EH 2000.298 Valamely szervezet nyilvános ülésén elhangzott, az ott jelen nem levő személyre vonatkozó valótlan tényállítás miatt a rendezvényről tudósító sajtószerv helyreigazítási kötelezettségét nem érinti az a körülmény, hogy a nyilvános rendezvényről jogosult volt tudósítani [Ptk. 79. § (1) bek., Pp. 342. § (2) bek., PK 14. szám, 1986. évi II. tv. 5. §, 19. § (3) bek., 20. § e) pont].
Az M. H. 2000. január 17-i számában jelent meg a "Bírálta a közszolgálati médiát az Ny. Klub" című sajtóközlemény, amely a társadalmi szervezet tisztújító közgyűléséről, az ott elhangzottakról tudósított. A sajtóközlemény részletesen ismertette a V. M. előadását, amelyben az előadó egyebek között elmondta, hogy "az M. Televízióban cenzúra működik, amelyet a FIDESZ, a Kisgazdapárt, esetenként a MIÉP székházából irányítanak". Példaként említette, hogy "tévések beszámolója szerint S. M., a miniszterelnök tanácsadója rendszeresen egyeztetett szerkesztőkkel a híradó tartalmáról". A felperes 30 napon belül írásban követelte az alperestől sajtó-helyreigazítás közzétételét a sajtóközlemény azon tényállítása miatt, mely szerint, mint a miniszterelnök főtanácsadója, rendszeresen egyeztetett szerkesztőkkel a híradó tartalmáról. Az alperes a helyreigazítás közzétételét megtagadta.
Az elsőfokú bíróság a felperes sajtó-helyreigazítás iránti keresetét elutasította. Álláspontja szerint a lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható volt: a televíziós újságírók körében valóban létezett olyan híresztelés, mely szerint a híradó szerkesztői egyeztetést folytattak a felperessel. Miután az alperes egy ténylegesen létező vélekedést közölt, a felperes helyreigazítást nem követelhetett.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét (eltérő jogi indokok alapján) helybenhagyja. A jogerős ítélet álláspontja szerint a felperes a Ptk. 79. §-a alapján sajtó-helyreigazítást azért nem követelhetett, mert az alperes a sajtóról szóló 1986. évi II. tv. (továbbiakban: St.) 2., 4. és 5. §-a alapján csak a kötelezettségét teljesítette: a közvéleményt egy rendezvény eseményeiről hitelesen és pontosan tájékoztatta, amelyre az St. 5. §-a - miként a bírósági tárgyalásokról szóló tudósítások esetében is - az érintettek hozzájárulása nélkül feljogosította. Az alperes tudósítása valósághű volt, az alperes a rendezvényen elhangzottakhoz semmilyen megjegyzést, észrevételt nem fűzött, a közölt tényállítást nem erősítette meg, ezért a közlés tartalmáért a sajtószerv nem tartozik felelősséggel. Ellenkező esetben a sajtó nem tudna eleget tenni azon kötelezettségének, hogy a nyilvánosságot az St. 2. §-ának megfelelően teljeskörűen, hitelesen és pontosan tájékoztassa. A sajtó felelőssége ugyan objektív, de nem korlátlan, amit a Legfelsőbb Bíróság PK 14. sz. állásfoglalása is megerősít.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és az alperes keresete szerinti marasztalását. A felperes álláspontja szerint a sajtó az általa közölt valótlan tényállítás miatt köteles helyreigazítást közzétenni a Ptk. 79. §-a alapján, függetlenül a nyilvánosságra hozatal módjáról. Az alperes ugyanis a felperes személyére vonatkozóan tényt híresztelt, és e tény valóságát a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján az alperesnek kellett volna bizonyítania. Az alperes az St. 11. §-a (1) bekezdésének c) pontjába ütköző módon járt el, amikor az elhangzottak valóságát a közzétételt megelőzően kellő körültekintéssel nem ellenőrizte, és utóbb a helyreigazítás megtagadásával a jogsértés orvoslását elmulasztotta. Felülvizsgálati álláspontja szerint ezt támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság a BH 2000/241. szám alatt közzétett eseti döntése is.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte. Állította, hogy a felperes által hivatkozott eseti döntés a jelen perben nem irányadó, mert a perbeli esetben az alperes sajtóközleménye egy rendezvényről szóló "tudósításnak" felelt meg, amely más sajtóközleményekhez képest eltérő megítélés alá esik. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése alapján, ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap), rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt közöl, vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül -, követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a való tények (helyreigazítás). Amint azt a jogerős ítélet is megállapította, a sajtót az általa közölt vagy híresztelt tényállítások helytállósága tekintetében objektív felelősséggel terheli. Ezen objektív felelősség alól a sajtó akkor mentesülhet, ha a Ptk. 75. §-ának (3) bekezdése értelmében a jogosult hozzájárulása a személyhez fűződő jog sérelmének megállapítását kizárja, illetve ha a sajtó az általa közölt vagy híresztelt tény valóságát bizonyítja [Pp. 342. § (2) bekezdése, PK 14. sz. állásfoglalás].
A sajtóközlemények helytállóságáért fennálló objektív felelősséget jelenti a helyreigazítási kötelezettség, amely alól az St.-nek a jogerős ítélet által hivatkozott rendelkezései sem adnak korlátlan felmentést. Az St. 2. és 4. §-a általánosságban határozza meg a sajtó jogait és kötelezettségeit. Az St. 5. §-a pedig a sajtó számára csak azt teszi lehetővé, hogy az érdekeltek hozzájárulása nélkül tájékoztatást adjon az állami szervek, a gazdálkodó szervezetek, a társadalmi szervezetek és az egyesületek, valamint ezek bizottságai nyilvános üléséről, továbbá a bíróságok nyilvános tárgyalásairól. Ez azt jelenti, hogy az St. 5. §-a alapján az ott felsorolt szervek és szervezetek egyrészt nem tilthatják meg azt, hogy a sajtó a nyilvános üléseikről tájékoztatást adjon, másrészt ha a sajtó a nyilvános ülésen történtekről a valóságnak megfelelően adott tájékoztatást, azt az érintett szervezet utóbb nem kifogásolhatja. A sajtó-helyreigazítási kötelezettség alól ezért az St. 5. §-a csak az ott felsorolt szervek és szervezetek vonatkozásában ad felmentést, és csak akkor, ha a nyilvános ülésekről hitelesen tájékoztat a sajtó.
A felperes azonban a perben kifogásolt sajtóközleményben szereplő társadalmi szervezetnek nem tagja, a rendezvényen nem vett részt, az Ny. Klub nyilvános ülésén történtek szempontjából nem minősül az St. 5. §-ában megjelölt szervezetnek. Ezért a sajtónak az a joga, hogy a társadalmi szervezet nyilvános üléséről tudósíthatott, az általa nyilvánosságra hozott tényállítás kívülálló érintettje vonatkozásában, a helyreigazítási kötelezettség alól az alperest nem mentesíti.
Ezzel kapcsolatban téves az alperesnek az az álláspontja, hogy a perbeli sajtóközlemény olyan "tudósítás" volt, amely a helyreigazítási kötelezettséget műfaja miatt önmagában kizárja. Az előzőekben már kifejtettek szerint az St. 5. §-a a sajtó számára azt teszi lehetővé, hogy az ott felsorolt szervek és szervezetek nyilvános üléséről tájékoztatást adjon. Az St. 20. §-ának e) pontja szerint tájékoztatás: tényeknek, eseményeknek, hivatalos közleményeknek, beszédeknek, valamint az ezekre vonatkozó véleményeknek, elemzéseknek és értékeléseknek sajtótermék útján történő nyilvános közlése. Az St. 19. §-ának (3) bekezdése szerint pedig ha a sajtóban közölt tájékoztatás személyhez fűződő jogot sért, külön jogszabály szerint helyreigazításnak van helye. A tájékoztatás tehát nyilvános közlés, amely azon az alapon, hogy "tudósítás"-nak jelölik, a sajtó-helyreigazítási kötelezettséget önmagában nem zárja ki. A Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése alkalmazása szempontjából ezért közömbös, hogy a más személyére vonatkozó valótlan tény állítása vagy híresztelése az újságírás mely műfajában történt.
Miután fel sem merült, hogy a felperes a személyét érintő tényállítás sajtó útján történő nyilvánosságra hozatalához hozzájárult, téves a jogerős ítéletnek az az álláspontja, hogy az alperes a felperes személyére vonatkozó tény híresztelése miatt önmagában az St. 5. §-a alapján sajtó-helyreigazításra nem köteles.
Ennek nem mond ellent az alperes ellenkérelmében előadott az a körülmény sem, hogy az St. 5. §-a általában lehetővé teszi azt, hogy a sajtó a bíróságok nyilvános tárgyalásairól tudósítson és a PK 14. sz. állásfoglalás szerint általában nem terheli a sajtót helyreigazítási kötelezettség, ha valamely büntetőeljárás jogerős befejezése előtt a valóságnak megfelelően tájékoztatta olvasóit a vádirat tartalmáról, a nyilvános tárgyalásról vagy a nem jogerős büntetőbírósági ítéletről. A hatósági eljárás alatt álló személy ugyanis olyan érdekelt, akire az St. 5. §-ának rendelkezései - a 10/196. (IX. 1.) IM-BM r. (R.) szerinti korlátozásokkal - vonatkoztathatók. A sajtó azonban még ebben az esetben is köteles az érintett kérelmére a nyilvánosságot utóbb megfelelően tájékoztatni, ha a büntetőeljárás nem vezetett az elmarasztalására [R. 3. S (3) bek.].
A perbeli esetben azonban nem kétséges: az alperes a felperes személyére vonatkozóan tényt közölt (híresztelt). E tény lényegi tartalma az, hogy a felperes mint a miniszterelnök tanácsadója rendszeresen egyeztetett szerkesztőkkel a híradó tartalmáról. Miután a felperes e tény valóságát vitatta és a perindítást megelőzően az ezzel kapcsolatos cáfolatának közlését az alperes megtagadta, az alperest terhelte a perben annak bizonyítása, hogy az általa a sajtó nyilvánossága előtt híresztelt tény a valóságnak megfelelt. Az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás anyaga alapján e tény valóságát megállapítani nem lehetett. A tanúk egyike sem állította, hogy közvetlenül tapasztalt a felperes részéről bármilyen beavatkozást, meg nem nevezett informátoroktól szerzett értesülések pedig a kifogásolt tényállítás bizonyítására nem alkalmasak.
Mindezekből következik, hogy az alperes a Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése alapján, figyelemmel a Pp. 342. §-ának (2) bekezdésére is, a határidőben kért helyreigazítás közlését nem tagadhatta volna meg és a felperes jogszerűen követelte keresetében a sajtó-helyreigazítás közzétételét. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése megfelelő alkalmazásával az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét megváltoztatva, az alperes sajtó-helyreigazítás közzétételére kötelezte. (Legf. Bír. Pfv. IV. 22 525/2000. sz.)