A Fővárosi Törvényszék P.23936/2017/28. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §, (1) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43. §, c) pont, 6:548. §, (1) bek.] Bíró: Pákozdi Zoltán

Fővárosi Törvényszék

...P..../2017/28.

A Fővárosi Törvényszék

dr. Kovács Arthur pártfogó ügyvéd (ügyvéd címe.) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek, dr. Kadia Mariann jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen kártérítés iránt indult perében a bíróság meghozta az alábbi

Í t é l e t e t :

A bíróság a keresetet elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000.- forint (ötvenezer) forint perköltséget.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy az Állami Adóhatóság külön felhívása alapján, az ott közölt módon és határidőben fizessen meg 60.000.- (hatvanezer) forint eljárási illetéket.

A bíróság megállapítja, hogy a felperes teljes mértékben pervesztes lett, a pártfogó ügyvéd díját a felperes köteles viselni.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül 3 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye a Fővárosi Ítélőtáblához, melyet a Fővárosi Törvényszéken kell előterjeszteni.

Fellebbezés esetén a Fővárosi Ítélőtábla előtt a jogi képviselet kötelező.

A fellebbezési határidő lejárta előtt a peres felek kérhetik, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el.

Ha a fellebbezés csak a perköltség nagyságára, vagy viselésére, a teljesítési határidőre, vagy az állam által előlegezett költség viselésére vonatkozik, illetőleg ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fél kérheti, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson bírálja el.

I N D O K O L Á S

A felperes 2007. óta az ország különböző büntetés-végrehajtási intézeteiben van elhelyezve az előzetes letartóztatása, majd később gyanúsítotti/vádlotti fogvatartása, majd később életfogytigtartó szabadságvesztés büntetésére tekintettel.

A felperes a fenti fogvatartása kapcsán 2011. október 24. napjától a 1-es települési Fegyház és Börtönben volt elhelyezve, majd 2013. július 25-én áthelyezésére került sor a 2-es települési Fegyház és Börtönbe, majd 2015. augusztus 24-én áthelyezték a 3-as települési Fegyház és Börtönbe, legvégül 2017. július 17-én a 4-es települési Országos Büntetés-végrehajtási Intézetbe került, ahol jelenleg is a jogerős büntetését tölti.

A.

A felperes érvelése.

I. A felperesi kereset.

Felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy azzal, hogy az alperes a felperes 2013. július 25-én a 2-es települési Fegyház és Börtönbe 2015. augusztus 24-ig áthelyezte, továbbá azzal, hogy felperest 2017. július 17-én a 4-es települési Országos Büntetés-végrehajtási Intézetbe helyezte át, megsértette felperesnek a magánélethez, a családi élethez, a büntető ügyben történő védekezéshez, továbbá a polgári perre történő felkészüléshez fűződő jogát, végső soron emberi méltóságát, a védekezéshez és a tisztességes eljáráshoz való jogát sértette meg a felperes..

Kereseti kérelme körében hivatkozott a Bv. törvény 97. § (1) bekezdése, 83. § (6) és (8) bekezdése, 9. § (2) bekezdése, 10. § (6) bekezdése, 118. § (3) bekezdésére, illetve az Alaptörvény XXVII. cikk (3) bekezdésére, a régi Be. 5. § (1) bekezdésében nevesített jogaira.

Kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy alperes azon gyakorlata, hogy a felperest a lakóhelyétől legtávolabbi bv intézetben helyezte le, sérti az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében nevesített magán és családi élethez, illetve a kapcsolattartáshoz való jogát közvetlenül a Ptk. 2:43. § b) pontjában írt személyiségi jogát.

Kérte annak megállapítását, hogy az alperes megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, ezáltal a Ptk. 2:43. § c) pontját is azzal, hogy miközben a fogvatartottak többségének biztosítja a lakóhelyéhez legközelebbi bv intézetben történő elhelyezését, addig ezt a felperes esetében felperes sorozatos kérelmei ellenére sem hajlandó biztosítani. Az egyenlő bánásmód megsértésével kapcsolatban előadta, hogy azzal sértette meg ezen követelményt, hogy az általa "probléma mentes, jó, egyébként szintén életfogytiglanra ítélt fogvatartottak részére biztosította és biztosítja a saját és a kapcsolattartó lakóhelyhez közeli elhelyezést, miközben a számára problémás "cinkes"elítéltek esetén őket az ország legtávolabbi bv intézetébe "deportálja" ezzel megszabadítva a bv intézeteket az adott probléma forrásától.

A 2017-es áthelyezésével kapcsolatban előadott kereseti kérelme kapcsán hivatkozott az új Ptk. 2:42. § (2) bekezdésére, a magánélet sérelme kapcsán a 2:43. § b) pontjára, az objektív következmények körben a megállapítás, az abbahagyás, további jogsértéstől való eltiltás és az elégtétel adás körében a Ptk. 2:51.§ (1) bekezdés a)-c) pontjaira, a sérelemdíjjal kapcsolatban pedig a Ptk. 2:52. § (1) bekezdésére és a Ptk. 6:519. §-ra is.

Hivatkozott a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.628/2017/6. számú ítéletében kifejtettekre, mely szerint a közhatalmi jogkörben eljáró szerv mérlegelési jogkörben meghozott döntése csak akkor minősülhet személyiségi jogsértőnek, egyben kártérítés felelősséget megalapozónak, ha az nyilvánvalóan és kirívóan okszerűtlen. Az alperesi magatartás az általa kifejetettek szerint kirívóan okszerűtlen.

Kérte, hogy a jogsértés jogkövetkezményeként a bíróság kötelezze alperest arra, hogy a jogsértésért akként adjon elégtételt felperes számára, hogy az alperesi szervezet parancsnoka levélben kifejezi sajnálkozását felperes irányába a történtek miatt.

Ezen túl kérte, hogy a bíróság tiltsa el alperest a jogsértés további folytatásától.

A jogsértéssel okozott nem vagyoni hátrány kompenzálásaként kérte, hogy a bíróság kötelezze alperest a 2013. július 25-i áthelyezés miatt 500.000.- forint nem vagyoni kártérítés, továbbá a 2017. július 17-i áthelyezésért 500.000.- forint sérelemdíj megfizetésére.

II. A felperes jogorvoslati jog kimerítésére tett előadása.

Hivatkozott arra, hogy a jogorvoslati jogát oly módon merítette ki, hogy a 2017. július 17-i 4-es települési átszállítását követően augusztus 17-én az első, a 2017.08.szám ssz-ú átszállítási kérelmét benyújtotta, amelyet október 24-én az .../17/2 határozattal elutasították, majd ezt követően a felperes megindította a jelen peres eljárást. Ezt követően 2018. január 18-án újabb átszállítási kérelmet adott be, amelyet február 6-án fenntartott és február 26. napján további kérelemmel élt, amelynek elutasítására 2018. március 6-án az .../18/1 határozattal került sor. Március 8-án e körben panaszt írt felperes, amelyet az alperes a ...-9/2018 számú határozatával május 28-án utasított el. Hivatkozott arra, hogy a 2018. november 13-i átszállítási kérelmét az alperes 2018. december 11-én hozott .../18/2 határozatával ismét elutasított.

Az alperes védekezésére figyelemmel kifejtette, hogy a Fővárosi Ítélőtábla hivatkozott 6.Pkf.25.295/2017/2. számú (IH.2017.54) határozata jelen ügyben irreleváns, az ugyanis a bv intézettel szembeni perben született, míg a jelen eljárásban a BVOP az alperes. A Bvtv. 143. § (1) bekezdése előírása szerint az elítélt kárigényét annál a bv szervnél terjesztheti elő, ahol a kár bekövetkezett. Ezen előírás a bv intézetekkel kapcsolatos kárigényekre vonatkozik, miközben olyan előírást nem tartalmaz a Bv. törvény, mely szerint a BVOP-hoz is kárigényt kell benyújtani egy adott bírósági eljárást megelőzően. Saját álláspontját alátámasztva hivatkozott a BDT.2017.3620 szám alatt közzétett jogestre is, amely szerint a fogvatartottnak a személyiségi joga megsértésre miatt sérelemdíj megfizetése iránti igénye közvetlenül a bíróság előtt érvényesíthető és nem kell megelőznie a büntetés-végrehajtási intézmény előtti eljárást.