A Debreceni Ítélőtábla Bf.81/2009/9. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 21. §, 37. §, 99. §, 170. §, 175. §, 316. §, 326. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 82. §, 85. §, 251. §, 286. §, 311. §, 347. §, 348. §, 351. §, 352. §, 361. §, 372. §, 381. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Kardos Sándor

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Járásbíróság Fk.731/2005/12., Nyíregyházi Törvényszék B.283/2008/42., *Debreceni Ítélőtábla Bf.81/2009/9.*

***********

Debreceni Ítélőtábla

Bf.II.81/2009/9. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2009. évi április hó 27. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2008. évi november hó 17. napján kihirdetett 1.B.283/2008/42. számú ítéletét a fellebbezéssel érintett I.r., II.r., III.r. IV.r. vádlottak vonatkozásában megváltoztatja a következők szerint

II.r.vádlott és III.r.vádlott az 1 rb. társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettét (Btk.175.§.(1) bek, (3) bek. a) pont) valamint az 1 rb. társtettesként elkövetett testi sértés bűntettét (Btk.170.§. (1) bek.(5) bek., I.fordulat) bűnsegédként követték el.

I.r.vádlott szabadságvesztés bűntetésének tartamát 6 (hat) évre enyhíti.

Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

A vádlottak által a 2008. november 17. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendeli a szabadságvesztés büntetés tartamába.

A nyilvános ülés megtartásával I.r.vádlottat és II.r. vádlottat terhelő fejenként 6.000-6.000 (hatezer-hatezer) Ft. kirendelt védő díjazásával kapcsolatos költség merült fel.

Indokolás:

A megyei bíróság a rendelkező részben megjelölt ítéletével I.r., III.r. és IV.r. vádlottakat társtettesként elkövetett lopás bűntette [Btk. 316.§ (1), (2) bekezdés d) pont (4) bekezdés b/1. pont]; társtettesként elkövetett rablás bűntett kísérlete [Btk. 321.§ (1), (3) bekezdés b) pont II. fordulat]; társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 175.§ (1),(3) bekezdés a) pont] és társtettesként elkövetett testi sértés bűntette [Btk. 170.§ (1) bekezdés, (5) bekezdés I. fordulat] miatt fejenként 7-7 év fegyházbüntetésre és 5-5 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Az elsőfokú bíróság II.r. vádlottat fenti cselekmények mellett bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett orgazdaság vétségében is [Btk. 326.§ (1), (2) bekezdés], mely cselekmények miatt 7 év 2 hónap fegyházbüntetést és 5 év közügyektől eltiltás mellékbüntetést szabott ki a vádlottal szemben. Emellett valamennyi vádlott esetében rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a lefoglalt tárgyakról, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen I.r. vádlott a büntetés enyhítése, védője a rablási cselekmény alóli felmentés és enyhítés érdekében; II.r. vádlott és védője a kiszabott büntetés enyhítése végett; III.r. vádlott és védője felmentés és enyhítés érdekében; míg IV.r. vádlott és védője részfelmentés és enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.187/2008/7-I. számú átiratában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, mikor a vádlottak cselekvőségét személyi szabadság megsértése elleni bűntettként is értékelte. Álláspontja alapján a vádlottak életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősülő cselekvőségének véghezviteli módja a személyi szabadság megsértése. A vádlottak két törvényi tényállást is kimerítő magatartását ugyanakkor a komszumpció elve alapján kizárólag a súlyosabb büntetéssel fenyegetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettében látta megállapíthatónak a bűncselekmények alaki halmazatának látszólagos jellegére hivatkozással. Utalt e körben a Legfelsőbb Bíróság BH 1994/59. számon közzétett eseti döntésére is. Kifejtette azt is, hogy a megyei bíróság az életveszélyt okozó testi sértés bűntette tekintetében helytelenül minősítette a II.r., III.r., és IV.r. vádlottak közreműködését társtettesi elkövetésként. Álláspontja alapján a nevezett vádlottak cselekvősége a testi épség elleni bűncselekmény kapcsán pszichikai bűnsegédletként értékelendő. A fellebbviteli főügyészség képviselője a 2009. április 27. napján tartott nyilvános ülésen az átiratában foglaltakat azzal egészítette ki, hogy a bűncselekmények részben eltérő minősítése okán az ítélet megváltoztatását, egyebekben pedig annak helybenhagyását indítványozta.

A másodfokú bíróság nyilvános ülésén tartott perbeszédekben a védők mindegyike a fellebbviteli főügyészség személyi szabadság megsértése bűntettével kapcsolatos álláspontjával azonosan tett indítványt az ítélet megváltoztatására és a cselekmények eltérő minősítésére. Erre is figyelemmel valamennyi védő a kiszabott büntetés lényeges enyhítését indítványozta.

Fentieket meghaladóan I.r. vádlott védője azzal indokolta részfelmentés iránti jogorvoslati kérelmét, hogy védencének a sértett lakásába második alkalommal visszatérve eltulajdonítási szándéka nem volt, valamint a sértettet ekkor menteni próbálta.

A nyilvános ülésen II.r. vádlott védője a fellebbezést fenntartva, bizonyítottság hiányában kérte védence felmentését a társtettesként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntette, valamint a csoportosan és társtettesként elkövetett rablás bűntett kísérlete miatt emelt vád alól. A személyi szabadság megsértése bűntette tekintetében kifejtette, hogy az ügyészi álláspont elvetése esetére a vádlotti cselekvőség legfeljebb bűnsegédi közreműködést valósított meg.

A nyilvános ülésen III.r. vádlott védője perbeszédében az életveszélyt okozó testi sértés bűntette alól is kérte a vádlott felmentését.

A bejelentett perorvoslatok I.r. vádlott tekintetében az enyhítés, II.r. vádlott és III.r. vádlottak vonatkozásában az elkövetési alakzatot érintően alaposak.

Az ítélőtábla a Be. 361.§ (1) bekezdés szerinti nyilvános ülésen eljárva a Be. 348.§ (1) bekezdés alapján bírálta felül a megyei bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását teljes terjedelmében.

A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította a megyei bíróság több esetben perrendi szabályt sértett, melyek lényege a következőkben foglalható össze.

1.) A megyei bíróság a 2008. május 20. napján kiküldött bíró útján foganatosított tanúkihallgatásra a tárgyalást megkezdését és a vádlottak kihallgatását megelőzően kerített sort, mely eljárásával a Be. 286.§ (1) bekezdésben foglalt cogens eljárási szabályt sértette meg. A hivatkozott jogszabályhely szerint ugyanis a bizonyítási eljárást a vádlottak kihallgatásával kell kezdeni. Ennek indoka az, hogy a vádlotti védekezés iránya meghatározza a tanúhoz intézendő kérdések körét.

2.) A megyei bíróság 2008. május 20. napján foganatosított tanúkihallgatások alkalmával szükségtelenül figyelmeztette a tanúkat a Be. 82.§ (1) bekezdésben írt összes- relatív - mentességi okra. Kizárólag a releváns mentességi okok tekintetében kell a figyelmeztetést eszközölni. Szükségtelen a tanút figyelmeztetni az írásbeli vallomástétel lehetőségére tekintettel arra, hogy az nem a tanút megillető jog [Be.82.§ (2) bekezdés], hanem az eljáró hatóságok mérlegelési tárgykörébe tartozó lehetőség [Be. 85.§ (5) bekezdés]. Szintén szükségtelen a tanút a Be. 251.§ (3) bekezdés alapján arra figyelmeztetni, hogy kérheti vallomásának szó szerinti jegyzőkönyvbe vételét, ha annak oka nem merül fel. Szükségtelen a tanút arra is figyelmeztetni, hogy a törvényes figyelmeztetéseket és a tanú válaszát szó szerint kell jegyzőkönyvezni, hiszen az jegyzőkönyvezési kérdés [Be. 85.§ (3) bekezdés]. A szükségtelen és a figyelmet egyébként is fokozottan igénybevevő figyelmeztetések halmaza lehetővé teszi, hogy figyelmetlenség miatt a tanúban a ténylegesen szükséges és indokolt az ügyben releváns figyelmeztetés ne tudatosuljon.