A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20715/2015/4. számú határozata sajtó-helyreigazítás tárgyában. [2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 12. §] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.25623/2014/7., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20715/2015/4.*, 18/2017. (VII. 18.) AB határozat

***********

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.715/2015/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Juhász M. Gábor (címe) ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a (jogtanácsos neve) jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen sajtó-helyreigazítás iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2015. március 9. napján kelt 70.P.25.623/2014/7. számú ítélete ellen a felperes részéről 9. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy az általa szerkesztett ... című napilapban, az ugyanott ...-i számban megjelent "...", valamint a "..." című cikkel azonos helyen és betűszedéssel nyolc napon belül tegye közzé az alábbi közleményt:

"Helyreigazítás

A ... napi számunkban megjelent "...", valamint "..." című cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy a ... kastély tulajdonosa a felperes neve felperes. A valóságban a kastély tulajdonosa a ..., amely 100%-ban a felperes neve tulajdona."

Ezt meghaladóan a per főtárgya tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, valamint az alperes által szerkesztett lapot kiadó ... -t (címe), hogy külön felhívásra fizessenek meg a Magyar Államnak személyenként 42.000 (Negyvenkétezer) - 42.000 (Negyvenkétezer) forint együttes kereseti és fellebbezési illetéket.

Ezt meghaladóan a peres felek a költségeiket maguk kötelesek viselni.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte, hogy fizessen meg az alperes által szerkesztett lapot kiadó ... részére 30.000 forint perköltséget, valamint az állam javára 36.000 forint le nem rótt kereseti illetéket.

Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 12. § (1) bekezdését, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 343. § (1) bekezdését, a Legfelsőbb Bíróság PK 12. számú állásfoglalását.

Az alperesi védekezésre tekintettel elsősorban azt vizsgálta, hogy az alpereshez megküldött helyreigazítási kérelem mennyiben egyezett a keresetben foglaltakkal. Megállapítása szerint a kifogásolt közlések túlnyomóan megegyeztek, ez alól kizárólag az ... saját cégének juttatott állami támogatást érintő szövegrész kivétel, mely az eredeti helyreigazítási kérelemben nem szerepelt. Úgy foglalt állást, hogy a felperesi társaság a nevezett természetes személy nevében helyreigazítást nem is jogosult kérni, ezért az ezzel kapcsolatos kereseti igényt az elsőfokú bíróság érdemben nem vizsgálta.

Azt állapította meg, hogy a felperesi társaság nem tulajdonosa a ... ... kastélynak, az a ... kizárólagos tulajdonát képezi, ennek a társaságnak azonban a felperesi társaság 100%-ban tulajdonosa. Ebből arra következtetett, hogy a felperes a tulajdonosi jogok összességét gyakorolja a kastély felett. Az olvasó szempontjából lényegtelen különbség, hogy a tulajdonosi jogokat teljes mértékben ténylegesen gyakoroló cég a tulajdoni lapon tulajdonosként megjelölt céggel azonos-e vagy sem, mivel az ilyen cégre tulajdonosként fog tekinteni. Az írás ezen állítását valósnak minősítette és helyreigazítást nem rendelt el.

Azt állapította meg, hogy a cikk nem fogalmaz meg olyan közlést, amelyet úgy lehetne értelmezni, miszerint a felperesi társaság ... államtitkár családi cége. Az írás egyértelműen megfogalmazza, hogy a társaságot idő közben értékesítették. A cég értékesítésével kapcsolatos közlések a valóságnak megfeleltek, ezért a szövegkörnyezetben szereplő "családi cég" kitétel nem megtévesztő.

A 7 millió forint állami támogatás a régi ismerőst gazdagította közléssel összefüggésben elsősorban arra tért ki, hogy azt az alperes sem vitatta, hogy ez a felperesre is vonatkozó állítás. Azt vizsgálta, hogy az állítás, mely szerint a támogatási összeg a felperest is gazdagította, megfelel-e a valóságnak.