A Szombathelyi Törvényszék Bf.244/2014/20. számú határozata közokirat-hamisítás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 343. §] Bírók: Pup Csilla, Szabó Erika, Varsányi Gábor

A Szombathelyi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Szombathelyen, 2015. március 3. napján, március 10. napján, május 12. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta és 2015. május 12. napján kihirdette a következő

Í T É L E T E T :

A közokirat-hamisítás bűntette és más bűncselekmények miatt V1 és társa ellen indított büntetőügyben a Szombathelyi Járásbíróság 2014. március 11. napján kihirdetett 15.B.253/2013/16. szám számú ítéletét akként változtatja meg, hogy V1 vádlottat az ellene 5 rb. közokirat-hamisítás bűntette (Btk. 343. § (1) bekezdés c) pont) és 1 rb. hűtlen kezelés vétsége (Btk. 376. § (1) bekezdés és (2) bekezdés, valamint V2 vádlottat az ellene 5 rb. bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette (Btk. 343. § (1) bekezdés c) pont) miatt emelt vád alól felmenti.

A másodfokú eljárás során felmerült 67.400,- (hatvanhétezer-négyszáz) Ft bűnügyi költséget az állam viseli.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen V1 vádlott és védője, valamint V2 vádlott és védője egyaránt felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.

Az I. r. vádlott védője a bejelentett fellebbezést írásban is - és a nyilvános ülésen is - az alábbiak szerint indokolta: V1 vádlott átruházott hatáskörben jogosult volt az átmeneti segélyek kifizetéséről dönteni, ezt a jogkörét mérlegeléssel gyakorolta. Az ítélet azon indokolásbeli megállapítása téves, hogy a segélyezettek vagyoni, jövedelmi viszonyaik, életkörülményeik alapján nem voltak jogosultak az átmeneti segélyre. A szociális törvény nem állapít meg felső jövedelmi korlátot az átmeneti segélyre való jogosultságnál, hiszen a jobb körülmények között élők is kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy alkalmanként jelentkező többletkiadások miatt segítségre szorulnak. Miután kis faluközösségben az emberek életkörülményei általában ismertek, sőt ebben az esetben a polgármester számára az öt segélyezett jövedelmi, vagyoni helyzete köztudomású tény volt - és mint ilyet, nem kellett bizonyítani -, az I. r. vádlott a döntéshez szükséges adatokat ismerte, ennek megfelelően tudta azt, hogy az átmeneti segély kifizetésének feltételei fennállnak. Az adatok rögzítéséhez azonban egy, már évek óta elavult nyomtatványt használtak, ezért fordulhatott elő, hogy a határozatban - a korábbi mintának megfelelően - az szerepel, hogy a segélyezettek kérelemmel fordultak a hivatalhoz, továbbá, hogy környezettanulmány elvégzésére került sor. Ez azonban legfeljebb fegyelmi felelősséget - nem pedig büntetőjogit - alapozhat meg. Az I. r. vádlott jogosult volt az átmeneti segélyek kifizetéséről dönteni, ennek feltételei valamennyi esetben fennálltak, továbbá az önkormányzatot vagyon hátrány nem érte, mert a képviselő-testület a költségvetésben rendelkezésre álló pénz terhére teljesített polgármesteri döntéseket tudomásul vette. Mindezekre tekintettel az I. r. vádlott bűncselekményt nem követett el.

Az I. r. vádlott védője a tárgyaláson elhangzott perbeszédében továbbra is fenntartotta a felmentés érdekében bejelentett fellebbezést, és a korábban előadottakra tekintettel indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az I. r. vádlottat az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában mentse fel.

A II. r. vádlott védője a fellebbezését szintén írásban is indokolta, azt a nyilvános ülésen is fenntartotta, az alábbiak szerint: az önkormányzatok saját bevételükkel szabadon gazdálkodnak, így az önkormányzatot akkor, amikor a polgármester átruházott hatáskörében az átmeneti segélyek kifizetéséről döntött, vagyoni hátrány nem érte, tehát a hűtlen kezelést nem lehet megállapítani. Téves az ítélet azon megállapítása, hogy az érintettek nem voltak jogosultak az átmeneti segélyre. Az átmeneti segély azok részére jelent támogatást, akik átmenetileg kerültek nehéz helyzetbe, ezért határoz meg a szociális törvény e juttatásnál alsó, nem pedig felső jövedelmi határt. Téves az ítélet azon megállapítása is, hogy a valódi cél a segélyezettek megajándékozása volt. A polgármester minden további nélkül adhat a saját hatáskörében jutalmat és ajándékot is, ez alkalommal is adott, emléklapot és ajándékcsomagot. Ettől függetlenül vizsgálták az érintettek szociális körülményeit, a polgármester telefonon beszélt velük, megkérdezte, hogy vannak, milyen körülmények között élnek, mennyi pénzt költenek gyógyszerre, stb., tehát meggyőződött arról, hogy az átmeneti segély kifizetésének feltételei valamennyiük esetében fennállnak. De az I. r. vádlott egyébként is tisztában volt ezeknek az embereknek a szociális helyzetével, hiszen régóta ismerték egymást. A közigazgatási eljárási törvény a tényállás megállapítása során nem teszi kötelezővé a környezettanulmányt. A polgármester átruházott hatáskörben, jogszerűen döntött az átmeneti segélyről. Az érintettek jogosultak voltak az átmeneti segélyre, így az erről szóló határozat a lényeges adatokat valósan tartalmazza, így nincs okirat-hamisítás sem. A II. r. vádlott a polgármester elmondása alapján készítette elő a határozatterveket. A polgármester elmondta, hogy mind az öt jogosulttal beszélt, ennek alapján a beosztott ügyintéző jogszerűnek ítélte az előkészítési folyamatot, és a legjobb tudása szerint elkészítette a határozat tervezeteket. Annak, hogy a segélyezettek formálisan nem kérték a segélyt, nincs jelentősége, mert egyrészt tudtak róla, tehát tudomásul vették, hogy kapnak, másrészt 2014. január 1. napjától hivatalból is adható, tehát nem lényeges tény a kérelem az okirat-hamisítás szempontjából. Mindezek alapján a védő a II. r. vádlott bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta.

A II. r. vádlott védője a tárgyaláson elhangzott perbeszédében szintén fenntartotta a felmentés iránti fellebbezést, és a korábban előadottakra tekintettel indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a II. r. vádlottat az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában mentse fel.

A Vas Megyei Főügyészség BF. 208/2014/1-2. számú átiratában - miként a fellebbezési tárgyaláson jelenlévő képviselője is a perbeszédében - az ítélet helybenhagyását indítványozta, a II. r. vádlott személyi adatainak pontosításával, a tényállás és a jogi indokolás kiegészítése mellett.

A fellebbezések alaposak, az alábbiak szerint.

A másodfokú bíróság a Be. 348. § (1) bekezdésében meghatározott terjedelmű felülbírálat keretében azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, azonban ügyfelderítési kötelezettségének maradéktalanul nem tett eleget, emiatt a megállapított tényekből további tényre is helytelenül következtetett, így az elsőfokú ítélet Be. 351. § (2) bekezdés a) és d) pontjában írt okból megalapozatlan. Ezen részleges felderítetlenségi hiba kiküszöbölése érdekében a másodfokú bíróság a Be. 353. §-ának (1) bekezdése alapján bizonyítás felvételét rendelte el.

Mivel a másodfokú eljárásban számos okirati bizonyíték került beszerzésre és csatolásra, ugyanakkor a bizonyítás körét meghatározta az elsőfokú eljárás - és így értelemszerűen a vád - tárgya, a másodfokú bíróság az ítélet indokolásában mellőzi a vádbeli cselekmények szempontjából irreleváns előzményi iratok - így többek között a Szombathelyi Városi Ügyészség T.K. 1270/2012. számú iratanyagának - részletes ismertetését és értékelését.