A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37969/2009/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 339. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 10. §, 16. §] Bírók: Buzinkay Zoltán, Fekete Ildikó, Patyi András

Kfv.IV.37.969/2009/7.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Bosch Márta ügyvéd által képviselt felperesnek az Egyenlő Bánásmód Hatóság /1024 Budapest, Margit krt. 85./ alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2009. szeptember 29. napján kelt 1.K.30.337/2009/6. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 7. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 1.K.30.337/2009/6. számú ítéletét az alperes EBH/1260/25/2008. számú határozatában a határozatnak a Budapest VII. kerületi Önkormányzat honlapján történő közzétételére vonatkozó rendelkezésével szemben előterjesztett kereseti kérelmet elutasító részében hatályon kívül helyezi, egyúttal az alperes határozatának e rendelkezését hatályon kívül helyezi; egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30.000 /harmincezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Sz. S-né kérelmet nyújtott be az alperesi hatóságnál, arra hivatkozva, hogy a felperes vele szemben megsértette az egyenlő bánásmód biztosításának követelményét, és személyével szemben ellenséges légkört alakított ki; majd 2008. június 21-én - munkaidejének leteltét követően - közölték vele, hogy munkaviszonya megszüntetésre kerül.

Az ügy előzményeként előadta, hogy 30 éve dolgozik óvónőként, és ebből 13 évet a felperes alkalmazásában töltött. 2006 februárjában egy kereskedelmi televízió riporterének interjút adott az alapítványok helyzetéről; ezt az óvoda vezetője rossznéven vette, és fegyelmi eljárás is folyt ellene.

Ezt követően - 2007 januárjában - az óvodavezetői álláshely betöltésére pályázatot írtak ki, melyre ő is beadta pályázatát. Ettől kezdődően fokozottan ellenséges hangulatot teremtett személyével szemben az óvoda jelenlegi vezetője, és munkatársait is ellene hangolta.

Az alperesi hatóság az EBH.704/3/2007. /XI. 30./ határozatával megállapította, hogy a felperes megsértette az egyenlő bánásmód követelményét; a jogsértő magatartás további folytatását megtiltotta, egyúttal elrendelte a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 60 napra történő nyilvánosságra hozatalát.

A felperes a határozatot keresettel támadta meg, a Fővárosi Bíróság a 2008. május 28. napján kelt 21.K.30.158/2008/3. számú ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el, a tényállás további tisztázását és további tanúk meghallgatását írta elő.

A megismételt eljárás során az alperesi hatóság további bizonyítást folytatott le, tanúkat hallgatott meg, majd a 2008. december 22-én kelt EBH.1260/2008/25. számú határozatával megállapította, hogy a felperes - mint munkáltató - a kérelmezővel szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, megvalósította az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény /a továbbiakban: Ebtv./ 10. § /1/ bekezdése szerinti zaklatás törvényi tényállását, a kérelmezőnek az Ebtv. 8. § t/ pontjában foglalt egyéb helyzetével, az óvodavezetői poszt betöltésére kiírt pályázaton történő részvételével - mint védett tulajdonsággal összefüggésben - olyan gyakorlatot folytatott, melynek eredményeként a kérelmezővel szemben ellenséges, támadó környezet alakult ki, majd 2007. június 21. napján a kérelmező közalkalmazotti jogviszonyát 2008. január 29-i hatállyal megszüntette.

A hatóság az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző magatartás jövőbeni tanúsítását megtiltotta, elrendelte a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható - a későbbiekben anonimizált formában megküldésre kerülő - határozatának 60 napra történő nyilvánosságra hozatalát a hatóság honlapján, valamint a Budapest, VII. kerületi Önkormányzat honlapján.

A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.

Arra hivatkozott, hogy az alperes nem tárta fel kellőképpen a tényállást, a bizonyítékok mérlegelése, illetve az okszerűség nem tűnik ki a határozat indokolásából, ezért az jogszabálysértő.

Utalt arra, hogy a szankciók közül az önkormányzat honlapján való közzététel elrendelése olyan jogszabálysértés, amely azért valósult meg, mert az önkormányzat nem állt perben, így nem lehet elrendelni a honlapján való közzétételt.

A felperes álláspontja szerint értelmezhetetlen, hogy a bizonyítékok köréből ismételten kirekesztette a hatóság azon tanúvallomásokat - illetve azok egyes részeit -, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a munkáltató nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét, ugyanis nem alakított ki negatív, megalázó légkört a kérelmezővel szemben.

Hivatkozott arra is a felperes, hogy az alperesi hatóság nem tartotta be a korábbi bírósági ítéletben írt utasításokat.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és elutasította azt.

Ítéletének indokolásában a Ket. 111. § /3/ bekezdésére, a Pp. 339/B. §-ára hivatkozással kifejtette, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy az alperesi hatóság a megismételt eljárás során további széleskörű bizonyítást folytatott le, és tanúkat hallgatott meg; a Ket. 50. §-a szerint tisztázta a tényállást.

Nem fogadta el az elsőfokú bíróság a felperesnek azon érvelését, hogy a hatóság nem okszerűen mérlegelte a bizonyítékokat. Kifejtette, hogy a hatóságnak a mérlegelési körében lehetősége van arra, hogy ha azt megindokolja, az egyes bizonyítékokat, tanúvallomásokat nagyobb súllyal vegye figyelembe; a hatóság ezt tette a tanú vallomásának értékelésével.

A hatóság utalt arra, hogy azok a tanúk, akik jelenleg is a felperes alkalmazásában állnak, teljesen elfogulatlannak nem tekinthetők, és ezt a bíróság is elfogadhatónak találta.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a hatóság jogszerű döntést hozott, amelyből megállapíthatók a mérlegelés szempontjai.

A jogkövetkezmény alkalmazásának előírásával kapcsolatban

megjegyezte az elsőfokú bíróság, hogy az Ebtv. 16. § /1/ bekezdés c/ pontja kimondja, hogy a hatóság a jogsértést megállapító határozatát nyilvánosságra hozhatja. Ez a törvényi rendelkezés nem zárja ki azt, hogy a hatóság az önkormányzat honlapján való nyilvánosságra hozatalt elrendelje, egyébként a végrehajtás pedig a hatóság jogkörébe tartozik.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta.

Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 339. §-át, 206. §-át és az Ebtv. 8. § második mondatában foglalt rendelkezéseket.