KMKv 2016.6 A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiumának 6/2016. (XI. 28.) KMK véleménye

a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei egyes kérdéseiről

A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiuma a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeire vonatkozó ítélkezési gyakorlat vizsgálatára felállított joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleményének megállapításait alapul véve, az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 27. § (1) bekezdése alapján a következő kollégiumi

v é l e m é n y t

alkotta.

1. A munkaügyi perben eljáró bíró a Pp. 355. § (2) bekezdésben biztosított jogkörében eljárva elősegítheti, hogy a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei iránti igények a keresetben a munkaviszonyra vonatkozó szabályoknak megfelelő tartalommal kerüljenek előterjesztésre.

2. A munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése esetén a jogerős ítélettel elbírált kárigényt meghaladó, utóbb esedékessé vált kártérítési igény újabb munkaügyi perben elévülési időn belül érvényesíthető.

3. Az elmaradt bér, valamint az elmaradt jövedelem jogcímre alapított kereseti igény a tizenkét havi távolléti díj összegének erejéig felemelhető a másodfokú eljárásban.

4. A munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése miatt indított munkaügyi perben hozott ítélet rendelkező részében nem állapítható meg a munkaviszony megszüntetésének jogellenessége (Pp. 123. §).

5. Az elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés tételei és összege, a beszámítható jövedelem és a levonandó jövedelem tekintetében a munkaügyi perben eljáró bírót a kereseti kérelem és ellenkérelem köti, hivatalból bizonyításnak, számításnak és levonásnak nincs helye.

6. Az elmaradt jövedelem összegének számításánál az Mt. 177. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 6:528. § (3) bekezdése iránymutató.

7. A munkavállaló kárenyhítési kötelezettségével kapcsolatban a bizonyítás a munkáltatót, mint károkozót terheli.

8. A munkáltató elmaradt jövedelem [Mt. 82. § (2) bekezdés] és elmaradt munkabér [Mt. 83.§ (3)-(4) bekezdés] megfizetésére kötelezése esetén a Ptk. 6:48. §-ában szabályozott késedelmi kamat a késedelemmel érintett időszak középarányos időpontjától jár, egyéb esetben a késedelmi kamat a jogellenes jognyilatkozathoz kötődik.

9. Az Mt. 83. § (1) bekezdés a) - e) pontjában felsorolt igény érvényesítése esetén a munkáltató arra történő hivatkozása, hogy a munkaviszony helyreállítása lehetetlenné vált, nem vehető figyelembe.

10. A pertárgy értéke meghatározásának fő szabálya munkaügyi perekben is a Pp. 24. § (1) bekezdése, a 24. § (2) bekezdés b) pontjában előírtak a munkaviszony helyreállítására irányuló kereset esetén alkalmazhatók [Mt. 83. § (1) bekezdés].

I n d o k o l á s

1. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeit a X. fejezet 44. pontban továbbra is önálló jogkövetkezményként kezeli azzal azonban, hogy munkáltatói jogellenes megszüntetés esetében az itt szabályozottakon kívül alkalmazni kell a munkáltatói kártérítési felelősség általános szabályait, a törvény XIII. fejezetét, amelynek 177. §-a felhívja a Ptk. 6:518-534. §-ai alkalmazását is. Mindezek a kártérítési igények érvényesítése tekintetében bizonytalanságot okoznak, nemegyszer tapasztalható, hogy a munkavállaló az igényét nem a munkaviszonyra vonatkozó szabályban (Mt. 13. §) előírtak szerint terjeszti elő. A Kúria joggyakorlat-elemzése feltárta, hogy gyakoribb a pontatlan kereset az elmaradt jövedelem megjelölése (Mt. 169. §) körében. E tekintetben a jogalkalmazási gyakorlatot segítette a Kúriának a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei egyes kérdéseiről szóló 3/2014. (III.31.) KMK véleménye.

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) alapelveiből következik, hogy a bírósági eljárás legyen pontos, gyors és méltányos, és megfelelően szolgálja az anyagi jogszabályoknak a Magyarország Alaptörvényének megfelelő magas színvonalú polgári peres eljárás keretében való érvényesülését. Nem mindegy, hogy a jogkereső állampolgár milyen eredménnyel érvényesítheti a megváltozott jogszabályi környezetben az anyagi jogi igényeit. Különösen vonatkozik ez azokra a munkaügyi perekre, amelynek tárgya a megélhetést, anyagi biztonságot jelentő munkaviszony munkáltató általi megszüntetése.

A munkaügyi perben eljáró bírónak a jelenlegi eljárási szabályok, a rendelkezési elv tiszteletben tartása mellett vannak megfelelő eszközei a munkaügyi per hatékonyabb mederben tartására a munkaügyi per céljának eléréséhez. A Pp. 355. § (1) bekezdése a per érdemi tárgyalását megelőző kötetlen egyeztetés keretében feljogosítja a bírót, hogy az összes körülmény szabad mérlegelésével a jogvita egészét megvitassa a felekkel a munkaügyi konfliktusnak az anyagi jogi jogszabályoknak megfelelő "feloldása" érdekében, elősegítve az anyagi jognak megfelelő kereseti igény érvényesítését.

2. Az Mt. 82. § (2) bekezdése 12 havi távolléti díjban korlátozza az elmaradt jövedelem címén követelhető kártérítés összegét. A gyakorlatban előfordul, hogy a munkaügyi perben hozott jogerős ítéletig a munkavállaló nem tudta kimeríteni a törvény szerint érvényesíthető elmaradt jövedelem igényt. Ezért értelmezést igénylő kérdésként merült fel, hogy a munkavállaló a további elmaradt jövedelmet újabb munkaügyi perben követelheti-e.

A limitet el nem érő és a munkaügyi perben még nem érvényesíthető kárigény nem minősül ítélt dolognak, mivel ez nem a korábbi ítélettel elbírált, hanem a későbbi időszakra vonatkozik, a további elmaradt jövedelem ekkor keletkezett.

A Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül [125. § (1) bekezdés] elutasítja, ha megállapítja, hogy a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt - akár ugyanazon bíróság, vagy más bíróság előtt - a per már folyamatban van (128. §), vagy annak tárgyában már jogerős ítéletet hoztak (229. §). Az Mt. 82. § (2) bekezdésében meghatározott igény teljes körű érvényesítése értelemszerűen az idő függvénye, eltérő időpontban más-más összegű tényleges elmaradt jövedelem és abba beszámítható megszerzett jövedelem keletkezhet. Ebből következően nem beszélhetünk ítélt dologról a korábbi munkaügyi perben megítélt és a limitet el nem érő további kárigénynél, mivel az anyagi jogerő tárgyi terjedelme nem azonos, noha az alanyi oldal nem különbözik. Így nincs akadálya az utóbb esedékessé vált kárigény újabb munkaügyi perben érvényesítésére. Ez esetben az elévülés szabályai irányadók.

3. A KMK vélemény 3. pontja az Mt.-nek a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeit szabályozó 82-83. §-aihoz kapcsolódik. E szabályok értelmében a munkavállaló, ha a munkáltató jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyt, tizenkét havi távolléti díj összegét meg nem haladó elmaradt jövedelmet, vagy pedig a munkaviszony helyreállítása esetében a helyreállításig elmaradt munkabért és egyéb járandóságot követelhet.

Az elmaradt jövedelem és az elmaradt munkabér összege az idő előrehaladtával emelkedhet, ezért a munkaügyi perben a munkavállalói jogérvényesítési érdekek elősegítése miatt indokolt lehetővé tenni, hogy a munkavállaló ne csak az elsőfokú eljárásban, hanem a másodfokú tárgyalás berekesztéséig felemelje keresetét, amennyiben az igényt nem merítette ki. Az előző Mt. alapján folytatott bírói gyakorlat is elfogadta az elmaradt munkabérigény jogerős ítélet meghozataláig történő felemelhetőségét és a Legfelsőbb Bíróság is figyelemmel volt erre a gyakorlatra.

A Pp. 146. § (5) bekezdése határozza meg jelenleg, hogy mi nem minősül keresetváltoztatásnak a perben, illetőleg a törvény előírja azt is, hogy a felperes keresetét - további feltételhez kötötten - az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig változtathatja meg.

A törvény szerint nem keresetváltoztatás az, ha a felperes

a) a keresettel érvényesített jog megváltoztatása nélkül annak megalapozására újabb tényeket hoz fel, vagy a felhozottakat kiigazítja,

b) az eredetileg követelt dolog helyett, utóbb beállott változás folytán más dolgot vagy kártérítést követel,

c) a keresetét leszállítja, illetve az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a követeléseknek, illetőleg járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is kiterjeszti,

d) megállapítás helyett teljesítést vagy teljesítés helyett megállapítást követel (123.§)

A keresetváltoztatás időbeli korlátját nem sérti ha a felperes a keresetét az eredetileg nem igényelt követeléseknek, illetve járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is kiterjeszti. A munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként követelhető elmaradt jövedelem és elmaradt munkabér a per folyamán hónapról-hónapra növekszik, ezért a Pp. 146. § (5) bekezdés c) pontja alkalmazásával lehetőség van a kereset e jogcímeken történő felemelésére, amely ily módon nem sérti a keresetváltoztatás tilalmát. A bírói gyakorlat ezt a megoldást már hosszabb ideje alkalmazza, figyelemmel a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése sajátos jogkövetkezményeire.

4. A Pp. 123. §-a értelmében megállapításra irányuló kereset előterjesztése feltételeinek együttesen kell fennállniuk, ezek bármelyikének hiányában a kereseti kérelmet a bíróságnak érdemben el kell utasítania.

A munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként mindenképpen van érvényesíthető követelés, ami vagy tényleges (bizonyított) elmaradt jövedelem [Mt. 82. § (2) bekezdés], vagy kompenzációs átalány [Mt. 82. § (4) bekezdés], amely akkor igényelhető, ha a munkavállalónak valamely oknál fogva nincs a munkáltatói jogellenes intézkedéssel okozati összefüggésben álló kiesett jövedelme, vagy ilyet nem kíván bizonyítani. A munkavállalónak ebből következően megállapításra irányuló keresetindítási jogosultsága nem áll fenn, mivel van olyan követelés, amelynek teljesítését igényelheti.

5. A bíróság érdemi döntésének korlátja a kereseti kérelem, illetve az ellenkérelem, amely a rendelkezési elvből és a kérelemhez kötöttség alapelvéből vezethető le [Pp. 3. § (2) bekezdés, 215. §]. A bíróság nem ítélhet meg többet, mint amennyit a felperes a keresetében igényel, ha azonban többet igényel, mint ami megilleti, az alperes megfelelő ellenkérelme hiányában a bíróság a felperesi követelést veszi figyelembe. Az alperes által nem vitatott, vagy elismert követelésben az alperest a felperes javára marasztalni kell.

Tapasztalható, hogy a munkáltató a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt ellene indított munkaügyi perben a jognyilatkozata jogszerűsége tekintetében helyez hangsúlyt a bizonyításra, az összegszerűséget illetően már nem vitatja, vagy elismeri a követelést, noha a munkavállaló az elmaradt jövedelemből pl. nem helyezte levonásba az Mt. 172. § (1) és (2) bekezdésében előírt tételeket, leggyakrabban a társadalombiztosítási szabályok szerint őt terhelő járulékokat, amellyel a törvény szerint az elmaradt jövedelmet csökkentenie kellene. Az elmaradt jövedelem ugyanis nem képezi társadalombiztosítási ellátás alapját.

Ha a munkavállaló az elmaradt jövedelemből nem vonja le a törvényben előírt tételeket, és az alperes az ellenkérelmében ezt figyelmen kívül hagyja, a munkaügyi perben eljáró bíróság a követelt összeget hivatalból nem csökkentheti, nem végezhet levonást. Ugyanez vonatkozik a számítási hibára is. Ilyen esetekben az összegszerűség bírói vizsgálata a kereseti kérelmen túlterjeszkedésnek minősül.

6. Az Mt. 169. § (1) bekezdésében szabályozott munkaviszony körében elmaradt jövedelem - amelyre a 82. § (2) bekezdése szerinti limit irányadó - a tényleges kiesett jövedelmet jelenti, nem pedig az eltelt időre számított távolléti díjat. Az Mt. nem ad eligazítást az elmaradt jövedelem számítására, a törvény pedig már nem ismeri az átlagkereset jogintézményét.

Az Mt.-nek a munkáltatói kártérítési felelősségről szóló szabályai között lévő 177. §-a alkalmazni rendeli a Ptk. 6:518-534. §-át. A 6:528. § (3) bekezdése előírja, hogy a károsult jövedelemkiesését a károsodást megelőző egy évben (12 hónapban) elért havi átlagjövedelem alapján kell meghatározni. Az elmaradt jövedelem tekintetében az elmaradt munkabér, a rendszeres pótlékok és a rendszeres juttatások [Mt. 169. § (1) bekezdés] vehetők figyelembe.

Tételes munkajogi szabályozás hiányában a Ptk. említett rendelkezése megfelelően alkalmazandó az elmaradt jövedelem összegének megállapítása során.

7. Az Mt. 167. §-a értelmében a munkaviszonyt jogellenesen megszüntető munkáltatónak nem kell megtérítenie az elmaradt jövedelem azon részét, amelynek tekintetében a munkavállaló a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. A bírói gyakorlatban bizonytalanság mutatkozik abban a kérdésben, hogy a munkaügyi perben e munkavállalói kötelezettséget illetően melyik felet terheli a bizonyítás.

A Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében a bizonyítási teher annak a félnek az oldalán áll fenn, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A (2) bekezdés megtiltja, hogy a bíróság bizonyítást hivatalból elrendeljen. Ez alól csak törvény tehet kivételt, ami anyagi jogszabály lehet, amely a bizonyítási terhet megfordítja.

A munkavállaló kárenyhítési kötelezettsége elmulasztása elmaradt jövedelmet csökkentő hatásának bizonyítása a Pp. általános szabályából következően a munkáltatót terheli, hiszen az Mt. nem tartalmaz a bizonyítási terhet megfordító szabályt. A károkozónak - aki mentesülni akar - kell bizonyítania, hogy a károsult munkavállalót nem illeti a követelt összegű elmaradt jövedelem, mivel kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. A munkáltatónak azonban nem elegendő a munkavállalói kötelezettségre vonatkozó puszta hivatkozása, hanem meg kell jelölnie azokat a tényeket, körülményeket, amelyek a hivatkozását alátámasztják, állítását bizonyítják arra vonatkozóan, hogy a perbeli időszakban a munkavállaló reálisan milyen jövedelmet érhetett volna el. A kárenyhítési kötelezettség terjedelmét a bíróság mérlegeli.

A munkáltató bizonyítási indítványa alapján a bíróság nyilatkoztathatja a munkavállalót, hogy miként járt el a kárenyhítés érdekében, például igénybe vette-e az őt megillető munkanélküli/álláskeresési ellátást, iratok becsatolására kötelezheti.

A munkáltatóra háruló bizonyítás sikertelensége a munkáltató terhére esik, a bíróság hivatalból bizonyítást nem folytathat le, hivatalból "köztudomású" adatokat nem vehet figyelembe.

8. Az Mt. kifejezetten nem rendelkezik a késedelmi kamatról. A törvény 31. §-a rendelkezik a Ptk. 6:48. §-a alkalmazásáról, de a gyakorlatban bizonytalanság mutatkozik a kamatszámítás kezdő időpontját illetően.

Elmaradt jövedelem és elmaradt munkabér tartozás esetén a késedelem havonta következik be, ezért a megfelelő számítás a késedelemmel érintett időszak tekintetében középarányos időtől történő kamatszámítás. Más esetekben a késedelembe esés a jogellenességtől számítandó, amely a jogellenes jognyilatkozat közlésével áll be.

9. Az Mt. 83. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben a munkaügyi perben eljáró bíróság nem mellőzheti a munkaviszony helyreállítását. Nem vehető figyelembe a munkaviszony helyreállítása lehetetlenségére hivatkozó munkáltatói nyilatkozat (pl. a munkakör, vagy az adott szervezeti egység időközben megszűnt, vagy a munkakört be kellett tölteni). A bíróságnak a helyreállításra vonatkozó kereseti kérelem esetén nincs semmilyen mérlegelési jogköre, a munkaviszonyt (a jövőre nézve) helyre kell állítani, így a helyreállítást követően keletkezett, a munkaviszonyban töltött időhöz kapcsolódó jogosultság tekintetében a munkaviszony megszüntetése és annak helyreállítása közötti tartamot munkaviszonyban töltött időnek kell tekintetni [Mt. 83. § (2) bekezdés].

10. A munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeivel összefüggésben a Pp. pertárgyértékének meghatározására vonatkozó szabályai alkalmazásával kapcsolatban egységes értelmezést igénylő kérdésként merült fel, hogy a Pp. 24. § (2) bekezdésének munkaügyi perekre vonatkozó speciális szabályai mely esetekben alkalmazhatók. A hivatkozott jogszabályban értelmezést igényel "a perben maga a munkaviszony vitás" kitétel. A Pp. ezen szabálya az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) hatálya alatt összhangban állt a törvénynek a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeire vonatkozó rendelkezéseivel, melynek fő szabálya a munkaviszony helyreállítása volt, szemben a jelenlegi Mt.-vel, amely kártérítési alapra helyezte a jogkövetkezményeket, kivételes esetekre fenntartva a munkaviszony helyreállítása jogkövetkezményét.

Az új Mt. szabályozási koncepciójából következően a Pp. 24. §(2) bekezdés b) pontja már nem értelmezhető, ha a per tárgya pénzkövetelés, azaz a munkavállaló az Mt. 82. §-ában meghatározott jogkövetkezményt érvényesít. A perben a munkaviszony vitatása az Mt. 83. §-ában szabályozott azon esetekben értelmezhető, amikor a munkavállaló kéri a jogellenesen megszüntetett munkaviszony helyreállítását. Ennek hiányában a Pp. 24. § (1) bekezdésének általános szabálya irányadó a munkaügyi perben a pertárgy értékének meghatározásakor.