonossága és a szavazat tartalma megismerhető és összekapcsolható egymással. Ebben az értelemben egyértelműnek tartotta, hogy a 2016. május 6-i közgyűlés a határozatait nem titkos szavazással hozta, így a határozatok meghozatala nem sérti az alapszabály IV.8. pontjában foglaltakat. A különböző normákra, így az önkormányzati törvényre, illetőleg az Országgyűlés Házszabályára való hivatkozással szemben hangsúlyozta, hogy az alperes alapszabálya nem tartalmazza a nyílt szavazás részletszabályait, lehetséges eseteit, módjait, még felsorolás szintjén sem. Az alperes közgyűlése döntött akként, hogy az alapszabály nem szabályozza részletekbe menően a nyílt szavazás lefolytatásának mikéntjét, lehetséges vagy kötelezően betartandó technikai megoldásait, a bíróság az alperesi köztestület működésére szabályt nem alkothatott, a közgyűlés és az alperes elnöksége helyett nem értelmezhette és nem választhatta meg a szavazási módszert, szavazási technikát, amely a nyílt szavazásnak megfeleltethető. Annak folytán, hogy az alperes alapszabálya nem írt elő konkrét szavazási technikát, nem írt elő név szerinti és kézfeltartásos szavazást sem, hanem csak azt rögzítette, hogy nyílt szavazással kell a határozatot meghozni, ennek megfelel minden olyan szavazási technika, amely a legfőbb és közös azon ismérvnek eleget tesz, hogy a szavazók személye és szavazatának tartalma megismerhető, egymással összekapcsolható. A bíróság megítélése szerint mindaz a szavazási módszer, ami megfelel a nyílt szavazás lényegi ismérvének, alapszabályszerű.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel. A fellebbezésében az ítélet megváltoztatását, a kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát kérte. Az alapszabály IV.8. pontját egyértelműnek tartotta, amelyből következően a szavazás nem volt nyílt. Megítélése szerint a közfelfogás és a szakirodalom minden olyan szavazást nyíltnak tekint, ahol a szavazó személye és a leadott szavazat tartalma jelenidejűen és esetleg utólag is megismerhető. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a tanúvallomásokat nem értékelte, továbbá, hogy a kereset tartalmát részlegesen ismertette, és az indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Hangsúlyozta keresetének három ténybeli alapját: a közgyűlésen senki nem látta a többi szavazó szavazatának tartalmát; senki nem győződhetett meg arról, hogy szavazata az akaratának megfelelő tartalommal rögzítésre került, nem volt ellenőrizhető a távkapcsoló szabályszerű működése; a közgyűlést követően, utólag sem ismerhette meg senki - az alperes elnökének intézkedése nyomán -, hogy a közgyűlésen, ki, melyik kérdésben szavazott. Hivatkozott az 1993. évi XXXI. törvényre, a tanúvallomásokra. Kifogásolta, hogy a nyílt szavazás ismérveit nem határozta meg az elsőfokú bíróság, az ítéletből nem tűnik ki, mely feltételek teljesítése esetén minősül nyíltnak a szavazás. A nyílt szavazás előírását az alapszabály mellőzhetetlen rendelkezésének tartotta. A per megindításához vezető tényként hivatkozott a nevek és a leadott szavazatok összekapcsolásának az elnök általi megtiltására. Nem tartotta nyílt szavazásnak, ha a szavazatot leadók nem látták, nem láthatták egymás, de saját szavazatukat sem és hogy a szavazók, a határozatokkal érintettek utólag sem tudhatták meg, ki hogyan nyilvánított véleményt. A nyílt, elektronikus szavazást értelemszerűen csak név szerinti szavazásként tartotta a jelen idejű megismerhetőség feltételét teljesítőnek. Kiemelte, a közjegyző nem a szavazások eredményét tanúsította, nem a szavazógépek működését, hanem kizárólag azt, hogy a kijelzőn milyen "eredmény" jelent meg. Hivatkozott a Német Szövetségi Alkotmánybíróság 2009. március 3. napján hozott döntésében az elektronikus szavazással kapcsolatos kérdések körében elfoglalt álláspontra. Az elnökség határozata nem tehette jogszabály-, alapszabályszerűvé a per tárgyát képező határozatokat, az elnökség nem írhatta felül az alapszabály rendelkezéseit, és az elnökség határozata azt sem tartalmazhatta, hogy az elnökség utólag megtiltsa a kimutatás elkészítését. Az elnökségi határozat megtámadását nem tartotta a közgyűlési határozat bírósági felülvizsgálata törvényi előfeltételének.