A Fővárosi Törvényszék Bf.10255/2010/5. számú határozata csődbűntett tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 37. §, 83. §, 87. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 351. §, 361. §, 371. §] Bíró: Balázs Márta

Fővárosi Bíróság

mint másodfokú bíróság

22.Bf.10.255/2010/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2011. év február hó 23. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi

VÉGZÉST:

A csődbűntett miatt V ellen indult büntetőügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2010. év július hó 6. napján kelt 25.B.IX.38330/2008/11. számú ítéletét helybenhagyja.

INDOKOLÁS

Az elsőfokú bíróság V-t bűnösnek mondta ki csődbűntettben, s ezért őt 450 napi tétel, napi tételenként 300,- forintban megállapított, összesen 135.000,- forint pénzbüntetésre ítélte.

Az ítélet ellen a vádlott és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést, amelyet a védő a másodfokú nyilvános ülésen - a korábbiakkal egyező tartalommal, amely szerint nem bizonyítható , hogy a vádlott elkövette a terhére rótt bűncselekményt - fenntartott.

Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, a Fővárosi Főügyészség Bfel.21.820/2010/1. számú átiratában annak helybenhagyását indítványozta.

A másodfokú bíróság a felmentésre irányuló fellebbezéseket nem találta megalapozottnak.

Az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékokkal összhangban, azok gondos mérlegelésével állapította meg, amely mentes a Be. 351.§-ának (2) bekezdésében megjelölt hibáktól és hiányosságoktól, így a Be. 351.§-ának (1) bekezdésében írtaknak megfelelően az a másodfokú eljárásban is irányadó volt.

Az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása során valamennyi bizonyítékot feltárt és mérlegelési körébe vont, valamint indokolási kötelezettségének is teljes körűen eleget tett, amikor iratszerűen és logikai hibáktól mentesen kifejtette, hogy a vádlott felelősségét vitató vallomásával szemben milyen egybehangzó bizonyítékok alapján látta kétséget kizáró módon megállapíthatónak a vádlott bűnösségét a vád tárgyává tett bűncselekményben, s okfejtésével a másodfokú bíróság is egyetértett.

Mivel a vádlott és védője elsősorban a mérlegeléssel megállapított tényállást támadta, s erre megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárásban nincs lehetőség, így a felmentésre irányuló jogorvoslat nem vezethetett eredményre.

A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és cselekményét törvényesen minősítette.

A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket helyesen tárta fel és súlyuknak megfelelően értékelte.

Az elsőfokú bíróság helyesen választotta meg - a Btk. 87. § (2) bekezdés e./ pontjának figyelembevételével - a vádlottal szemben alkalmazott főbüntetés nemét és mértékét is, az megfelelnek a Btk. 83.§-ában megfogalmazott büntetéskiszabási elveknek és a Btk. 37.§-ában írt büntetési céloknak is. A pénzbüntetés napi tételszáma - figyelemmel a nagyszámú és jelentős súlyú enyhítő körülményre, elsősorban az elévülési időt meghaladó időmúlásra - nem eltúlzottan alacsony, az egy napi tétel összege a vádlott jövedelmi, vagyoni személyi viszonyinak tükrében enyhe, azonban azon a másodfokú bíróság a vádlott terhére szóló fellebbezés hiányában nem változtathatott.