A Debreceni Ítélőtábla Pf.20174/2009/5. számú határozata szavatossági igény érvényesítése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 213. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §] Bírók: Csiki Péter, Süliné dr. Tőzsér Erzsébet, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf. II. 20.174/2009/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla az előbb Dr. Rádi Ildikó ügyvéd, majd a fellebbezési eljárás során Dr. Dobrossy István ügyvéd (Debrecen, Simonffy u. 57.) által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű, II.rendű felperes neve II. rendű és II.rendű felperes neve né III. rendű, mindhárman címük felpereseknek, az előbb személyesen eljáró, majd a fellebbezési eljárás során Dr. Bánszegi Judit ügyvéd (Debrecen, Vár u. 2. III/4.) által képviselt I.rendű alperes neve címe lakos I. rendű és az hozzátartozó (címe által képviselt II.rendű alperes neve címe II. rendű alperesekkel szemben szavatossági igény érvényesítése iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 6. P. 21.607/2007/27. számú ítélete ellen a felperesek által 30. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

részítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetet a II. rendű alperessel szemben elutasító rendelkezését helybenhagyja. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja.

A felperesek fellebbezési eljárási költségét 50.000 (Ötvenezer) forint általános forgalmi adót tartalmazó 300.000 (Háromszázezer) forintban, az I. rendű alperes fellebbezési eljárási költségét 250.000 (Kettőszázötvenezer) forintban állapítja meg.

Ez ellen a részítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

2003. év első felében az I. rendű felperes kizárólagos tulajdonában volt a H. szám alatti ingatlan, melyre egy kétlakásos ikerházat kívánt építtetni.

A tervezéssel megbízta a II. rendű alperest, aki a terveket elkészítette, az azért járó 140.000 Ft-ot az I. rendű felperes megfizette.

H. Város Polgármesteri Hivatal Jegyzője a 2003. június 23-án kelt 15.335-2/2003. számú határozatával építési engedélyt adott a felperes részére a tervezett lakóház kivitelezésére. Az építési engedélyezési eljárás során a kivitelező személyét a kérelmező nem jelentette be.

A felperes szóban megállapodott az I. rendű alperessel - aki egyéni vállalkozóként és a D Kft. tulajdonosaként, ügyvezetőjeként is építőipari vállalkozási tevékenységgel foglalkozott -, hogy 90.000 Ft/m2 áron a festés, burkolás, csaptelepek, konnektorok nélkül felépíti az épületet oly módon, hogy az egyik lakás a felperesé, a másik a vállalkozóé lesz, s a vállalkozói díját ez utóbbi lakás eladási árából kapja meg. A kivitelezéshez az anyagot a megrendelő biztosította.

2003. augusztus 13-án az I. rendű felperes mint eladó adásvételi szerződést kötött a II. és III. rendű alperessel mint vevőkkel, s e szerint az ingatlan ½ tulajdoni hányadát a látott, megtekintett állapotban 2.300.000 Ft vételárért elidegenítette részükre. A vevők tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték, majd az építési hatóság 2003. augusztus 18-án kelt határozatával az építési engedély 2. számú lakásra vonatkozó részét a II. és III. rendű felperes nevére átírta.

2003. szeptember 2-án a II. és III. rendű felperes 5.000.000 Ft-ot, szeptember 15-én 3.000.000 Ft-ot kivitelezési előlegként megfizetett az I. rendű alperesnek.

Az elkészült lakóépületre a használatba vételi engedélyt a H. Város Polgármesteri Hivatal Jegyzője a 2003. október 27-én kelt 15.335-4/2003. számú határozatával adta meg. A használatba vételi engedély kiadása iránti eljárásban a Központi Statisztikai Hivatal felé benyújtandó adatlapon a kivitelező rovatban "lakossági házilagos" megjelölés szerepel, míg a "nyilvántartási rész" elnevezésű okiraton vállalkozóként a D Kft. felelős műszaki vezetőként a II. rendű alperes lett feltüntetve. A II. rendű alperes felelős műszaki vezetőként nyilatkozatot tett arról, hogy mindkét lakás a szakmai és biztonsági előírások megtartásával szakszerűen épült, az építmény rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas.

2006. őszén az ingatlan alapja süllyedni kezdett, az ingatlan falán harántrepedések jelentek meg. A felperesek értesítésére az I. rendű alperes az épület fala mellett 2-3 m2 területen talajfeltárást végzett, s megállapította, hogy az épület alapja a terv szerinti 85 cm-rel szemben mindössze 40 cm széles. 2007. januárjában az I. rendű alperes megbízást adott a C Kft. részére, talajtömörségi vizsgálat elvégzésére, s ennek során az eljárt szakember megállapította, hogy az épület alatt lévő talaj tömörsége laza, közepesen tömör, illetve gyenge. A helyreállítás módjára alternatívákat ajánlott.

A felperesek felszólították az I. rendű alperest a hibák helyrehozatalára, eredménytelenül.

A felperesek keresetükben elsődlegesen kérték az I. rendű alperes kötelezését a kivitelezési hibák kijavítására, másodlagosan az alperesek egyetemleges marasztalását indítványozták, összesen 10.800.000 Ft erejéig, szavatossági igény, illetve szerződésszegésből eredő kártérítés jogcímén. Előadásuk szerint az I. rendű alperessel vállalkozási szerződést kötöttek, melyben az I. rendű alperes, mint vállalkozó az épület kivitelezésre vállalkozott 90.000 Ft/m2 díj ellenében. A hibás kivitelezés következtében az épületben az általuk megjelölt károk keletkeztek, melyekkel okozati összefüggésben a kivitelező szavatossági, illetve kártérítési felelőssége megállapítható. Hivatkoztak arra, hogy az I. rendű felperes és a II. rendű alperes között megbízási szerződés jött létre egyrészt a kiviteli tervek elkészítésére, másrészt a kivitelezés felelős műszaki vezetői teendőinek ellátására 140.000 Ft díj ellenében. A megbízott azonban az utóbbi körben kötelezettségét nem teljesítette, a szerződést megszegte, s ez okozati összefüggésben áll az I. rendű alperes hibás teljesítésével. A követelt összegből 800.000 Ft-ot a feltárás, 10.000.000 Ft-ot a helyreállítás költsége fejében igényeltek.

Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte, tagadta, hogy a felperessel vállalkozási szerződést kötött volna, azzal védekezett, hogy az I. rendű felperes és az ő házastársa közötti jó baráti viszonyra tekintettel azt vállalta, hogy megfelelő szakembereket ajánl a felperes önerős építkezéséhez, és amennyiben szükség lesz rá, a kivitelezésben is besegít alkalmazottaival. Állította, hogy a hibák feltárásában is csak szívességből segédkezett.

A II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Elismerte, hogy az I. rendű felperessel megbízási szerződést kötött a kiviteli tervek elkészítésére, ám e kötelezettségét maradéktalanul teljesítette, a díját a megbízó megfizette. Tagadta, hogy a megbízás a felelős műszaki vezetői teendők ellátására is vonatkozott, s előadta, hogy ő az építkezésen egyáltalán nem járt, nem volt felelős műszaki vezetője a kivitelezésnek, a használatba vételi engedélyezési eljárásban szívességből írta alá a nyilatkozatot, ellenszolgáltatás nélkül, tekintettel arra, hogy ennek hiányában a használatba vételi engedélyt a felperesek nem kapták volna meg.