A Kúria Kfv.35347/2017/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 1. §, 28. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

A határozat elvi tartalma:

A felülvizsgálati eljárásban nem kerülhet sor a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha a jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Kfv.V.35.347/2017/6. szám

A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke

Dr. Kárpáti Magdolna előadó bíró

Dr. Kurucz Krisztina bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: dr. Kovács Erika Ügyvédi Iroda

(ügyintéző: dr. Kovács Erika ügyvéd

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

Az alperes képviselője: dr. Illés László jogtanácsos

A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bíróság általi felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes és az alperes

Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2017. március 28. napján kelt 26.K.33.806/2015/14. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.K.33.806/2015/14. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárásban felmerült eljárási költségeiket a felek maguk viselik.

A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az adóhatóság a felperesnél 2006-2011. évekre személyi jövedelemadó (szja) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az elsőfokú adóhatóság a revízió eredményeként hozott határozatában 2006-2008. évekre elévülés miatt nem tett megállapítást, 2009-2011. évekre a felperes terhére 40.294.510 Ft adóhiánynak minősülő szja adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki, késedelmi pótlékot számított fel.

[2] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2015. augusztus 6. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatta, kötelezte a felperest 2009-2011. évekre 38.719.510 Ft adóhiánynak minősülő szja adókülönbözet megfizetésére, 29.039.632 Ft adóbírságot szabott ki, 13.616.556 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Érdemi döntését a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 1. § (3)-(4) bekezdéseire, 4. § (1) bekezdésére, 5. § (2) bekezdésére, 7. § (1) bekezdésére, 28. § (1) bekezdésére, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. § (4) bekezdésére, 99. § (2) bekezdésére, 170. § (1) bekezdésére, 171. § (1) és (2) bekezdéseire alapította.

[3] Az alperes határozatának tényállása szerint a felperes bankszámlájára 2009. november 18-án a L. I. Ltd. (L.Ltd.) 138.000 EUR-t (36.862.560 Ft), a F. H. Ltd. (F.Ltd.) 2009. március 23-án 56.911.023 EUR-t (16.978.896 Ft), 2009. szeptember 21-én 48.845 EUR-t (13.126.117 Ft), 2009. december 30-án pedig 33.000.000 Ft-ot utalt át. A revízió és az elsőfokú adóhatóság helytállóan állapította meg, hogy az átutalt pénzösszegek bankszámlán történő jóváírásával a felperes bevételt szerzett és őt terhelte annak bizonyítása, hogy ezeket az adó megállapítása során nem kell jövedelemként figyelembe venni, de e kötelezettségének nem tett eleget.

[4] A felperes az L.Ldt.-től kapott kölcsön igazolására a 2003. évben kötött kölcsön-keret megállapodást és annak 2008. évi I. sorszámú módosítását bocsátotta rendelkezésre. Az iratok szerint a külföldi társaság a felperesnek egy 2.000.000 EUR összegű kölcsönkeretet biztosít, amit a felperes egyoldalú nyilatkozattal vehetett igénybe 2008. december 31-ig. A kölcsönszerződés módosítása során a rendelkezésre tartási határidő 1 évvel, 2009. december 31-ig meghosszabbításra került. A sorszámozott szerződés módosítás alapján megállapítható, hogy a szerződés fedezettel való kiegészítésére nem került sor. Az okirat nem minősül teljes bizonyító erejű magánokiratnak, és egyébként is csak keret-megállapodás. A felperes semmivel nem támasztotta alá, hogy az összegek lehívásra kerültek volna, az ügylet ténylegesen teljesedésbe ment volna. A felperesi előadás hitelessége ellen mutató körülmény az is, hogy a kölcsönt nyújtó az adóhatóság által nem ellenőrizhető, a csatolt szerződések szerint a felperes hosszú lejáratra, minimális kamatra, mindenféle biztosíték és fedezet kikötése nélkül kapott nagy összegű kölcsönt, amelynek felhasználására a kölcsönnyújtó semmiféle megkötéssel nem élt, és a szerződés ilyen formában történő ésszerű megkötésének gazdasági indoka sem ismert. A keret-megállapodás lejárta eredetileg 2008. december 31. volt, és a felperes csak az adóhatóság által tett megállapítások ismeretében csatolta be ennek módosítását annak ellenére, hogy az adóhatóság többször felhívta állításainak alátámasztására. A felperes a szerződés angol nyelvű változatát is kizárólag a fellebbezéséhez mellékelte, ezért az előzőekben részletezettekre figyelemmel az elsőfokú adóhatóság jogszerűen állapította meg, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a bankszámlájára 2009. november 18-án L.Ltd. által átutalt összeg nem esik adózás alá.

[5] Az F.Ltd.-től kapott kölcsön igazolására a felperes a 2007. március 28-án kelt kölcsönszerződést csatolta be, és a bankszámlakivonaton fellelhető egyes átutalásokhoz fűzött megjegyzésekre hivatkozott. A kölcsönszerződés szerint az F.Ltd. Ciprusban bejegyzett vállalat, amely 150.000.000 Ft hitelkeretet biztosít a felperesnek, aki ezt 2010. március 31-ig volt jogosult forintban, USD-ben vagy EUR-ban lehívni. A kölcsön kamata az MNB alapkamatának 5%-kal növelt értéke évente. A kölcsönadott összeget a felperes elsődlegesen a felek által közösen bonyolított üzletszerű ingatlanfejlesztési beruházásra fordíthatja, másodlagosan saját üzleti céljaira, és a kölcsönösszeg felhasználását a kölcsönadó nem jogosult ellenőrizni. Helytállóan mutatott rá az elsőfokú adóhatóság arra, hogy semmi nem igazolja a hitelkeret egyes részeinek lehívását, a hivatkozott váltók kiállítását, az átutaláshoz fűzött megjegyzések bizonylatok hiányában nem bírnak elegendő súllyal a felperesi előadás alátámasztására és nem bizonyítják, hogy a megszerzett bevétel jogcíme kölcsön lett volna. Az igen jelentős összegű hitelt az F. Ltd. megfelelő fedezet nélkül biztosította, nem ismertek a szerződés megkötésének gazdasági céljai és körülményei sem. Semmivel nem igazolta a felperes, hogy a megjelölt összeget ingatlanfejlesztési beruházásra vagy másra fordította volna, e körben bizonylatot, nyilvántartást, összegszerű kimutatást nem bocsátott az adóhatóság rendelkezésére, és e tárgyban még nyilatkozatot sem tett.