A Fővárosi Törvényszék K.30585/2012/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (HELYI ADÓ ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi C. törvény (Htv.) 52. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 170. §, 178. §] Bíró: Surányi József

Fővárosi Törvényszék

15.K.30.585/2012/6.

A Fővárosi Törvényszék

a dr. Gál Andor ügyvéd (cím.) által képviselt felperes (cím.),

a dr. Posztós Mónika jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala (cím.) alperes ellen,

helyi adó ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára indult perében meghozta a következő

Í T É L E T E T.

A törvényszék a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 25.000,- (huszonötezer) Ft perköltséget.

Kötelezi továbbá a felperest, hogy az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására fizessen meg az államnak 104.453,- (száznégyezer-négyszázötvenhárom) Ft illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S

A felperes a ..., ... helyrajzi számú, a .... szám alatti ingatlanon egy 600 nm alapterületű tárónak és egy 40 nm alapterületű istállónak, míg a ... helyrajzi számú, a .... szám alatt található ingatlanon egy 1280 nm-es tárónak 1/2-ed arányban tulajdonosa, 1/2 arányban pedig haszonélvezője.

Az elsőfokú közigazgatási szerv, a ..., ... Önkormányzat Polgármesteri Hivatalának jegyzője a 2002. július 02-án kelt III-216/4/2002. számú határozatával az 1997-2002. adóéveket érintően 2.229.680,- forint adóhiánynak minősülő építményadó megfizetésére kötelezte a felperest, és kiszabta annak járulékait (bírság, pótlék) is.

A felperes fellebbezést terjesztett elő az előző bekezdésben megjelölt elsőfokú közigazgatási határozat ellen.

A fellebbezés folytán másodfokon eljárt közigazgatási szerv, az alperes jogelődje a 05-1155/2002. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetet terjesztett elő az előző bekezdésben megjelölt másodfokú közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt.

A kereset folytán eljárt ... a 2003. november 18-án kelt .... számú ítéletével a fenti másodfokú határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.

Az új eljárásban az elsőfokú közigazgatási szerv az 1999-2002. évekre építményadó bevallási és adófizetési kötelezettség teljesítése tárgyban ellenőrzést folytatott le.

Az elsőfokú közigazgatási szerv a 2004. augusztus 16-án kelt III-213/7/2004. számú határozatával a felperes terhére az 1999-2002. évek vonatkozásában összesen 1.740.880,- forint építményadó különbözet előírását rendelte el és annak megfizetésére kötelezte. A terhére megállapított adóhiány után 870.440,- forint adóbírság előírását rendelte el. Az adóhiány után 958.068,- forint késedelmi pótlékot állapított meg. Határozata indokolásában a 45/1995. (XII.18.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: önkormányzati rendelet) 5. § (1) bekezdésére és a ... .... és ... számú ítéletére hivatkozva rögzítette, hogy az ellenőrzés nem talált olyan újdonságot, mely korábban nem volt ismert, így a pincék álláspontja szerint építményadó kötelesek. Az önkormányzati rendelet 7. § f) pontjára utalva kiemelte, hogy a gombapince nem a növénytermesztéshez kapcsolódó tárolóépület, hanem éppen annak termesztésére szolgál, továbbá jelen esetben a pincék 2000-től használaton kívül vannak, tehát sem termesztés, sem tárolás nem folyik bennük. Utalt a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 13. § h) pontjára azzal, hogy az 2003. január 1. napjával módosult. A felperes által földalatti tárolónak nevezett építmény nem tároló, hanem vájt pince, ami a gombatermesztésen kívül többféle tevékenység céljára is szolgálhat. A már idézett, 1999-2002-ben hatályos jogszabályi hely alapján a növénytermesztésre szolgáló épület nem volt adómentes, így funkcióhoz kötődő mentességet alkalmazni nem áll módjában. A felperes állattartást szolgáló épületként, istállónak tüntette fel, 1999-2002. éven használaton kívül volt. Állattartást szolgáló épület az, amelyet erre a célra létesítettek. Tekintettel arra, hogy a hivatal nyilvántartásában erre vonatkozóan sem építési, sem használatbavételi engedély nem szerepel, így mint állattartást szolgáló épületet, adómentesként fogadta el. Utalt továbbá az önkormányzati rendelet 6. § (1) bekezdésére, a 26. § 3. pontjára, a 10. § (1) bekezdésének b) pontjára, továbbá az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 170. § (1) bekezdésére és a 171. § (1) bekezdésére, az adóbírság, míg a 165. § (1) bekezdésére a késedelmi pótlék tekintetében.

A felperes fellebbezést terjesztett elő az előző bekezdésben megjelölt közigazgatási határozat ellen.

A fellebbezés folytán másodfokon eljárt közigazgatási szerv, az alperes jogelődje a 2004. december 16-án kelt 05-2228/2004. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolásában kiemelte, hogy a Htv. 12. § (1) bekezdése és 3. §-a alapján a tárgyi ingatlanok vonatkozásában a felperes minősül az építményadó alanyának, ugyanis mindkét ingatlanon 1/2 tulajdoni hányada van. A Htv. 11. § (1) bekezdésére, az 52. § 5-6. pontjaira és az önkormányzati rendelet 26. § 5-6. pontjaira utalva hangsúlyozta, hogy a tárgyban érintett ingatlanokon található pince teljes egészében megfelel az épület, illetve az építmény fogalmának, és ez alapján illetményadó köteles. Hivatkozott továbbá az Art. 125. §-ára, a 86. § (1) bekezdésére, a 93. § (1) bekezdésére, a 94. § (1) bekezdésére, a 95. § (1)-(2) bekezdéseire, a 97. § (4)-(5) bekezdéseire, a 99. § (1) bekezdésére, a 104. § (1) bekezdésére és a 118. § (1)-(3) bekezdéseire azzal, hogy a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy az elsőfokú adóhatóság a hatályos jogszabályok előírásainak megfelelően folytatta le az ellenőrzést a tárgyban érintett ügyben és tényekkel megalapozottan, a jogszabályi előírásoknak megfelelően hozta meg határozatát.

A felperes keresetet terjesztett elő az alperes előző bekezdésben megjelölt másodfokú közigazgatási határozatának bírósági felülvizsgálata iránt. Kérte a másodfokú határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését. Előadta, hogy az új eljárásban az alperes a határozatát a ... fenti ítéletének iránymutatását figyelmen kívül hagyva, a jogszabály téves értelmezésével és alkalmazásával hozta meg. A perbeli tárókat az alperes irat- és tényállás ellenesen pincének nevezi, ezzel épületnek minősíti és építményadó tárgyává teszi, noha a közigazgatási hatóságok évtizedekkel ezelőtt is ezeket táróknak minősítették. A Htv. 11. § (1) bekezdése alapján e megszűnt föld alatti kőbánya építményadó tárgya nem lehet. Az alperes figyelmen kívül hagyja a Htv. 52. § 5-6. és 15. pontjaiban foglaltak egészét és azok egymással összefüggő kapcsolatát. A perbeli tárók (megszűnt föld alatti kőbányák) mészkőbe vájt vágatok, üregek, üres terek. A földdel nem egyesítették, nem építették egybe, hanem kibányászták. Az üres teret szerkezeteire bontani, a kőzettől elválasztani nem lehet. E tárókat a külső tértől épületszerkezetek nem választják el, mert épületszerkezetük (alapjuk, azon nyugvó faluk, födémjük) nincs. Mint megszűnt föld alatti kőbányáknak csak talp és oldalkőzetük, főtéjük van. A perbeli tárókat nem építették, hanem bányászták, a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 1. § (1) bekezdésének d) pontja alá tartoznak. E tárók több mint 50 éve kizárólag gombatermesztésre szolgálnak, annak elengedhetetlen kellékei, kapcsolatuk a növénytermesztéssel vitathatatlan, s mint a növénytermesztéshez kapcsolódó föld alatti tároló terek a Htv. 13. § h) pontja szerint is mentesek az építményadó alól. A Htv. 14. § (4) bekezdése szerint ez akkor is fennáll, ha a vizsgált négy évből két évben a tárók használata szünetelt. 2001. szeptember 18-án felhívásra, határidőben bejelentést (bevallást) tett az eljárás tárgyát képező tárókról, amelyet a konkrét tényállásnak megfelelően töltött ki, megadva a tárók területét és rendeltetését. A hatóság ennek alapján állapította meg általa vitatott építményadó kötelezettségét. Az adó megállapítása kivetéssel történt, így adókülönbözet nem lehet, ezért adóbírság sem állapítható meg. Késedelmi pótlékot pedig csak jogerősen megállapított késedelmes megfizetés esetén kell fizetni. Keresete csak az építményadó jogalapját érinti, amit az illeték kiszámításánál kért figyelembe venni.