A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20648/2019/5. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §, 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 24. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 5. §, 2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 9. §, 10. §, 83. §, 85. §, 97. §, 118. §, 122. §] Bírók: Gyuris Judit, Hőbl Katalin, Szabó Csilla

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.23936/2017/28., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20648/2019/5.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.20.648/2019/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. pártfogó ügyvéd neve pártfogó ügyvéd (felperesi pártfogó ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (tartózkodási helye: felperes tartózkodási helye, és annak címe) felperesnek - a dr. alperesi jogtanácsos neve kamarai jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár és sérelemdíj megtérítése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2019. április 26. napján meghozott 4.P.23.936/2017/28. számú ítélete ellen a felperes 29. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint másodfokú perköltséget és az államnak külön felhívásra 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket.

Megállapítja, hogy a teljes egészében pervesztes felperes pártfogó ügyvédjének másodfokú eljárásban felmerült díját a felperes viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes több, egymással valódi tárgyi halmazatban álló keresetet terjesztett elő. Kérte annak megállapítását, hogy az alperes azzal, hogy 2013. július 25-én a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönbe, 2017. július 17-én a Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézetbe helyezte át, megsértette a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bv.tv.) 97. § (1), 83. § (6) és (8), 9. § (2), 10. § (6) és 118. § (3) bekezdésének előírásait, illetve az Alaptörvény XXVIII. cikk 3. bekezdésében és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 5. § (1) bekezdésében nevesített, büntetőügyekben történő védekezéshez és tisztességes eljáráshoz való jogát. Kérte annak megállapítását, az alperesnek az a gyakorlata, hogy a felperest a lakóhelyétől legtávolabbi büntetés-végrehajtási (bv.) intézetekben helyezte el, sérti a magán- és családi élethez, illetve a kapcsolattartáshoz való jogát. Annak megállapítását is kérte, hogy az alperes megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy miközben a fogvatartottak többségének biztosítja a lakóhelyéhez legközelebbi bv. intézetben történő elhelyezését, addig ezt a felperes esetében sorozatos kérelmei ellenére sem hajlandó biztosítani. A jogsértés jogkövetkezményeként az alperest elégtétel adására kérte kötelezni oly módon, hogy az alperes parancsnoka levélben fejezze ki sajnálkozását, továbbá kérte az alperes eltiltását a jogsértés további folytatásától. A jogsértéssel okozott nem vagyoni hátrány kompenzálására 500.000 forint kártérítés és 500.000 forint sérelemdíj megfizetésére is kérte kötelezni az alperest.

Az érvényesített jogok ténybeli alapjaként előadta, hogy jogerős ítélet alapján 2007. óta életfogytig tartó szabadságvesztés büntetését tölti. 2011. október 24-én a Szegedi Fegyház és Börtönben helyezték el, mely a saját és édesanyja bajai lakóhelyéhez a legközelebb lévő bv. intézet. 2013. július 25-én a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönbe helyezték át, ahonnan kérelmére 2015. augusztus 24-én a Budapesti Fegyház és Börtönbe került. 2017. július 27-én a Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézetbe helyezték át, holott a megye, illetve a szomszédos megye 200 km-es körzetében nincs kapcsolattartója. Álláspontja szerint az alperes egyfajta büntetésként helyezte át az ország legtávolabbi bv. intézeteibe az ellene indított perek és panaszai miatt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Védekezésében hivatkozott arra, hogy a védekezéshez és tisztességes eljáráshoz való jog alapjog ugyan, de nem személyiségi jog. A Bv.tv. 97. § (1) bekezdése nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint az alperesnek kötelezettsége lenne a felperest a kapcsolattartóihoz leközelebbi intézetben elhelyezni. Az intézet kijelölésénél figyelembe kellett venni a Bv.tv. 85. § (1) bekezdésében meghatározott valamennyi szempontot. A felperes magán- és családi élethez, kapcsolattartáshoz való joga már státuszából adódóan is korlátozott, azonban a korlátozáson túl a kapcsolattartáshoz való joga biztosított. Előadta, hogy a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönbe történő áthelyezésre a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság kérelmére, míg a tiszalöki intézetbe történő áthelyezésre a Budapesti Fegyház és Börtön kérelmére, az általuk közölt adatok alapján került sor. Ezeket az adatokat a döntése meghozatalakor nem volt lehetősége vitatni, ahogyan a felperes rezsim és kockázati besorolását sem.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 forint perköltséget, míg az államnak külön felhívásra 60.000 forint eljárási illetéket. Megállapította, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének díját a felperes viseli.

Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes 2007. óta az ország különböző intézeteiben van elhelyezve előzetes letartóztatására, majd életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésére tekintettel. 2011. október 24-től a Szegedi Fegyház és Börtönben volt fogvatartva, majd 2013. július 25-én áthelyezték a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönbe, onnan 2015. augusztus 24-én a Budapesti Fegyház és Börtönbe, végül 2017. július 17-én a Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézetbe helyezték át, ahol jelenleg is a jogerős büntetését tölti. Megállapította, hogy a peres felek között a Bv.tv. 7. § (1) bekezdése szerinti büntetés-végrehajtási jogviszony áll fenn, azaz alperes közhatalmi tevékenysége körében járt el a felperes által sérelmezett magatartásának tanúsításakor, ezért a 2013-ban hatályos 1959. évi IV. törvény (rPtk.) 349. § (1) bekezdése és a 2017. évben hatályos 2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:548. §-a alapján kellett a keresetet vizsgálni. Mivel az alperes a felperes áthelyezésével kapcsolatos döntéseket az érintett bv. intézetek részére juttatta el, azokat végrehajtották, ezért a felperesnek a kifogásolt alperesi döntésekkel szemben rendes jogorvoslati lehetősége nem volt.

Rámutatott arra, hogy a büntetőügyben történő védekezéshez, polgári perre történő felkészüléshez fűződő jog, illetve a tisztességes eljáráshoz való jog nem személyiségi jog.

Az alperes a Bv.tv. 97. § (1) és 85. § (1) bekezdése szerint mérlegelési tevékenységet végzett, ezért a felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy az alperes súlyosan okszerűtlenül, illetve a jogszabályokkal ellentétes módon végezte el a mérlegelési tevékenységét. Ezért azt vizsgálta, hogy az alperes a 2013-as és 2017-es döntés meghozatalakor az akkor irányadó jogszabályoknak megfelelően, a részére biztosított keretek között maradva végezte-e el azt a mérlegelési tevékenységét, amely a jogszabály "lehetőleg" fordulatából levezetve őt mérlegelésre jogosította. Megállapította, hogy a felperes által bemutatott jogszabályi környezet és hivatkozás önmagában nem vehető figyelembe, mert az általánosan mutatta be a fogvatartottak elhelyezésével, fogvatartásával, a családi és magánélethez való joguk biztosításánál irányadó jogszabályokat és országosan kialakult gyakorlatot. Ezek csak akkor tekinthetők ügydöntő jelentőségűeknek, amennyiben a felperes áthelyezésével kapcsolatos egyedi elbírálás kapcsán felmerült és az alperes által bemutatott szempontok azokat nem teszik másodlagossá. Ebben a körben az alperes -korábban részletesen ismertetett - előadását elfogadta, mert az az irányadó jogszabályokat megfelelően mutatta be, így azok külön megismétlését az elsőfokú bíróság nem tartotta szükségesnek. A megjelölt jogszabályok alapján azt is megállapította, hogy a felperes áthelyezésekor olyan speciális többlet tényállási elemeket is figyelembe kellett venni, amely az országban fogvatartottak esetén túlnyomórészt nem merült fel. Ilyen speciális körülmény, hogy a felperes szabadulásnak időpontja még majdnem harminc év múlva esedékes - az is feltételesen -, továbbá az, hogy a felperes kartonján szökési kísérletre és vezetői szerepének kialakulására vonatkozó bejegyzés van, melyek önmagukban is különös jelentőséggel bírnak. Megállapította azt is, hogy az alperes tényleges magatartást nem tanúsított, ugyanis a 2013-as és 2017-es áthelyezési kérelmek elbírálásakor a felperesről készített bejegyzéseket mérlegelte, de a bejegyzések keletkezésével, felülvizsgálatával összefüggésben magatartást nem tanúsított, így a bejegyzések tartalma nem volt vizsgálható, csak az, hogy ezeknek a körülményeknek a mérlegelését az alperes a részére biztosított keretek között végezte-e, vagy sem. Ezért ezeknek a körülményeknek alappal vagy alap nélkül történő feltüntetése körében tett felperesi előadás bizonyítottsága a per kimenetelét nem változtatta volna meg, ezért a felperes erre vonatkozó bizonyítási indítványait elutasította.