A Pécsi Ítélőtábla Bf.29/2016/19. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 4. §, 108. §, 111. §, 112. §, 117. §, 155. §, 348. §, 351. §, 352. §, 353. §, 371. §, 372. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 80. §, 92. §, 160. §] Bírók: Hudvágner András, Krémer László, Túri Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Zalaegerszegi Törvényszék B.34/2015/32., *Pécsi Ítélőtábla Bf.29/2016/19.*

***********

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.II.29/2016/19. szám

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2017. évi május hó 19. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az emberölés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Zalaegerszegi Törvényszék 3.B.34/2015/32. számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg:

- a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát - a mellékbüntetés érintetlenül hagyása mellett - 18 (tizennyolc) évre enyhíti;

- az elsőfokú bíróság által tanú 2 sértetti képviselő részére kiadni rendelt bűnjelek megsemmisítését rendeli el.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítja az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is.

Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 208.937 (kettőszáznyolcezer-kilencszázharminchét) forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész további minősítő körülmény - a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 160.§ (2) bekezdés a) pontja szerinti előre kitervelt elkövetés - megállapítása, valamint a büntetés súlyosbítása, életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. A vádlott enyhítésért, míg a védője elsődlegesen a beszámítási képességet érintő megalapozatlanság miatt, annak kiküszöbölését szolgáló bizonyítás elrendelése végett, illetve enyhébb jogkövetkezmények alkalmazása érdekében fellebbezett.

Jogorvoslati kérelmének indokolásában a védő - a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 112.§ (2) bekezdése alapján - az általa szakvélemény készítésére felkért dr. szakértő6, dr. szakértő7 és szakértő8 szakértőként történő bevonását kezdeményezte, illetve ennek hiányában azt, hogy a másodfokú bíróság a vádlott beszámítási képességének tárgyában más szakértőt rendeljen ki.

A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, valamint a tárgyaláson jelenlévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Ennek megfelelően - a tényállás kiegészítése és helyesbítése mellett - további minősítő körülmény megállapításával a cselekmény eltérő értékelését, illetve életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását kérte.

A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot - a Be.348.§ (1) bekezdése értelmében - az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be.351.§ (2) bekezdés a) és c) pontjaiban írt okokból megalapozatlannak találta: az nincs felderítve, illetve - a tettlegesség sorrendjét érintően - iratellenes megállapítást is tartalmaz. A felderítetlenség az iratok felterjesztése után csatolt magánszakértői véleményre volt visszavezethető, arra a tényre, hogy abban a vádlott beszámítási képességére vonatkozóan a korábbiakban beszerzett bizonyítékoktól eltérő tartalmú adatok is helyet kaptak. Ezért a másodfokú bíróság a Be.353.§ (1) bekezdése alapján bizonyítást rendelt el, és - a Be.111.§ (1) bekezdésében írtak szerint - a vádlott ideg- és elmeállapotának vizsgálatára a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ Kaposvári Intézetét kérte fel.

A fellebbezési tárgyaláson a másodfokú bíróság a védő által csatolt szakértői véleményt - figyelemmel a Be.112.§ (3) bekezdésében foglaltakra - az okiratra vonatkozó szabályok szerint használta fel, míg dr. szakértő9 és dr. szakértő10 igazságügyi pszichiáter, valamint szakértő11 igazságügyi pszichológus szakértők véleményét felolvasással tette a bizonyítás anyagává. Így került abba az eljárásjogi helyzetbe, hogy - a Be.352.§ (1) bekezdés a) pontja alapján - az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma és a felvett bizonyítás útján kiegészítette, illetve helyesbítette, az alábbiak szerint:

- Mellőzte a tényállás 3. oldal 2. bekezdését, melynek helyébe a következő megállapítás került:

vádlott személyiségzavarban szenved, mely állapotjelleggel a terhére rótt cselekmény elkövetésekor is fennállott. Ugyanakkor ez nem jelent olyan kóros elmeállapotot, mely képtelenné tette vagy korlátozta volna a cselekménye következményeinek a felismerésében, illetve abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.

A cselekménykori magatartása regresszív reakcióként értékelhető. A regresszív reakció során megtartott realitásérzékelésű, tudatos emberi viselkedésből érzelmileg súlyosan megragadó inger hatására az értelmi megfontolás és mentális fékrendszer kikapcsolt, így meghatározóvá vált az érzelmi-indulati vezérlés. Ez azonban csak tudatszűkült állapotot jelentett, mely ugyan megnehezítette a gondolkodást és a mérlegelést, de nem járt tudatborulással, azaz nem eredményezett mélyreható tudatzavart és nem okozott beszámítási képességet befolyásoló kóros elmeállapotot.

A vádlott elmeállapotában a cselekmény elkövetésének időpontja, 2015. április 11. napja óta a beszámítási képességet hátrányosan érintő változás nem következett be (dr. szakértő10 és dr. szakértő9 igazságügyi pszichiáter és szakértő11 igazságügyi pszichológus szakvéleménye a másodfokú bíróság iratai között 16. sorszám alatt).

- vádlott és a sértett 2015. április 11-én helyesen 20 óra 44 perckor találkoztak ...en a ... téren (rendőri jelentés a térfigyelő kamerák felvételeiről - nyomozati iratok 267. oldal).

- Az 5. oldal 2. bekezdésében szereplő bántalmazás bizonyosan a sértett fejének ököllel történő ütlegelésével kezdődött, míg a nyak két kézzel történő megragadása és a fojtogatás, illetve a nyak 25 alkalommal történő megszúrásának a sorrendje nem volt megállapítható (dr. szakértő 2 és dr. szakértő 1 igazságügyi orvosszakértők szakvéleménye - nyomozati iratok 498. oldal és 19. számú tárgyalási jegyzőkönyv 100. oldal).

-------------------------

Az ekként helyesbített, illetve kiegészített tényállás most már mentes a Be.351.§ (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a feltárt bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul.

A bizonyítási eljárás lefolytatása a perrendi előírások megtartásával történt meg, olyan részletességgel, hogy a felmerülő ténybeli és jogi kérdésekben megnyugtatóan állást lehetett foglalni. Az elsőfokú bíróság a múltbeli események rekonstruálásához szükséges adatokat a lehetséges mértékig feltárta, az értékelési körébe vont bizonyítékokat egyenként és összességében is megvizsgálta. Logikus érveléssel adott számot a ténymegállapításairól, az indokolási kötelezettségének magas színvonalon eleget tett.

A Be.108.§ (8) bekezdése értelmében a terheltnek az eljárás alapjául szolgáló cselekményre vonatkozóan a szakértő előtt tett és a szakvélemény részét képező nyilatkozata bizonyítási eszközként nem használható fel.