EBD 2016.08.B12 I. A vádlott azzal a magatartásával, hogy a külföldön bordélyházat üzemeltető személy részére Magyarországon üzletszerű kéjelgésre általa előzetesen rávett lányokat kiszállította, majd a prostitúciót közvetlenül biztosító bordélyház vezetőjének anyagi ellenszolgáltatásért átadta, tettesként és nem bűnsegédként valósította meg az üzletszerű kerítés bűntettét [1978. évi IV. tv. 19-20. §, 207. § (1), (2) bek.].

II. Az üzletszerű elkövetés mellett nincs helye a folytatólagosság megállapításának amiatt, hogy a prostitúció folytatására rábírt lányokat időnként hazavitte Magyarországra, majd külföldre ismét visszaszállította [1978. évi IV. tv. 12. § (2) bek., 137. § 9. pont].

[1] A járásbíróság az I. r. vádlott bűnösségét 3 rb. bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett kerítés bűntettében [1978. évi IV. tv. 207. § (1) és (2) bek.], valamint 2 rb. bűnsegédként elkövetett kerítés bűntettében [1978. évi IV. tv. 207. § (1) és (2) bek.] állapította meg. Ezért őt, mint visszaesőt halmazati büntetésül 3 év börtönbüntetésre és mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés tartamába az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt beszámította. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] A tényállás a következő:

[3] az I. r. vádlott nőtlen családi állapotú. Jelenleg élettársi kapcsolatban él. Élettársával közösen nevelik az I. r. vádlott korábbi kapcsolatából származó 16 éves gyermekét. Középfokú végzettséggel, vendéglátói szakmával rendelkezik. Az I. r. vádlott Németország határain belül kamiont vezet, amelyből havi 200 000 forintnak megfelelő összegű nettó jövedelme származik. Mintegy 3-4 hetente jár haza. Vagyona nincs. Egy személygépkocsira kötött lízingszerződés kapcsán kell havonta lízingdíjakat fizetnie. Ezenkívül összesen mintegy 3,5 millió forint tartozása áll fenn, amelyből már kb. 500 000 forintot törlesztett. Az I. r. vádlott egészséges, gyógyszert nem szed rendszeresen. Katona volt, honvédként szerelt le.

[4] Az I. r. vádlott büntetett előéletű, mert őt a V.-i Városi Bíróság, valamint a megyei bíróság mint másodfokú bíróság a 2005. április 6. napján jogerős ítéletével csalás bűntette miatt 1 év börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. E szabadságvesztésből az I. r. vádlottat 2006. július 26. napján bocsátották feltételes szabadságra, amely 2007. július 25. napján telt el eredményesen.

[5] A jelen eljárás tárgyát képező bűncselekmények elkövetése után az Sz.-i Városi Bíróság a 2010. február 10. napján jogerős ítéletével az I. r. vádlottat - mint visszaesőt - rágalmazás vétsége miatt összesen 140 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

[6] A II. r. vádlott elvált családi állapotú, két nagykorú gyermeke van. Jelenleg gyermekeivel, valamint súlyos és tartós beteg, mozgásképtelen édesapjával él egy háztartásban. Édesapja után a II. r. vádlott 37 000 forint összegű ápolási segélyt kap. A családot a II. r. vádlott édesanyja is segíti anyagilag. A II. r. vádlottnak állandó munkahelye, jövedelme nincs. Vagyonát képezi a lakcíme alatti családi ház, amelyre svájci frank alapú kölcsönt vett fel. E szerződés alapján mintegy 11,5 millió forintot kell törlesztenie. Ezenkívül havi 50 000 forintos részletekben kell fizetnie egy 1,8 millió forint összegű, személygépkocsira felvett hitelt is. "B" kategóriára érvényes jogosítvánnyal rendelkezik. A II. r. vádlott egészséges, gyógyszert nem szed rendszeresen.

[7] A II. r. vádlott büntetlen előéletű.

[8] A II. r. vádlottat a V.-i Városi Bíróság a 2012. június 15. napján kelt ítéletével, valamint a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2013. október 30. napján kelt ítéletével folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt 4 év 6 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A büntetőeljárás jelenleg az ítélőtábla mint harmadfokú bíróság előtt van folyamatban.

[9] Az I. r. és a II. r. vádlott ismeretlen körülmények között kapcsolatba lépett - a korábban már több alkalommal letartóztatott és többek között kerítésért és emberkereskedelemért elítélt - S. S. görög állampolgárságú személlyel, akit mások "Sz.-ként" ismertek, és akivel a vádlottak megegyeztek, hogy prostitúciós tevékenység folytatása céljából Magyarországról lányokat közvetítenek számára a görögországi T. város közelében levő N. P.-be.

[10] A fenti megegyezésüknek megfelelően - a I-V. tényállások szerint - az I. r. vádlott, illetve az I. r. és II. r. vádlottak közösen prostituáltakat vittek ki Görögországba és őket az "Sz." által használt ingatlan emeleti részén kialakított apartmanokban helyezték el, ahol a sértettek a későbbiekben szexuális szolgáltatás nyújtását végezték. A prostitúciós tevékenység során az ügyfelek szervezése, azok közvetítése és a szexuá­lis szolgáltatás nyújtásához az ingatlan biztosítása a görög állampolgárságú megbízó, "Sz." feladata volt, aki ennek érdekében a külön e célra biztosított telefonon tartotta a kapcsolatot a sértettekkel és beszélte meg az egyes ügyfelek érkezésének időpontját. Az "Sz." által a prostituáltak részére biztosított épületben megforduló ügyfelek alkalmanként 60 eurót fizettek, amely összeget "Sz.-nek" adták át és aki ebből 30 eurót megtartott. A fennmaradó 30 euró összeget a vádlottak vették át, amelynek - az utazási költségre és egyéb indokokra hivatkozással történt levonást követően - csupán töredékét adták át a prostituáltak, azaz a sértettek részére.

[11] A fentiek szerint a vádlottak haszonszerzés céljából szándékosan segítséget nyújtottak ahhoz, hogy a Magyarországról általuk Görögországba utaztatott sértettek szexuális kapcsolatba kerüljenek az "Sz." által szervezett és közvetített ügyfelekkel. E tevékenységüket rendszeres haszonszerzésre törekedve, azaz üzletszerűen folytatták.

[12] K. Zs. sértett 2009 augusztusában D. J. nevű ismerősén keresztül vette fel a kapcsolatot a II. r. vádlottal, akinek beszámolt rossz anyagi helyzetéről. A II. r. vádlott felajánlotta a sértettnek, hogy Görögországban prostitúciós tevékenységet végezhetne, amelyből jelentős jövedelmet szerezhet.

[13] Miután K. Zs. elvállalta a II. r. vádlott által felkínált lehetőséget, az I. r. vádlottal közösen B.-re mentek, hogy útlevelet készítsenek, majd ezt követően mindkét vádlottal együtt 2009. augusztus végén a görögországi N. P. nevű településre utazott. Az apartmanban várta őt az "Sz." néven ismert személy, akitől K. Zs. sértett egy telefont kapott telefonkártyával, amellyel az ügyfelek szervezését és az időpontok egyeztetését bonyolították.

[14] A sértettnek nyilvántartást kellett vezetnie az általa létesített szexuális aktusok számáról, amelyet át kellett adnia a vádlottak részére. A vádlottak e nyilvántartásban foglalt adatok alapján számoltak el "Sz.-szel", majd K. Zs. sértettet 2009. szeptember közepén Magyarországra hozták. A sértett által megkeresett, közel 5500 euróból, a vádlottak Magyarországon 800 eurót adtak át a sértettnek.

[15] Ezt követően 2009. szeptember 20. napja környékén K. Zs. sértett ismét a vádlottakkal közösen utazott Görögországba, ahová 2009 októberében megérkezett a II. tényállás sértettje, T. N. is, aki ezután ugyancsak prostitúciós tevékenységet folytatott.

[16] Miután K. Zs. sértett 2009. november 23. napja körüli időpontban egy általa Görögországban megismert férfival elhagyta az apartmant, 2010. január 15-én a vádlottak közreműködésével végleg visszaérkezett Magyarországra, ahol a II. r. vádlott b.-i lakóhelyére költözött.

[17] T. N. sértett 2009 novemberében kilátástalan anyagi helyzetbe került. Ekkor barátnőjén, F. D.-n keresztül megismerkedett a II. r. vádlottal, akivel P.-n találkozott. E megbeszélésen az I. r. vádlott is részt vett, aki elmondta a sértettnek, hogy tudna neki segíteni egy jó kereseti lehetőséget kínáló munka megszervezésében. A munka lényege az lenne, hogy a sértettnek Görögországban egy tengerparti településen szexuá­lis szolgáltatást kellene nyújtania férfiaknak.

[18] A fenti előzetes megbeszélést követően, 2009. november 23-án a vádlottak a sértettel együtt Görögországba utaztak, és őt az "Sz." által bordélyházként üzemeltetett apartmanhoz vitték. Ekkor már itt tartózkodott K. Zs. sértett is.

[19] T. N. sértett ezt követően 2010. január közepéig tartózkodott Görögországban, ahol az "Sz." által fenntartott épületben prostitúciós tevékenységet végzett. Ezen időszakban a sértett kétszer látogatott haza Magyarországra, majd mindkét alkalommal a vádlottak vitték őt vissza "munkahelyére", a görögországi N. P.-be.

[20] T. N. sértett végül harmadik alkalommal, 2010. január közepén autóbusszal jött vissza végleg Magyarországra.

[21] A prostitúciós tevékenységéért T. N. sértett az előzetesen megbeszéltekhez képest jóval kevesebb, havonta összesen mintegy 200 eurót kapott kézhez.

[22] Az I. r. vádlott a V. N. Clubban találkozott D. H. sértettel, majd felajánlotta neki, hogy részére görögországi prostitúciós munkát tud szervezni.

[23] Miután a sértett elfogadta az I. r. vádlott ajánlatát, 2009 telén - ennél pontosabban meg nem határozható időpontban - az I. r. vádlottal együtt kiutazott Görögországba, ahol az "Sz." néven ismert személy által biztosított ingatlanban folytatta a prostitúciós tevékenységét. Kiérkezéskor már ott tartózkodott T. N. sértett is.

[24] D. H. sértett ezután körülbelül 10-11 napig folytatta e tevékenységet, amely után az I. r. vádlott őt hazahozta, majd a korábban megbeszéltek szerint elszámolt vele.

[25] Sz. K. sértett korábbi élettársa, T. T. által 2010 januárjában ismerkedett meg az I. r. és a II. r. vádlottakkal. Az I. r. vádlott felajánlotta neki, hogy Görögországban végezhető prostitúciós munkát tud számára közvetíteni, amelyből a sértett jelentős jövedelemre tehet szert.

[26] Az I. r. vádlott ajánlata megfelelt Sz. K. sértettnek, aki ezért 2010 januárjában az I. r. és a II. r. vádlottal közösen a görögországi N. P.-be utazott, ahol közel két hétig az "Sz." nevű személy által bordélyházként üzemeltetett épületben dolgozott.

[27] A sértett keresetének egy részét a vádlottak megtartották. Ezt követően Sz. K. sértett 2010. január végén a vádlottakkal együtt Magyarországra jött, majd minden kapcsolatot megszakított velük.

[28] V. A. A. román állampolgár sértett 2009 végén - ennél pontosabban meg nem határozható időpontban - egy sz.-i szórakozóhelyen hallotta, hogy az I. r. vádlott egy másik férfival beszélget, akinek a vádlott elmondta, hogy Görögországban folytatható prostitúciós tevékenység céljára keres lányokat. A sértett ezért jelentkezett az I. r. vádlottnál, hogy az ő segítségével kiutazna Görögországba.

[29] A részletek megbeszélése után az I. r. vádlott 2009. november 16. napján, személygépkocsijával Sz.-re, a McDonald's parkolójába ment, ahol felvette V. A. A. sértettet, majd együtt Görögországba utaztak.

[30] V. A. A. sértett 2009. november közepe és 2010. május közepe között, összesen három alkalommal, esetenként 2-3 hetes "turnusokra" utazott ki az I. r. vádlott segítségével Görögországba, ahol az "Sz." által vezetett bordélyházban fogadta az ügyfeleket, akikkel szexuális kapcsolatot létesített. Az így megszerzett pénz egy részét az I. r. vádlottnak átadta, majd minden kapcsolatot megszakított vele.

[31] Az elsőfokú ítélettel szemben az I. r. vádlott és védője elsődlegesen a vádlott felmentése, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése végett jelentettek be fellebbezést. A II. r. vádlott tekintetében az ítélet első fokon jogerőre emelkedett.

[32] A védő a nyilvános ülésen e fellebbezést már csak részben, a büntetés enyhítését célozva tartotta fenn. A cselekmény minősítése körében vitatta, hogy az üzletszerűség mellett a folytatólagos elkövetés is megállapítható lenne, csupán azért, mert a sértettek görögországi tartózkodásukat megszakítva onnan hosszabb-rövidebb időre haza-, majd újra visszautaztak.

[33] A büntetés kiszabása körében pedig előadta, hogy helyesen járt el a járásbíróság, amikor az I. r. vádlott számára kedvezőbb, a cselekmény elkövetésekor hatályos 1978. évi IV. törvényt alkalmazta, azonban felhívta a figyelmet arra, hogy ez időben a középmértékre vonatkozó rendelkezések még nem voltak hatályban.

[34] Az elsőfokú ítéletben részletezett bűnösségi körülményekre kitérve kérte annak súlyosítókénti mellőzését, hogy a vádlott a kerítés bűntettét folytatólagosan követte el, és utalt arra, hogy jóllehet azt más büntetőeljárás hatálya alatt állva valósította meg, utóbbi csupán kisebb tárgyi súlyú bűncselekmény, rágalmazás vétsége volt.

[35] Mindezekre figyelemmel részben felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabását, esetlegesen a szabadságvesztés enyhébb (fogház) fokozatban történő megállapítását is indítványozta.

[36] A megyei főügyészség átiratában rámutatott arra, hogy a járásbíróság által megállapított tényállás kellően megindokolt bizonyítékokon alapszik. Érvei mentén a bűnösség kimondása okszerű volt, a cselekmények jogi minősítése is törvényes. E vonatkozásban a folytatólagosság megállapíthatóságára egyes esetekben helytállóan látott lehetőséget a bíróság. A büntetés kiszabásánál figyelembe vette az enyhítő és súlyosító körülményeket és kiemelve az alkalmazandó törvényi kereteket és az irányadó középmértéket, ennek megfelelően szigorú börtönbüntetést és ezzel párosuló közügyektől eltiltást szabott ki.

[37] Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a törvényszék a Be. 371. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. vádlott vonatkozásában hagyja helyben.

[38] A törvényszék nyilvános ülésen [Be. 361. § (1) bek.] vizsgálta meg az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző eljárást.

[39] A járásbíróság által megállapított tényállást a törvényszék részben megalapozatlannak tartotta, mivel az hiányos és iratellenes [Be. 351. § (2) bek. b) és c) pont], ezért a törvényszék az iratok alapján [Be. 352. § (1) bek. a) pont] kiegészítette, illetőleg pontosította.

[40] A vádlott korábbi elítéltetése kapcsán rögzítette, hogy a feltételes szabadság eredményes letöltésére tekintettel a szabadságvesztés utolsó napja 2006. november 25-e volt.

[41] A tényállást akként egészítette ki, hogy a megállapodásnak megfelelően a vádlottak feladatát képezte a prostitúciós tevékenységet végző nők feltalálása, nevezettek közösülésre való rábírása, illetőleg a sértettek kialakulóban lévő elhatározásának erősítése.

[42] A 4. oldal 5. bekezdésében írtakat a törvényszék a tényállásból mellőzte.

[43] A tényállást kiegészítette azzal, hogy - a II. r. vádlotton túl - az I. r. vádlott is felajánlotta K. Zs. sértettnek, hogy Görögországban prostitúciós tevékenységet végezhet.

[44] Az ekként kiegészített tényállás képezte a felülbírálat alapját [Be. 352. § (2) bek.].

[45] Az elsőfokú bíróság - a tényállás-módosítással nem érintett részében - az általa tárgyalási anyaggá tett bizonyítékokat alaposan, a logika szabályainak megfelelően értékelte.

[46] Eleget tett indokolási kötelezettségének, amikor számot adott arról, hogy az egyes tényálláspontokban rögzített tényeket mely bizonyítékok alapján állapította meg.

[47] A tényállásból okszerűen vont következtetést a járásbíróság az I. r. vádlott - immár senki által nem vitatott - bűnösségére, a terhére rótt valamennyi bűncselekmény vonatkozásában, azonban nem helytálló azok jogi minősítése.

[48] Az valóban rögzíthető, hogy a vádlott cselekményei­vel - üzletszerűen - a kerítés bűntettét valósította meg, a törvényszék azonban nem értett egyet a járásbíróság azon megállapításával, hogy mindezt bűnsegédként, részben folytatólagosan követte volna el.

[49] E körben a törvényszék az alábbiakra mutat rá:

[50] az 1978. évi IV. törvény 207. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a kerítés elkövetési magatartása a közösülésre, vagy fajtalanságra másnak való megszerzése. A "másnak megszerzés" viszont tágabb fogalom a közösülésre és fajtalanságra való rábírásnál, mert mindennemű, a cél elérésére megfelelő magatartást átfog.

[51] Ez a széles körű értelmezés felel meg az 1955. évi 34. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett, az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában meghozott 1950. évi New York-i egyezmény első cikkében foglaltaknak is. Eszerint az Egyezményben részes felek büntetendőnek tekintik azoknak a magatartását, akik más személy kéjelgésének kielégítésére prostitúció céljából megkerítenek, rábírnak vagy elcsábítanak más személyt - akár annak beleegyezésével is -, avagy más személy prostitúcióját akár annak beleegyezésével is kizsákmányolják.

[52] Amint arra a járásbíróság is utalt ítélete indokolásában, a bírói gyakorlat szerint a közösülésre megszerzés olyan magatartás, amely megteremti mások nemi kapcsolatának közvetlen lehetőségét. Ez leggyakrabban a passzív alany befolyásolása útján történik, de más módon is lehetséges. Jellegét tekintve több mint egyszeri közreműködés a nemi kapcsolat létrejöttében, lévén annak nem csupán az egyik feltétele, hanem a döntő oka.

[53] Megszerzés tehát, ha az elkövető rábírja a passzív alanyt a közösülésre, vagy fajtalanságra, azaz a passzív alany elhatározásának e befolyásolás döntő motívummá válik, de az is, ha az elkövető csupán erősíti a passzív alany elhatározását, vagy kialakulóban lévő elhatározását, illetőleg ha nemi kapcsolatra egyébként is hajlandó, vagy az általa befolyásolt partnereket összehozza egymással. A megszerzés akkor fejeződik be, amikor létrejött a közösülés, vagy fajtalanság közvetlen lehetősége, jellemzően, ha a partnerek már személyesen találkoznak egymással.

[54] Ugyanakkor, ha többen, egymás tevékenységről tudva, közösen szerzik meg a passzív alanyt, úgy társtettesek.

[55] Napjainkban a prostitúció - mint ahogy ezt a jelen ügy példázza - hálózatszerűen működik. Felhajtók szállítanak anyagi ellenszolgáltatásért prostitúcióra vállalkozó passzív alanyokat a bordélyházhoz hasonló jellegű üzletet fenntartó kerítőknek. Ez utóbbiak viszont már közvetlenül saját anyagi hasznukra futtatják őket.

[56] A kerítést tehát távolról sem csupán csak a szexuális kapcsolatot ténylegesen és közvetlenül létrehozó közreműködő valósíthatja meg, hanem az elkövethető láncszerűen is, amikor az egymással szándékegységben lévő elkövetők egymásba kapcsolódó, egymást kiegészítő tevékenységet folytatnak. Ez esetben a passzív alany felhajtásától, annak a nemi partnerrel történő közvetlen összehozásáig tart a megszerzés folyamata. Ezért e láncolatban részt vevők valamennyien társtettesek, függetlenül attól, hogy mindegyikük magatartása kifejezi-e a törvényi tényállás teljes kimerítését, vagy egyikük-másikuk csak részben valósítja meg azt (Legfelsőbb Bíróság Bf. IV. 2813/1993/5., Bfv. V. 428/1997/2. számú határozat).

[57] Megjegyzi a törvényszék, hogy a járásbíróság által felhívott BH 2003.142. számú eseti döntés jelen ügy tényállásától teljesen eltérő esetet részletez. Ott ugyanis az elkövető társa volt az, aki a kiszemelt nőket üzletszerű kéjelgés folytatására bírta rá az általa üzemeltetett bárban a saját vagyoni haszna végett és az elkövető mindezek tudatában csupán a nőknek szórakozóhelyre való szállításában vett részt.

[58] A jelen ügyben azonban az I. r. vádlott magatartása nem merült ki a sértettek szállításában. Az irányadó tényállás szerint " a bordélyházat" ténylegesen üzemeltető, Sz. néven ismert személlyel megállapodott abban, hogy részére üzletszerű kéjelgés céljára lányokat fog szerezni, majd a görögországi N. P.-be vinni és mindezért anyagi ellenszolgáltatást kap akképpen, hogy a prostitúciós tevékenységből befolyt jövedelemből részesedik. E megállapodás értelmében tehát az I. r. vádlott volt az, aki K. Zs., T. N., D. H., Sz. K. sértetteket rábírta a közösülésre, nevezettek elhatározásában döntő befolyást játszva, míg a közösülésre egyébként is hajlandó V. A. A. sértett kialakulóban lévő elhatározását erősítette. E passzív alanyokat azután Görögországba szállítva átadta Sz.-nek, aki kiközvetítette a sértetteket közösülés céljára ismeretlen férfiaknak egy "kvázi bordélyházi" hálózatban.

[59] Az I. r. vádlott magatartása tehát láncszerűen kapcsolódott Sz. tevékenységéhez, emiatt pedig a fentebb kifejtettek értelmében a kerítést vele társtettesként és nem bűnsegédként követte el.

[60] Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg ítéletében, hogy az I. r. vádlott K. Zs., T. N. és V. A. A. sértettek esetében a cselekményt folytatólagosan követte el csupán azáltal, hogy nevezetteket hosszabb-rövidebb időnként Magyarországra, majd N. P.-be visszaszállította.

[61] A kerítés bűntette esetében a folytatólagosság akkor állapítható meg, ha az elkövető a passzív alanyt közösülés vagy fajtalanság céljából rövid időn belül többször szerzi meg.

[62] A jelen esetben a folytatólagosság megállapításának akkor lenne helye, ha az ítéleti tényállás azt rögzítené, hogy az I. r. vádlott társaival együtt a sértetteket prostitúciós tevékenységre rábírva "bordélyházban" közösülés végett idegen férfiak részére kiközvetítette, majd amikor a sértettek ez irányú tevékenységükkel felhagytak és hazautaztak, őket a prostitúciós tevékenység végzésére újfent megszerezve ismételten rávette.

[63] Ehhez képest K. Zs., T. N. és V. A. A. sértett prostitúciós tevékenységre történő megszerzésére (a másik két sértetthez hasonlóan) csak egyszer került sor. Önmagában az a tény, hogy az I. r. vádlott a fentiekben megjelölt sértetteket (úgymond szabadságra) haza-, majd visszafuvarozta, a cselekményét nem teszi folytatólagossá.

[64] Ezért a törvényszék az I. r. vádlott cselekményeit 5 rb. társtettesként elkövetett kerítés bűntettének minősítette.

[65] Figyelemmel arra, hogy a cselekmények elkövetésekor az 1978. évi IV. törvény volt hatályban, míg az elsőfokú ítélet meghozatalakor a Btk., a járásbíróságnak vizsgálnia kellett, hogy melyik jogszabályt alkalmazza. Mindkét törvény úgy rendelkezik, hogy a cselekményt az elkövetésekor hatályos törvény szerint kell elbírálni és ez alól csak az a kivétel, ha a cselekmény az új szabály szerint már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el. Jelen esetben erről nincsen szó, ezért - jóllehet azt nem indokolta - az elsőfokú bíróság helyesen járt el akkor, amikor az I. r. vádlott esetében a cselekmények elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény rendelkezéseit alkalmazta.

[66] A büntetés kiszabása körében jelentőséggel bíró körülményeket a járásbíróság nagyobb részben számba vette és értékelési körébe vonta. A törvényszék - a minősítésváltozásra figyelemmel - mellőzte a folytatólagosságot a súlyosító, a bűnsegédi magatartást az enyhítő körülmények közül, súlyosítóként értékelte ugyanakkor a társtettesi elkövetést.

[67] A másodfokú bíróság annak tárgyára (rágalmazás vétsége) tekintettel kisebb súllyal vette figyelembe, hogy a vádlott a cselekményét más büntetőeljárás hatálya alatt állva valósította meg. További enyhítő körülményként értékelte a hasonló jellegű cselekmények jellemző elkövetési módjához (a passzív alanyok megfélemlítése, velük szemben lelki és/vagy fizikai erőszak alkalmazása) viszonyítva enyhébb, gyakorlatilag a sértettek beleegyezésén alapuló elkövetési módot, illetve hogy immár az elsőfokú ítélet kihirdetése óta is hosszú idő, több mint egy év eltelt.

[68] Az I. r. vádlott egészségi állapota az utóbbi időben jelentősen megromlott. A törvényszék ennek a csupán enyhítő körülmények körében jelentőséggel bíró ténynek a megállapítására ugyanakkor elegendőnek találta a csatolt orvosi dokumentáció tartalmát, ezért a védőnek az igazságügyi orvos szakértő kirendelésére irányuló indítványát - mint amely szükségtelenül az eljárás elhúzódásához vezetne - elutasította [Be. 258. § (3) bek. f) pont].

[69] A járásbíróság az I. r. vádlottal szemben tettarányos, a büntetési célok (1978. évi IV. törvény 37. §) elérésére alkalmas büntetést szabott ki, amikor őt szabadságvesztésre ítélte.

[70] Annak tartama ugyanakkor az I. r. vádlott által elkövetett bűncselekmények konkrét tárgyi súlyához, illetve a pontosított bűnösségi körülményekhez képest bár törvényes mértékű, azonban aránytalanul súlyos volt és nem felelt meg a vádlottak közötti belső arányosság követelményének sem. Ezen túlmenően nem volt tekintettel arra a tényre, hogy a bűncselekmények elkövetésekor nem volt hatályban az 1978. évi IV. törvény 83. § (2) bekezdése, amely szerint a büntetés kiszabásánál a büntetési tétel középmértékéből kell kiindulni. Figyelemmel a jelentős időmúlásra is, a törvényszék az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 1 év 6 hónapra mérsékelte.

[71] Arra azonban nem látott módot, hogy a bűncselekmények többszörös halmazatát megvalósító, büntetett előéletű, visszaesőnek minősülő I. r. vádlott esetében részben felfüggesztett szabadságvesztés büntetést szabjon ki, esetlegesen akként rendelkezzen, hogy a vádlott a büntetését enyhébb végrehajtási fokozatban töltse ki.

[72] Az I. r. vádlott vonatkozásában törvényesen alkalmazott közügyektől eltiltást a járásbíróság. Annak tartama az I. r. vádlott méltatlansága fokához, de a fentiek szerint enyhített szabadságvesztés tartamához is megfelelően igazodik, ezért az nem volt érintendő.

[73] Ekként a kiszabott büntetés enyhítését célzó fellebbezések részben vezettek eredményre.

[74] Az elsőfokú bíróság - nyilvánvaló számítási hiba folytán - helytelenül állapította meg a vádlottak által egyetemlegesen fizetendő bűnügyi költség összegét. Ezért azt a törvényszék a Be. 261. § (1) bekezdése alapján korrigálta.

[75] A járásbíróság ítéletének további rendelkezései törvényesek voltak.

[76] A fent kifejtettek alapján a törvényszék az elsőfokú ítéletet az érintett részében a Be. 372. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.

[77] A vádlott megváltozott lakcímét, valamint személyazonosító igazolványának számát a Be. 258. § (2) bekezdés b) pontja és a Be. 117. § (1) bekezdése alapján rögzítette.

(Székesfehérvári Törvényszék, 1. Bf. 208/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Székesfehérváron a 2015. évi július hó 9. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A kerítés bűntette miatt indított büntetőügyben a Székesfehérvári Járásbíróság 2014. évi május hó 20. napján kihirdetett 13.B.15/2012/67.számú ítéletét megváltoztatja.

Cselekményeit 5 rb. társtettesként elkövetett kerítés bűntettének [1978. évi IV. tv. 207. § (1) és (2) bek.] minősíti.

Börtönbüntetésének tartamát 1 (egy) év 6 (hat) hónapra mérsékli.

Az I. r. és II. r. vádlott által egyetemlegesen megfizetendő elsőfokú bűnügyi költség összegét 29 420 (huszonkilencezer-négyszázhúsz) forintban határozza meg.

Egyebekben helybenhagyja az elsőfokú ítéletet.

I n d o k o l á s

Előrebocsátja a törvényszék, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a II. r. vádlott vonatkozásában jogerőre emelkedett, ezért a felülbírálat a Be. 349. § (1) bekezdése alapján őt nem érinti.

A járásbíróság az I. r. vádlott bűnösségét 3 rb. bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett kerítés bűntettében [1978. évi IV. tv. 207. § (1) és (2) bek.],valamint 2 rb. bűnsegédként elkövetett kerítés bűntettében [1978. évi IV. tv. 207. § (1) és (2) bek.] állapította meg. Ezért őt, mint visszaesőt halmazati büntetésül 3 év börtönbüntetésre és mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés tartamába az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt beszámította. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú ítélettel szemben az I. r. vádlott és védője elsődlegesen a vádlott felmentése, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése végett jelentettek be fellebbezést.

A védő a nyilvános ülésen e két irányú fellebbezést már csak részben, a büntetés enyhítését célozva tartotta fenn. A cselekmény minősítése körében vitatta, hogy az üzletszerűség mellett a folytatólagos elkövetés is megállapítható lenne, csupán azért, mert a sértettek görögországi tartózkodásukat megszakítva onnan hosszabb–rövidebb időre haza-, majd újra visszautaztak.

A büntetés kiszabása körében pedig előadta, hogy helyesen járt el a járásbíróság, amikor az I. r. vádlott számára kedvezőbb, a cselekmény elkövetésekor hatályos 1978. évi IV. törvényt alkalmazta, azonban felhívta a figyelmet arra, hogy ez időben a középmértékre vonatkozó rendelkezések még nem voltak hatályban.

Az elsőfokú ítéletben részletezett bűnösségi körülményekre kitérve kérte annak súlyosítókénti mellőzését, hogy a vádlott a kerítés bűntettét folytatólagosan követte el és utalt arra, hogy jól lehet azt más büntetőeljárás hatálya alatt állva valósította meg, utóbbi csupán kisebb tárgyi súlyú bűncselekmény, rágalmazás vétsége volt.

Mindezekre figyelemmel részben felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabását, esetlegesen a szabadságvesztés enyhébb (fogház) fokozatban történő megállapítását is indítványozta.

A Fejér Megyei Főügyészség átiratában rámutatott arra, hogy a járásbíróság által megállapított tényállás kellően megindokolt bizonyítékokon alapszik. Érvei mentén a bűnösség kimondása okszerű volt, a cselekmények jogi minősítése is törvényes. E vonatkozásban a folytatólagosság megállapíthatóságára egyes esetekben helytállóan látott lehetőséget a bíróság. A büntetés kiszabásánál figyelembe vette az enyhítő és súlyosító körülményeket és kiemelve az alkalmazandó törvényi kereteket és az irányadó középmértéket, ennek megfelelően szigorú börtönbüntetést és ezzel párosuló közügyektől eltiltást szabott ki.

Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a törvényszék a Be. 371. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. vádlott vonatkozásában hagyja helyben.

A törvényszék nyilvános ülésen [Be. 361. § (1) bekezdés] vizsgálta meg az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző eljárást.

Az eljárás törvényes volt.

A járásbíróság által megállapított tényállás azonban részben megalapozatlan, mivel az hiányos és iratellenes [Be. 351. § (2) bekezdés b) és c) pont], ezért a törvényszék az iratok alapján [Be. 352. § (1) bekezdés a) pont] kiegészítette, illetőleg pontosította.

– A vádlott korábbi elítéltetése kapcsán (ítélet 3. oldal 5. bekezdés) rögzíti, hogy a feltételes szabadság eredményes letöltésére tekintettel a szabadságvesztés utolsó napja 2006. november 25-e volt.

– A tényállás 4. oldal 3. bekezdését akként egészíti ki, hogy a megállapodásnak megfelelően a vádlottak feladatát képezte a prostitúciós tevékenységet végző nők feltalálása, nevezettek közösülésre való rábírása, illetőleg a sértettek kialakulóban lévő elhatározásának erősítése.

– A 4. oldal 5. bekezdésében írtakat a törvényszék a tényállásból mellőzi.

– A tényállás 5. oldal 1. bekezdését kiegészíti azzal, hogy – a II. r. vádlotton túl – az I. r. vádlott is felajánlotta K. Zs. sértettnek, hogy Görögországban prostitúciós tevékenységet végezhet.

Az ekként kiegészített tényállás képezte a felülbírálat alapját [Be. 352. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság – a tényállás módosítással nem érintett részében – az általa tárgyalási anyaggá tett bizonyítékokat alaposan, a logika szabályainak megfelelően értékelte.

Eleget tett indokolási kötelezettségének, amikor számot adott arról, hogy az egyes tényálláspontokban rögzített tényeket mely bizonyítékok alapján állapította meg.

A tényállásból okszerűen vont következtetést a járásbíróság az I. r. vádlott – immár senki által nem vitatott – bűnösségére, a terhére rótt valamennyi bűncselekmény vonatkozásában, azonban nem helytálló azok jogi minősítése.

Az valóban rögzíthető, hogy a vádlott cselekményeivel – üzletszerűen – a kerítés bűntettét valósította meg, a törvényszék azonban nem értett egyet a járásbíróság azon megállapításával, hogy mindezt bűnsegédként, részben folytatólagosan követte volna el.

E körben a törvényszék az alábbiakra mutat rá:

Az 1978. évi IV. törvény 207. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a kerítés elkövetési magatartása a közösülésre, vagy fajtalanságra másnak való megszerzése. A „másnak megszerzés” viszont tágabb fogalom a közösülésre és fajtalanságra való rábírásnál, mert mindennemű, a cél elérésére megfelelő magatartást átfog.

Ez a széleskörű értelmezés felel meg az 1955. évi 34. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett, az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában meghozott 1950. évi New York-i egyezmény első cikkében foglaltaknak is. E szerint az Egyezményben részes felek büntetendőnek tekintik azoknak a magatartását, akik más személy kéjelgésének kielégítésére prostitúció céljából megkerítenek, rábírnak, vagy elcsábítanak más személyt - akár annak beleegyezésével is - avagy más személy prostitúcióját akár annak beleegyezésével is kizsákmányolják.

Amint arra a járásbíróság is utalt ítélete indokolásában, a bírói gyakorlat szerint a közösülésre megszerzés olyan magatartás, amely megteremti mások nemi kapcsolatának közvetlen lehetőségét. Ez leggyakrabban a passzív alany befolyásolása útján történik, de más módon is lehetséges. Jellegét tekintve több mint egyszeri közreműködés a nemi kapcsolat létrejöttében, lévén annak nem csupán az egyik feltétele, hanem a döntő oka.

Megszerzés tehát, ha az elkövető rábírja a passzív alanyt a közösülésre, vagy fajtalanságra, azaz a passzív alany elhatározásának e befolyásolás döntő motívummá válik, de az is, ha az elkövető csupán erősíti a passzív alany elhatározását, vagy kialakulóban lévő elhatározását, illetőleg ha nemi kapcsolatra egyébként is hajlandó, vagy az általa befolyásolt partnereket összehozza egymással. A megszerzés akkor fejeződik be, amikor létrejött a közösülés, vagy fajtalanság közvetlen lehetősége, jellemzően, ha a partnerek már személyesen találkoznak egymással.

Ugyanakkor, ha többen, egymás tevékenységről tudva, közösen szerzik meg a passzív alanyt, úgy társtettesek.

Napjainkban a prostitúció – mint ahogy ezt a jelen ügy példázza – hálózatszerűen működik. Felhajtók szállítanak anyagi ellenszolgáltatásért prostitúcióra vállalkozó passzív alanyokat a bordélyházhoz hasonló jellegű üzletet fenntartó kerítőknek. Ez utóbbiak viszont már közvetlenül értékesítik „az árut” a nemi partnereknek, saját anyagi hasznukra futtatják őket.

A kerítést tehát távolról sem csupán csak a szexuális kapcsolatot ténylegesen és közvetlenül létrehozó közreműködő valósíthatja meg, hanem az elkövethető láncszerűen is, amikor az egymással szándékegységben lévő elkövetők egymásba kapcsolódó, egymást kiegészítő tevékenységet folytatnak. Ez esetben a passzív alany felhajtásától, annak a nemi partnerrel történő közvetlen összehozásáig tart a megszerzés folyamata. Ezért e láncolatban résztvevők valamennyien társtettesek függetlenül attól, hogy mindegyikük magatartása kifejezi-e a törvényi tényállás teljes kimerítését, vagy egyikük, másikuk csak részben valósítja meg azt [Legfelsőbb Bíróság Bf.IV.2813/1993/5., Bfv.V. 428/1997/2.számú határozat].

Megjegyzi a törvényszék, hogy a járásbíróság által felhívott BH 2003.142. számú eseti döntés jelen ügy tényállásától teljesen eltérő esetet részletez. Ott ugyanis az elkövető társa volt az, aki a kiszemelt nőket üzletszerű kéjelgés folytatására bírta rá az általa üzemeltetett bárban a saját vagyoni haszna végett és az elkövető mindezek tudatában csupán a nőknek szórakozóhelyre való szállításában vett részt.

A jelen ügyben azonban az I. r. vádlott magatartása nem merült ki a sértettek szállításában. Az irányadó tényállás szerint „ a bordélyházat” ténylegesen üzemeltető Sz. néven ismert személlyel megállapodott abban, hogy részére üzletszerű kéjelgés céljára lányokat fog szerezni, majd a görögországi N. P.-be vinni és mindezért anyagi ellenszolgáltatást kap akképpen, hogy a prostitúciós tevékenységből befolyt jövedelemből részesedik. E megállapodás értelmében tehát az I. r. vádlott volt az, aki K. Zs., T. N., D. H., Sz. K. sértetteket rábírta a közösülésre, nevezettek elhatározásában döntő befolyást játszva, míg a közösülésre egyébként is hajlandó V. A. A. sértett kialakulóban lévő elhatározását erősítette. E passzív alanyokat azután Görögországba szállítva átadta Sz.-nek, aki kiközvetítette a sértetteket közösülés céljára ismeretlen férfiaknak egy „kvázi bordélyházi” hálózatban.

Az I. r. vádlott magatartása tehát láncszerűen kapcsolódott Sz. tevékenységéhez, e miatt pedig a fentebb kifejtettek értelmében a kerítést vele társtettesként és nem bűnsegédként követte el.

Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg ítéletében, hogy az I. r. vádlott K. Zs., T. N. és V. A. A. sértettek esetében a cselekményt folytatólagosan követte el csupán azáltal, hogy nevezetteket hosszabb-rövidebb időnként Magyarországra, majd N. P.-be visszaszállította.

A kerítés bűntette esetében a folytatólagosság akkor állapítható meg, ha az elkövető a passzív alanyt közösülés vagy fajtalanság céljából rövid időn belül többször szerzi meg.

A jelen esetben a folytatólagosság megállapításának akkor lenne helye, ha az ítéleti tényállás azt rögzítené, hogy az I. r. vádlott társaival együtt a sértetteket prostitúciós tevékenységre rábírva őket „bordélyházban” közösülés végett idegen férfiak részére kiközvetítette, majd amikor a sértettek ez irányú tevékenységükkel felhagytak és hazautaztak, őket a prostitúciós tevékenység végzésére újfent megszerezve ismételten rávette.

Ehhez képest K. Zs., T. N. és V. A. A. sértett prostitúciós tevékenységre történő megszerzésére (a másik két sértetthez hasonlóan) csak egyszer került sor. Önmagában az a tény, hogy az I. r. vádlott a fentiekben megjelölt sértetteket (úgymond szabadságra) haza-, majd visszafuvarozta, a cselekményét nem teszi folytatólagossá.

Ezért a törvényszék az I. r. vádlott cselekményeit 5 rb. társtettesként elkövetett kerítés bűntettének minősítette.

Figyelemmel arra, hogy a cselekmények elkövetésekor az 1978. évi IV. törvény volt hatályban, míg az elsőfokú ítélet meghozatalakor a Btk, a járásbíróságnak vizsgálnia kellett, hogy melyik jogszabályt alkalmazza. Mindkét törvény úgy rendelkezik, hogy a cselekményt az elkövetésekor hatályos törvény szerint kell elbírálni és ez alól csak az a kivétel, ha a cselekmény az új szabály szerint már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el. Jelen esetben erről nincsen szó, ezért – jól lehet azt nem indokolta – az elsőfokú bíróság helyesen járt el akkor, amikor az I. r. vádlott esetében a cselekmények elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény rendelkezéseit alkalmazta.

A büntetés kiszabása körében jelentőséggel bíró körülményeket a járásbíróság nagyobb részben számba vette és értékelési körébe vonta. A törvényszék – a minősítés változásra figyelemmel – mellőzte a folytatólagosságot a súlyosító, a bűnsegédi magatartást az enyhítő körülmények közül, súlyosítóként értékelte ugyanakkor a társtettesi elkövetést.

A másodfokú bíróság annak tárgyára (rágalmazás vétsége) tekintettel kisebb súllyal vette figyelembe, hogy a vádlott a cselekményét más büntetőeljárás hatálya alatt állva valósította meg. További enyhítő körülményként értékelte a hasonló jellegű cselekmények jellemző elkövetési módjához (a passzív alanyok megfélemlítése, velük szemben lelki és/ vagy fizikai erőszak alkalmazása) viszonyítva enyhébb, gyakorlatilag a sértettek beleegyezésén alapuló elkövetési módot, illetve hogy immár az elsőfokú ítélet kihirdetése óta is hosszú idő, több, mint egy év eltelt.

Az I. r. vádlott egészségi állapota az utóbbi időben jelentősen megromlott. A törvényszék ennek a csupán enyhítő körülmények körében jelentőséggel bíró ténynek a megállapítására ugyanakkor elegendőnek találta a csatolt orvosi dokumentáció tartalmát, ezért a védőnek az igazságügyi orvos-szakértő kirendelésére irányuló indítványát – mint amely szükségtelenül az eljárás elhúzódásához vezetne – elutasította [Be. 258. § (3) bek. f) pont].

A járásbíróság az I. r. vádlottal szemben tett arányos, a büntetési célok (1978. évi IV. tv. 37. §) elérésére alkalmas büntetést szabott ki, amikor őt szabadságvesztésre ítélte.

Annak tartama ugyanakkor az I. r. vádlott által elkövetett bűncselekmények konkrét tárgyi súlyához, illetve a pontosított bűnösségi körülményekhez képest bár törvényes mértékű, azonban aránytalanul súlyos volt és nem felelt meg a vádlottak közötti belső arányosság követelményének sem. Ezen túlmenően nem volt tekintettel arra a tényre, hogy a bűncselekmények elkövetésekor nem volt hatályban az 1978. évi IV. törvény 83. § (2) bekezdése, amely szerint a büntetés kiszabásánál a büntetési tétel középmértékéből kell kiindulni. Figyelemmel a jelentős időmúlásra is, a törvényszék az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 1 év 6 hónapra mérsékelte.

Arra azonban nem látott módot, hogy a bűncselekmények többszörös halmazatát megvalósító, büntetett előéletű, visszaesőnek minősülő I. r. vádlott esetében részben felfüggesztett szabadságvesztés büntetést szabjon ki, esetlegesen akként rendelkezzen, hogy a vádlott a büntetését enyhébb végrehajtási fokozatban töltse ki.

Az I. r. vádlott vonatkozásában törvényesen alkalmazott közügyektől eltiltást a járásbíróság. Annak tartama az I. r. vádlott méltatlansága fokához, de a fentiek szerint enyhített szabadságvesztés tartamához is megfelelően igazodik, ezért az nem volt érintendő.

Ekként a kiszabott büntetés enyhítését célzó fellebbezések részben vezettek eredményre.

Az elsőfokú bíróság – nyilvánvaló számítási hiba folytán – helytelenül állapította meg a vádlottak által egyetemlegesen fizetendő bűnügyi költség összegét. Ezért azt a törvényszék a Be. 261. § (1) bekezdése alapján korrigálta.

A járásbíróság ítéletének további rendelkezései törvényesek voltak.

A fent kifejtettek alapján a törvényszék érintett részében a Be. 372. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.

A vádlott megváltozott lakcímét, valamint személyazonosító igazolványának számát a Be. 258. § (2) bekezdés b) pontja és a Be. 117. § (1) bekezdése alapján rögzítette.

Székesfehérvár, 2015. évi július hó 9. napján

Dr. Tőke Zoltán a tanács elnöke, Dr. Veszeli Éva előadó bíró, Dr. Czikajló Ádám bíró

Ez az ítélet a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált.

Székesfehérvár, 2015. évi július hó 9. napján

Dr. Tőke Zoltán

a tanács elnöke

(Székesfehérvári Törvényszék, 1. Bf. 208/2014.)

* * *

A Székesfehérvári Járásbíróság, a 2013. november 28. és 2014. május 20. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A 2011. június 01. napján 05.40 órától 2011. június 03. napjáig őrizetben, majd 2011. június 03. napjától 2011. július 01. napjáig házi őrizetben levő

I. r. vádlott

b ű n ö s : 3 rb. bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett kerítés bűntettében [1978. évi IV. tv. 207. § (1) és (2) bek.]), valamint

2 rb. bűnsegédként elkövetett kerítés bűntettében [1978. évi IV. tv. 207. § (1) és (2) bek.].

E z é r t : őt a bíróság – mint visszaesőt, halmazati büntetésül – 3 (három) év börtönbüntetésre,

mellékbüntetésül 3 (három) év közügyektől eltiltásra ítéli.

A bíróság a szabadságvesztés tartamába beszámítja az I. r. vádlott által 2011. június 01. és 2011. június 03. napja között őrizetben töltött 3 (három) napot, valamint a 2011. június 03. napjától 2011. július 01. napjáig házi őrizetben töltött időt, egyúttal megállapítja, hogy a házi őrizetben töltött idő 7 (hét) nap börtönbüntetésnek felel meg.

A II. r. vádlott

b ű n ö s : 2 rb. bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett kerítés bűntettében [Btk. 200. § (1) és (3) bek.], valamint

1 rb. bűnsegédként elkövetett kerítés bűntettében [Btk.200. § (1) és (3) bek.].

E z é r t :őt a bíróság – halmazati büntetésül – 2 (kettő) év börtönbüntetésre ítéli.

A szabadságvesztés végrehajtását a bíróság 5 (öt) évi próbaidőre felfüggeszti.

A szabadságvesztés végrehajtása setén a II. r. vádlott legkorábban a büntetés 2/3-ad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

A bíróság a II. r. vádlottat 1 rb. bűnsegédként elkövetett kerítés bűntettének [Btk. 200. § (1) és (3) bek.] vádja alól felmenti.

A bíróság a büntetőeljárás során lefoglalt és a Székesfehérvári Törvényszék Bűnjelkezelője által Bj.83/2012. nyilvántartási szám alatt kezelt bűnjelek lefoglalását megszünteti, és azok közül

az 1.) és 2.) sorszám alatti CD-lemezeket az iratok részeként rendeli kezelni,

míg a 3.) szám alatti Nokia 6288 típusú mobiltelefont, a 4.) szám alatti Telenor SIM- kártyát, az 5.) szám alatti 512 MB-os Nokia típusú mini SD kártyát, a 6. szám alatti Nokia 6070 típusú mobiltelefont, a 7.) szám alatti COSMOTE (görög) SIM kártyát, a 8.) szám alatti Pannon SIM kártyát, a 9.) szám alatti szórólapot és a 10.) szám alatti papírlapot kiadja az I. r. vádlottnak, mint tulajdonosnak.

Kötelezi a bíróság az I. r. vádlottat, hogy az államnak – külön felhívásra – fizessen meg 11 700 (tizenegyezer-hétszáz) forint bűnügyi költséget.

Kötelezi a bíróság a II. r. vádlottat, hogy az államnak – külön felhívásra – fizessen meg 22 320 (huszonkettőezer-háromszázhúsz) forint bűnügyi költséget.

Kötelezi a bíróság az I. r. és II. r. vádlottakat, hogy az államnak – külön felhívásra – egyetemlegesen fizessenek meg 24 460 (huszonnégyezer-négyszázhatvan) forint bűnügyi költséget.

A bíróság megállapítja, hogy további 36 000 (harminchatezer) forint bűnügyi költséget az állam visel.

I n d o k o l á s

A Székesfehérvári Járási Ügyészség a B.8362/2010/14. számú – a 2014. május 20. napján tartott tárgyaláson módosított – vádiratában az I. r. vádlottat, mint bűnsegédet 5 rb., az 1978. évi IV. törvény 207. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdése szerint minősülő üzletszerű kerítés bűntettével,

míg a II. r. vádlottat, mint bűnsegédet 4 rb., a Btk. 200. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdése szerint minősülő üzletszerű kerítés bűntettével vádolta.

Az ügyész az eredeti vádiratból kirekesztette a I. tényállás negyedik bekezdésének második mondatát, valamint a tényállás utolsó három bekezdését, valamint a II. tényállás harmadik bekezdését.

A lefolytatott bizonyítás és a rendelkezésre álló adatok alapján a bíróság az alábbi tényállást állapította meg:

Az I. r. vádlott nőtlen családi állapotú. Jelenleg élettársi kapcsolatban él. Élettársával közösen nevelik az I. r. vádlott korábbi kapcsolatából származó 16 éves gyermekét. Középfokú végzettséggel, vendéglátói szakmával rendelkezik. Az I. r. vádlott Németország határain belül kamiont vezet, amelyből havi 200 000 forintnak megfelelő összegű nettó jövedelme származik. Mintegy. 3-4 hetente jár haza. Vagyona nincs. Egy személygépkocsira kötött lízingszerződés kapcsán kell havonta lízingdíjakat fizetnie. Ezen kívül összesen mintegy 3,5 millió forint tartozása áll fenn, amelyből már kb. 500 000 forintot törlesztett. Az I. r. vádlott egészséges, gyógyszert nem szed rendszeresen. Katona volt, honvédként szerelt le.

Az I. r. vádlott büntetett előéletű, mert őt a Veszprémi Városi Bíróság a 7.B.1050/2002/39. számú, valamint a Veszprém Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a 3.Bf.135/2000. számú, 2005. április 06. napján jogerős ítéletével csalás bűntette miatt 1 év börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. E szabadságvesztésből az I. r. vádlottat 2006. július 26. napján bocsátották feltételes szabadságra, amely 2007. július 25. napján telt el eredményesen.

A jelen eljárás tárgyát képező bűncselekmények elkövetése után a Székesfehérvári Városi Bíróság a 2010. február 10. napján jogerős 12.B.548/2009/9. számú ítéletével az I. r. vádlottat – mint visszaesőt - rágalmazás vétsége miatt összesen 140 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

A II. r. vádlott elvált családi állapotú, két nagykorú gyermeke van. Jelenleg gyermekeivel, valamint súlyos és tartós beteg, mozgásképtelen édesapjával él egy háztartásban. Édesapja után a II. r. vádlott 37 000 forint összegű ápolási segélyt kap. A családot a II. r. vádlott édesanyja is segíti anyagilag. A II. r. vádlottnak állandó munkahelye, jövedelme nincs. Vagyonát képezi a lakcíme alatti családi ház, amelyre svájci frank alapú kölcsönt vett fel. E szerződés alapján mintegy 11,5 millió forintot kell törlesztenie. Ezen kívül havi 50 000 forintos részletekben kell fizetnie egy 1,8 millió forint összegű, személygépkocsira felvett hitelt is. „B” kategóriára érvényes jogosítvánnyal rendelkezik. A II. r. vádlott egészséges, gyógyszert nem szed rendszeresen.

A II. r. vádlott büntetlen előéletű.

A II. r. vádlottat a Veszprémi Városi Bíróság a 8.B.824/2011/187. számú, 2012. június 15. napján kelt ítéletével, valamint a Veszprémi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2.Bf.593/2012/11. számú, 2013. október 30. napján kelt ítéletével folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt 4 év 6 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A büntetőeljárás jelenleg a Győri Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság előtt Bhar.4/2014. ügyszám alatt van folyamatban.

Az I. r. és a II. r. vádlottak ismeretlen körülmények között kapcsolatba léptek – a korábban már több alkalommal letartóztatott és többek között kerítésért és emberkereskedelemért elítélt – S. S. görög állampolgárságú személlyel, akit mások „Sz.-ként” ismertek, és akivel a vádlottak megegyeztek, hogy prostitúciós tevékenység folytatása céljából Magyarországról lányokat közvetítenek számára a görögországi T. város közelében levő N. P.-be.

A fenti megegyezésüknek megfelelően – a I-V. tényállások szerint – az I. r. vádlott, illetve az I. r. és II. r. vádlottak közösen prostituáltakat vittek ki Görögországba és őket az „Sz.” által használt ingatlan emeleti részén kialakított apartmanokban helyezték el, ahol a sértettek a későbbiekben szexuális szolgáltatás nyújtását végezték. A prostitúciós tevékenység során az ügyfelek szervezése, azok közvetítése és a szexuális szolgáltatás nyújtásához az ingatlan biztosítás a görög állampolgárságú megbízó, „Sz.” feladata volt, aki ennek érdekében a külön e célra biztosított telefonon tartotta a kapcsolatot a sértettekkel és beszélte meg az egyes ügyfelek érkezésének időpontját. Az „Sz.” által a prostituáltak részére biztosított épületben megforduló ügyfelek alkalmanként 60 eurót fizettek, amely összeget „Sz.-nek” adták át és aki ebből 30 eurót megtartott. A fennmaradó 30 euró összeget a vádlottak vették át, amelynek – az utazási költségre és egyéb indokokra hivatkozással történt levonást követően - csupán töredékét adták át a prostituáltak, azaz a sértettek részére.

A fentiek szerint a vádlottak haszonszerzés céljából szándékosan segítséget nyújtottak ahhoz, hogy a Magyarországról általuk Görögországba utaztatott sértettek szexuális kapcsolatba kerüljenek az „Sz.” által szervezett és közvetített ügyfelekkel. E tevékenységüket rendszeres haszonszerzésre törekedve, azaz üzletszerűen folytatták.

I.

K. Zs. sértett 2009 augusztusában D. J. nevű ismerősén keresztül vette fel a kapcsolatot a II. r. vádlottal, akinek beszámolt rossz anyagi helyzetéről. A II. r. vádlott felajánlotta a sértettnek, hogy Görögországban prostitúciós tevékenységet végezhetne, amelyből jelentős jövedelmet szerezhet.

Miután K. Zs. elvállalta a II. r. vádlott által felkínált lehetőséget, az I. r. vádlottal közösen B.-re mentek, hogy útlevelet készítsenek, majd ezt követően mindkét vádlottal együtt 2009. augusztus végén a görögországi N. P. nevű településre utazott. Az apartmanban várta őt az „Sz.” néven ismert személy, akitől K. Zs. sértett egy telefont kapott telefonkártyával, amelynek keresztül az ügyfelek szervezését és az időpontok egyeztetését bonyolították.

A sértettnek nyilvántartást kellett vezetnie az általa létesített szexuális aktusok számáról, amelyet át kellett adnia a vádlottak részére. A vádlottak e nyilvántartásba foglalt adatok alapján számoltak el „Sz.-szel”, majd K. Zs. sértettet 2009. szeptember közepén Magyarországra hozták. A sértett által megkeresett, közel 5500 euróból, a vádlottak Magyarországon 800 eurót adtak át a sértettnek.

Ezt követően 2009. szeptember 20. napja környékén K. Zs. sértett ismét a vádlottakkal közösen utazott Görögországba, ahová 2009 októberében megérkezett a II. tényállás sértettje, T. N. is, aki ezután ugyancsak prostitúciós tevékenységet folytatott.

Miután K. Zs. sértett 2009. november 23. napja körüli időpontban egy általa Görögországban megismert férfival elhagyta az apartmant, 2010. január 15-án a vádlottak közreműködésével végleg visszaérkezett Magyarországra, ahol a II. r. vádlott bodajki lakóhelyére költözött.

II.

T. N. sértett 2009 novemberében kilátástalan anyagi helyzetbe került. Ekkor barátnőjén, F. D.-n keresztül megismerkedett a II. r. vádlottal, akivel P.-n találkozott. E megbeszélésen az I. r. vádlott is részt vett, aki elmondta a sértettnek, hogy tudna neki segíteni egy jó kereseti lehetőséget kínáló munka megszervezésében. A munka lényege az lenne, hogy a sértettnek Görögországban egy tengerparti településen szexuális szolgáltatást kellene nyújtania férfiaknak.

A fenti előzetes megbeszélést követően, 2009. november 23-án a vádlottak a sértettel együtt Görögországba utaztak, és őt az „Sz.” által bordélyházként üzemeltetett apartmanhoz vitték. Ekkor már itt tartózkodott K. Zs. sértett is.

T. N. sértett ezt követően 2010. január közepéig tartózkodott Görögországban, ahol az „Sz.” által fenntartott épületben prostitúciós tevékenységet végzett. Ezen időszakban a sértett kétszer látogatott haza Magyarországra, majd alkalommal a vádlottak vitték őt vissza „munkahelyére”, a görögországi N. P.-be.

T. N. sértett végül harmadik alkalommal, 2010. január közepén autóbusszal jött vissza végleg Magyarországra.

A prostitúciós tevékenységéért T. N. sértett az előzetesen megbeszéltekhez képest jóval kevesebb, havonta összesen mintegy 200 eurót kapott kézhez.

III.

Az I. r. vádlott a V. Night Clubban találkozott D. H. sértettel, majd felajánlotta neki, hogy részére görögországi prostitúciós munkát tud szervezni.

Miután a sértett elfogadta az I. r. vádlott ajánlatát, 2009 telén – ennél pontosabban meg nem határozható időpontban – az I. r. vádlottal együtt kiutazott Görögországba, ahol az „Sz.” néven ismert személy által biztosított ingatlanban folytatta a prostitúciós tevékenységét. Kiérkezéskor már ott tartózkodott T. N. sértett is.

D. H. sértett ezután körülbelül 10-11 napig folytatta e tevékenységet, amely után az I. r. vádlott őt hazahozta, majd a korábban megbeszéltek szerint elszámolt vele.

IV.

Sz. K. sértett korábbi élettársa, T. T. által 2010 januárjában ismerkedett meg az I. r. és a II. r. vádlottakkal. Az I. r. vádlott felajánlotta neki, hogy Görögországban végezhető prostitúciós munkát tud számára közvetíteni, amelyből a sértett jelentős jövedelemre tehet szert.

Az I. r. vádlott ajánlata megfelelt Sz. K. sértettnek, aki ezért 2010 januárjában az I. r. és a II. r. vádlottakkal közösen a görögországi N. P.-be utazott, ahol közel két hétig az „Sz.” nevű személy által bordélyházként üzemeltetett épületben dolgozott.

A sértett keresetének egy részét a vádlottak megtartották. Ezt követően Sz. K. sértett 2010. január végén a vádlottakkal együtt Magyarországra jött, majd minden kapcsolatot megszakított velük.

V.

V. A. A. román állampolgár sértett 2009. év végén – ennél pontosabban meg nem határozható időpontban – egy sz.-i szórakozóhelyen hallotta, hogy az I. r. vádlott egy másik férfival beszélget, akinek a vádlott elmondta, hogy Görögországban folytatható prostitúciós tevékenység céljára keres lányokat. A sértett ezért jelentkezett az I. r. vádlottnál, hogy az ő segítségével kiutazna Görögországba.

A részletek megbeszélése után az I. r. vádlott 2009. november 16. napján, személygépkocsijával Sz.-re, a McDonald’s parkolójába ment, ahol felvette V. A. A. sértettet, majd együtt Görögországba utaztak.

V. A. A. sértett 2009. november közepe és 2010. május közepe között, összesen három alkalommal, esetenként 2-3 hetes „turnusokra” utazott ki az I. r. vádlott segítségével Görögországba, ahol az „Sz.” által vezetett bordélyházban fogadta az ügyfeleket, akikkel szexuális kapcsolatot létesített. Az így megszerzett pénz részét az I. r. vádlottnak átadta, majd minden kapcsolatot megszakított vele.

Az I. r. vádlott a bűnösségét nem ismerte el, azonban a büntetőeljárás során egyáltalán nem tett vallomást. Kérdésekre nem kívánt válaszolni és észrevételeket sem tett.

A nyomozó hatóság tanúként kihallgatta a I-V. tényállások sértettjeit, akik közül T. N., D. H. és Sz. K. a tárgyaláson is megjelent és vallomást tett.

Az I. tényállás sértettje, K. Zs. tanú a tárgyaláson szabályszerű idézésre nem jelent meg, majd rendőri elővezetése sem járt eredménnyel. A bíróság ezért a Be.296. § (2) bekezdés b) pontja szerint eljárva az ügyész, a vádlottak és védőik együttes indítványára felolvasás útján tette a bizonyítás anyagává K. Zs. sértett nyomozás során tett vallomását. Az okirattal igazoltan állandó jelleggel Angliában tartózkodó V. A. A. sértett számára a bíróság engedélyezte az írásbeli tanúvallomás tételét.

K. Zs. sértett a nyomozás során előadta, hogy neki a II. r. vádlott ajánlotta fel: Görögországban van egy ház, ahol lehetne dolgozni, férfiaknak kellene szexuális szolgáltatást nyújtani. A II. r. vádlott az is említette neki, hogy az I. r. vádlott tudna ebben segíteni, ugyanis ő az, aki kapcsolatban áll egy görög személlyel, „Sz.-szel”, nála lehet dolgozni. Ezt követően a vádlottak többször kivitték a sértettet Görögországba, ahol az első időszakban mintegy 5500 eurót keresett, ebből azonban csak 800 eurót kapott kézhez. A tanúnak az I. r. és a II. r. vádlottak mondták el, hogy ők „Sz.-től” ügyfelenként 30 eurót kaptak a sértett által elvégzett munkáért. A vádlottak jelezték neki azt is, hogy a tanú fizetségéből levonták a Görögországba történő kiszállításának díját, illetve az élelmiszerköltséget.

K. Zs. elmondta, hogy vezetnie kellett az eltelt napokat, illetve az elvégzett munkák, vendégek számát. Amikor a sértett először hazajött Görögországból, a II. r. vádlottnál lakott. Ezt követően 2009. szeptember 20-án újra kiment a vádlottakkal Görögországba, és ekkor már T. N. is ott dolgozott, majd két másik lány is érkezett, akiket a tanú Á. és H. néven ismert. Őket szintén az I. r. és a II. r. vádlottak hozták oda. K. Zs. részletesen beszámolt a Görögországban történtekről, amelyből nyilvánvaló volt a vádlottak prostitúciós tevékenységet végző személyek közvetítésével kapcsolatos anyagi érdeke is. A felismerésre bemutatás alkalmával K. Zs. képről egyértelműen megismerte mind a vádlottakat, mind pedig T. N. sértettet.

Folytatólagos kihallgatása alkalmával K. Zs. tanú ismét beszámolt arról, hogy a II. r. vádlott mondta neki: Görögországban pénzért fog szexuális szolgáltatást nyújtani férfiaknak. A II. r. vádlott azt is elmondta, hogy a tanúnak ki kell majd fizetnie az utazási költségeket és a fizetésének felét. Erről a II. r. vádlott házában beszéltek. Az I. r. vádlottat K. Zs. tanú a II. r. vádlott által ismerte meg, és ő is elmondta a tanúnak, hogy Görögországban pénzért kell szexuális szolgáltatást nyújtania férfiaknak. A tanú a többi sértettel egyezően számolt be arról, hogy az I. r. vádlott mondta neki: vezessenek egy füzetet az ügyfelekről. Az I. r. vádlott közölte azt is, hogy „Sz.” fizet a vádlottnak, ők pedig a prostitúciós munkát végző sértetteknek. A többi tanúval egyezően állította továbbá, hogy egy együttlét ára 60 euró volt. K. Zs. tanú megjegyezte: hallotta a II. r. vádlottat panaszkodni arról, hogy állítólag őt az I. r. vádlott mindig „átvágja”. Elmondta továbbá, hogy az első Görögországban utazását megelőzően készített útlevél az I. r. vádlottnál maradt, azt azóta sem kapta vissza.

T. N. sértett részletesen beszámolt arról, hogy a P., F. terén történt találkozón mind a két vádlott megjelent, akik felváltva beszélve elmondták a tanúnak: a munka lényege az lenne, hogy orálisan kellene kielégíteni vendégeket és ezzel sok pénzt lehet keresni. A tanú az anyagi nehézségei miatt úgy döntött, hogy elvállalja a munkát, majd a pápai találkozót követően egy-két hét múlva a vádlottakkal együtt ment ki Görögországba. A két vádlott egyből „Sz.-hez” vitte őt, és útközben elmondták a tanúnak, hogy „Sz.” egy szobát fog fenntartani a részére, ahol dolgozni kell. T. N. tanú elmondta, hogy a két vádlott oda-vissza utaztatta őt Magyarország és Görögország között. Amikor először hazamentek, hármukon kívül K. Zs. is az autóban volt. K. Zs. tanúval egyezően adta elő, hogy egy aktus ára 60 euró volt, amelyből 30 „Sz.-hez”, 15 a két vádlotthoz, 15 pedig az adott sértetthez került. T. N. elmondása szerint mindezt K. Zs.-től tudta meg, majd miután kiderült számára, hogy mennyi a tarifa, megkérdezte az I. r. vádlottat: miért ilyen kevés pénzt kap. A válaszra azonban már nem emlékezett. Ő is előadta, hogy vezettek egy listát az ügyfelekről. Hazafelé jövet számolták össze, hogy kinek hány kuncsaftja volt, végül a sértett az I. r. vádlottól kapta meg a pénzt.

Második alkalommal szintén a két vádlottal és K. Zs.-vel utazott ki Görögországba, majd az I. r. vádlott és felesége hozta őket haza. Harmadszor pedig az I. r. vádlott vitte őt ki, amelyet követően T. N. tanú busszal jött haza. A tanú elmondása szerint tehát K. Zs.-t is a vádlottak utaztatták Görögországba, míg Sz. K. sértett a párjával, illetve a vádlottakkal együtt érkezett oda.

T. N. előadta: amíg kint dolgoztak, közben is kijöttek néha a vádlottak, hogy egy-két napra meglátogassák „Sz.-t”. Figyelemre méltó volt a tanúnak az a megjegyzése, miszerint eredetileg ő nem tudta, hogy a vádlottak hogyan számolnak el egymással, illetve „Sz.-szel”, de egyszer a II. r. vádlott panaszkodott neki: ő sem kap elég pénzt az I. r. vádlottól. T. N. sértett végül havi szinten 54 000 forintot keresett, aminél azért eredetileg többre számított.

Mindezeken felül a vádlottak anyagi érdekeltségére utal T. N. tanú azon előadása is, miszerint az I. r. vádlott minden fizetés előtt megnézte magának a strigulákat, amelyeket a sértettek a vendégek száma alapján vezettek. Ezt az „nyilvántartást” az I. r. vádlott el is kérte a tanútól, hogy megnézze, milyen volt a forgalom. Ezen kívül a vádlottak hetente telefonon kérdezték T. N.-t, hogy jól megy-e az üzlet, ők ugyanis nem vezettek nyilvántartást, hanem az alapján a kimutatás alapján számoltak el a sértettekkel, amit T. N. és K. Zs. tanúk feljegyeztek.

T. N. tanú a nyomozás során képekről szintén egyértelműen felismerte a vádlottakat, illetve az „Sz.” néven ismert személyt, aki az egyik színes fényképen a II. r. vádlott társaságában volt látható.

D. H. sértett előadta, hogy az I. r. vádlottal egy night clubban találkozott. A vádlott volt az, aki odament a tanúhoz, A.-ként bemutatkozott, majd felvázolta fel neki, hogy Görögországban szexuális szolgáltatást kellene nyújtania férfiaknak, amivel pénzt lehet keresni. Miután megbeszélték az időpontot, az I. r. vádlott D. H. sértettet kivitte Görögországba. Arra ugyanakkor a sértett nem tudott egyértelműen válaszolni, hogy a II. r. vádlott is velük utazott-e a kocsiban, vagy már csak odakint találkoztak vele. A tanú állítása szerint „Sz.-től” vett át pénzt, de már a nyomozás során sem tudott nyilatkozni arra, hogy mennyi volt a tarifa és ő maga ennek mekkora részét kapta meg. Emlékezett ugyanakkor arra, hogy amikor az I. r. vádlott őt hazahozta kocsival, a tanúnak ki kellett fizetnie a benzinköltséget. Az I. r. vádlott tehát véleménye szerint nem szívességből vitte ki őt külföldre.

D. H. tanú emlékezett K. Zs.-re és T. N.-re is, akiket véleménye szerint szintén az általa A. néven ismert I. r. vádlott vitt ki Görögországba. Az I. r. vádlott ugyanis a többi lánynak is köszönt ott, ahol D. H. sértett dolgozott, így számára úgy tűnt, hogy ismer mindenkit. Emlékezete szerint az I. r. vádlott fel is háborodott azon, hogy K. Zs. a Görögországban tartózkodása alatt valakivel megismerkedett és elment.

D. H. tanú semmilyen konkrétumot nem tudott mondani azonban arról, hogy a II. r. vádlottnak bármi köze lett volna az ő beszervezésében. Emlékezett azonban a II. r. vádlottra, aki emlékezete szerint a N. nevű lánnyal érkezett Görögországba.

H. L. tanú – aki az eset idején a V. nevezetű Night Clubbot üzemeltette – D. H. sértett kapcsán terhelő tartalmú vallomást tett az I. r. vádlottra. Állítása szerint ugyanis az I. r. vádlott megkereste azzal: hadd vigyen el a Night Clubból lányokat külföldre. H. L. tanú határozott nemet mondott az I. r. vádlottnak, azaz elutasította őt, hiszen nem is állt érdekében, hogy a kérésnek eleget tegyen. Ezt követően a tanú látta, amint az I. r. vádlott később mégis beszélt D. H. sértettel.

Sz. K. sértett előadta, hogy a párjával, T. T.-vel és a II. r. vádlottal együtt mentek ki Görögországba. T. T. ugyanis régóta ismerte a II. r. vádlottat, barátok voltak. A tanú állítása szerint a kiutazását megelőzően csupán a barátjával beszélt a kint végzendő munkáról, a vádlottakkal nem. Elmondása szerint a sértett azért sejtette, hogy mit kell odakint csinálnia, majd az utazás közben az autóban már konkrétan beszéltek is a munkáról. Állítása szerint az alatt a két hét alatt, amíg kint dolgozott, csak „Sz.-től” vett át pénzt, majd az I. r. vádlott hozta őt haza. Kérdésre a vallomását akként pontosította, hogy amikor kiutaztak Görögországba, rajta és a párján kívül mindkét vádlott az autóban volt. Amikor odaért, egyből „Sz.-hez” mentek. Állítása szerint az akkori élettársa intézte el az I. r. és a II. r. vádlottakkal, hogy a tanú kimehessen dolgozni. Ő volt az, aki megbeszélt velük mindent, majd másnap reggel 7-re már mentek is a II. r. vádlott bodajki lakására és az I. r. vádlott autójával öten: a vádlottak, Sz. K., T. T. és T. N. indultak el Görögországba. Útközben hangzott el az I. r. vádlottól, hogy nem 50 eurót kapnak ügyfelenként, csak 30-at, és ebből a vádlottak is levesznek valamit. A tanú állítása szerint már egy pár napja Görögországban voltak, amikor kiderült, hogy a 30 euró fele az I. r. és a II. r. vádlottakhoz kerül, azaz a sértett 15 eurót kapott ügyfelenként.

T. N. és K. Zs. tanúkkal egyezően nyilatkozott arról Sz. K. sértett is, hogy az ügyfelek után kapott pénz fele „Sz.-nél” maradt, a másik fele meg „miénk és a T.-é” lett. Szintén a többi sértettel egyezően adta elő, hogy a vádlottak közölték vele: kapnak egy telefont, amin „Sz.” fog szólni nekik, ha jött egy ügyfél. Az I. r. vádlott elmondta azt is, hogy fel kell írni egy papírra, hány ügyfél fordult meg náluk. Az vendégekről vezetett nyilvántartást tartalmazó papírt T. N. tanú a hazafelé úton összetépte.

Sz. K. tanú T. N.-n kívül emlékezett az általa Zs. néven ismert lányra is, akit egyszer látott beszállni az I. r. vádlott autójába.

A nyomozás során a tanú képről mind T. N.-t, mind K. Zs.-t megismerte. Állítása szerint T. N. hazafele jövet panaszkodott arról, hogy nem annyi pénzért dolgozott, amennyiért akart.

T. T. tanú elmondta, hogy ő a II. r. vádlottat és családját valóban régóta ismerte, és a fentiekkel egyezően adta elő, hogy a vádlottakkal, Sz. K.-val és T. N.-nel együtt utazott ki Görögországba. Sz. K. és T. T. tanúk szembesítése eredménytelen volt ugyan a tekintetben, hogy melyikük szervezte meg a vádlottakkal történő külföldre utazást, azt azonban egybehangzóan állították, hogy Sz. K. a vádlottak közreműködése révén dolgozott Görögországban.

V. A. A. sértett a nyomozás során előadta, hogy első alkalommal 2009. november 16-án utazott ki Görögországba, amely állítását az útlevelének 5. oldalán a magyar-szerb határ átlépésekor készült pecséttel igazolta. Úgy nyilatkozott, hogy Görögországba prostituáltnak ment ki összesen kétszer vagy háromszor, alkalmanként 2-3- hétre: másodszor 2010. február 03-án, harmadszor pedig 2010. április 28-án utazott ki, és 2010. május közepén jött haza végleg.

A hely, ahova ment egy „Sz.” nevű emberé volt. Előzményként V. A. A. előadta, hogy hallotta, amint két férfi beszél egymással, hogy Görögországba keresnek lányokat munkavégzésre. Az nem hangzott el ugyan konkrétan, hogy prostitúcióról van szó, de ez számára egyértelmű volt. Odament ezért a két férfihoz és mondta nekik, hogy érdekelné őt a görögországi munka. Az egyik férfi ekkor felajánlotta, hogy kiviszi a tanút dolgozni, aki ha kifizeti az útiköltséget, és tetszik neki a munka, akkor a többit is megbeszélik majd. Ezt követően a tanú két-három nap múlva találkozott Sz.-n, a McDonalds parkolójában a szórakozóhelyen megismert férfival és együtt elutaztak Görögországba, a „Sz.-hez”. Véleménye szerint a vendégeket „Sz.” szervezte, mivel a sértett senkivel sem beszélt, az ügyfelek csak kopogtak az ajtón. Miután a vendég lerakta a pénzt az asztalra, a tanú megcsinálta, amit vállalt, majd az ügyfél elment, a pénz pedig az asztalon maradt egy kis doboztam. „Sz.” esténként bejött a tanúhoz és odaadta a fizetségét: a keresett pénz felét, míg a másik felét esténként elvitte. A tanú azonban nem tudott nyilatkozni arra, hogy ezzel az összeggel később mi történt. Előadása szerint naponta legfeljebb három vendége volt, azt pedig senki nem mondta neki, hogy vezessen róluk feljegyzést. V. A. A. tanú kérdésre úgy nyilatkozott, hogy munkavégzése során csupán egy H. nevű lánnyal találkozott, azonban róla sem tudott ennél többet elmondani.

V. A. A. sértett a nyomozás során fényképről az I. r. vádlott személyében ismerte fel azt a férfit, aki őt első alkalommal Görögországba „Sz.-hez” kivitte. Felismerte továbbá az általa H.-ként ismert D. H. sértettet, illetve a „Sz.” néven ismert férfit is.

Az írásbeli tanúvallomásában V. A. A. tanú előadta, hogy az „első pár alkalommal” az I. r. vádlott vitte őt ki Görögországba, egyébként busszal közlekedett. Előzményként kérdésre előadta, hogy ő munkát keresett és az I. r. vádlott mondta, hogy tud ebben segíteni. A tanú állítása szerint nagyon jól tudta, hogy milyen munkát vállal el. Amikor ezt megbeszélték az I. r. vádlottal, egy szó sem hangzott el a fizetésről. Az írásbeli vallomás ugyanakkor ellentmondást is tartalmaz, ugyanis a tanú állította: sem „Sz.-től”, sem az I. r. vádlottól nem kapott fizetést, nem vett át pénzt.

A II. r. vádlottnál 2010. szeptember 28. napján foganatosított házkutatás alkalmával előkerült egy határidő napló, amelybe a görögországi tartózkodással kapcsolatos bejegyzés és két telefonszám is szerepelt „H. és Á.”, illetve „K.” nevekkel kapcsolatban. Előkerültek továbbá olyan fényképek, amelyek az I. r. és a II. r. vádlottakat tengerparti környezetben, illetve a II. r. vádlottat az „Sz.” néven ismert férfi társaságában ábrázolják.

Az ORFK megkeresésére az Europol Magyar Összekötő Iroda beazonosította az „Sz.” néven ismert férfit, aki valójában S. S., és akivel kapcsolatban megállapítható, hogy őt korábban már többször is letartóztatták és elítélték kerítésért, emberkereskedelemért, illetve az információgyűjtés idején két további büntetőeljárás is folyamatban volt ellene. Az egyik eljárás során az „Sz.” néven ismert személyről készült – a nyomozati iratok 59. oldalán található – fényképről a sértettek a nyomozás során kivétel nélkül felismerték munkaadójukat.

A nyomozóhatóság által beszerzett – a nyomozati iratok 113-115. oldalán található – híváslista adatok egyértelműen arra utalnak, hogy a vád szerinti időszakban az I. r. és a II. r. vádlottak között aktív hívásforgalom volt.

A bizonyítékok együttes értékelése alapján ismét hangsúlyozni kell, hogy az I. r. vádlott bűnösségének tagadásán kívül nem kívánt élni az érdemi védekezés előterjesztésének lehetőségével, sőt észrevételt sem tett akkor, amikor a bíróság a tárgyaláson a jelenlétében hallgatott ki három sértettet tanúként.

Megjegyzendő továbbá, hogy a sértettek, akik a rendelkezésre álló adatok szerint korábban egymást egyáltalán nem ismerték, gyakorlatilag egyező tartalmú vallomást tettek az I. r. vádlott szerepét illetően. A szexuális szolgáltatásért járó pénz kifizetője, illetve annak összege tekintetében D. H. és V. A. A. sértett vallomása ugyan némileg ellentétben áll a többi sértett egybehangzó nyilatkozatával, az ugyanakkor valamennyi vallomásból kitűnik: az I. r. vádlott rendszeresen és mindig haszonszerzési céllal működött közre az „Sz.” néven ismert személynek dolgozó sértettek görögországi utaztatásához.

A vád tárgyát tett cselekmény Btk. szerinti minősítése szempontjából mindenképpen szükséges a kialakult bírói gyakorlat elemzése.

Az 1978. évi IV. törvény 207. § (1) bekezdése szerint a kerítés bűntettét az követi el, aki haszonszerzés céljából valakit közösülésre, vagy fajtalanságra másnak megszerez. E bűncselekmény jogi tárgya a nemi erkölcs, ami szerint az anyagiasságot mások nemi kapcsolatától távol kell tartani.

A kerítés bűntettének törvényi tényállása által megkívánt megszerzéshez minimálisan az szükséges, hogy az elkövető a harmadik személy törekvésének ismeretében olyan helyzetet teremt, amelyben a harmadik személy alkalmat kap arra, hogy a nemi cselekményre irányuló törekvéseit a passzív alany előtt feltárja. A bűncselekmény csak szándékosan és célzatosan, azaz kifejezetten mások nemi kapcsolatának létrehozására irányulóan követhető el, a tettest ennek során haszonszerzési célzat vezérli.

A BH 2003.8. szerint a kerítés bűntettének elkövetési magatartásaként megjelölt megszerzés befejezetté válik az által, ha az elkövető anyagi haszonszerzés céljából harmadik személy számára a passzív alannyal való nemi cselekmény közvetlen lehetőségét megteremti. A megszerzés tehát már ekkor befejeződik.

A BH 2012.145. számú határozat kifejti: a kerítés bűncselekményének nem fogalmi ismérve, hogy az elkövető az elkövetési tevékenység kifejtése révén kapcsolatba kerüljön azzal a harmadik személlyel is, aki a passzív alany szexuális szolgáltatását igénybe veszi. A bűncselekmény tényállásszerűen megvalósul azzal, ha az elkövető haszonszerzés céljából megteremti a passzív alany mással, vagy másokkal történő nemi kapcsolatának a közvetlen lehetőségét. A törvény tehát nem kíván meg közvetlen viszonyt az elkövető és a sértettel szexuális kapcsolatba kerülő „más személy” között.

A BH 2003.142. a kerítés bűntettéhez köthető bűnsegély kérdését tárgyalja egy a jelen ügy tényállásaihoz igen hasonló eset részletezésével. E BH II. pontja szerint az üzletszerűen elkövetett kerítéshez nyújtott bűnsegély megvalósul, ha az elkövető tudatában van annak, hogy az általa kiszemelt nőket a társa az általa üzemeltetett bárban, a saját vagyoni haszna végett üzletszerű kéjelgés folytatására bírja rá és ennek érdekében az elkövető részt vesz a nőknek a szórakozóhelyre való szállításában. Ugyanezen BH III. pontja szerint a bűnsegéd járulékos jellegéből adódóan a segítő magatartás időbelileg nem szükségszerűen esik egybe a tettesi cselekménnyel, hanem attól elkülönülhet, azt megelőzheti.

Jelen esetben megállapítható, hogy az I. r. és a II. r. vádlottak egyáltalán nem kerültek kapcsolatba azokkal a személyekkel, akik a vádlottak által az „Sz.” nevű személyhez közvetített sértettekkel szexuális kapcsolatba kerültek. Az ugyanakkor egyértelmű, hogy tudomással bírtak arról: „Sz.” a görögországi N. P-ben egy bordélyházat tart fenn, és az ott dolgozó lányokkal az ügyfelek pénz fejében szexuális kapcsolatot létesítenek.

A fent részletezettek szerint a kerítés bűntette tényállásának ismérvét képező megszerzéshez elegendő olyan helyzet megteremtése, ami lehetővé teszi a passzív alany mással, vagy másokkal történő nemi kapcsolatának a közvetlen lehetőségét. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kétségtelenül rögzíthető, hogy a mindenki által „Sz.” néven ismert görög állampolgár a pénz fejében igénybevett szexuális szolgáltatás lehetőségét a N. P.-ben üzemeltetett épület fenntartásával megteremtette. E tevékenységéhez pedig a vádlottak szándékosan segítséget nyújtottak azzal, hogy a sértetteket előbb rábírták a szexuális szolgáltatást nyújtását jelentő munkára, majd őket Görögországba, a munkavégzés helyére vitték. Előzetesen, illetve útközben részletesen elmagyarázták nekik a munkával kapcsolatos részleteket.

A sértettek elmondása alapján kétségtelen az is, hogy a vádlottak nem csupán segítségnyújtás céljából, „karitatív jelleggel” segítettek abban, hogy a sértettek munkát találjanak, hanem ebben rendszeres haszonszerzési célzat is vezérelte őket. Erre utal elsősorban az, hogy a vádlottak a Magyarországra történő hazaérkezésüket követően számoltak el a sértettek többségével, minden esetben figyelembe véve, illetve levonva az útiköltség összegét. Ezen kívül az I. r. vádlott telefon útján, valamint sértettek által készített feljegyzések ellenőrzésével rendszeresen figyelemmel követte az ügyfélforgalmat.

Figyelemmel továbbá arra, hogy az I. r. vádlott rövid időn belül nem csupán egy, hanem összesen öt sértett tekintetében követte el ugyanazt a cselekményt, sőt három sértettet több esetben Görögországba vitt, esetében mindenképpen megállapítható a rendszeres haszonszerzésre törekvés, vagyis az üzletszerűség. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján ugyan nem volt tisztázható, hogy az I. r. vádlott mikor és milyen módon ismerkedett meg az „Sz.” néven ismert görög állampolgárral, azonban tekintettel az ítéleti tényállásban foglaltakra, értelemszerűen kialakult közöttük egy megállapodás, amely a bűnsegédként elkövetett kerítés rendszeres haszonszerzés érdekében történő többszöri jövőbeli elkövetésére vonatkozott.

A bíróság ezért a vádirati minősítéssel értett egyet, amikor a vádlottak bűnösségét bűnsegédként elkövetett üzletszerű kerítés bűntettében megállapította.

Az I. r. vádlott védőjének érvelése szerint védence legfeljebb az 1978. évi IV. törvény 206. §-a szerinti kitartottság bűntettét követhette el. Ezzel a bíróság nem értett egyet, hiszen a lefolytatott bizonyítás szerint a szexuális szolgáltatásért kapott pénz a sértettektől először „Sz.-hez” került, majd ő volt az, aki az I. r. vádlottal elszámolt. A vádlottak és a sértettek tehát nem közvetlenül, hanem „Sz.” által álltak egymással üzleti jellegű kapcsolatban. Miután tehát a sértettek nem a vádlottaknak fizettek, sőt többször az I. r. vádlottól kapták meg utólag a fizetségüket, a jelen ügy tárgyát képező tényállások nem merítik ki a kitartottság bűntettének törvényi tényállását.

A bíróság a fentiek alapján az I. r. vádlott – mint az 1978. évi IV. törvény 21. § (2) bekezdése szerinti bűnsegéd – bűnösségét 3 rb. az 1978. évi IV. törvény 207. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdése szerint minősülő folytatólagosan elkövetett, üzletszerű kerítés bűntettében (I-II. és V. tényállások), valamint 2 rb., üzletszerű kerítés bűntettében (III. és IV. tényállások) állapította meg.

A K. Zs., T. N. és V. A. A. sértettekhez köthető bűncselekmények – miután a sértettek Görögországba, illetve hazautaztatására az I. r. vádlott részéről rövid időn belül azonos céllal, több alkalommal is sor került – az 1978. évi IV. törvény 12. § (2) bekezdése értelmében folytatólagosan elkövetettnek minősülnek.

A bíróság a büntetés kiszabása során az I. r. vádlott vonatkozásában súlyosító körülményként értékelte, hogy összesen öt bűncselekmény áll egymással halmazatban, amelyek közül három folytatólagosan elkövetettnek minősül. További súlyosító körülmény, hogy az I. r. vádlott büntetett előéletű, mivel őt a bíróság korábban egy alkalommal végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. A jelen eljárás tárgyát képező bűncselekményeket egy vele szemben ekkor már folyamatban levő másik büntetőeljárás hatálya alatt állva, annak dacára valósította meg.

Igen jelentős súlyosító körülmény, hogy az 1978. évi IV. törvény 137. §-ának 14. pontja értelmében az I. r. vádlott visszaesőnek minősül. A bűnügyi nyilvántartás adatai alapján ugyanis megállapítható, hogy a korábbi szabadságvesztésből 2006. június 26. napján szabadult feltételesen, amely feltételes szabadsága 2007. július 25. napjától telt el, azaz ekkor szűnt meg a büntetés végrehajthatósága. Ezen időponttól kezdődően a jelen ügy tárgyát képező bűncselekmények elkövetéséig 3 év még nem telt el.

Végezetül pedig súlyosító körülményként kell értékelni, hogy az I. r. vádlott nem csupán egy-egy alkalommal, hanem több hét, illetve több hónap tekintetében működött közre a sértetteknek más számára közösülés vagy fajtalanság céljából történő megszerzésében.

Enyhítő körülményként kell ugyanakkor értékelni, hogy a bűncselekmények óta több mint 4 év telt el, illetve hogy az I. r. vádlott a bűncselekményeket nem tettesként, hanem csupán bűnsegédként, azaz részesként valósította meg. Végül az I. r. vádlott személyi körülményei tekintetében további enyhítő körülmény, hogy egy kiskorú gyermeket nevel saját háztartásában.

Az 1978. évi IV. törvény 207. § (2) bekezdése az üzletszerű kerítés bűntettét 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Az 1978. évi IV. törvény 85. §-ban rögzített halmazati szabályok szerint a vádlottal szemben jelen esetben 1 évtől 7 év 6 hónapig terjedő tartamú szabadságvesztés szabható ki. A törvény 83. § (2) bekezdése szerinti ún. középmérték tehát 4 év 3 hónap.

Tekintettel a számos és jelentős súlyosító körülményre az 1978. évi IV. törvény 37. §-ban rögzített büntetési célokat kizárólag végrehajtandó szabadságvesztés szolgálja megfelelően. Figyelembe véve elsősorban a többszörös bűncselekmény halmazatot, illetve a vádlott visszaesői minőségét, a büntetési tétel alsó határát jelentősebben meghaladó, a középmértékhez közeli szabadságvesztés kiszabása indokolt.

A bíróság ezért az I. r. vádlottat az 1978. évi IV. törvény 40-41. § alapján 3 év végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtási fokozata az 1978. évi IV. törvény 43. § a) pontja értelmében börtön.

Az I. r. vádlott méltatlan arra, hogy a társadalom közügyeiben részt vegyen, ezért őt a bíróság az 1978. évi IV. törvény 62. §-a alapján mellékbüntetésül eltiltotta a közügyektől. A mellékbüntetés tartamát a méltatlanság fokához igazodóan, illetve a szabadságvesztés tartamához mérten szintén 3 évben határozta meg.

Az 1978. évi IV. törvény 99. §-a szerint a bíróság rendelkezett a vádlott által őrizetben, illetve házi őrizetben töltött időnek a szabadságvesztés tartamába történő beszámításáról. A 99. § (3) és (4) bekezdése szerint börtön fokozat esetén egy nap szabadságvesztésnek négy nap házi őrizetben töltött idő felel meg. Jelen esetben a vádlott összesen 28 napot töltött házi őrizetben, ami tehát 7 nap börtönbüntetésnek felel meg.

A bíróság a II. r. vádlott – mint a Btk. 14. § (2) bekezdése szerinti bűnsegéd – bűnösségét 2. rb, folytatólagosan elkövetett üzletszerű kerítés bűntettében [Btk. 200. § (1) és (3) bek., I. és II. tényállások], valamint 1 rb. üzletszerű kerítés bűntettében [Btk. 200. § (1) és (3) bek., IV. tényállás] állapította meg.

Az I. és II. tényállás tekintetében a folytatólagosságról [Btk. 6. § (2) bek.] az I. r. vádlott esetében írtak megfelelően irányadóak a II. r. vádlott vonatkozásában is.

A bíróság a II. r. vádlott vonatkozásában az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény (ún. régi Btk.) helyett az elbíráláskor hatályos 2012. évi C. tv. (Btk.) rendelkezéseit alkalmazta a Btk. 2. § (2) bekezdése szerint eljárva, ugyanis a Btk. rendelkezései – tekintettel a 38. § (2) bekezdés a) pontjára – a II. r. vádlottra nézve összességében kedvezőbben.

A bíróság a II. r. vádlottat a Btk. 36-37. §-a alapján 2 év szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtási fokozata a Btk. 37. § (2) bekezdés a) pontja értelmében börtön.

Tekintettel arra, hogy a II. r. vádlott a bűncselekmények elkövetésekor büntetlen előéletű volt, a bíróság lehetőséget látott arra, hogy a Btk. 85. § (1) és (2) bekezdése alapján a szabadságvesztés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggessze.

Hangsúlyozni kell, hogy a Btk. 87. § b) pontja értelmében a felfüggesztett szabadságvesztést végre kell hajtani, ha az elkövetőt a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik.

A bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának esetére a Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontja alapján megállapította, hogy a II. r. vádlott legkorábban a büntetés 2/3-ad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

A lefolytatott bizonyítás alapján nem volt egyértelműen bizonyítható, hogy a II. r. vádlott részt vett volna a III. tényállás sértettje, D. H. szexuális szolgáltatás nyújtása céljából történő külföldre közvetítésében. E tényállás tekintetében ezért őt a bíróság a Be. 331. § (1) és (3) bekezdése szerint eljárva - bűncselekmény bizonyítottságának hiányában - a II. r. vádlottat 1 rb. bűnsegédként elkövetett üzletszerű kerítés bűntettének vádja [Btk. 200. § (1) és (3) bek.] alól felmentette.

A bíróság a büntetőeljárás során lefoglalt bűnjelek lefoglalását a Be. 155. § (1) bekezdése alapján megszüntette, és azok közül – a Be. 155. § (2) és (4) bekezdés alapján – rendelkezett az I. r. vádlott tulajdonát képező, illetve a tőle lefoglalt tárgyak kiadásáról. A híváslistákat tartalmazó CD lemezek tekintetében úgy rendelkezett, hogy azok az iratok részét képezik.

Tekintettel arra, hogy a bíróság a vádlottak büntetőjogi felelősségét megállapította, a Be. 338. § (1) bekezdése alapján kötelezte őket a bűnügyi költség megfizetésére. Ennek alapján a vádlottak külön-külön viselik a Be. 46. § a) pontja, illetve – az I. r. vádlott vonatkozásában – a Be.46. § b) pontja értelmében kötelező védelemmel felmerült kirendelt védői díjakat (költségjegyzék 1., illetve 7. és 8. tételszám), ugyanakkor egyetemlegesen kötelesek megfizetni a tanúk útiköltségével felmerült bűnügyi költséget (költségjegyzék 2., 4-5-6. tételszám).

A nyomozó hatóság által kirendelt igazságügyi számítástechnikai szakértő díját (költségjegyzék 3. tételszám) a Be. 339. § (1) bekezdése szerint az állam viseli.

A kihirdetett ítélet a II. r. vádlott vonatkozásában jogerőre emelkedett, így azt az ő tekintetében a bíróság a Be. 259. § (1) bekezdése szerint eljárva rövidített indokolással foglalta írásba.

Székesfehérvár, 2014. május 20. napján

Vízner Lászlóné ülnök, dr. Turi Bálint a tanács elnöke, Takácsné Posta Erzsébet ülnök

Z á r a d é k:

A 67. sorszámú ítélet a II. r. vádlott vonatkozásában 2014. május 20. napján jogerőre emelkedett és a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kivételével végrehajthatóvá vált.

Székesfehérvár, 2014. május 20.

dr. Turi Bálint

a tanács elnöke

(Székesfehérvári Járásbíróság, 13. B. 15/2012.)