BH 2000.6.241 I. A sajtójogi felelősség nem kerülhető meg úgy, hogy a valótlan tényállítás közlése mások vélekedésére hivatkozva történik [Ptk. 79. § (1) bek., PK 14. sz.].

II. A sajtó-helyreigazítási keresettel szemben az alperesnek kell bizonyítania a sajtóközlemény valóságát [Pp. 345. § (2) bek.].

A felperesek mint a Fidesz Magyar Polgári Párt vezetői keresetükben sajtó-helyreigazítás közzétételére kérték kötelezni az alperest az alperes által szerkesztett Élet és Irodalom című hetilap 1999. augusztus 20-i számában "Fiúk a bányában" főcímmel és "Az O. család vállalkozásai" alcímmel megjelent sajtóközlemény személyükre vonatkozó valótlan tényállításai miatt. Kereseti álláspontjuk szerint a sajtóközlemény valótlanul híresztelte azt, hogy a Fidesz jelenlegi vezetőinek anyagi jólétét a székházakból származó pénzek alapozták meg.

A jogerős ítélet - az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva - a felperesek sajtó-helyreigazítás iránti keresetét azért utasította el, mert a felperesek által kifogásolt sajtóközlemény, mely szerint a Fidesz jelenlegi vezetőinek anyagi jólétét a székházakból származó pénzek alapozták meg, egy "értékítélet alakjában jelentkező következtetés", amely tényállítást nem tartalmaz. Tényállításnak az minősül, hogy volt-e ilyen vélekedés, ezt pedig a felperesek nem vonták kétségbe, hanem csak a vélekedés tartalmát kifogásolták. Ezzel azonban egy vélemény helyreigazítását kérték, amelyre a Ptk. 79. §-a nem ad lehetőséget.

A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetüknek helyt adó elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. A felperesek felülvizsgálati kérelme a jogerős ítéletet azért tartotta jogszabálysértőnek, mert tévesen foglalt állást a kifogásolt sajtóközlemény jellegét illetően, a helyreigazítással érintett sajtóközleményt tévesen minősítette véleménynek és nem valótlan tények híresztelésének.

Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte, fenntartva azt a jogerős ítélet által elfogadott álláspontját, hogy a kifogásolt sajtóközlemény tényként csak azt közli, hogy a székház eladásából származó pénzek sorsával kapcsolatban kialakult egy vélekedés. A vélekedés tartalma, mely szerint e pénzek alapozták meg a Fidesz jelenlegi vezetőinek anyagi jólétét, tényekből levont következtetés, tehát vélemény, amely a sajtó-helyreigazítást nem alapozza meg.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt rámutat arra, hogy az eljárt bíróságok helyesen foglaltak állást abban a kérdésben, hogy a Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése alapján sajtó-helyreigazítási keresetet indítani csak valótlan tény közlése, híresztelése, illetőleg való tény hamis színben való feltüntetése esetén lehet. A sajtó-helyreigazítás, mint sajátos személyiségvédelmi eszköz vélemény, értékítélet és bírálat esetén nem vehető igénybe. A felülvizsgálati kérelem alapján eldöntendő kérdés ezért az volt, hogy a jogerős ítélet a sajtóközleménynek a felperesek által kifogásolt közlését helyesen minősítette-e véleménynek, amely a sajtó-helyreigazítást önmagában kizárja. A jogerős ítéletnek e kérdésben való tévedése ugyanis alapul szolgálhatott annak megállapítására, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő.

A Legfelsőbb Bíróság a kérdés elbírálásánál a következőket tartotta szem előtt: a felperesek sajtó-helyreigazítási kérelme és keresete annak közlését sérelmezte, hogy a Fidesz jelenlegi vezetőinek anyagi jólétét a székházakból származó pénzek alapozták meg. A felperesek helyreigazítási kérelme nem az újságcikk egy határozottan megjelölt mondatára, kifejezésére koncentráltan fogalmazódott meg, hanem az újságcikk egészére utalva általánosságban kifogásolta, hogy az valótlan tényállítást tartalmaz a párt jelenlegi vezetőire nézve. Ezért az újságcikk egészét tekintve kellett értelmezni, hogy mi volt a sajtóközlemény mondanivalója, az újságolvasó az újságcikk alapján levonhatta-e a felperesek által kifogásolt tényekkel kapcsolatos következtetést. (Annak közlése ugyanis, hogy valaki más pénzét saját céljaira használta fel, nem vélemény, hanem tényállítás.) Ehhez képest kellett vizsgálni, hogy az ilyen következtetések alapjául szolgáló tények a valóságnak megfelelnek-e. A valótlan tényállításon alapuló, további tényekre vonatkozó következtetések és a vélemény formájában kifejezett burkolt tényállítások ugyanis a sajtó-helyreigazítást ugyanúgy megalapozzák, mint ahogy az a körülmény is, ha a sajtóközlemény csak feltételezésekbe, vélekedésekbe bocsátkozik, célzásokkal, utalásokkal kelti események megtörténtének látszatát. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az újság másoknak bizonyítatlan tényeken alapuló következtetéseit adja közre.

A "Fiúk a bányában" című sajtóközlemény bevezető része egyértelművé teszi, hogy "a riport annak járt utána: játszott-e szerepet az O. família polgárosodásában az a tény, hogy a család egyik tagja az elmúlt 10 évben a magyar politikai élet egyik meghatározó személyisége lett..., vagy csupán egy szokványos vállalkozói sikertörténetről van szó". A sajtóközlemény megfogalmazott célja tehát nem kétségesen az volt, hogy a II. r. felperes családjának vállalkozásairól a II. r. felperes politikai tevékenységével összefüggésben tájékoztassa az olvasót. Egyben közli is az újság azt a feltevését, hogy a család gazdasági felemelkedésében a II. r. felperes politikai szerepvállalása meghatározó jelentőségű lehetett.