Tippek

Link jogszabályhelyre

§-ra, bekezdésre, pontra, alpontra mutató linket hozhat létre.

Bővebben

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

Bővebben

Mínusz jel keresésben

'-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából.                               

Bővebben

339/B/1995. AB határozat

a Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szerkezetéről szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról rendelkező 1978. évi 2. törvényerejű rendelet 14. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvének módosításáról és egységes szerkezetéről szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról rendelkező 1978. évi 2. törvényerejű rendelet 14. §-ában foglalt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Az Alkotmánybíróság a törvényi rendelkezés nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozó korábbi törvénysértő elítélése miatt érvényesített kártalanítási eljárásban alkotmányjogi panaszt és utólagos normakontroll iránti indítványt terjesztett elő. Az Alkotmánybíróság az indítványokat elkülönítette és az utólagos normakontroll iránti indítványt a jelen eljárásban külön bírálta el.

Az indítványozó a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvének (a továbbiakban: Ptk.) módosításáról és egységes szerkezetéről szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról rendelkező 1978. évi 2. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Ptké. II.) 14. §-ában foglalt rendelkezés alkotmányellenességének utólagos megállapítását kérte. A támadott törvényi rendelkezés szerint: "Az államigazgatási jogkörben okozott kárral, valamint a nem vagyoni kárral kapcsolatos felelősségi szabályokat csak akkor lehet alkalmazni, ha a károkozó magatartása a törvény hatálybalépése után történt." A Ptké. II. 1. §-a értelmében az 1977. évi IV. törvény 1978. évi március 1. napjával lépett hatályba.

Az indítványozó indítványát az Alkotmány 70/K. §-ában foglaltakra alapította, de hivatkozott az Alkotmány 55. § (3) bekezdésében foglaltakra is. Álláspontja szerint a támadott rendelkezés azért alkotmányellenes, mert kizárja a törvénytelen fogvatartás miatti kártérítés lehetőségét, ugyanakkor nem teszi lehetővé a kártérítéssel kapcsolatban a bírói út igénybevételét sem. Hivatkozott az indítványozó a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának IX. Cikk 5. pontjában foglaltakra is, amely szerint: Annak a személynek, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogvatartás áldozata volt, kikényszeríthető joga van kártalanításra." Az egyezségokmányt az 1976. évi 8. törvényerejű rendelet hirdette ki és az 1976. március 23-án lépett hatályba.

2. Az indítványozó által hivatkozott alkotmányi rendelkezések közül az Alkotmány 55. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogvatartás áldozata volt, kártérítésre jogosult. Az Alkotmány 70/K. §-a értelmében pedig az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők.

II.

Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozatlannak találta.

1. A Ptk. eredeti, 1959. évi 349. § (1) bekezdése szerint: államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette, továbbá az eljáró alkalmazott bűnösségét, illetőleg vétkességét büntető vagy fegyelmi eljárás során megállapították. A Ptk. módosításáról és egységes szerkezetéről szóló 1977. évi IV. törvény a Ptk. 349. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést a következőképpen módosította: államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. E törvényi módosítás kiiktatta tehát a felelősség megállapításának feltételei közül az eljáró alkalmazott bűnösségének, illetőleg fegyelmi felelősségének a megállapítását. A támadott hatálybaléptető törvényi rendelkezés ennek a szigorúbb feltételű - vagyis a felelősség fennállását enyhébb feltételek mellett is megállapító - felelősségi szabálynak az alkalmazhatóságára vonatkozik. Eszerint a felelősség megállapítására és a kártérítési igény elbírálására a Ptk.-nak az 1977. évi IV. törvénnyel módosított rendelkezését csak akkor lehet alkalmazni, ha a károkozó magatartás a törvény hatálybalépése után, azaz 1978. évi március 1. napja után történt.

2. Minden jogszabály hatálya időben kezdődik, időben végződik, vagyis egy bizonyos ideig áll fenn. A jogszabály hatályának tehát időben van kezdete és vége.

A jogszabály időbeli hatálya alkotmányossági szempontból a jogállamiság egyik lényegi elemét adó jogbiztonság alkotmányi követelményével függ össze.

Az Alkotmánybíróság a 11/1992. (III. 5.) AB határozatában (ABH 1992, 77.) rámutatott arra, hogy a jogállam alapvető eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság - többek között - megköveteli a megszerzett jogok védelmét, a teljesedésbe ment, vagy egyébként véglegesen lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyását, illetve a múltban keletkezett tartós jogviszonyok megváltoztathatóságának alkotmányos szabályokkal való korlátozását. Az Alkotmánybíróság az 54/1995. (IX. 15.) AB határozatában (ABH 1995, 246.) azt is kimondta, hogy a jogállamiság egyik legfontosabb összetevőjének, a jogbiztonságnak fontos tartalmi eleme a jogszabály visszaható hatályának a tilalma. Ezt a tilalmat a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (1) bekezdése úgy határozza meg, hogy a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogszabályok hatályon kívül helyezését az azok alapján keletkezett jogviszonyok lehető kíméletével kell biztosítani. Ez a követelmény nemcsak az alkotmányellenes jogszabály megsemmisítésére, de a jogszabály jogalkotói hatálybaléptetésére is vonatkozik. Ha az új jogszabálynak visszamenőleges hatálya van, az a jogszabály megjelenése előtt keletkezett jogviszonyok tömegének felülvizsgálatával jár, amely a jogbiztonság alkotmányos követelményét sérti. Különösen irányadó ez azokban az esetekben, amikor az új jogszabály olyan kötelezettséget vagy felelősséget állapít meg, amely a korábbi jogszabályi környezetben egyáltalában nem, vagy enyhébb feltételek mellett állt fenn.

A támadott törvényi rendelkezéssel hatálybaléptetett kárfelelősségi szabály az állam felelősségének megállapítása szempontjából a korábbi szabályozásnál szigorúbb. Az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség eredeti Ptk.-beli szabálya az állam immunitását erőteljesebben hangsúlyozva a felelősség feltételeként az ügyben eljárt államigazgatási, bírósági vagy ügyészségi alkalmazott büntetőjogi, illetőleg fegyelmi felelősségének megállapítását is meghatározta. A Ptk. 1977. évi módosítása ezt a felelősségi követelményt iktatta ki, melynek folytán a kárfelelősség megállapítására már kevesebb törvényi feltétel fennállása mellett is sor kerülhet. Ilyen kivételes esetben a visszamenőleges hatályú hatálybaléptető rendelkezés a jogbiztonság követelményével, a jog kiszámíthatóságával és előreláthatóságával szöges ellentétben állna. A Ptké. II. támadott rendelkezése tehát kimondottan a jogállamiság fogalmi elemét alkotó jogbiztonság alkotmányi követelményét tartotta szem előtt. Ez azt jelenti, hogy a kevesebb törvényi feltétel mellett az államigazgatási szerv kártérítési felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a károkozó cselekmény elkövetése már az új törvény hatálybalépése után történt. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság nem látott alapot arra, hogy a kifogásolt rendelkezés alkotmányellenességét megállapítsa és azt megsemmisítse.

3. Az Alkotmánybíróság a 66/1991. (XII. 21.) AB határozatában (ABH 1991, 342-343.) vizsgálta a büntetőeljárás során a személyi szabadság elvonásával járó büntetések és intézkedések folytán alaptalanul elszenvedett sérelem orvoslását szolgáló kártalanítással kapcsolatos szabályokat. Az állam büntető hatalmának jogtalan alkalmazása során okozott károk számításával és az igények érvényesítésének rendjével kapcsolatban az Alkotmánybíróság nemcsak a kártalanítás jogalapja, hanem a bírói út igénybevételének lehetősége kérdésében is állást foglalt. Erre figyelemmel alaptalan az indítványozónak az Alkotmány 55. § (3) bekezdésére, illetőleg az Alkotmány 70/K. §-ára alapított indítványa, azért is, mert ügyében a kártalanítási eljárásra sor került, a bíróság határozatot hozott.

4. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 21. § (3) bekezdése értelmében jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása iránti alkotmánybírósági eljárást csak a törvényben felsorolt személyek és szervek kezdeményezhetnek. Mivel az indítványozó magánszemély, így ilyen előterjesztési joga nincs. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a támadott jogszabályi rendelkezés nemzetközi szerződésbe ütközését állító indítványt visszautasította.

Budapest, 1998. augusztus 31.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Németh János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Tartalomjegyzék