31975R2771[1]

A Tanács 2771/75/EGK Rendelete (1975. október 29) a tojás piacának közös szervezéséről

A TANÁCS 2771/75/EGK RENDELETE

(1975. október 29)

a tojás piacának közös szervezéséről

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 42. és 43. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 1 ),

mivel a tojás piacának szervezéséről szóló alapvető határozatokat kibocsátásuk óta többször módosították; mivel az érintett szövegeket számuk, összetettségük és a Hivatalos Lap több számában való megjelenésük miatt nehéz alkalmazni, és ennek következtében hiányzik a törvényes szabályozáshoz szükséges közérthetőség; mivel ezért ajánlatos azok egységes szövegbe foglalása;

mivel a mezőgazdasági termékek közös piacának működését és fejlődését közös agrárpolitika kialakításának kell kísérnie; ennek főleg az agrárpiacok közös szervezését kell tartalmaznia, amely a termékektől függően változó formákban testesülhet meg;

mivel a közös agrárpolitika célja az, hogy a Szerződés 39. cikkének célkitűzéseit megvalósítsa; mivel annak érdekében, hogy a piacokat megszilárdítsák és a mezőgazdasági népességnek megfelelő életszínvonalat biztosítsanak, a tojáságazatban olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek megkönnyítik a kínálatnak a piaci követelményekhez történő igazítását;

mivel a tojás piaca közös szervezésének megvalósítása olyan egységes kereskedelmi szabályozás bevezetését követeli meg a Közösség külső határainál, amely magában foglalja a lefölözések és az export-visszatérítések rendszerét;

mivel e cél eléréséhez alapvetően elegendő az, hogy a harmadik országból történő behozatalra lefölözést vetnek ki, amely a takarmánygabona közösségbeli és világpiaci ára közötti különbségnek a takarmányozási költségekre gyakorolt hatását, valamint a Közösség feldolgozóipara védelmének szükségességét veszi figyelembe;

mivel el kell kerülni, hogy a Közösség piacát az indokolatlanul alacsony árú világpiaci ajánlatok megzavarják; mivel ezért ajánlatos zsilipárak megállapítása és a lefölözések értékének megnövelése, ha a határparitásos árak ezen árak alatt vannak;

mivel a harmadik országokba történő kivitel esetén a közösségbeli és a világpiaci árak közötti különbségnek megfelelő összegű visszatérítéséről való intézkedés azt szolgálja, hogy megvédje a Közösség részvételét a nemzetközi tojáskereskedelemben; mivel annak érdekében, hogy a Közösség exportőreinek a visszatérítés bizonyos állandóságát szavatolják, rendelkezni kell a tojáságazaton belül a visszatérítések előzetes megállapításáról;

mivel a fenti visszatérési rendszeren felül rendelkezni kell arról, hogy amennyiben a piaci helyzet megkívánja, a belső feldolgozási eljárások igénybevételét részben vagy teljesen megtilthassák;

mivel a lefölözés eredményeként minden egyéb védőintézkedésről le lehet mondani a Közösség külső határainál; mivel a lefölözések rendszere kivételes esetekben elégtelennek bizonyulhat; mivel annak érdekében, hogy a Közösség piaca ilyen esetekben se maradjon védtelenül a korábban meglévő behozatali korlátozások megszüntetéséből adódó zavarokkal szemben, lehetővé kell tenni a Közösség számára, hogy a szükséges intézkedéseket késedelem nélkül megtegye;

mivel a szabad áruforgalom korlátozásai az állatbetegségek terjedése elleni küzdelmet célzó intézkedések következtében nehézségeket okozhatnak egy vagy több tagállam piacán; mivel e helyzetek orvoslására piactámogató rendkívüli intézkedések alkalmazása válik szükségessé;

mivel annak érdekében, hogy megkönnyítsék az előirányzott rendelkezések végrehajtását, olyan eljárást kell megállapítani, amely egy irányítóbizottság keretei között szoros együttműködést teremt a tagállamok és a Bizottság között;

mivel az egységes piac létrehozását bizonyos támogatások folyósítása kétségessé tenné; mivel ezért ajánlatos, hogy a Szerződés rendelkezéseit, amelyek lehetővé teszik a tagállamok által nyújtott támogatások értékelését és a közös piaccal össze nem egyeztethető segélyek megtiltását, a tojáságazatra is alkalmazzák;

mivel a tojás piaca közös szervezésének egyidejűleg a Szerződés 39. és 110. cikkében előirányzott célokat megfelelő módon figyelembe kell vennie;

mivel a tagállamoknak azokból a kötelezettségekből eredő kiadásait, amelyek számukra e rendelet alkalmazásából adódnak, az 1566/72/EGK rendelettel ( 2 ) módosított, a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1970. április 21-i 729/70/EGK tanácsi rendelet ( 3 ) 2. és 3. cikkének előírásai szerint a Közösségnek kell viselnie,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1) A tojás piacának közös szervezése a következő termékekre terjed ki:

(2) E rendelet alkalmazásában:

a) "héjas tojás": madártojás héjában, frissen, tartósítva vagy főzve, kivéve a b) pontban meghatározott keltetőtojást;

b) "keltetőtojás": keltetési célú madártojás;

c) "teljes termékek": emberi fogyasztásra alkalmas madártojás héj nélkül cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával is;

d) "elkülönített termékek": emberi fogyasztásra alkalmas tojássárgája, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával is.

2. cikk

(1) Annak érdekében, hogy ösztönözzék a szakmai szervezetek olyan tevékenységét, amely a piacról való kivonás kivételével elősegíti a keresletnek a kínálathoz való igazítását, az 1. cikk (1) bekezdésben szereplő termékek esetében az alábbi közösségi intézkedéseket foganatosíthatják:

- a termelés, a feldolgozás és az értékesítés jobb szervezésének támogatását célzó intézkedések,

- minőségjavítást célzó intézkedések,

- olyan intézkedések, amelyek lehetővé tesznek rövid vagy hosszú távú előrejelzéseket az alkalmazott termelőeszközök alapján,

- a piaci áralakulás könnyebb megállapítását célzó intézkedések.

Az ezekre az intézkedésekre vonatkozó általános szabályokat a Szerződés 43. cikke (2) bekezdésében szabályozott eljárásnak megfelelően bocsátják ki.

(2) Az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt egy vagy több termékre forgalmazási előírásokat fogadnak el. Ezek az előírások különösen a minőségi és súly szerinti osztályozásra, a csomagolásra, a tárolásra, a szállításra, a kiszerelésre és a forgalomba hozatalra vonatkozhatnak.

Az előírásokat, területi hatályukat, valamint alkalmazásuk általános szabályait a Bizottság javaslatára a Tanács állapítja meg minősített többséggel.

3. cikk

(1) Az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt termékek bármelyikének a Közösségbe történő behozatala vagy az onnan történő kivitele behozatali vagy kiviteli engedély bemutatásához köthető.

Az engedélyeket a tagállamok adják ki a kérelmezőnek, tekintet nélkül a Közösségen belüli letelepedési helyükre, a 6. és 8. cikk alkalmazása érdekében tett intézkedések sérelme nélkül.

A behozatali és kiviteli engedélyek a Közösségen egészére érvényesek. Az engedélyek kiadása biztosíték letétbe helyezéséhez kötött, amely garantálja, hogy a termékeket az engedély érvényességi ideje alatt importálják vagy exportálják; vis maior esetének kivételével a biztosíték részben vagy egészben elvész, ha az említett idő alatt az import vagy az export nem vagy csak részben valósult meg.

(2) Az engedélyek érvényességi idejét és e cikk alkalmazásának egyéb részletes szabályait a 17. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

4. cikk

Ha e rendelet másként nem rendelkezik, az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt termékekre a közös vámtarifa vámtételeit kell alkalmazni.

5. cikk

(1) Az 1. cikkben felsorolt egyes termékek behozatala következtében a közösségi piacot érő esetleges hátrányos hatások megakadályozása vagy kiküszöbölése érdekében az ilyen termék vagy termékek 10. cikkben megállapított vámtétel melletti behozatalát kiegészítő behozatali vám megfizetéséhez kell kötni, amennyiben a többoldalú kereskedelmi tárgyalások uruguayi fordulója keretében, a Szerződés 228. cikkének megfelelően megkötött mezőgazdasági megállapodás 5. cikkében foglalt feltételek teljesülnek, kivéve ha a behozatal a közösségi piacot előreláthatóan nem zavarná, vagy ha annak hatása nem állna arányban az elérni kívánt céllal.

(2) Azokat a küszöbárak, amelyek alatt kiegészítő vám róható ki, a Közösség által a Kereskedelmi Világszervezethez küldött értesítésben szereplők.

Azokat a küszöbmennyiségeket, amelyeket meg kell haladni ahhoz, hogy kiegészítő behozatali vámot lehessen kiszabni, különösen az (1) bekezdésben említett káros hatások megjelenését vagy várható megjelenését megelőző három év során a Közösségbe irányuló import alapján kell meghatározni.

(3) A kiegészítő behozatali vámok kirovásánál figyelembe veendő importárakat a szóban forgó szállítmány CIF-importárai alapján kell meghatározni.

A CIF-importárakat e célból ellenőrizni kell a termék reprezentatív világpiaci árai vagy a terméknek a Közösség importpiacán irányadó árai alapján.

(4) A Bizottság a 17. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően elfogadja e cikk alkalmazásának részletes szabályait. E részletes szabályok különösen meghatározzák:

a) azokat a termékeket, amelyekre kiegészítő behozatali vámok alkalmazhatók a mezőgazdasági megállapodás 5. cikke értelmében;

b) az (1) bekezdésnek az említett megállapodás 5. cikkének megfelelő alkalmazásához szükséges egyéb kritériumokat.

6. cikk

(1) Az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt termékeknek a kereskedelmi tárgyalások uruguayi fordulója keretében megkötött megállapodásokból következő vámkontingenseit a 17. cikkben megállapított eljárás szerint elfogadott részletes szabályoknak megfelelően kell megnyitni és kezelni.

(2) A kontingensek kezelése az alábbi módszerek valamelyikének vagy azok kombinációjának alkalmazásával történhet:

- a kérelmek benyújtásának időrendi sorrendjén alapuló módszer (az "aki előbb érkezik, előbb kiszolgálják" elv alapján),

- a kérelmek benyújtásakor kért mennyiségeket arányosan elosztó módszer (az "egyidejű vizsgálat" módszerével),

- a hagyományos kereskedelmi gyakorlatokat figyelembe vevő módszer (a "hagyományos/új érkezők" módszerével).

Más megfelelő módszereket is lehet alkalmazni.

El kell kerülni az érintett piaci szereplők közötti diszkriminációt.

(3) Az elfogadott kezelési módszernek, adott esetben megfelelő hangsúlyt kell fektetnie a közösségi piac ellátási igényeire, valamint a piaci egyensúly biztosítása szükségességére, miközben esetleg olyan módszerekhez is folyamodhat, amelyeket a múltban az (1) bekezdésben említetteknek megfelelő kontingensekre alkalmazhattak, az uruguayi forduló tárgyalásai keretében megkötött megállapodásokból származó jogok sérelme nélkül.

(4) Az (1) bekezdésben említett részletes szabályok rendelkeznek az éves kontingensek megnyitásáról, szükség esetén az év egészére megfelelően elosztva, és adott esetben:

a) a termék jellegét, származását és eredetét illetően a garanciákról;

b) az a) pontban említett garanciákat igazoló iratok elismeréséről; valamint

c) azokról a feltételekről, amelyek alapján a behozatali engedélyeket kiadják, és ezek érvényességi idejéről.

7. cikk

(1) Ha az árak a közösségi piacon jelentősen megemelkednek, és ha ez a helyzet várhatóan folytatódik, ezáltal zavarva vagy zavarral fenyegetve a közösségi piacot, megfelelő intézkedésekhez lehet folyamodni.

(2) A Tanács, a Bizottság javaslatára, a Szerződés 43. cikkének (2) bekezdésében megállapított szavazási eljárásnak megfelelően eljárva elfogadja e cikk alkalmazásának általános szabályait.

8. cikk

(1) Az ahhoz szükséges mértékben, hogy az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt termékeket exportálni lehessen e termékek világpiaci árai alapján és a Szerződés 228. cikkének megfelelően megkötött megállapodásokból következő határokon belül az említett árak, valamint a közösségi árak közötti különbséget export-visszatérítésekkel lehet fedezni.

(2) Az export-visszatérítéssel exportálható mennyiségek elosztására elfogadott módszer az a módszer, amelyik:

a) a lehető legjobban illeszkedik a termék jellegéhez és az adott piac helyzetéhez, lehetővé téve a rendelkezésre álló erőforrások lehető leghatékonyabb felhasználását, figyelembe véve a közösségi exportok hatékonyságát és szerkezetét a nagy és kis szereplők közötti különbségtétel nélkül;

b) a piaci szereplők számára adminisztrációs szempontból a legkevésbé terhesnek kell lennie, figyelembe véve az adminisztrációs követelményeket;

c) kerül bármiféle diszkriminációt az érintett piaci szereplők között.

(3) A visszatérítések a Közösség egészére nézve ugyanazok.

Eltérhetnek a rendeltetési hely szerint, amennyiben a világpiaci helyzet vagy egyes piacok speciális követelményei ezt szükségessé teszik.

A visszatérítéseket a 17. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően kell rögzíteni. A visszatérítéseket szabályos időközönként kell megállapítani, pályázati eljárás alkalmazása nélkül.

Az export-visszatérítéssel támogatott termékek listáját és a visszatérítések összegét legalább háromhavonta egyszer rögzíteni kell. A visszatérítés összege azonban három hónapon túl is ugyanazon a szinten tartható, és azt szükség esetén a közbenső időszakban a Bizottság valamely tagállam kérésére vagy saját kezdeményezésére kiigazíthatja.

(4) A visszatérítések meghatározásakor a következőket kell figyelembe venni:

a) a fennálló helyzetet és a várható irányzatokat, tekintettel:

- a tojáságazat termékeinek áraira és beszerezhetőségére a közösségi piacon,

- a tojáságazat termékeinek világpiaci áraira;

b) a Közösség piacának a kínálat és kereslet között elhúzódó egyensúlyhiányt okozó zavarai elkerülésének szükségességét;

c) a tervezett kivitel gazdasági szempontját;

d) a Szerződés 228. cikkének megfelelően megkötött megállapodásokból származó korlátozásokat.

A visszatérítés összegének rögzítésekor különösen figyelembe kell venni az egyensúly megteremtésének szükségességét a harmadik országokba történő kivitelre szánt, feldolgozott áruk előállításánál az alapvető közösségi mezőgazdasági termékek felhasználása és az aktív feldolgozási eljárásra engedélyezett, harmadik országbeli termékek felhasználása között.

Továbbá, az 1. cikk (1) bekezdésében említett termékek esetében, a visszatérítésének kiszámításánál figyelembe kell venni a Közösségben egy kilogramm héjas tojás előállításához szükséges szemestakarmány mennyiségének egyrészről a közösségen belüli árai, másrészről világpiaci árai közötti különbséget, a héjas tojástól eltérő termékek esetében pedig az ilyen termékek előállításához felhasznált héjastojás-mennyiséget és/vagy a tojás összetevői kereskedelmi értékének átlagos arányát.

(5) Az (1) bekezdésben említett közösségi ár meghatározásánál a következőket kell figyelembe venni:

a) az értékesítés különböző szakaszaiban a Közösségben rendelkezésre álló árak;

b) a kivitelnél rendelkezésre álló árak.

Az (1) bekezdésben említett világpiaci árak meghatározásánál a következőket kell figyelembe venni:

a) a harmadik országok piacain rendelkezésre álló árak;

b) a harmadik országbeli importnál a rendeltetési hely harmadik országának legkedvezőbb árai;

c) az exportáló harmadik országokban jegyzett termelői árak, adott esetben, figyelemmel az ezen országok által adott szubvencióra.

d) a közösségi határparitásos ajánlati árak.

(6) Az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt, további feldolgozás nélkül exportált visszatérítés csak kérelemre és a megfelelő kiviteli engedély bemutatása esetén nyújtható, kivéve a keltetőtojás esetében, ahol az engedélyt utólag kell megadni.

(7) Az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt, további feldolgozás nélkül exportált termékek kivitelére alkalmazható visszatérítés megegyezik az engedély iránti kérelem benyújtása napján, differenciált visszatérítés esetén pedig az ugyanazon a napon alkalmazható azon visszatérítéssel, amely:

a) az engedélyen feltüntetett rendeltetési helyre, vagy adott esetben,

b) ha az eltér engedélyen feltüntetettől, a tényleges rendeltetési helyre vonatkozik. Ebben az esetben az alkalmazható összeg nem haladhatja meg az engedélyen szereplő rendeltetési helyre alkalmazható összeget.

Megfelelő intézkedések fogadhatók el az e bekezdésben foglalt rugalmassággal való visszaélések elkerülésére.

(8) A (6) és (7) bekezdést alkalmazni lehet az 1. cikkben felsorolt, és az I. mellékletben szereplő áruk formájában exportált termékekre, a 3448/93/EGL rendelet 16. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően.

(9) A (6) és (7) bekezdéstől el lehet tekinteni az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt, olyan termékek esetében, amelyekre élelmiszersegély-műveletek keretében fizetnek visszatérítést, a 17. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően.

(10) A visszatérítés kifizetésére annak igazolását követően kerülhet sor, hogy:

- a termékek kivitele a Közösségből megtörtént,

- a termékek közösségi eredetűek, kivéve amikor a (11) bekezdés alkalmazandó, és

- differenciált visszatérítés esetén a termékek elérték az engedélyen feltüntetett rendeltetési helyet vagy azt az egyéb rendeltetési helyet, amelyre a visszatérítést rögzítették a (7) bekezdés b) pontjának sérelme nélkül. Azonban, a 17. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően ez alól a szabály alól kivétel tehető, amennyiben olyan feltételek kerülnek megállapításra, amelyek azonos garanciákat nyújtanak.

(11) Nem nyújtható visszatérítés az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt, harmadik országokból importált és oda újrakivitelre kerülő termékekre, kivéve ha az exportőr igazolja:

- hogy az exportálandó termék és az előzőleg importált termék egy és ugyanaz, továbbá

- hogy a behozatal során a terhek beszedése megtörtént.

Ilyen esetekben az egyes termékre vonatkozó visszatérítés megegyezik az importálás során beszedett terhekkel, amennyiben az utóbbiak alacsonyabbak, mint az alkalmazható visszatérítés; amennyiben az importálás során beszedett terhek magasabbak, mint e visszatérítés, ott az utóbbit kell alkalmazni.

(12) A Szerződés 228. cikkének megfelelően megkötött megállapodásokból származó mennyiségi korlátozások betartását az azokban foglalt és az érintett termékekre alkalmazható referencia-időszakra kiadott kiviteli engedélyek alapján kell biztosítani. A mezőgazdasági megállapodás alapján előálló kötelezettségek betartásának tekintetében a referencia-időszak végetérte nem érinti a kiviteli engedélyek érvényességét.

(13) E cikk alkalmazásának részletes szabályait, beleértve a kiosztatlan és felhasználatlan exportálható mennyiségek újraelosztására vonatkozó rendelkezéseket, a 17. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően kell elfogadni. Az I. melléklet ugyanezen eljárásnak megfelelően módosítható. A (8) bekezdésnek az 1. cikk (1) bekezdésében említett és az I. mellékletben szereplő áruk formájában exportált termékekre történő alkalmazásának részletes szabályait azonban a 3448/93/EGK rendelet 16. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

9. cikk

(1) A tojás piaca közös szervezésének megfelelő működéséhez szükséges mértékben a Tanács, a Bizottság javaslatára, a Szerződés 43. cikkének (2) bekezdésében megállapított szavazási eljárásnak megfelelően, különleges esetekben részben vagy egészben megtilthatja az aktív feldolgozási eljárás alkalmazását a következők tekintetében:

- az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt olyan termékek, amelyeket az 1. cikk (1) bekezdésének b) pontjában szereplő termékek előállítására szánnak,

- különleges esetekben, az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt olyan termékek, amelyeket az I. mellékletben szereplő áruk előállítására szánnak.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha az (1) bekezdésben említett helyzet kivételesen sürgős, és az aktív feldolgozási eljárás zavarja vagy zavarhatja a Közösség piacát, a Bizottság valamely tagállam kérésére vagy saját kezdeményezésre dönt a szükséges intézkedésekről; a Tanácsot és a tagállamokat értesíteni kell ezekről az intézkedésekről, amelyek legfeljebb hat hónapig lehetnek érvényben, és azonnal alkalmazandók. Ha a Bizottsághoz kérés érkezik valamely tagállamtól, a kérés kézhezvételét követő egy héten belül arról határoznia kell.

(3) A Bizottság által elfogadott intézkedéseket az értesítés napjától számított egy héten belül bármely tagállam a Tanács elé utalhatja. A Tanács, minősített többséggel eljárva, a bizottsági határozatot megerősítheti, módosíthatja vagy hatályon kívül helyezheti. Ha a Tanács az ügyben nem jár el három hónapon belül, a Bizottság határozatát hatályon kívül helyezettnek kell tekinteni.

10. cikk

(1) A Kombinált Nómenklatúra értelmezésének általános és alkalmazásának különös szabályait kell alkalmazni az e rendelet hatálya alá tartozó termékek tarifális besorolására; az e rendelet alkalmazásából következő tarifális nómenklatúrát be kell építeni a közös vámtarifába.

(2) Amennyiben e rendelet másként nem rendelkezik vagy rendelkezéseiből más nem következik, a harmadik országokkal folytatott kereskedelemben tilos:

- a vámmal azonos hatású díjak kivetése,

- a mennyiségi korlátozás vagy azzal azonos hatású intézkedés alkalmazása.

11. cikk

(1) Ha a behozatal vagy a kivitel miatt az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt termék vagy termékek közösségi piacát olyan komoly zavar érinti vagy fenyegeti, amely előreláthatólag veszélyezteti a Szerződés 39. cikkében meghatározott célok elérését, megfelelő intézkedések hozhatók a harmadik országokkal folytatott kereskedelemben addig, amíg e zavar vagy annak veszélye el nem hárul.

A Tanács a Bizottság javaslatára, a Szerződés 43. cikkének (2) bekezdésében megállapított szavazási rendnek megfelelően elfogadja e bekezdés alkalmazásának általános szabályait, és meghatározza azokat az eseteket és határokat, amelyeken belül a tagállamok védintézkedéseket tehetnek.

(2) Ha előáll az (1) bekezdésben említett helyzet, a Bizottság valamely tagállam kérésére vagy saját kezdeményezésére dönt a szükséges intézkedésekről; a tagállamokat értesíteni kell ezekről az intézkedésekről, és azok azonnal alkalmazhatók. Ha a Bizottsághoz valamely tagállam kérést juttat el, a Bizottság a kérés kézhezvételétől számított három munkanapon belül határoz.

(3) A Bizottság által elfogadott intézkedéseket az értesítéstől számított három munkanapon belül bármely tagállam a Tanács elé utalhatja. A Tanács késedelem nélkül összeül. Minősített többséggel módosíthatja vagy megsemmisítheti a szóban forgó intézkedést.

(4) E cikket a Szerződés 228. cikkének (2) bekezdése értelmében megkötött megállapodásokból következő kötelezettségekre való tekintettel kell alkalmazni.

13. cikk

A Közösség szabad áruforgalmába az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt áruk közül nem engedik be azokat, amelyek gyártásához vagy előállításához olyan termékeket használtak fel, amelyek nem tartoznak a Szerződés 9. cikkének (2) bekezdése és 10. cikkének (1) bekezdése alá.

14. cikk

(1) A 17. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint az érintett piac támogatására irányuló rendkívüli intézkedéseket lehet hozni az alábbiak figyelembevétele érdekében:

a) az állatbetegségek elterjedésének leküzdésére hivatott intézkedések alkalmazásából eredő, szabad mozgásra vonatkozó korlátozások; vagy

b) közvetlenül a fennálló közegészségügyi vagy állat-egészségügyi veszélyekből eredő fogyasztói bizalomhiányra visszavezethető súlyos piaci zavarok.

Ezeket az intézkedéseket az érintett tagállam(ok) kérésére lehet meghozni.

Az a) pontban említett, a szabad mozgásra vonatkozó korlátozások esetén a rendkívüli intézkedések csak akkor hozhatók meg, ha az érintett tagállam(ok) meghozta (meghozták) azokat, a közösségi jognak megfelelő egészségügyi és állat-egészségügyi intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a járványnak gyorsan véget vessenek, valamint kizárólag az érintett piac támogatásához kifejezetten szükséges mértékben és időtartamra.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett, az egészségügyi és állat-egészségügyi intézkedésekhez közvetlenül kapcsolódó rendkívüli intézkedésekhez, valamint az (1) bekezdés b) pontjában említett rendkívüli intézkedésekhez a Közösség a tagállamok által viselt költségek 50 %-áig nyújt támogatást.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a termelők hozzájárulnak a tagállamok által vállalt kiadásokhoz, ez nem vezet a különböző tagállamok termelői közti verseny torzulásához.

(4) A szerződés 87., 88. és 89. cikke nem vonatkozik a tagállamoknak az (1) bekezdésben említett intézkedésekhez nyújtott pénzügyi hozzájárulására.

15. cikk

A tagállamok és a Bizottság kölcsönösen közlik egymással az e rendelet végrehajtásához szükséges adatokat. A közlés és az ismertetés szabályait a 17. cikkben szabályozott eljárásnak megfelelően állapítják meg.

16. cikk

(1) Létrejön a Baromfihús- és Tojáspiaci Irányítóbizottság (a továbbiakban: bizottság), amelynek tagjai a tagállamok képviselői, és a Bizottság egyik képviselőjének elnökletével ül össze.

17. cikk

(1) A Bizottságot a Baromfihús- és Tojáspiaci Irányítóbizottság segíti.

(2) Az e cikkre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat ( 4 ) 4. és 7. cikkét kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 4. cikkének (3) bekezdésében megállapított időtartam egy hónap.

(3) A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

18. cikk

A bizottság minden egyéb olyan kérdést megvizsgálhat, amelyet az elnök saját kezdeményezésére vagy egy tagállam képviselőjének indítványára terjeszt elé.

19. cikk

Amennyiben e rendelet másként nem rendelkezik, a Szerződés 92-94. cikkét az 1. cikk (1) bekezdésében említett termékek előállítására és értékesítésére kell alkalmazni.

20. cikk

Az e rendelet végrehajtásánál egyidejűleg a Szerződés 39. és 110. cikkében említett célokat is megfelelő módon figyelembe kell venni.

21. cikk

A verseny torzulásának elkerülése végett a Tanácsi a Bizottság javaslatára minősített többséggel foganatosíthatja a szükséges intézkedéseket, ha Olaszország igénybe venné a gabonafélék közös piacának szervezéséről szóló, 1975. október 29-i 2727/75/EGK tanácsi rendelet ( 5 ) 23. cikkét.

22. cikk

(1) A legutóbb az új tagállamok Európai Közösségekhez való csatlakozásával kapcsolatos dokumentumok összehangolásáról szóló, 1973. január 1-jei tanács határozattal ( 6 ) módosított, a tojás piacának közös szervezéséről szóló, 1967. június 13-i 122/67/EGK tanácsi rendelet ( 7 ) hatályát veszti.

(2) Az (1) bekezdés által hatályon kívül helyezett rendeletre történő utalásokat erre a rendeletre történő utalásokként kell értelmezni.

Az említett rendelet cikkeire történő utalásokat a II. melléklet egyeztetési táblázatának megfelelően kell értelmezni.

23. cikk

Ez a rendelet 1975. november 1-jén lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

I. MELLÉKLET

II. MELLÉKLET

Korreláció

( 1 ) HL C 60., 1975.3.13., 41. o.

( 2 ) HL L 167., 1972.7.25., 5. o.

( 3 ) HL L 94., 1970.4.28., 13. o.

( 4 ) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

( 5 ) HL L 281., 1975.11.1., 7. o.

( 6 ) HL L 2., 1973.2.1., 1. o.

( 7 ) HL L 117., 1967.6.19., 2293/67. o.