A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33806/2015/14. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. Bíró: Banu Zsoltné dr. Szabó Judit

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

26.K.33.806/2015/14.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a dr. Kovács Erika Ügyvédi Iroda (cím, eljáró ügyvéd: dr. Kovács Erika) által képviselt felperes neve (cím) , dr. Illés László jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (cím) alperes ellen, adóügyben hozott - 3144735726 számú - közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t

A bíróság a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (a továbbiakban: alperesi jogelőd) 2015. augusztus 6. napján kelt 3144735726 számú határozatát - a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-budapesti Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) 2015. április 24. napján kelt 3034984760 számú elsőfokú határozata érintett rendelkezésére is kiterjedően - részben, a 2009. évre a felperes terhére, a .... által 2009. november 18-án átutalt 138.000,- EUR, azaz 36.862.560,- Ft összegre, mint egyéb jövedelemre figyelemmel megállapított személyi jövedelemadó különbözet, valamint ahhoz kapcsolódó adóbírság és késedelmi pótlék tekintetében hatályon kívül helyezi és e körben az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezi, egyebekben a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 200.000,- Ft (azaz Kétszázezer forint) perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 1.000.000,- Ft (azaz Egymillió forint) kereseti részilletéket, a fennmaradó 500.000,- Ft (azaz Ötszázezer forint) kereseti részilletéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesnél az elsőfokú adóhatóság a ... számú megbízólevél alapján a 2006-2011. évekre vonatkozóan, személyi jövedelemadó adónemre kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott. Az ellenőrzés megállapításait a 2014. február 26. napján kelt ... számú jegyzőkönyv tartalmazza. A jegyzőkönyvre a felperes észrevételt tett, amely alapján az elsőfokú adóhatóság a 2014. április 3. napján kelt ... számú végzéssel az ellenőrzés folytatását rendelte el. Az ellenőrzés folytatása során 2015. január 6. napján készült el a ... számú kiegészítő jegyzőkönyv, amelyre a felperes szintén észrevételt tett. Az elsőfokú adóhatóság a jegyzőkönyv és a kiegészítő jegyzőkönyv alapján a 2015. március 13. napján kelt 3034984760 számú határozattal a 2006-2008. évekre megállapítást nem tett, mivel az adómegállapításhoz való jog elévült, a 2009-2011. évekre személyi jövedelemadó adónemben a felperes terhére 40.294.510,- Ft adókülönbözetet tárt fel, amelyet teljes egészében adóhiánynak minősített, amely után 30.220.882,- Ft adóbírságot szabott ki és 14.109.422,- Ft késedelmi pótlékot számított fel. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd a 2015. augusztus 6. napján kelt 3144735726 számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a felperes terhére a 2009-2011. évekre személyi jövedelemadó adónemben 38.719.510,- Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyet teljes egészében adóhiánynak minősített, az adóhiány összege után 29.039.632,- Ft adóbírságot szabott ki és 13.616.556,- Ft késedelmi pótlékot számított fel.

A felperesnek a 2009-2011. években nem önálló tevékenységből, valamint a 2009. évben ingatlanértékesítésből és ingóértékesítésből (személy 1: Kerti mulatság című festményének értékesítése) származott jövedelme. A felperes a vizsgált időszakban a Kft. 1.-ben, a Kft. 2.-ben, a Kft. 3.-ben, a Kft. 4.-ben, a Kft. 5.-ben, a Kft. 6.-ben, a Kft. 7.-ben, a Kft. 8ben, a Kft. 9ben és a Kft. 10.-ben volt tulajdonos. A felperes bevételei és kiadásai között jelentős aránytalanság nem volt kimutatható. A felperesnek a 2009-2011. évekre más nem önálló tevékenységből 1.204.800,- Ft jövedelme keletkezett, amelyet a vallottal egyezően fogadott el az első- és a másodfokú adóhatóság.

A jövedelmek és kiadások vizsgálata során az első- és a másodfokú adóhatóság vizsgálta a felperes bankszámláinak a forgalmát, a .... (2010. november 16-tól ....) és a .... által a felperes bankszámláira átutalt összegeket, valamint azt, hogy a felperes részére átutalt összegek a felperes adóköteles jövedelmét képezik-e. A felperes Zrt. 1.-nél és ... vezetett bankszámlakivonatai alapján a .... 2009. március 23-án 56.911,- EUR, 2009. szeptember 21-én 48.845,- EUR, 2009. december 30-án 33.000.000,- Ft, a .... 2009. november 18-án 138.000,- EUR összeget utalt át a felperes bankszámláira. A bankszámlakivonatok szerint a felperes részére a ....-től átutalt összegek "As per agreement" vagy "..." megnevezéssel érkeztek, míg a .... által átutalt összeg vonatkozásában a bankszámlakivonat a devizaforgalmi tételek részletezésénél jogcímkódként az "N" jelzést tartalmazza. A .... és a .... átutalásai folytán szerzett bevételek kapcsán az ellenőrzés nyilatkozattételre hívta fel a felperest. A felperes által a kiegészítő jegyzőkönyvre tett észrevételben kifejtettek és becsatolt dokumentumok alapján az első- és másodfokú adóhatóság megállapította, hogy a ....-vel és a ....-vel kötött megállapodások nem igazolják hitelesen, hogy a felperes e külföldi társaságok pénzeszközeihez kölcsön címén jutott hozzá, ezáltal a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szjatv.) 7. § (1) bekezdésének c) pontját nem tartotta alkalmazhatónak, így az Szjatv. 28. §-a alapján az összesen 99.967.573 forintot a 2009. évre vonatkozóan a felperes egyéb jövedelmeként állapította meg. A külföldi pénznemben átutalt összegeket az elsőfokú adóhatóság az Szjatv. 5. § (2) bekezdése alapján számította át forintba.

Az első- és másodfokú adóhatóság vizsgálta továbbá a a 2011. május 9-én kelt adásvételi szerződés alapján a Kft. 2.-ben lévő 21.500.000,- Ft névértékű üzletrész értékesítését, valamint a Kft. 2.-vel szemben fennálló tagi kölcsönből származó követelés engedményezését, a ... szám alatti beépítetlen területként nyilvántartott ingatlan értékesítéséből, valamint a személy 1: Kerti mulatság című festményének értékesítéséből, mint ingóértékesítésből származó jövedelmet.

Az elsőfokú adóhatóság a vizsgált bevételekre figyelemmel a felperes személyi jövedelemadó fizetési kötelezettségének összegét 2009. évre a vallott 2.354.364,- Ft-tal szemben 38.217.554,- Ft-ban, 2010. évre a vallott 260.116,- Ft-tal szemben 4.510.116,- Ft-ban, 2011. évre a vallott 244.815,- Ft-tal szemben 426.135,- Ft-ban határozta meg, ezáltal a felperes terhére a 2009. évre 35.863.190,- Ft, a 2010. évre 4.250.000,- Ft, a 2011. évre 181.320,- Ft teljes egészében adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, s a feltárt adóhiányok után kiszabott adóbírság mértékét az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 170. §-a és 171. §-a alapján, az átmeneti rendelkezésekre tekintettel határozta meg azzal, hogy az Art. szerinti 75%-os mértéktől való eltérés nem volt lehetséges, mivel az adóhiány bevétel eltitkolásával függ össze. Az adóhiány késedelmi pótlékát az elsőfokú adóhatóság az Art. 165. §-a alapján az eredeti esedékességtől az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyvig, de legfeljebb három évre számította fel. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd a 2015. augusztus 6. napján kelt 3144735726 számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a felperes terhére a 2009-2011. évekre személyi jövedelemadó adónemben megállapított adókülönbözetet 38.719.510,- Ft-ra mérsékelte, így az adóhiány összege után 29.039.632,- Ft adóbírságot szabott ki és 13.616.556,- Ft késedelmi pótlékot számított fel. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy az Szjatv. 1. § (4) bekezdése alapján a felperest terheli annak meggyőző bizonyítása, hogy az általa szerzett bevétel nem esik adókötelezettség alá, a felperesnek a bankszámláin jóváírt összegek jogcímét is bizonyítania kell, ennek hiányában a megszerzett bevétel adókötelezettség alá esik. A .... által átutalt összeg vonatkozásában megállapította, hogy az állítólagos kölcsönnyújtó személye az adóhatóság számára nem ellenőrizhető, a kölcsön jogcím igazolására a felperes által benyújtott okiratról az elsőfokú adóhatóság helyesen állapította meg, hogy az teljes bizonyító erejű magánokiratnak nem minősül, mivel azt felperes akaratnyilatkozatát megerősítő tanúk nem írták alá. E körben utalt a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 196. § (1) bekezdésének b) illetve d) pontjára, a teljes bizonyító erejű magánokirat kellékeire, amelyek egyike a két tanú aláírása. Kiemelte továbbá, hogy a szerződés maga csak keretmegállapodás, a felperes semmivel sem támasztotta alá, hogy a kölcsönösszegek lehívásra kerültek, az ügylet ténylegesen teljesedésbe ment. Azt a felperesi előadást, amely szerint az erről kiállított okiratok már nincsenek birtokában, mivel egyetlen példányban készültek és ő azokat a .... számára elküldte, úgy értékelte, hogy e nyilatkozat a bizonyítatlanságon nem változtat. Rögzítette, hogy a kölcsönösszeg nagyságára figyelemmel is ésszerűen feltehető, hogy a racionálisan eljáró felek az ügylet megvalósulását megfelelően dokumentálják. Nem erősíti meg az ügylet létrejöttét megfelelő fedezet biztosítása sem, mivel a felperes előadása szerint a szerződés 2003. évi megkötése óta nincs olyan szabad fedezete, amelyet erre a célra igénybe vehetett volna. Megállapította továbbá, hogy a csatolt szerződések szerint a felperes igen hosszú lejáratra, minimális kamatra, mindenféle biztosíték és fedezet kikötése nélkül kapott nagy összegű kölcsönt, melynek felhasználására vonatkozóan a kölcsönnyújtó semmiféle megkötéssel nem élt. A szerződés megkötésének, illetve ilyen formában történő ésszerű megkötésének gazdasági célja nem ismert, amelyet a felperes előadásának hitelessége ellen mutató körülményként értékelt. A keretmegállapodás lejárata eredetileg 2008. december 31. volt, azaz a 2009. évi kifizetésre a hatálya nem terjedt ki, a felperes pedig az eljárás során - a feltárt tényállás és az adóhatóság megállapításának ismeretében - csatolta be annak módosítását. Erre tekintettel nem róható fel az elsőfokú adóhatóságnak, hogy ezt a korábbi eljárás során csatolt okiratot nem értékelte a módosító szerződés csatolásáig. Azt, hogy a felperes a rendelkezésére álló okiratra csak az ellenőrzési jegyzőkönyv kézhezvétele után hivatkozott, a felperes bizonyításának meggyőző erejét gyengítő körülményként értékelte. Rögzítette, hogy az elsőfokú határozattal szemben benyújtott fellebbezés mellékleteként került csatolásra a szerződés adóhatóság által hiányolt angol nyelvű változata, így az elsőfokú adóhatóság még alappal mutatott rá, hogy nem ésszerű, hogy a felperes és a külföldi partner között csak magyar nyelven készül szerződés. Az alperes mindezek alapján a határozatában megállapította, hogy a felperes nem bizonyította meggyőzően, hogy a bankszámlájára 2009. november 18-án a .... által átutalt 138.000,- EUR bevétele adózás alá nem esik. A .... vonatkozásában a határozat indokolásában kifejtette, hogy a felperes az adóhatóság felhívására az átutalásokra nézve az ellenőrzés során nyilatkozatot nem tett. Korábban hivatkozott bizonyítékait a kiegészítő jegyzőkönyvre tett észrevételéhez csatolta, de az ügyletekre vonatkozó részletes nyilatkozatot továbbra sem tett. A .... magyarországi képviselőjénél, személy 2 végzett adóellenőrzés során az adózó által hivatkozott ügyletre vonatkozó releváns bizonyíték nem került feltárásra. Az alperes a határozat indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú adóhatóság helyesen mutatott rá, hogy a felperes a rendelkezésére álló hitelkeret összegének kölcsönként való megszerzésére vonatkozó bizonyítékot nem bocsátott rendelkezésre, a hitelnyújtás tényleges realizálására vonatkozó bizonylatok hiányában nem bizonyítható egyes pénzösszegek lehívása, kölcsönként való megszerzése, semmi sem igazolja a hitelkeret egyes részeinek lehívását, a hivatkozott váltók kiállítását. Az átutalásokhoz fűzött megjegyzések önmagukban, bizonylatok hiányában nem bírnak elegendő súllyal a felperesi nyilatkozat meggyőző alátámasztásához és nem bizonyítják kellő súllyal, hogy a megszerzett bevétel jogcíme kölcsön volt. Hangsúlyozta továbbá, hogy az igen jelentős összegű hitelt a ....-vel kötött szerződéshez hasonlóan, ez esetben is megfelelő fedezet nélkül biztosította a külföldi cég. A szerződés megkötésének gazdasági célja és körülményei nem ismertek, a felperes előadását nem támasztják alá, semmivel sem igazolta a felperes, hogy a megjelölt összeget ingatlanfejlesztési beruházásra, vagy más célra fordította volna. A felperes által benyújtott bizonyítékok nem igazolják meggyőzően, hogy a felperes külföldi társaságtól szerzett bevételei adózás alá nem esnek, így az elsőfokú adóhatóság a rendelkezésére álló bizonyítékokból okszerű következtetéseket levonva, az irányadó jogszabályokkal összhangban állapította meg azok adókötelezettségét. A 2010. évi elkülönülten adózó (ingatlanértékesítésből származó) jövedelem adója a kiadási költségként elszámolható összeg emelkedése okán 2.675.000,- Ft-ra csökkent, ezért az alperes az elsőfokú határozatot megváltoztatta.