A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40196/2016/4. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Koday Zsuzsanna, Kurucz Zsuzsánna, Pusztai Anita

Fővárosi Ítélőtábla

13.Gf.40.196/2016/4-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Kállay és Társa Ügyvédi Irodaltal képviselt felperesnek dr. Kanter György ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2016. március 1-jén kelt 6.G.40.462/2011/113. számú ítélete ellen az alperes által 114. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét részben megváltoztatja, és az alperest terhelő marasztalás összegét 5.542 (Ötezer-ötszáznegyvenkettő) euróról 4.655,09 (Négyezer-hatszázötvenöt egész 9 század) euróra, a perköltség összegét 229.517 (Kétszázhuszonkilencezer-ötszáztizenhét) forintról 198.927 (Egyszázkilencvennyolcezer-kilencszázhuszonhét) forintra leszállítja, egyebekben helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 18.000 (Tizennyolcezer) forint + áfa összegű ügyvédi részmunkadíjból álló másodfokú perköltséget; az alperes ezt meghaladó költségeit maga viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2009. július 7-én megbízást adott az alperesnek Ausztriából Romániába áru szállítására 700 euró fuvardíj ellenében. Az árut a címzett kifogás nélkül átvette.

A felperes 2010. május 6-án ugyancsak megbízást adott az alperesnek áru szállítására Ausztriából Romániába 850 euró fuvardíj ellenében. Ugyanezen fuvarfeladat elvégzésére az alperes a P. S. Kft.-t bízta meg, aki J. T. egyéni vállalkozóval kötött szerződést ezen fuvarozás elvégzésére. A megbízás tárgyát képező árut 2010. május 12-ről 13-ára virradó éjszaka a romániai vámhatóság a határon lefoglalta, a ... Megyei Pénzügyőrség 2010. május 14-én szabálysértést és bírságot megállapító jegyzőkönyvet vett fel, amely szerint a lefoglalás oka a nemzetközi fuvarlevél nem megfelelő kitöltése volt, amire tekintettel a felperesre mint árutulajdonosra 6.000 lej bírságot szabott ki, a lefoglalt árut az ... Srl. telephelyére szállították.

A ... Járásbíróság a 2010. október 8-án kelt 11.375/2010. számú ítéletében a felperesnek a ... Megyei Pénzügyőrség ellen benyújtott panaszát annak elkésettségére tekintettel elutasította.

Az alperes 2010. június 16-án július 16-i fizetési határidővel 3049. sorszámon 700 euró fuvardíjra, 3041. sorszámon 850 euró fuvardíjra állított ki számlákat. Az alperes összesen 6.050 euró összegben tartott nyilván felperes által nem rendezett számlákat.

A felperes a fizetési meghagyásból ellentmondás folytán perré alakult eljárásban módosított keresetében az alperest kérte kártérítés jogcímén 11.084 euró, ennek 2010. december 14-től a kifizetésig járó évi 5% mértékű késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kötelezni. Keresetének jogalapjaként a CMR 7. cikk 1. és 2. pontját, 14. cikk 1. pontját, 17. cikk 1. pontját, a Ptk. 312. § (2), 493. § (2), 494. § (1), 495. § (1) és (2), 496. § (2), 501. §-át és 503. § (1) bekezdését jelölte meg. A felperes által megjelölt összegből 9.310,40 euró a lefoglalt áru értéke, 1.395 euró a bírság összege, 30 eurót a román nyelvű jegyzőkönyv lefordításának költségeként, míg 348,82 eurót perindítással kapcsolatos ügyvédi munkadíjként fizetett ki.

Arra hivatkozott, hogy a nemzetközi fuvarlevél kiállítása az alperes kötelezettsége volt a megbízási szerződés szerint, annak helytelen, hiányos kitöltése, azaz az alperesnek felróható mulasztás miatt történt az áru lefoglalása.

Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását és perköltségben marasztalását kérte, vitatta annak jogalapját és összegszerűségét is. Egyúttal viszontkeresetet terjesztett elő 6.050 euró fuvardíj és annak 2010. június 1-től a kifizetés napjáig járó a Ptk. 301/A. §-ában meghatározott mértékű késedelmi kamata és perköltség felperes általi megfizetésére.

A felperes az alperes viszontkeresetéből 4.500 eurót elismert, 1.550 euróig vitatta a viszontkereset jogalapját és összegszerűségét.

A Fővárosi Törvényszék a 2016. március 1-jén kelt 6.G.40.462/2011/113. számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 5.542 euró tőkét, annak 2010. december 14-től a kifizetés napjáig járó évi 5%-os késedelmi kamatát és 229.517 forint perköltséget; egyebekben a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 5.200 euró tőkét, annak 2011. július 1-től a kifizetés napjáig járó EURIBOR szerinti mértékű kamatát mint késedelmi kamatot és 144.155 forint perköltséget; egyebekben az alperes keresetét elutasította.

Határozata indokolása szerint a felperes 4.500 euró fuvardíj erejéig az alperes viszontkeresetében foglaltakat nem vitatta, ezért ezzel kapcsolatban csak utalt a Pp. 221. § (2) bekezdésére. Az alperesi viszontkeresetből 700 euró fuvardíjat megalapozottnak talált, mert a fuvarlevél bizonyította a megbízás teljesítését, az árunak a címzett részéről történő átvételét.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetével kapcsolatban a rendelkezésre álló adatokból egyértelműen megállapította, hogy az áru elkobzásának az oka az volt, hogy a nemzetközi fuvarlevél a címzetti rovatnál csak a címet tartalmazta, hiányzott onnan a címzett neve. Ebből következően abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a fuvarlevél helytelen kitöltéséből származó következményeket ki köteles viselni. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a feladó utasítása miatt a fuvarozó kötelezettsége volt a címzett nevének és címének kitöltése, azonban a fuvarozó nem a feladó utasításának megfelelően járt el, ezért a feladó - a "Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről" szóló, Genfben, az 1956. évi május hó 19. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1971. évi 3. tvr. (CMR) 7. cikkének korlátozó rendelkezésének hiányában - a fuvarozóval szemben érvényesítheti az őt ért kárt.

A felperes állításával szemben a fuvarozó részéről a CMR 14. cikk 1. pontjának megsértése nem állapítható meg, mert a hatóság intézkedésével a rendelkezésre jogosult felperes az utasítási jogát ténylegesen elvesztette.

A felperes által hivatkozott CMR 12. cikk 1. és 7. pontja, 12. cikk 2. és 13. cikk 1. pontja alperes általi megszegése ugyancsak nem áll fenn, ezen jogszabályhelyek csak akkor lennének alkalmazhatók, ha a feladót rendelkezési jog megilletné. Ezt a rendelkezési jogát azonban a hatóság erősebb rendelkezési joga miatt elveszítette.

Mindezekre tekintettel az alperes felelős a felperest ért kárért, amelynek összege az áru 11.084 euró összegével azonos, amelyet a felperes igazolt és amely nem vált vitássá a perben.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a perbeli adatokra tekintettel az állapítható meg, hogy a fuvarozó a fuvarlevélre vonatkozó felperesi utasítások pontos teljesítésével bizonyosan elkerülte volna, hogy az áru elveszettnek legyen tekintendő, ezért a fuvarozónak a CMR 17. cikk 2. pontja szerinti mentesülése nem állapítható meg.