A Fővárosi Ítélőtábla Bf.154/2007/5. számú határozata vesztegetés vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 90. §, 97. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 338. §, 348. §, 349. §, 351. §, 361. §, 371. §, 381. §] Bírók: Gyürkés Tamás, Kiss Sándor, Szigeti Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

Budakörnyéki Járásbíróság Fk.1457/2000/14., Budakörnyéki Járásbíróság Fk.1787/2002/25., Fővárosi Törvényszék B.555/2005/53., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.154/2007/5.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

1.Bf.154/2007/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Budapesten, 2007. év november hó 8. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A vesztegetés vétsége és más bűncselekmények miatt vádlott és társai ellen indított bűnügyben a Fővárosi Bíróság 5.B.555/2005/53. számú ítéletét az I. r. vádlott tekintetében helybenhagyja azzal, hogy a vádlott a lopás vétségében különös visszaeső.

A vádlott köteles a másodfokú eljárás során felmerült 3.900 (háromezer-kilencszáz) forint bűnügyi költséget az államnak megfizetni.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Bíróság 2007. április 13. napján kihirdetett 5.B.555/2005/53. számú ítéletében az I. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett lopás vétségében és önálló intézkedésre jogosult személy megvesztegetésének bűntettében állapította meg. A vádlottat ezért mint különös visszaesőt halmazati büntetésül 8 hónapi börtönbüntetésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A Budakörnyéki Bíróság 13.Fk.1457/2000/14. számú ítéletével kiszabott 8 hónapi fiatalkorúak fogházbüntetése végrehajtását elrendelte. A Budakörnyéki Bíróság 12.Fk.1787/2002/25. számú ítéletével kiszabott 1 év 6 hónapi fogházbüntetés végrehajtása során alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette. Az I. r. vádlottat a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárta, börtönbüntetésébe beszámította az általa őrizetben eltöltött időt és kötelezte az őt érintő bűnügyi költség megfizetésére.

A Fővárosi Bíróság ítélete ellen az I. r. vádlott és védője a kiszabott büntetés enyhítése érdekében fellebbezett.

Az elsőfokú bíróság jogerősen elbírálta II. r. és III. r. vádlottak ügyét is. A II. r. vádlottat társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt mint különös visszaesőt 3 év időtartamra próbára bocsátotta, míg a III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozója által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettében, amiért őt 1 évi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette és 2.000 forint vagyonelkobzást rendelt el vele szemben. II. r. és III. r. vádlottak és védőik, valamint az ügyész az elsőfokú ítéletet tudomásul vették -III. r. vádlott és védője 3 nap gondolkodási időt követően - ezért az ítélet e vádlottak tekintetében elsőfokon jogerőre emelkedett.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.424/2007. számú átiratában az I. r. vádlott tekintetében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A Fővárosi Ítélőtábla I. r. vádlott és védője fellebbezése alapján eljárva a Be. 361. §-a szerinti nyilvános ülésen - melyen az ügyész nem vett részt - a Fővárosi Bíróság ítéletét és az annak meghozatalát megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdésére és a Be. 349. § (1) bekezdésére figyelemmel kizárólag a fellebbezéssel érintett I. r. vádlott vonatkozásában bírálta felül.

Ennek keretében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási törvény rendelkezéseit maradéktalanul megtartva az ügyet kellően felderítette, perrendszerűen a tárgyalás anyagává téve mindazon bizonyítékokat, amelyek az ügy elbírálása során jelentőséggel bírtak. A bizonyítékokat gondosan mérlegelve, és e mérlegeléséről kellően számot adva, ítélete tényállásában kellően rögzítette az ügy elbírálása szempontjából jelentőséggel bíró körülményeket. Az ítéletben kizárólag a III. r. vádlott védője bizonyítási indítványa elutasításának indokolása tartalmaz iratellenesnek is minősíthető kitételt, mivel az I. r. vádlottat telefonon felhívó rendőr az ügy irataiból egyértelműen azonosítható, hiszen a tanút meghallgató rendőr százados kérdésében maga utal a telefonbeszélgetésre, melyről az I. r. vádlott részéről elhangzik az utalás a telefonra: "már a metrón voltam, amikor ön telefonált, ..." és az eljáró nyomozó ezt egyetlen szóval sem cáfolta. Mindennek azonban a másodfokú felülbírálatkor - mivel III. r. vádlott vonatkozásában az ítéletet fellebbezés nem támadja - már a legcsekélyebb jelentősége sincs.