A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27839/2018/12. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 95. §, (3) bek., 96. §, (1) bek., (3) bek.] Bíró: Dancsné dr. Simon Mária

Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

2.K.27.839/2018/12.

A bíróság a Pongrácz és Társai Ügyvédi Iroda (Eljáró ügyvéd: Dr. Pongrácz Tibor) által képviselt felperesnek - Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága alperes ellen, adóügyben indított közigazgatási perben meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 40.000,- (negyvenezer) Ft perköltséget.

Köteles továbbá a felperes az illetékes adóhatóság külön felhívására és számlájára megfizetni 446.300,- (négyszáznegyvenhatezer-háromszáz) Ft feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A bíróság a keresetlevél, alperes védirata, a felek nyilatkozatai és a csatolt közigazgatási iratok alapján a következő tényállást állapította meg:

A felperes 2009. február 16-án kezdte meg tevékenységét, bejelentett fő tevékenysége: PR, kommunikáció, ügyvezetője alakulástól E. G.

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.) 87. § (1) bekezdés a) pontja alapján bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a 2014. október 1.-2016. december 31. közötti időszakra vonatkozóan, általános forgalmi adónemben 2017. október 3. és 2018. április 27. között.

A felperes 2014. évben havi Áfa bevallás benyújtására volt köteles, míg 2015. és 2016. években negyedéves Áfa-bevalló volt, a vizsgált időszakban bevallási kötelezettségének eleget tett.

Felperes ügyvezetője 2017. október 25-én tudta az adóhatóság rendelkezésére bocsátani a vizsgált időszak iratanyagát. Az iratok átvételéről az ugyanezen a napon kelt jegyzőkönyv készült.

Az elsőfokú adóhatóság az átvett iratok áttekintését követően észlelte, hogy az átadott iratanyag hiányos, az ugyanis nem tartalmazza a 2014. október, november, december havi, 2015. III. és IV. negyedévi, 2016. IV. negyedévi Áfa analitikákat, a rontott, sztornózott számlák listáját, a kimenő és bejövő számlákat, a T. M. Kft. szerződéseit, illetve teljesítési igazolásait, a bank- és pénztár kartonokat, a pénztárjelentéseket, pénztárnaplókat, a vevő- és a szállító folyószámlákat és kartonokat, a tárgyi eszköz kartonokat, a bevétel (9-es számlaosztály) kartonokat valamint az 5-ös számlaosztály főkönyvi kartonjait. Emiatt az elsőfokú adóhatóság végzéssel kétszer felszólította a felperest a hiányzó iratok pótlására, eredménytelenül. Az elsőfokú adóhatóság nyilatkozattételre hívta fel továbbá a felperes ismert vevőit és szállítóit.

Felperes a vizsgált időszakban a belföldi partnerei részére többek között piackutatást, WEB fejlesztést, on-line kampányfejlesztést stb. számlázott, legnagyobb partnere a R. B. Kft. volt. A felperes által ellenőrzésre átadott bizonylatokat, valamint a vevők által az elsőfokú adóhatóság felhívására csatolt számlákat az adóhatóság összevetette a felperes által benyújtott Áfa bevallások adataival és megállapította, hogy a felperes a kiegészítő jegyzőkönyv mellékleteiben részletezett számlákban foglalt bevételei után Áfa bevallási és befizetési kötelezettségének nem tett eleget. Felperes ezen eljárásával megsértette az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa törvény) 55. § (1) bekezdésében és 56. §-ában foglaltakat, melynek következtében 7.194 ezer forint adókülönbözetet keletkezett a felperes terhére, valamint 5.081 ezer forint adókülönbözetet keletkezett a felperes javára.

Az elsőfokú adóhatóság a közösségen belüli szolgáltatásnyújtás vonatkozásában megállapította, hogy a felperes nem szerepeltette a 2015. IV. negyedéves Áfa bevallásában a P. s.r.o. részére kiállított számlán szereplő ellenértéket, továbbá ezen időszak vonatkozásában 15A60-as bevallást sem nyújtott be. A megállapításnak adóvonzata nincs és az adóhatóság ezen mulasztás miatt mulasztási bírság kiszabása helyett a vizsgált időszakra vonatkozó összesítő nyilatkozat pótlólagos benyújtására kötelezte a felperest.

A beszerzést terhelő, levonható Áfa vonatkozásában az elsőfokú adóhatóság azt állapította meg, hogy felperes a vizsgált időszakban jellemzően belföldi partnerektől vett igénybe szolgáltatásokat, szerzett be eszközöket. A költségei a vizsgált időszakban: alvállalkozói díjak, taxiszolgáltatás, rezsi és telefonköltségek. Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy felperes 2014. év október-december hónapokra, 2015. év III. és IV. negyedévre, a 2016. év IV. negyedévre Áfa analitikát nem adott át az ellenőrzés részére. Az elsőfokú adóhatóság a felperes által átadott bizonylatokat összevetette az általa benyújtott Áfa bevallások adataival és megállapította, hogy az előzőekben felsorolt időszakok vonatkozásában eltérések tapasztalhatóak a benyújtott Áfa bevallások adatai és a felperes nevére szóló, Áfa levonásra jogosító számlák között. Ez alapján az Áfa törvény 119. § (1) bekezdése, a 120. § pontja, illetve a 127. § (1) bekezdése értelmében a felperes javára 4.164 ezer forint, terhére pedig 9.489 ezer forint adókülönbözet került megállapításra általános forgalmi adó adónemben.

Az elsőfokú adóhatóság az ellenőrzés eredményeként feltárt összesen 7.500 eFt adóhiány után a régi Art. 170. §-a, illetve 171. §-ai alapján - 50 %-os bírságmértéket alkalmazva - az adóbírság összegét 3.750 ezer forintban állapította meg, továbbá 282.000 Ft késedelmi pótlékot számított fel a régi Art. 165. § (1)-(4) bekezdései alapján. Az elsőfokú adóhatóság megállapította továbbá, hogy felperes a 2014. októberre, 2015 IV. negyedévre és 2016 IV. negyedévre benyújtott Áfa bevallásaiban az elsőfokú határozatban részletezett táblázatban szereplő, egymillió forintot meghaladó adótartalmú számlák esetében a kötelezően előírt adatszolgáltatási kötelezettségének nem tett eleget, mely miatt a 50.000 Ft-os összegű mulasztási bírságot szabott ki.

Az elsőfokú határozattal szemben felperes fellebbezést terjesztett elő, melyben előadta, hogy a megállapított tényállás valótlan, így az abból levont jogi következtetés is helytelen. Az elsőfokú adóhatóság eljárási hibákat vétett továbbá, melyekre figyelemmel a meghozott határozat megalapozatlan és jogszabálysértő. Felperes jogi képviselője sérelmezte, hogy az iratok adásáról készült jegyzőkönyv egyetlen okirat átadását sem rögzítette azonosításra alkalmas módon. Ezzel az elsőfokú adóhatóság megsértette a régi Art. 96. § (1) bekezdésében foglaltakat. Előadása szerint az eljárás során felperes többször kérte az elsőfokú adóhatóságtól, hogy bocsásson rendelkezésére az átvett iratok azonosításra alkalmas átvételi elismervény, átvételi igazolással ellátott másolatát, eredménytelenül.

Az iratok átvételéről készült jegyzőkönyv is rögzíti felperes képviselőjének azon nyilatkozatát, mely szerint a folyamatban lévő ellenőrzéshez kapcsolódóan valamennyi, az adóhatóság által kért dokumentum, továbbá a vizsgálathoz kapcsolódó összes irat átadásra került. Mivel pedig felperes minden iratot átadott, a hiányzó iratok hollétéről az adóhatóságnak lehet tudomása. A felperes jogi képviselője sérelmezte továbbá, hogy a felperes terhére a felszólítás mellett az iratpótlási kötelezettség megsértése miatt 100.000 Ft mulasztási bírság és kiszabásra került, mely határozatot - felperes fellebbezésére - az elsőfokú adóhatóság saját hatáskörben visszavonta. Felperes álláspontja szerint már ezen felszólítás sem volt jogszerű, hiszen a felperes ügyvezetője már a jegyzőkönyvben nyilatkozott arról, hogy minden iratot átadott.