A Pécsi Ítélőtábla Bf.76/2012/8. számú határozata hivatali visszaélés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 72. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 371. §, 372. §, 381. §] Bírók: Halász Etelka, Krémer László, Tóth Sándor

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Törvényszék B.181/2011/24., *Pécsi Ítélőtábla Bf.76/2012/8.*

***********

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.II.76/2012/8. szám

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2012. évi május hó 9. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság a hivatali visszaélés bűntette miatt I.rendű vádlott és 3 társa ellen indult büntetőügyben a Pécsi Törvényszék 12.B.181/2011/24. számú ítéletének I.r., II.r. és III.r. vádlottakra vonatkozó részét az alábbiak szerint változtatja meg:

- I.r. vádlott halmazati büntetését 6 (hat) hó börtönre, a felfüggesztés próbaidejének tartamát 2 (kettő) évre enyhíti;

- II.r. és III.r. vádlottak büntetését 2-2 (kettő-kettő) évi próbára bocsátásra enyhíti; a pénzbüntetésekre vonatkozó ítéleti rendelkezéseket mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a III.r. vádlottat, hogy fizessen meg az államnak a másodfokú eljárásban felmerült 6.000 (hatezer) forint bűnügyi költséget.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I.r. vádlott felmentés, védője a tényállás 1. pontja tekintetében felmentés, 2. pontja tekintetében enyhítés, a II.r. vádlott, valamint a III.r. vádlott és védőik felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348.§ (1) bekezdése értelmében - figyelemmel a Be.349.§ (1) bekezdésében írt korlátokra - a megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Nem volt tárgya a másodfokú eljárásnak a IV.r.vádlott vonatkozásában hozott első fokon jogerőre emelkedett felmentő rendelkezés.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mentes a Be.351.§ (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az hiánytalan, teljes körűen felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz.

Az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával, a másodfokú bíróság korábbi hatályon kívül helyező határozatában írt iránymutatások szem előtt tartásával folytatta le a bizonyítási eljárást. Ennek során beszerezte, illetve megkísérelte beszerezni a tényállás megfelelő felderítéséhez szükséges bizonyítékokat, amelyeket a logika szabályai szerint értékelve adott számot ténymegállapításairól, köztük a vádlotti védekezések elvetésének okairól.

A tényállás 1. pontjában írt cselekmény elkövetését mindenekelőtt a bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés során törvényesen megszerzett és felhasznált lehallgatási jegyzőkönyv adatai, így I.r. vádlottnak tanú1el, illetve tanú2 -el folytatott, esetenként ismételt telefonbeszélgetéseinek tartalma alapozta meg. Alátámasztották azt továbbá az alapeljárásban tanúként kihallgatott tanú3 - a megismételt eljárásban felolvasott - vallomása, illetve a korábban vádlottként, a megismételt eljárásban már tanúként szereplő tanú2, tanú4, tanú5 vallomásai. Az említett bizonyítékok alapján megnyugtató módon lehetett állást foglalni abban a kérdésben, hogy az I.r. vádlott jogellenes és eredményes beavatkozással élt saját és édesapja ismerősének, tanú1nek az érdekében, az általa is közlekedési szabálysértésnek tartott magatartás miatt intézkedő vízirendőrökkel szemben. Ez a rögzített és tartalmilag is hiteles telefonbeszélgetések értelmezése alapján egyértelmű volt, amit a közreműködő személyek vallomásai is megerősítettek.

A már jogerősen elítélt, a megismételt eljárásban tanúként kihallgatott tanú2, tanú4, tanú5 az alapeljárásban tett vallomásaikhoz hasonló nyilatkozatot tettek. Amiként korábban, úgy ezúttal is elismerték a tanú3 felolvasott vallomásában foglaltak valóságtartalmát. Ezek a bizonyítékok kétséget kizáró módon és vitathatatlanul igazolták a cselekmény az I.r. vádlott általi elkövetését, amit a nyilvános ülésen tett felszólalásában már maga sem vitatott.

A teljesség igénye nélkül a másodfokú bíróság az alábbiakat tartotta szükségesnek kiemelni:

A lehallgatásról készített jelentésekből, így az I.r. vádlottnak tanú1-el, az édesapjával, tanú6-al, illetve tanú2-el folytatott beszélgetéseiből kitűnt, hogy e beszélgetésekben maga is a közlekedési szabálysértés megvalósulása mellett foglalt állást, tanú1fel szemben is. Nem arról volt tehát szó, hogy az intézkedő rendőrökhöz egy el nem követett szabálysértés miatt fordult volna kérésével. Szükséges azonban azt is hangsúlyozni, hogy a cselekmény jogi megítélésén az sem változtatott volna, ha tanú1 ténylegesen nem valósított volna meg közlekedési szabályszegést, hiszen ennek és az elkövetés körülményeinek tisztázása a meginduló eljárásban történhetett volna meg. A helyszínen jelen sem lévő I.r. vádlott közbelépésével azonban az eljárás megindulásának lehetőségét is kizárta.

A lehallgatott párbeszédekből levonható volt az a következtetés is, hogy az I.r. vádlott nem először vállalkozott ismerősei érdekében közbenjárásra, a hasonló kérések megfogalmazását természetesnek tartotta. Mobiltelefonjának lehallgatására is ilyen cselekmények gyanúja miatt került sor. Ezek a körülmények is gyengítették a vádlottak védekezését.

A kifejtettek miatt a másodfokú bíróság a tényállás 1. pontjában írt cselekmény vonatkozásában mindenben egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett érvekkel.

A tényállás 2. pontjában írtakkal összefüggésben is leglényegesebb bizonyítékul szolgált a törvényesen megszerzett és felhasznált lehallgatási jegyzőkönyv tartalma, amely az I.r., valamint a II.r. vádlott közötti telefonbeszélgetések tartalmát rögzítette. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor elvetette e vádlottaknak a beszélgetésekkel kapcsolatban előterjesztett védekezését. Az ugyanis ellentétben áll a feltárt egyéb bizonyítékokkal, valamint logikai úton is egyértelműen cáfolható volt.