A Fővárosi Ítélőtábla Bf.40/2015/14. számú határozata rablás bűntette tárgyában. Bírók: Bartkó Levente, Rédei Géza, Vincze Piroska

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.1204/2013/87., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.40/2015/14.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

1.Bf.40/2015/14.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2016. év február hó 23. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

A rablás bűntette miatt a vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 21.B.1204/2013/87. számú ítéletét az I. rendű és a II. rendű vádlottakkal szemben megváltoztatja.

Az I. r. rendű vádlott szabadságvesztés büntetését 8 (nyolc) évre, a II. rendű vádlott szabadságvesztés büntetését 7 (hét) évre enyhíti.

A vagyonelkobzás mértékét az I. rendű vádlottal szemben 93.250,- (kilencvenháromezer-kétszázötven) forintra, míg a II. rendű vádlottal szemben 341.250,- (háromszáznegyvenegyezer-kétszázötven) forintra módosítja.

Az I. rendű és a II. rendű vádlottat egyetemlegesen kötelezi, hogy a B. Hitelintézet (címe) magánfélnek fizessen meg 383.500,- (háromszáznyolcvanháromezer-ötszáz) forintot kártérítés címén az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül, továbbá az államnak külön felhívásra 2.300,- (kettőezer-háromszáz) forint eljárási illetéket.

Az I. rendű vádlott születési ideje helyesen 1973. év július hó 18. napja.

A II. rendű vádlott előzetes letartóztatásának kezdő időpontja helyesen 2012. év szeptember hó 26. napja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű és a II. rendű vádlottakkal szemben helybenhagyja.

Az I. rendű és a II. rendű vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámítja.

A másodfokú eljárás során felmerült 21.320,- (huszonegyezer-háromszázhúsz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék a 2014. év október hó 13. napján kihirdetett ítéletével

Az I. r. vádlott bűnösségét 3 rb. rablás bűntettében (2012. évi C. törvény 365. § (1) bekezdés a/ pont, (3) bekezdés a/ pont), 2. rb. rablás bűntettének kísérletében (2012. évi C. törvény 365. § (1) bekezdés a/ pont, (3) bekezdés a/ pont) állapította meg. Ezért az I. r. vádlottat halmazati büntetésül 12 év - fegyházban letöltendő - szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A II. r. vádlott bűnösségét 3. rb. rablás bűntettében, mint bűnsegéd (2012. évi C. törvény 365. § (1) bekezdés a/ pont, (3) bekezdés a/ pont), 2 rb. rablás bűntettének kísérletében, mint bűnsegéd (2012. évi C. törvény 365. § (1) bekezdés a/ pont, (3) bekezdés a/ pont) állapította meg. Ezért a II. r. vádlottat halmazati büntetésül 11 év - fegyházban letöltendő - szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az I. r. vádlottal szemben 121.250,- forint, míg a II. r. vádlottal szemben 493.250,- forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.

Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, az előzetes fogvatartásában töltöt idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

A kihirdetett ítéletet az ügyész mindkét vádlott vonatkozásában tudomásul vette, míg I. r. vádlott és védője, II. r. vádlott és védője enyhítés végett jelentett be fellebezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.690/2013/6. számú átiratában a bejelentett védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta.

Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás szabályainak maradéktalan betartásával folytatta le az eljárást, melynek során felderített és megvizsgált minden olyan tényt és körülményt, ami az ügy tárgyilagos megítélése szempontjából szükséges volt.

A rendelkezésre álló bizonyítékokat hiánytalanul, a logika szabályainak megfelelő módon egyenként és egymással összevetve értékelte, mérlegelte és megalapozott tényállást állapított meg, mely mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében írt hiányosságoktól. A mérlegeléssel megállapított tényállás megalapozott és abból az elsőfokú bíróság okszerűen vont le következtetést a vádlottak bűnösségére, és indokolási kötelezettségének is eleget tett.

A büntetés kiszabását befolyásoló alanyi és tárgyi körülményeket helyesen tárta fel, azokat kellő súllyal értékelte. A kiszabott büntetés - a cselekmények kiemelkedő tárgyi súlyára, a súlyosító körülményekre, valamint a belső arányosságra is figyelemmel - törvényes és arányos, annak enyhítése egyik vádlott esetében sem indokolt.

Mindezek alapján az ügyészség az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

Az I. r. vádlott védője a nyilvános ülésen az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta. Hangsúlyozta, hogy az I. r. vádlott tényfeltáró beismerő vallomása nagyban segítette az igazságszolgáltatás munkáját, a bűncselekmények felderítését ez megkönnyítette. További enyhítő körülményként kérte értékelni azt a másfél éves időtartamot, amely az elsőfokú ítélet meghozatala óta eltelt.

A II. r. vádlott védője a nyilvános ülésen az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta. Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállást egy ponton tekintette iratellenesnek, az interneten történt helyszín kiválasztása ellentétben áll az 1. számú és a 2. számú tanú elfogadott tanúvallomásában foglaltakkal. Észrevételezte, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során nagyobb részben olyan - parttalan - bizonyítás folyt, amelynek nem volt relevanciája a vádirati tényállásban foglaltakhoz. Az elsőfokú eljárásban az I. r. vádlott többfajta vallomást tett, II. r. vádlott szerepét illetően és nem állapítható meg annak az oka, hogy az elsőfokú bíróság miért a második nyomozati vallomását fogadta el és alapította arra az ítéleti tényállást. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a bírói mérlegelést nem támadja, kizárólag az interneten történt kiválasztás mellőzését indítványozta a tényállásból.