A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30362/2008/10. számú határozata zálogjog érvényesítése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 324. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Salamonné dr. Solymosi Ibolya

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Törvényszék G.40062/2006/44., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40012/2008/8., *Kúria Gfv.30362/2008/10.*

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.IX.30.362/2008/10.szám

A Magyar Köztársaság Nevében !

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Komáromy Izabella ügyvéd által képviselt I. r., II. r., III. r., IV. r., V.r., VI. r. és VII. r. felpereseknek a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (képviselő: Köteles Ügyvédi Iroda - ügyintézők: dr. Köteles György és dr. Németh Róbert) által képviselt alperes ellen zálogjogi igény érvényesítése iránt a Fejér Megyei Bíróságnál 15.G.40.062/2006. szám alatt indult és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.012/2008/8. számú ítéletével befejezett perében az említett jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2009. január 13. napján tartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.012/2008/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felpereseknek mint együttes jogosultaknak 2,400.000 (Kettőmillió-négyszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az M. Állami Gazdaság mint kölcsönvevő 1987. szeptember 27-én az O. Rt-vel 1990. december 21-én a K. Kft-vel, 1992. március 31-én pedig az M. Rt-vel kötött kölcsönszerződéseket, melyek biztosítására a kölcsönadók javára jelzálogjogot alapítottak a szerződő felek az alperes tulajdonában, de az M. Állami Gazdaság kezelésében lévő, mezőgazdasági rendeltetésű ingatlanokon. Az M. Állami Gazdaság mint zálogkötelezett az M. Rt-vel, mint zálogjogosulttal 1991. július 1-jén keretbiztosítéki jelzálogszerződést, 1992. június 1-jén pedig jelzálog keretszerződést is kötött, mely szerződésekben a zálogkötelezett mindenkori hiteltartozásának fedezésére is jelzálogjogot alapítottak az M. Állami Gazdaság kezelésében álló állami tulajdonban álló ingatlanokon a zálogjogosult javára. A jelzálogjog bejegyzése mindezen ingatlanok tekintetében megtörtént. Az Állami Vagyonügynökség 1992. december 18-ai - az M. Állami Gazdaság tekintetében 1993. február 4-én hatályba lépett - határozatával az M. Állami Gazdaság kezelésében lévő termőföldek kezelői jogát elvonta. Az M. Állami Gazdaság ellen fizetésképtelenség miatt 1993. június 17-én felszámolási eljárás indult, mely eljárása során az O. Rt., a K. Kft. és az M. Rt. is élt hitelezői igénybejelentéssel. A felszámolási zárójelentés szerint az O. Rt. fennmaradó (elismert) követelése 340,902.803 Ft, a K. Kft-é 473,634.456 Ft, az M. Rt-é pedig 656,365.268 Ft volt. A megyei bíróság 2001. április 17-én meghozott határozatával döntött az M. Állami Gazdaság megszüntetéséről, majd sor került a megszűnt gazdálkodó szervezet cégjegyzékből való törlésére is.

Az I-IV. r. felperesek, akik (amelyek) részben a felszámolási eljárás folyamatban léte alatt, részben annak befejezése után, a perbeli követeléseket megszerezték, módosított keresetükben az alperest mint az ingatlanok tulajdonosát és ebből következően dologi kötelezettet annak tűrésére kérték kötelezni, hogy a megvásárolt követelések erejéig, illetve legfeljebb az egyes ingatlanok tekintetében ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjogok mértékéig a felperesek az ingatlanokra vezetett végrehajtás útján kielégítést kereshessenek. Másodlagosan - amennyiben az egyes ingatlanokra végrehajtás nem lenne vezethető - a bejegyzett jelzálogjogok mértékéig kérték az alperes marasztalását.

Az alperes érdemi ellenkérelmében egyes követelések elévülésére hivatkozással is kérte a kereset elutasítását. Emellett viszontkeresetet is előterjesztett, melyben elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy valamennyi ingatlanra vonatkozóan kötött zálogszerződés a termőföldek megterhelését tiltó jogszabályba ütközött, másodlagosan pedig a II., III. és IV. r. felperesekkel szemben kérte a jogelődjeik által megkötött kölcsön, valamint zálogszerződések semmisségének megállapítását, a részletesen megjelölt okok alapján. A semmisség jogkövetkezményeképpen a bejegyzett jelzálogjogoknak az ingatlan-nyilvántartásból való törlését is kérte. Utóbb a semmisség megállapítása iránti kérelmét engedményezési szerződésekre is kiterjesztette, és erre alapítottan is kérte jelzálogjogok törlését. Arra is hivatkozott, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerint az M. Állami Gazdaság kezelői joga nem szűnt meg a perbeli ingatlanokon.

Az elsőfokú bíróság 44. sorszámú ítéletében kötelezte az alperest annak tűrésére, hogy az I-IV. r. felperesek az 1987. szeptember 25-én, 1990. december 21-én és 1992. március 31-én megkötött kölcsönszerződések alapján, illetve az azokat biztosító jelzálogszerződések, illetve keretbiztosítéki szerződések alapján fennálló követeléseiket és az érvényesítéssel együtt járó költségeiket az alperes kizárólagos tulajdonát képező egyes megjelölt ingatlanokból a megjelölt összegek erejéig végrehajtás útján kielégítsék. Az alperes viszontkeresetét az elsőfokú bíróság elutasította.

Az elsőfokú bíróság az alperes viszontkeresetét - annak elkésettségére is hivatkozással - teljes mértékben alaptalannak találta. Rámutatott arra, hogy bár a per megindításakor az M. Állami Gazdaságot még az ingatlanok kezelőjeként tüntette fel az ingatlan-nyilvántartás, utóbb a kezelői jog törlése megtörtént, tehát az alperes állításával szemben ténynek kell tekinteni, hogy sor került a kezelői jog elvonására, a földtulajdonos alperesnek mint dologi kötelezettnek pedig helyt kell állnia az elvonás időpontjában bejegyzett jelzálogjogok mértékéig a felperesek felé.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes alaptalanul hivatkozott a 175 millió és 130 millió forint összegű kölcsönszerződések alapján fennálló követelések egészének elévülésére, mert az esedékességtől számított 5 éven belül indult felszámolási eljárás az elévülést megszakította, a felszámolási eljárás befejezésével, - azaz 2001. április 17-én - az elévülés újból megkezdődött, a felperesek keresetének benyújtása pedig az ettől számított 5 éven belül - 2004. április 30-án - megtörtént. Alaptalannak tartotta az elsőfokú bíróság a kamat elévülésére hivatkozást is. Ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy a felperesek a felszámoló felé évente bejelentették az esedékessé vált kamatokat határozott összegben, melyet a felszámoló 1999. december 31-éig elszámolt, annak helyességét pedig könyvvizsgálói vélemény is alátámasztotta.

Figyelemmel arra, hogy a követelések összegszerűségét az alperes nem vitatta, az elsőfokú bíróság a módosított keresetnek helyt adó határozatot hozott.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, mellőzte az alperes tűrésre kötelezését két (megjelölt) ingatlanból 45,696.939 Ft járulékai tekintetében, továbbá a II. r. felperes jogutódlására tekintettel az alperest kötelezte annak tűrésére, hogy a megjelölt szerződések alapján a megjelölt ingatlanokból és a megjelölt összegek erejéig az V., VI. és VII. r. felperesek végrehajtás útján igényüket kielégíthessék.