A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.791/2019/11. számú határozata kártérítés tárgyában. [2012. évi I. törvény (Mt.) 82. §, 136. §, 172. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 176. §, 181. §, 240. §, 365. §] Bírók: Bihariné Világos Katalin, Czebei Gabriella, Matók Ágnes

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

64.M.791/2019/11.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

a dr. Radnay Márta ügyvéd (felperes jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek,

a dr. Szabó Sándor ügyvéd (alperes jogi képviselő címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes elleni, elmaradt jövedelem kártérítés jogcímén történő megfizetése iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy a felperesnek 15 napon belül fizessen meg elmaradt jövedelmet kártérítés jogcímén 2.644.675.- azaz (kétmillió-hatszáznegyvennégyezer-hatszázhetvenöt) Ft-ot és ezen összeg után 2019. szeptember 01-től a kifizetésig a késedelmi kamatot.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy az Államnak külön felhívásra fizessen meg 158.680.- azaz (százötvennyolcezer-hatszáznyolcvan) Ft eljárási illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a jelen bírósághoz benyújtott és a Fővárosi Törvényszékhez címzett fellebbezésnek van helye, amelyet a felek a bíróság központi ügyfélkapuján terjeszthetnek elő elektronikus úton.

A bíróság tájékoztatja a peres feleket, hogy a fellebbezési határidő lejárta előtt közösen kérhetik, hogy a bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el.

I n d o k o l á s

A bíróság a peres felek előadása, a csatolt iratok és a folyamatban volt 65.M.1664/2018 szám alatti peres eljárás iratanyaga alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes 2017. február 6-tól állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesi munkáltatóval. A csatolt munkaszerződés szerint a felperes munkaköre titkárságvezető volt.

A felperes munkaviszonyát az alperesi munkáltató a 2018. október 2-án kelt és felperes által 2018. október 19-én átvett azonnali hatályú felmondással megszüntette.

A felperes 2018. november 16-án érkeztetett keresetlevelében kérte az azonnali hatályú felmondás jogellenességére tekintettel kötelezni az alperest 17 napra járó távolléti díja megfizetésére, amelynek összegét bruttó 494.818.-Ft-ban határozott meg.

A bíróság a felperesi keresetlevelet 65.M.1664/2018 számon lajstromozta.

A bíróság a folyamatban volt eljárásban felhívta az alperest ellenkérelem benyújtására. Az alperes a bíróság által megadott határidőn belül ellenkérelmet nem nyújtott be, ezért a bíróság a 2019. február 6-án kelt iratával bírósági meghagyást bocsátott ki. A bíróság meghagyás rendelkező részében a bíróság kötelezte az alperest arra, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 494.818.-Ft távolléti díjat, valamint rendelkezett a kereseti kérelemmel egyezően a kamatokról is. A bírósági meghagyás indokolása tartalmazta azt, hogy a bíróság azért bocsátotta ki a bírósági meghagyást, mert az alperes a rendelkezésére álló 45 napos határidőn belül írásbeli ellenkérelem előterjesztését elmulasztotta, és a határidő meghosszabbítását sem kérte. A bíróság a bírósági meghagyást a Pp. 181. § (1) és (2) bekezdése alapján bocsátotta ki.

Peradat, hogy a fenti bírósági meghagyás jogerőre emelkedett 2019. február 26-án.

A felperes a jelen perszámon folyamatban lévő eljárásban kérte az alperes kötelezését a felmondás jogellenességére tekintettel további összeg megfizetésére, amelyet bruttó 2.644.675.-Ft-ban határozott meg. A felperes 2019. szeptember elsejétől kérte a kamatokat is.

A felperes keresetlevelében arra hivatkozott, hogy az Mt. 82. § (1) bekezdése alapján a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint a munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló 12 havi távolléti díjának összegét.

A felperes előadta, hogy a felperes egy havi bruttó távolléti díja 750.000.-Ft volt, így a 12 havi távolléti díj összege bruttó 9.000.000.-Ft.

Hivatkozott arra, hogy a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetéséből eredően a munkavállaló által igényelhető elmaradt jövedelem összege nem függ a jogellenesség megállapítására irányuló eljárás eredményétől, csupán az Mt. 82. § (2) bekezdésében foglalt korlátozástól. Amennyiben a munkavállalónak a jogellenesség megállapítását célzó eljárás befejezését követően is keletkezett elmaradt jövedelme, igényét az összegszerű korlát figyelembevételével külön perben is érvényesítheti. A felperesi álláspont szerint a felperes nem merítette ki a 12 havi távolléti díj összegét, ezért kérte kötelezni az alperest 2018. november 17-től 2019. szeptember 01-ig terjedő időszakra bruttó 2.644.675.-Ft megfizetésére azzal, hogy a felperes figyelembe vette a máshonnan megtérült juttatást, jövedelmet, és az összegből levonásba helyezte a járulékokat is. A felperes nyilatkozott arról, hogy mely munkáltatónál helyezkedett el, itt milyen jövedelemre tett szert, és ennek megfelelően végezte el a számításokat. A fentiek szerint a felperes által igényelt jövedelemkülönbség teljes összege 3.245.000.-Ft, ezt csökkentette a felperes a 18,5%-os járulékokkal, így a kereseti kérelem szerinti összeg 2.644.675.-Ft. A felperes 2019. szeptember 01-től igényelte a késedelmi kamatot. A felperes a pervitellel kapcsolatban költség igényt nem érvényesített.

Az alperes peres iratokhoz /5.szám alatt csatolt ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a bírság a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárást hivatalból szüntesse meg, figyelemmel arra, hogy a felperes által előterjesztett keresetlevelet már a Pp. 176. § (1) bekezdés d) pontja alapján vissza kellett volna utasítani. E körben az alperes hivatkozott arra, hogy a felperes a korábban folyamatban volt eljárásban az igényét az Mt. 82. § (4) bekezdésére alapította, ezért a jelen peres eljárásban további igényt már nem érvényesíthet, a felperes igénye ítélt dolognak minősül.

Az alperes arra is hivatkozott, amennyiben a bíróság nem értene egyet az alperesi okfejtéssel, ebben az esetben kéri a kereseti kérelem elutasítását, e körben kifejtette azt, hogy az alperesi munkáltató jogszerűen szüntette meg a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással, a munkáltatói intézkedés indokai valósak és okszerűek.

Az alperes rögzítette azt is, hogy a felperes keresetének összegszerűségét nem vitatja, tekintettel arra, hogy a jogalap teljeskörű vitatása miatt az alperes kötelezése nem indokolt.

Az alperes a pervitellel kapcsolatban a csatolt költségjegyzék nyomtatvány szerint igényelte a perköltséget.