A Fővárosi Törvényszék K.30337/2009/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/A. § (1) bek., (1) bek., (2) bek., (2) bek., 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 16. §] Bíró: Miskolczy Ambrusné

Fővárosi Bíróság

1. K. 30337/2009/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Bíróság

Dr. Bosch Márta ügyvéd (cím.) által képviselt felperes (cím.)

Dr. Demeter Judit elnök és Dr. Gregor Katalin jogtanácsos által képviselt Egyenlő Bánásmód Hatóság (cím hiv. szám: EBH/1260/2008/25.) alperes ellen

közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára indult perében meghozta a következő

Ítéletet

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000.- (húszezer) Ft perköltséget.

A kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

személy10 kérelmet nyújtott be az alperesi hatóságnál, arra hivatkozott, hogy a felperes vele szemben megsértette az egyenlő bánásmód biztosításának követelményét és személyével szemben ellenséges légkört alakítottak ki, majd 2008. június 21-én munkaidejének leteltét követően közölték vele, hogy munkaviszonya megszüntetésre kerül. Az ügy előzményeként előadta, hogy 30 éve dolgozik óvónőként és ebből 13 évet a felperes alkalmazásában töltött, 2006. februárjában egy kereskedelmi televízió riporterének interjút adott az alapítványok helyzetéről, ezt az óvoda vezetője rossz néven vette és fegyelmi eljárás is folyt ellene. Ezt követően 2007. januárjában az óvoda vezetői álláshely betöltésére pályázatot írtak ki és erre a panaszos is beadta a pályázatát. Ettől kezdődően fokozottan ellenséges hangulatot teremtett személyével szemben az óvoda jelenlegi vezetője és munkatársait is ellene hangolta.

Az alperesi hatóság a kérelem tárgyában hosszú és széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le, majd EBH 704/23/2007. (XI.30.) határozatával megállapította, hogy a felperes megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, a határozat kézhezvételétől a jogsértő magatartás további folytatását megtiltotta, egyúttal elrendelte a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 60 napra történő nyilvánosságra hozatalát.

A felperes bírósági felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő és a határozat felülvizsgálata iránti perben a Főváros Bíróság 21. K. 30158/2008/3. számú 2008. május 28-án kelt ítéletével hatályon kívül helyezte a hatóság döntését és új eljárást rendelt el.

A bíróság úgy ítélte meg, hogy a hatóság által kihallgatott tanúk egyértelműen nem tudták alátámasztani, hogy a felperes zaklatás tényállását valósította volna meg és ezért, amennyiben a hatóság ezt a tényállást megállapíthatónak találja, akkor további tanúkat kell meghallgatnia a tényállás tisztázása érdekében. A rendelkezésre álló tényekből ugyanis nem lehet arra következtetni, hogy a felperes megsértette volna az egyenlő bánásmód követelményét és hogy megvalósította volna az Egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV törvény (Ebtv.) 10. § (1) bekezdésében foglalt zaklatás tényállását azzal, hogy olyan magatartást tanúsított volna, amelynek hatására a kérelmezővel szemben ellenséges megalázó környezet alakult volna ki.

A bíróság utalt arra is, hogy az alperes határozatából a mérlegelés okszerűsége nem tűnt ki.

A bíróság megjegyezte, hogy az Alkotmánybíróság több határozatában is utalt arra, hogy a megkülönböztetés tilalma nem jelenti minden megkülönböztetés tilosságát. A különbségtétel alkotmányosságának feltétele, hogy megvalósuljon az egyenlőként - egyenlő méltóságú személyként - való bánásmód. A megkülönböztetésnek azonban egymással összehasonlítható alanyi körre kell vonatkoznia, az egyenlőként kezelés különböző jogi helyzetben lévők összehasonlítása esetén sem merülhet fel.

A bíróság rámutatott az Ebtv. 8. §-ában foglalt azon feltételre, hogy a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek az olyan rendelkezés minősül, amelynek eredményeként egy személy vagy egy csoport valós vagy vélt tulajdonsága miatt részesül összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban. A bíróság hiányolta, hogy a hatóság erre a tényre figyelmet fordított volna.

A bíróság felhívta a figyelmet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL törvény (Ket.) 50. §-ában írtakra, nevezetesen, hogy a hatóságnak a tényállást tisztázni kell.

A megismételt eljárásban az alperesi hatóság további bizonyítást folytatott le és kihallgatta személy1 tanút, személy2 óvodavezető helyettest, személy3, személy4, személy5 és személy6 óvoda pedagógusokat, majd személy7 és személy8 tanúkat is. Sor került személy9 óvoda pszichológus meghallgatására is.

A hatóság 2008. december 22-én kelt EBH/1260/2008/25. szám alatt határozatot hozott, melyben megállapította, hogy a felperes, mint munkáltató kérelmezővel szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, megvalósította az Ebtv. 10. § (1) bekezdése szerinti zaklatás törvényi tényállását, kérelmezőnek az Ebtv. 8. § t./ pontjában foglalt egyéb helyzetével az óvodavezetői poszt betöltésére kiírt pályázaton történő részvételével, mint védett tulajdonsággal összefüggésben olyan gyakorlatot folytatott, melynek eredményeként a kérelmezővel szemben ellenséges támadó környezet alakult ki, majd 2007. június 21. napján kérelmező közalkalmazotti jogviszonyát 2008. január 29-i hatállyal megszüntette.

A hatóság az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző magatartás jövőbeni tanúsítását a határozat kézhezvételétől megtiltotta, elrendelte a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható, a későbbiekben anonimizált formában megküldésre kerülő határozatának 60 napra történő nyilvánosságra hozatalát a hatóság honlapján, valamint a ... honlapján.

A hatóság hivatkozott a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX törvény 70/A § (1) bekezdésére és (2) bekezdésére, 54. § (1) bekezdésére, az Ebtv. 5. § d./ pontjára, 8. § t./ pontjára, a 2000/78/EK irányelvének 2. cikk (3) bekezdésére, az Ebtv. 10. § (1) bekezdésére, 19. §-ára és megállapította, hogy a kérelmező panasza megalapozott volt, mert a munkahelyi környezetben az egyenlő bánásmód követelményének sérelme ugyan a szakmai pályaút bármely szakaszában előfordulhat, mégis összetettebben érinthet egy olyan munkavállalót, aki munkahelyén több éve, évtizede dolgozik, elismertsége munkatársai körében biztos alapokon nyugszik. A munkavállalók munkahelyi helyzetét felkészültségük, egyéni tulajdonságaik, személyiségi jegyeik mellett alapvetően meghatározzák az adott szervezet vezetőjéhez való viszonyuk, hiszen a munkavállalók szellemiségére, közérzetükre befolyással van a vezetői stílus és hozzáállás. A hatóság ezzel kapcsolatban több határozatában is kifejtette, hogy a közvetlen munkahelyi vezetőnek tisztában kell azzal lennie, hogy felelős az egyenlő bánásmód követelményének biztosításáért. Különösen fontos fentiek érvényre juttatása olyan munkahelyi helyzetekben, események előkészítése és lefolyása során, mint pl. egy vezetőválasztás pályázati eljárásának véghezvitele.